TERMÉKENYSÉG
TERMÉKENYSÉG
A hagyományos felfogás szerint a gyermekáldás az élet szükségszerű velejárója, s elítélték a meddő házasságokat. Ezért már lakodalomkor igyekeztek mágikus úton biztosítani a termékenységet. Például a nyugati palóc vidéken, amikor nagy gonddal elkészült a menyasszony ágya, valaki felkapott egyet a bámészkodó gyermekek közül, s a cifra ágynemű közé dobta, hogy a fiatal pár ne legyen magtalan. Ha a lakodalmas menet kisgyermekes asszonnyal találkozott, ezt mindenütt jó előjelnek tartották. Ahogy telt az idő, s a menyecske nem esett teherbe, a legkülönbözőbb eljárásokhoz folyamodtak, amelyek egyben tükrözik a meddőség okára vonatkozó elképzeléseket. A legelterjedtebb vélemény szerint a gyermektelenség Isten büntetése. Engesztelésül misét mondattak, búcsúkra jártak, fogadalmakat tettek. A múlt század második felében a Szeged környéki asszonyok kilenc keddet böjtöltek pünkösd után Szent Anna tiszteletére, akit a terhesség, szülés védőszentjének tartottak (Kálmány 1885). A korábbi gyűjtések adatai szerint azonban gazdag volt a mágikus gyógymódok köre is. Ezek kellékei sokszor a 12szexualitással, szaporodással kapcsolatosak (tojás, méhlepény, menstruációs vér, vessző, amellyel párzó kutyákat érintettek). Egyes hiedelmek az együtthálás időpontját szabályozták. A gyermektelenség okát néha abban látták, hogy a házastársaknak „nem pászol a vérük”. Ezért előfordult, hogy nemzőtársat kerestek. Általánosabbnak látszik azonban, hogy az asszonyt hibáztatták a magtalanságért, s így a gyógyító célzatú előírások is őrá irányultak. Táplálkozzon jobban, tanácsolták, fűszeres ételek, erős italok felerősítik. Sokan bábákhoz, gyógyítókhoz fordultak, akik kenegetést, gyógyfüves (gyakran szerepel az anyaméhfű) füstölést, főzeteket alkalmaztak. Az utóbbi ötven-hatvan évben a módosabb családok asszonyai közül mind többen vettek igénybe orvosi segítséget.
A már megfogamzott magzat védelme érdekében szinte a legutóbbi időkig szokásban volt a terhes asszonyt étellel, gyümölccsel megkínálni. Alapja az az Európa-szerte ismert hiedelem, hogy ha a nő ilyenkor nem kap abból enni, amit megkívánt, elvetél, esetleg maga is belepusztul. Ezért azt sem tekintették bűnnek, ha az állapotos menyecske lopás útján jutott az ennivalóhoz. Erre az ételre a néphit szerint a magzatnak van szüksége. Több helyről ismerjük azon hiedelemmonda változatait, amely szerint a szőlőt őrző csősz, nem látván hátulról, hogy állapotos, rálőtt az asszonyra. A halálos lövést követő rendőrségi eljárás során felboncolták a tetemet, s a megkívánt gyümölcsöt a magzat száján találták meg. Múlt századi feljegyzések a vetélés megelőzésére további mágikus eljárásokat is említenek: fürdőket, füstölést, Tolna megyéből például háromszor derekuk köré tekert fonál viselését. Tapasztalatból tudták mindenütt, hogy az erőn felül végzett munka, emelgetés abortuszhoz vezethet, erre azonban inkább csak akkor ügyeltek, ha a fiatalasszony már több ízben elvetélt. Terhességi rendellenességek esetén még a két világháború között is legtöbbször csak akkor fordultak orvoshoz, ha az anya életét látták veszélyben forogni.
