ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK
ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK
A húsvét utáni negyvenedik nap. A csángók nyelvében: iszpász. Jézus mennybemenetelének ünnepe. Nevét talán onnan kapta, hogy az egyház az évi egyszeri áldozás határidejéül áldozócsütörtököt szabta meg. Sok templom búcsúnapja. A kegyhelyek búcsúidőpontjai között is előkelő helyet foglalt el az áldozócsütörtök.
A középkorban az egyház megjelenítette Krisztus mennybemenetelét. Mise közben Krisztus-szobrot húztak a templom padlására. E napon a középkorban a nyugati és a keleti egyházban egyaránt körmeneteket tartottak. Ezek továbbélései itt-ott az újkorban is kimutathatók. A szeged-alsóvárosi gazdák ezen a napon lobogók alatt fölvonulva misét szolgáltattak, hogy bő termésük legyen. A szokás valószínűleg középkori eredetű.
Székesfehérváron az öregek áldozócsütörtökön, ha meghallották a déli harangszót, a szabad ég alatt imádkozták az úrangyalát, mivel úgy vélték, hogy ilyenkor kérésüket maga az égbeszálló Krisztus viszi az Atyaisten trónjához.
