A RÉGI TÁNCRÉTEG VONÁSAI
A RÉGI TÁNCRÉTEG VONÁSAI
A késő középkorig visszavezethető régi táncfajták típusai egymással szorosan összefüggő láncolatot alkotnak annak ellenére, hogy területileg sokfélék, s típusaik, altípusaik a zenei és strukturális fejlettség, formagazdagság különböző fokait őrzik. Régiesebb típuscsaládjait (pásztortáncok, ugrós táncok) még a műfaji-formai kialakulatlanság, a többalakúság jellemzi, a fejlettebbek viszont már homogén, tiszta műfaji kategóriák (legényes táncok, régi páros táncok). A magyar és kelet-európai népzene régi dallamai mellett korai nyugati tánczenei divatok is átszínezték s bővítették a régi táncok zenéjét. Java részüket mérsékelt tempójú (Mm. 
= 80–130), 2/4-es ütemű 
-os értékben mozgó, pontozatlan ritmusú izopodikus-tetrapodikus (azonos ütemű – négyütemű) dallamok kísérik. A táncmozgás főértéke is a , mely a ritmuskísérettel többnyire egybevág. Páratlan ütemű és aszimmetrikus ritmusú tánctípusok is előfordulnak (Martin 1965a; 1965b; 1968c).
= 80–130), 2/4-es ütemű -os értékben mozgó, pontozatlan ritmusú izopodikus-tetrapodikus (azonos ütemű – négyütemű) dallamok kísérik. A táncmozgás főértéke is a , mely a ritmuskísérettel többnyire egybevág. Páratlan ütemű és aszimmetrikus ritmusú tánctípusok is előfordulnak (Martin 1965a; 1965b; 1968c).
A magyar népcsoportok egyenlőtlen történeti-társadalmi és kulturális fejlődéséből adódó táncbéli különbségek kiegyenlítődése a 19. század folyamán ezeket a táncokat már alig érintette, az egységesebb új stílus háttérbe szorította a korábbit. A régi táncok további fejlődésükben megrekedve egyrészt a peremvidékeken szigetszerűen éltek tovább, másrészt a parasztság hagyományőrzőbb rétegei őrizték őket sajátos alkalmazásban, s nemegyszer nemzetiségeink és szomszéd népeink tánckincsébe átszűrődve maradtak fenn.
Régi táncfajtáinkhoz közvetlenül kapcsolódnak a szomszédos kelet-európai népek tánckincsének bizonyos típusai (Martin 1964a). A lánckörtáncok és fegyvertáncok, ugrós táncok esetében távolabbi keleti és balkáni kapcsolatok is mutatkoznak. A nyugati táncdivatok hullámai elsősorban a régi páros táncokban éreztetik hatásukat. Ezek a hatások érlelték meg új stílusú tánckultúránk alapját.
A régi táncok területi elterjedése, megosztása sajátos, figyelemre méltó képet mutat. A régiesebb típuscsaládok (leánykörtánc, pásztortáncok, ugrós táncok) a Dél-Dunántúlon, az Alföldön és a Felföldön élnek. A régi nyugati hatásokkal átszíneződött, gazdagabb, legfejlettebb s már az új táncstílus felé vezető típusok (legényes táncok, lassú legényesek, páros táncok) viszont javarészt keleten, Erdélyben maradtak fenn.
