MÁRTON, NOVEMBER 11.
MÁRTON, NOVEMBER 11.
A savariai születésű pannoniai Szent Márton ünnepe, akinek középkori kedveltségére és nagy tiszteletére utal a rengeteg Szentmárton helynév és a Szent Márton templompatrocíniumok sokasága a Kárpát-medencében. Népi tisztelete különösen szülőföldjén, a Nyugat-Dunántúlon virágzott. A jószág egyik jeles patrónusaként tisztelték.
Szent Márton napja évszázadokon át jobbágytartozási, tisztújítási, elszámolási nap, pásztorünnep volt. A Nyugat-Dunántúl pásztorai ezen a napon adományokat gyűjtöttek, falujukat járva zöld ágat, vesszőt osztogattak.
A legenda szerint Szent Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. A ludak azonban gágogásukkal elárulták. Ezzel a legendával hozható kapcsolatba a Szent Márton lúdja kifejezés, amelyet használtak a Márton napján elfogyasztott hízott liba és a földesúrnak ezen a napon adandó lúd megnevezésére egyaránt. A Márton-napi lúd mellcsontjának színéből jósoltak az időjárásra.
Szent Mártont a bortermelők és a kádárok is patrónusuknak tekintették. Ünnepe az újbor kóstolgatásának jeles napja volt. A hajdani Márton-napi áldomásivások és gyógyító célú borivások emléke a Szent Márton pohara kifejezés.
