BÁNYASZELLEM
BÁNYASZELLEM
Feltehetően a valamikori Magyarországra települt német, kisebb mértékben szlovák, délszláv bányászok hiedelmei révén jutottak a magyarsághoz, de a felvidéki, erdélyi és mecseki bányavidékeken nem terjedt túl ismeretük. Eredetük sokféleségét elnevezéseik is mutatják: bányarém, bányapásztor, bányatörpe, bergmanli, pörtmandli, birgej, permonyik. Általában hosszú szakállú, sokszor pirossapkás, törpeszerű lények, néha állatalakban, esetleg óriás képében jelennek meg. A róla szóló hiedelemmondák szerint az emberekhez való viszonya általában pozitív: segíti a bányászokat, figyelmezteti őket a veszélyre. A bánya szabályai ellen vétőket, az igazságtalan felügyelőket – mint tabumondák büntető lénye – bünteti a lámpa eloltásával, kövek hajigálásával, a bányák beomlasztásával. Elpusztult bányákról szóló mondák szerint azokat a haragvó bányaszellem omlasztotta össze. A bányaszellem hiedelemalakja elszigeteltsége ellenére néhány vonásával kapcsolatokat mutat az ördöngösök, tudósok alakja felé (ördöngös bányászmondák). (Versényi 1890; Szendrey Zs. 1938.)
