ÁTALAKULÓ HAGYOMÁNYOK
ÁTALAKULÓ HAGYOMÁNYOK
A magyarországi görög katolikusok vallásos hagyományanyaga századunkban a gyors átalakulás időszakát éli. Nem egy szokás megszűnőben van, mások módosulnak, vagy újaknak adják át helyüket. Ez csak részben magyarázható azzal a tendenciával, amely néphagyományainkat századunkban általánosságban is jellemzi. Sokkal inkább figyelemreméltó az a Róma irányába tartó folyamat, amely már az unió óta nyomon követhető, az utóbbi mintegy száz évben pedig egyre inkább felgyorsult. A keleti szertartás és hagyományok megőrzését a nemzetiségeknél korábban nagyban elősegítette az anyanyelvűség, amely alól éppen a magyarság jelentett kivételt. Még a legutóbbi évtizedekben is gyakori volt a falusi parókiákon, hogy egyes egyházi szertartásokat, áldásokat a helyi hagyományok szerint, vagy különböző keleti szertartáskönyvekből házilag fordított, esetleg kéziratosan terjesztett szövegek alapján végeztek. A változás azonban az egyházi hagyományoknak, a liturgiának is természetes létezési formája, s a századforduló, különösen pedig az első világháború óta a megújulás útjai egyre inkább nyugati irányba mutatnak. Nemcsak a már említett új ájtatossági formák jelentik ezt a változást, de a magyarnyelvűség, a római katolikus imakönyvek, énekeskönyvek, ponyvanyomtatványok népszerűsége és általános használata, a latin szenteket ábrázoló szobrok, képek, kegytárgyak, közösségi és magánájtatosságok, és nem utolsósorban a helyi hagyományok ellen ható egyházi egységesítő törekvések mind azt eredményezik, hogy a magyarországi görög katolikusok népi-liturgikus hagyományainak, hitéletének egésze egyre jobban a római katolikus vallásgyakorlás hatása alá kerül.
