A GYERMEK NEME
14A GYERMEK NEME
A mágikus gondolkodásmód lehetőséget ad a „tervezhető” sajátságok körének szinte korlátlan kiterjesztésére. Legfontosabb kérdés volt a gyermek neme. A hagyományos felfogás egyértelműen a fiú utódot tartja értékesebbnek, így különösen elsőszülöttnél arra vágytak, hogy fiú legyen. Igen gazdag az idevonatkozó előjelek, jóslások, előírások köre. Alkalmuk lehetett a lakodalom, a gyermek fogamzásának feltételezett időpontja, a terhesség időszaka, sőt a szülés is, a következő gyermeket illetően. Még a két világháború között is általánosan elterjedt szokás volt, hogy a vőlegényes házhoz érkezvén a menyasszonynak egy kisfiút ültettek az ölébe, hogy elsőnek fiút szüljön. Sok helyen hittek abban, hogy nászéjszakán a férfi valamilyen ruhadarabjának az ágyba, szerszámjának az ágy alá helyezésével biztosíthatják ugyanezt. Fontos szerepet tulajdonítottak a két fél ekkori viselkedésének, a szeretkezés közben és utána elfoglalt helyzetüknek. Például az asszonyt figyelmeztették, nyitva ne felejtse a száját, mert biztos lánya születik; bal oldalára forduljon majd, ha fiút szeretne. A Dunántúl több vidékéről feljegyzett adatok szerint a szülőnő méhlepényét körte- vagy almafa alá földelték el, attól függően, hogy fiút vagy kislányt kívántak következő gyermeknek. Mások az elásást végző személy nemét tartották meghatározónak ilyenkor. A várandós asszonyt környezete állandóan figyelte, hogy véletlen jelenségekből következtessenek. Napjainkig hiszik, városokban is, hogy az előreugró, hegyes has fiúcska születését jelzi, míg a kislány inkább a farban van. Ugyancsak általános volt az a hiedelem, hogy a fiúgyermek anyja hasának bal, a kislány a jobb oldalában helyezkedik el, ott rugdos. Májfoltokból, lábdagadásból lányra, sok rosszullétből fiúra következtettek. Csongrád megyéből származó adat szerint a terhes asszony ujjával bökjön keresztül egy pókhálón. Ha a pók újból beszövi a lyukat, fiút fog szülni, ellenkező esetben lányt.
