TUDÓS VADÁSZ. EGYÉB FOGLALKOZÁSOK
TUDÓS VADÁSZ. EGYÉB FOGLALKOZÁSOK
A tudós vadász hiedelemmondái szórványosan a nyelvterület nagy részéről ismertek. Alakjának fő jellemzői: természetfeletti segítői vannak (kísértet, ördög), vagy ő maga rendelkezik természetfeletti erővel, melyet néhány adat szerint magasba növő növényre állva szerez meg. „Tudományát” a vadászatban érvényesíti: puskája magától lő, a nyulak önként állnak fegyvere elé. A „bűvös vadász” hiedelmeinek régi múltja van Európában; rávonatkozó középkori germán és ókori görög hagyományok egyaránt ismertek. Európa közelmúltjában sokfelé elterjedt hiedelemmondák szereplője (Solymossy 1915; Schwartz 1919; Nagy I. 1982).
A tudós méhész alakjának a hiedelmek bizonyos természetfeletti erőt tulajdonítanak: nem csípik a méhek, mások méheit meg tudja szerezni saját magának. Csak hiedelemmondák alakjaként ismert, csakúgy, mint a tudós kovács, révész, kertész, dohánycsempész és még néhány más foglalkozáshoz kötődő „tudományos”. A tudós dudás Felföldön ismert alakjához a természetfeletti tudománynyerés motívuma kötődik (Dömötör T. 1968a: 339–346). Míg a méhész, dudás, kovács és révész hiedelmei a paraszti közösségeken belüli többlettudásnak, eltérő foglalkozásnak köszönhetik létüket, az utóbbi kettővel kapcsolatos hiedelemmondák nyilvánvalóan a paraszti életforma múlt század végén lezajlott változásai következtében megjelenő „új” és ezért különleges foglalkozásnak, az új utakat kereső, mozgékony, ügyes, valódi „többlettudással” rendelkező parasztok alakjának köszönhetik létüket, ezekhez a foglalkozásokhoz való kapcsolódásukat.
