LITÁNIA
LITÁNIA
A litánia (népiesen: létánia) kifejezés többértelmű. Jelenti a vasárnap délutáni megszólító-felelgetős istentiszteletet, és jelenti magát az imaformulát, az ima műfaját. Jelenti végül mindazokat a – többnyire – délutáni ájtatosságokat és istentiszteleteket, amelyeknek programjában litánia elmondása is szerepel. A vecsernye délutáni, esti istentiszteletet jelent, amelyen meghatározott zsoltárok, olvasmányok és a Magnificat hangzik el.
Az estére utaló, szláv eredetű vecsernye szót a népnyelvben és a régi magyar nyelvben leginkább az egyházias ízű litánia kifejezés népi szinonimájaként használták (Ért. Sz. VII. 273).
A közösségi élet szempontjából a litániának megközelítőleg sem volt soha olyan jelentősége, mint a délelőtti nagymisének. Koronként és tájanként különbözött a látogatottsága. Általában elmondható, hogy a hagyományos keretek között élő közösségeknek csak kisebb csoportjai látogatták. A 20. században legtöbbször inkább csak öregebb asszonyok vettek részt a litániákon. A litánia imádkozása során a pap magasztaló megszólítások sorozatát mondja el. A hívek minden megszólításra egy ismételt könyörgő formulát mondanak. Következésképp a litánia imádkozása jellegzetes monoton hangulatot teremt.
A hivatalos egyház ötféle litániaszöveg imádkozását engedélyezi templomi nyilvános istentiszteleteken. A többi litániát a magánájtatosságok közé sorolja (Mihályfi 1933–1934: I. 623–626). Az öt hivatalos litánián kívül rengeteg litániaszöveg keletkezett. Ezek kirekedtek a hivatalos templomi istentiszteletből, de nem a népi vallásosság gyakorlatából. Régi imakönyveink is közölnek belőlük szép számmal. A 18. században ponyvafüzetek 366sokasága terjesztette szövegeiket. A nép a pap nélküli ájtatosságok során rendszeresen imádkozta a nem hivatalos litániákat is, amelyeknek többsége a szenvedő Jézushoz és Máriához szól. Ismert a 14 szent litániája. A legnépszerűbb szenteknek külön litániái alakultak ki. Így például Szent Annának, Szent Józsefnek, Szent Vendelnek, Szent Mihálynak, Nepomuki Szent Jánosnak és Szent Antalnak. A nem hivatalos népi litániaszövegek közül kettőt tett közzé Bálint Sándor a néprajzi kutatás számára (Bálint S. 1937: 28–31).
