182A HASZNÁLT JELEK ÉS SZAKKIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA
182A HASZNÁLT JELEK ÉS SZAKKIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA
ABCD = minden sorában újat tartalmazó négysoros dallam
ABBA = két különböző tartalmú sorból álló dallam
A5B5 = az A B sor kvinttel magasabban megismételve
A5B5 = az A B sor kvinttel mélyebben megismételve
A2 A3 A6 stb. = az A sor szekunddal, terccel, szexttel mélyebben megismételve
a1 + a2 = az A sort összetevő két motívum
Ak = az A sortól csak kadenciájában – vagyis záróhangjában, illetve zárómotívumában – eltérő dallamsor
Av= az A sor variánsa
Ak1 Ak2 = az A sor különféle kadenciaeltérései
A1 Av2 = az A sor különbözőképp variált formái
A hangterjedelem jelölésében és a kadenciahangok jelzésében a záróhang alatti oktávot római számokkal jelöljük, felette pedig arab számokkal: I–VII + 1–8 stb. (9) 8–1(VII) például olyan hangterjedelmet jelöl, amely általában az alaphang fölötti oktávot használja, ritkán vagy díszítőhanggal érinti a nónát és a záróhang alatti szeptimát is. VII–5: záróhang alatti szeptimától az ötödik fokig terjedő dallam; 1–6–1: az alapról induló, a hatodik fokig emelkedő és az alapra visszaereszkedő dallam; 8–3 + 1 az oktávtól a harmadik fokig és a második fok kihagyásával az alapra ereszkedő dallam. 4 |5| VII olyan négysoros dallam, amelynek első sora a 4. fokon zárul, a második az 5.-en, a harmadik pedig a záróhang alatti szeptimen. (A negyedik természetesen mindig az 1.-n, azért nem írjuk ki. Ha kivételesen más fokra transzponáljuk a dallamot, akkor azt is kiírjuk, például: 4 |b3| 1 (VII)). Ezzel azt jelezzük, hogy a dallam a magyar dalok túlnyomó többségéhez képest egy hanggal lejjebb zárul az ötfokú skálában
chord (bichord, trichord, tetrachord) = a diatonikus skálák két-, három-, négyhangból álló részeit jelenti a pentachord-hexachord mintájára
ton (biton, triton stb.) = ezzel jelöljük a pentaton mintájára az olyan hangcsoportokat, amelyek nemcsak egymás melletti fokokból építkeznek, tehát nem diatonikusan
A pentatónia különböző modusait a következőképp említjük (alulról fölfelé haladva): szo-ötfokú = szo–la–do–re–mi (+ szo’–la’ stb.) (A dőlt betűs hang a záróhang); la-ötfokú = la–do–re–mi–szo (+ la’–do’ stb.); do-ötfokú = do–re–mi–szo–la (+do’–re’stb.); re-ötfokú = re–mi–szo–la–do (re’–mi’ stb.); mi-ötfokú = mi–szo–la–do–re (+ mi’–szo’ stb.)
183Félhangos ötfokúság: szo-ti-do-re-mi (+ szo’ stb.)
aszimmetrikus ritmus = páratlan egységekből épül, 5/8, 7/8, 9/16
autentikus dallam = az egész dallam a záróhang fölött mozog
bipódia = két ütemből épülő sorok
diatónia = azoknak a hétfokú skáláknak az összefoglaló neve, amelyekben három egészhang-lépés után következik egy félhanglépés, majd kettő után ismét egy (A zongora fehér billentyűin c–c’ ion vagy dúr, d–d’ dór, e–e’ fríg, f–f líd, g–g’ mixolíd, a–a’ eol vagy természetes moll, h–h’ lokriszi)
funkciós dúr, moll = minden foknak harmóniai jelentősége van
giusto ritmus = kötött, feszes, táncszerű ritmus
hajlítás = egy szótagra énekelt több hang
heterometrikus forma = a sorok szótagszáma különböző
hypo-skála = a hangkészlet egészéhez képest a záróhang egy kvarttal mélyebben van
ion = a dúrnak nem funkciós, korábbi (diatonális) formája izometrikus = azonos szótagszámú sorokból álló dallam
kadencia = sorzáró hang vagy motívum (A klasszikus zenében más formatani jelentése van)
kromatikus félhang = olyan fokok közti félhanglépés, amely nem szerepel a diatonikus skálában (Pl. C-dúrban d-disz vagy g-gisz. Ugyanakkor e–f vagy h–c nem kromatikus, hanem diatonikus félhanglépés)
melizma = egy szótagra énekelt több hang (hajlítás)
modális = a diatonikus rendszer skálái, amelyek tehát nem funkciósak
modulál = hangnemet vált, egyik hangnemből a másikba megy át
parlando = beszédszerűen szabad ritmusú előadás
pentatónia = öt hangból álló hangsor nagymásodokból és tercekből fölépítve
periódus = két összetartozó sorból álló forma, ahol vagy egyetlen sor ismétlődik meg kétszer, esetleg kétféle zárlattal, vagy két sor kérdés és feleletként
plagális = olyan dallam, amely a záróhang körül, alatta és fölötte helyezkedik el
proporció = 16–17. századi zenében (és táncban) alkalmazott ritmusváltás: páros után
páratlan – esetleg aszimmetrikus – ritmusban hangzik el ugyanaz a dallam, vagy lassú ritmus után gyorsan aprózva
recitálás = beszédszerűen elénekelt dallam, többnyire egyetlen hangon
rubato = szabad, kötetlen ritmus
szillabikus = szótagoló éneklés
sztichikus forma = egyetlen sort változatlanul vagy variálva ismétlő forma
tetrapódia = négy ütemből épülő sorok
tetraton = négy hangból álló, szekundból és tercből építkező dallam
tripódia = három ütemből álló sorok
