A JÁTÉKOK TÍPUSRENDJÉRŐL
A JÁTÉKOK TÍPUSRENDJÉRŐL
A magyar népi játékok típusrendjét közlő fejezetünkben a játékok egy elemét, a játékmódot emeltük ki, eszerint rendeztük és közöltük anyagunkat. Nem foglalkoztunk a játékok dallamával, szövegével, történeti áttekintést sem adtunk az egyes játéktípusokról: feladatunknak egy leíró rendszer közlését tekintettük.
Rendszerünk tartalmazza az itt csak a Függelékben jelzésszerűen említett kiolvasókat, valamint a mondókákat is (természet-, növény- és állatmondókák, altatók, csúfolók, vegyes mondókák). Az utóbbiakról azért nem ejtettünk szót, mert ezekről Tátrai Zsuzsanna külön tanulmány készített A gyermekkor költészete címmel, mely a Magyar néprajz V. kötetében jelent meg.
A típusrend azzal a céllal jött létre, hogy a népi játékok minden fajtáját rendszerbe foglalja. A típust úgy határoztuk meg, hogy az egy-egy játék változatainak összessége: egyesek több tucat, mások esetleg csak két-három változatot tartalmaznak, vannak köztük népszerűek, mindenki által ismertek, és vannak periferikusak. Itt természetesen nem tudtunk minden típust közölni, még említeni sem, annál kevésbé, mert a rendszer nyitott, bővíthető, és az új gyűjtések nyomán bővül is új meg új típusokkal. Ezek azonban nem feszítik szét a meglévő kereteket, hanem beilleszkednek a többi közé.
A hasonló játéktípusok típuscsoportokat és tömböket alkotnak: így jött létre a fejezetünkben tárgyalt négy nagy tömb. (A kiolvasókat és a mondókákat szöveg szerint rendeztük.) Egy-egy típusnak a rendszerben elfoglalt helye a többi játékhoz való viszonyát is tükrözi: minél közelebb van egymáshoz két típus, annál több a közös elem bennük. A játékrend kiemeli azokat a vonásokat, melyek összefűzik az egyes játékfajtákat, ugyanakkor azokat is, melyek megkülönböztetik őket. Ilyenformán a tudományos kutatás és a gyakorlati felhasználás céljait egyaránt szolgálni kívánja.
