HÚSVÉT MÁSNAPJA
HÚSVÉT MÁSNAPJA
Más néven: húsvéthétfő, ritkábban vízbevető hétfő. Az utóbbi elnevezés a húsvéti locsolkodásra utal, amellyel itt nem foglalkozunk, lévén teljesen világi szokás. Ezen a napon a templomokban az emmausi tanítványokról szóló evangéliumot (Lukács 24: 13–35) olvasták. Ezért nevezték a dunántúli német falvakban emmausjárásnak, emmausba menésnek azokat a vidám, majálisszerű mulatságokat, összejöveteleket, amelyeket húsvéthétfőn rendeztek a pinceszereken, szőlőhegyeken vagy a falvak melletti legelőkön és ligetes erdőkben.
A húsvét utáni szerdát szárazszerdának, a pénteket ebijesztő pénteknek nevezték. Szárazszerdán sokfelé még nem dolgoztak. Ez a tény őrzi az egykori húsvét utáni megszentelt nyolcad emlékét. A húsvét utáni hetet fehérhétnek hívták, amely a fehérvasárnappal zárul.
