1. Fatönkös fejfák
1. Fatönkös fejfák
A sírjel megtartja a farönk eredeti zárt formáját. Az előlapot vízszintes tagolásokkal osztják fel. Az oldalak és a hátlap tagolatlanok. Feladatuk az előlap formai, plasztikai hatásának növelése, melyet néhány hangsúlyos vízszintes osztás tagol. Az előlap fő szerkezeti egységei: a homlok/fej, melyet az eresz/szemöldök/bajusz választ el a törzstől/hastól, melynek alsó része a fatörzs eredeti vastagságának megfelelően kiszélesedve a láb részben süllyed a földbe. A fatönkös fejfák markáns plasztikai hatását mindenekelőtt formájuk zártsága adja. A felirat és a síkdíszítmények az előlapon helyezkednek el. A készítéshez a legegyszerűbb szerszámok (balta, faragóbárd), valamint betűvéső szükségesek.
Lévén ez a legegyszerűbb forma, a magyarlakta területen a reformátusok között általánosan elterjedt.
A fatönkös fejfák csoportjába tartoznak a csónak alakú fejfák. Ezeknek felső része három oldalról csapott s hegyes csúcsban végződik. Olykor az előlap homlokrésze plasztikusan tagolt. E típus elnevezését a felső rész csónakorrhoz hasonló formájáról kapta. Változatait a Tisza mentén s Kelet-Magyarországon találjuk meg. Legközismertebb példái Szatmárcsekén (Szabolcs-Szatmár m.) találhatók.
