b) Kanásztáncszerű botoló
b) Kanásztáncszerű botoló
A felső-Tisza-vidéki botolók táncszerűbb, lábmotívumokban kristályosabb, fejlettebb csoportját alkotják azok a változatok, amelyekhez a kondástánc, ugrós vagy oláhos néven ismert tánc és zenei anyag kapcsolódik. E változatokban nem a párbajszerűség, hanem az egyéni virtuskodás, a táncolás a lényeges. Motívumanyaga a régi ugrós típusból táplálkozik. Fő motívuma a háromlépés vagy cifra, a többi motívuma is egyszerűbb, kis tagszámú alakulat. A metrikus lábmotívumok sorozatából felépülő táncfolyamatban a tagolás már a zene egységei szerint történik, de az illeszkedés még esetleges. Az eszköz jelenléte miatti kétszólamúság erőteljesen befolyásolja a szerkezeti tagolás tisztaságát. A szervetlen mozdulatcsoportoknak – a valódi motívumok mellett – még jelentős szerepük van.
A botoló e típusához a 2/4-es ütemű, régi stílusú, főként kanásztáncdallamok járulnak. (Gyakoribb szövegkezdetek: Sose láttam az oláhnak nagyobb virtusságát…, Az oláhok, az oláhok facipőben járnak…. Mikor kicsi fiú voltam, a malacért majd meghótam…, Kéreti a nénémet cifra szabólegény… stb.) Ezek szervesen kapcsolódnak a magyar nyelvterület más részeire is jellemző kanásznótákhoz, s hangszeres formájuk az erdélyi legényes dallamok felé mutat. Kíséretük esztam vagy gyorsdüvő.
