OSTYAHORDÁS
OSTYAHORDÁS
Többnyire karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Ennek fejében a családok a tanító számára lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. adtak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, melyet sok helyen mézzel, borssal, fokhagymával együtt ettek, sőt az állatoknak is adták egészségvarázsló céllal.
Az Ipoly menti falvakban legtovább élő népszokás volt a karácsonyi ostyahordás. A negyvenes években a kántortanító megsüttette vagy megsütötte az ostyát, a gyerekekkel szétküldözgette, amiért cserébe lisztet, babot, kolbászt és más élelmet kapott. Pereszlényben az ostyahordók az alábbi köszöntővel vitték az ostyát:
Ádám első atyánk dicső szent ünnepét,
Akik megélhették karácsony szent bőjtjét
Élhessék vígan Krisztus születését!
E kis ajándékot hosztam szeretettel.
Igaz becsülettel,
Ahogy a kis Jézusnak vitték a báránykát,
Mi is azonképp horgyuk a szent ostyát.
Kedves tanítónknak ő engedelméből
Kivánunk mi békét tiszta szívünkből.
(Csáky 1987: 40)
Akik megélhették karácsony szent bőjtjét
Élhessék vígan Krisztus születését!
E kis ajándékot hosztam szeretettel.
Igaz becsülettel,
Ahogy a kis Jézusnak vitték a báránykát,
Mi is azonképp horgyuk a szent ostyát.
Kedves tanítónknak ő engedelméből
Kivánunk mi békét tiszta szívünkből.
(Csáky 1987: 40)
14. ábra. Molnárkalács-sütővas mintái: a-b) Kalonda (Nógrád m.). (Bődi Erzsébet nyomán)
A gyerekek pénzt vagy cukorkát kaptak. Az Ipolyhídvégi köszöntő így hangzott:
239Mikor az úr Jézus világra született,
Először is mihozzánk hasonló gyerek lett,
Mint mennyei mester tanított sok jóra,
Most az ostyaszínbe testét nekünk aggya.
Hoszták a pásztorok sajtot, báránykákot,
Mi is azonképp horgyuk az ostyákot
Szájjon erre a házra
Az Isten áldása.
(Csáky 1987: 40)
Először is mihozzánk hasonló gyerek lett,
Mint mennyei mester tanított sok jóra,
Most az ostyaszínbe testét nekünk aggya.
Hoszták a pásztorok sajtot, báránykákot,
Mi is azonképp horgyuk az ostyákot
Szájjon erre a házra
Az Isten áldása.
(Csáky 1987: 40)
15. ábra. Molnárkalács-sütővas mintái: a) Pinc (Nógrád m.); b) Debrecen (Hajdú m.). (Bődi Erzsébet nyomán)
240A Tápió mente néhány falujában is szokás volt az ostyahordás. Mendén az ostyát a kántor vagy a felesége sütötte. Karácsony előtti héten a gyerekek vitték szét. Többszínü ostyát is sütöttek, fehéret, zöldet, pirosat, sárgát. Ostyahordó versük:
Öröm és békesség legyen ura e háznak,
mit isten angyala mondván pásztoroknak,
Én is pásztorként hoztam az ostyákat,
Fehér ostya jelzi Krisztus tisztaságát,
a zöld szín az ő ártatlanságát,
241Piros, érettünk szent vére hullását,
Sárga, keserű poharát és halálát,
Ezeket mondván, az Urnak nagy hálákat mondok
és boldog ünnepeket kívánok!
(Barna 1985b: 747)
mit isten angyala mondván pásztoroknak,
Én is pásztorként hoztam az ostyákat,
Fehér ostya jelzi Krisztus tisztaságát,
a zöld szín az ő ártatlanságát,
241Piros, érettünk szent vére hullását,
Sárga, keserű poharát és halálát,
Ezeket mondván, az Urnak nagy hálákat mondok
és boldog ünnepeket kívánok!
(Barna 1985b: 747)
16. ábra. Molnárkalács-sütővas mintái: a) Kalonda (Nógrád m.); b) Hegymeg (Gömör m.). (Bődi Erzsébet nyomán)
A kosárból kivették a háziak az ostyákat, és helyébe rakták az adományaikat a kántornak, lisztet, kolbászt, babot, bort, esetleg pénzt. A széthordásért a gyerekek pár fillért kaptak. Nemesviden, Somogy megyében a mendeihez hasonlóan színes ostyákat hordtak 242szét a 15–20 éves legények. Versük ugyancsak az ostyák színét magyarázta. Az ostyahordásból származó jövedelem korábban a tanítók díjlevelébe foglalt járandóság volt, akárcsak a Balázs- és Gergely-napi koledálásból származó adományok.
17. ábra. Molnárkalács-sütővas mintája, Perse (Nógrád m.). (Bődi Erzsébet nyomán)
