ÁSVÁNYI ÉS MESTERSÉGES ANYAGOK
ÁSVÁNYI ÉS MESTERSÉGES ANYAGOK
Az ásványi és egyéb eredetű anyagok is bekerültek a népi gyógyításban használt szerek tárházába. Terjedelmi okokból puszta felsorolásukra szorítkozunk, s csak néhányat ismertetünk részletesebben.
Az ásványi anyagok közül kiemelhetjük példaként a közönséges sót, melynek egyfelől mágikus és gonosztávoltartó erőt tulajdonítottak, másfelől felismerték valódi gyógyító hatását is (pl. vágott sebre sós kenyeret, forrázott sebre sót tettek, vagy kis zsákban melegített sót tettek a fájós fülre, gyomorra).
Hasonlóképpen hol a mágikus gonosztávoltartó erejébe vetett hit, hol pedig egyszerű fizikai tulajdonságai alapján használta népi gyógyászatunk a vasat.
Itt említhetjük meg, hogy a nép hite a gyógyítás szolgálatába vonta az egyszerű, talált köveket éppúgy, mint a modern kémiai ipar készítményeit. Az előbbire példaként szolgálhatnak azok az apró, hüvelyknagyságú, simára koptatott kavicsok, melyek kígyókő néven kerültek a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe Gönczi Ferenc gyűjtéséből, Göcsejből. A göcseji nép hiedelmei szerint a kígyók évente egyszer összegyűlnek, és ekkor közösen fújják ezeket a köveket, melyek gyógyító erővel bírnak. A kígyókő hiedelme feltehetően a középkori drágakő-terápia és a keleti eredetű kígyótisztelet emléke a magyar néphitben (vö. Berde 1940: 168). Gyulladások, kelések és daganatok gyógyításakor alkalmazták e köveket, valamint a nyílakőnek nevezett talált kőbaltákat, melyeket a nép az égből lehullott ménkűveknek tart (egy göcseji „ménkű” fényképét közölte Berde 1940: 167. l., 36. ábra). A villámlással keletkezett mennykővel háromszor körül kellett keríteni a keléseket a gyógyulás reményében. A természetben talált anyagok közül a gyantát ősidők óta használja az emberiség. A magyarságnak azok a csoportjai őrizték meg a gyantarágást, mint fogtisztító és gyomorerősítő szokást, amelyek fenyőerdők közelében éltek (Gyergyóban, a gyimesi csángók – vö. Gunda 1966b).
Használtak ezenkívül petróleumot, puskaport, terpentint, rézgálicot, higanyt, kinint, tömjént, jódot, kámfort, szeszt, szurkot és szalicilt a különféle betegségek racionális, ésszerű megfigyelésen és kipróbált hatásokon alapuló gyógyítására.
