IV.
IV.
Alsáni viszonya Lajos királyhoz. A trónváltozás. A nőuralom. Tvartkó bosnyák király terjeszkedési törekvései. A délvidéki zavarok. Erzsébet és Mária királynék zárai utja. Alsáni a királynék kiséretében. Az elégületlenség terjedése az országban. Kis Károly behivatása. Alsáni a királynék pártján. Jelen van a Károly ellen elkövetett merényletnél. Zsigmond és Mária. A győri találkozás. Alsáni a királynék kiséretében. A gyakovári merénylet. Alsáni Pál és fiai a Horvátiak fogságába kerülnek. Alsáni kanczellári működésének jutalma.
A koronás király iránti hűséget Bálint püspök Lajos király haláláig híven megtartotta. A nagy király legbizalmasabb tanácsadóinak egyike volt, kire Lajos ott, hol az ország fontos érdekei forogtak szóban, mindenkor számíthatott s a ki hazája és királya iránti hűségében lankadást, fáradtságot nem ismert. Hűsége jutalmát Lajostól bőven kivette, a királyi kegy az ország főpapjai sorába emelte, s e méltóságában is fontos szolgálatokat tett fejedelmének.
Midőn Lajos 1382 szeptember 10-ikén török álomra hunyta le szemeit, Magyarország trónja leányára, Máriára szállt. Női kezekre került az ország kormánya; a királyné kiskorú lévén, – csak tizenegy éves volt – helyette anyja, Erzsébet királyné vitte az ország kormányát.
A trónváltozás Magyarországon minden rázkódtatás nélkül ment végbe. A nagy király temetése utáni napon a Székesfehérvárott összegyűlt rendek Máriát egyhangúlag Magyarország királyává kiáltották ki és a szokásos szertartások között a szent koronával megkoronázták. Nemcsak Magyarországban, hanem a külföldön is, a legtöbb helyen, bizalommal fordultak a fiatal királynő felé, kinek uralmát egyelőre nem fenyegette semmi veszély.
Nem ily nyugodtan ment végbe azonban a trónváltozás Lajos birodalmának másik részében, a lengyel királyságban. Nem tartozik feladatunk keretébe kiterjeszkednünk a Lajos halála után itt kitört viharokra, melyek Lajos király hosszú munkáját, a lengyel trón biztosítását családja részére lerombolással fenyegették. Tudjuk, hogy a küzdelem Lajos terveinek győzelmével végződött s hogy a lengyel korona Mária nővére, Hedvig fejére szállott. Anyjuk, Erzsébet királyné fáradozásának eredménye volt ez, ki férje halála óta, egész 1384-ig, midőn a lengyel kérdés dülőre jutott, ez irányban fáradozott.
Csakhogy ugyanakkor, míg Erzsébet figyelmét Lengyelország felé fordította, majdnem elveszté másik leánya, Máriának koronáját. Az alatt a két év alatt, míg az anyakirályné figyelmét a lengyel kérdés kötötte le, Magyarország déli vidékén végzetes mozgalom indult meg a nőuralom ellen.
29. MÁRIA KIRÁLYNÉ PECSÉTJE.
A mozgalom szálai Tvartkó, a boszniai király, kezében futottak össze. Hogy tervét, mely Dalmáczia, Horvátország és Szlavónia meghódítására irányult, végrehajthassa, újra érintkezésbe lépett a horvát főurakkal és a dalmát városokkal. Még Lajos király életében Cattaró és Ragua birtokára aspirált, s a cattaroi öbölben épített erősség, a mai Castelnuovo is a király terjeszkedési politikáját volt hivatva szolgálni. S alig hogy Lajos meghalt, azonnal megkezdi az aknamunkát Dalmácziában és Horvátországban a magyar királyi fenhatóság ellen. Palisnai János, a vránai perjel hajlott a bosnya király ajánlatára, a többi főúr azonban megmaradt a magyar királynő pártján, ép így a dalmát városok is, melyek közül Zára követeket küldött a magyar királyi udvarba, hogy a helyzetről jelentést tegyenek. Erzsébet királyné rögtön kiküdé hű emberét, Bessenyei János veszprémi főispánt Dalmácziába, hogy ott rendet csináljon. Bessenyei el is járt küldetésében, ámde ezalatt Tvartkó Velenczével lépett érintkezésbe, melyet a maga részére megnyert. Lenn, Horvát-Dalmátországban pedig a viszonyok mind ziláltabbak elttek. Erzsébet királyné 1383 június 15-ikén Csáktornyai Laczfi Istvánt, a volt erdélyi vajdát nevezte ki horvát-dalmát bánná, Bebek Imre helyett, kit Galicziába küldött. A személycsere épen nem mondható szerencsésnek; Laczfi István hűsége távolról sem állotta ki a versenyt Bebekével.
1383 őszén Erzsébet a délvidéki zavarok lecsillapítása végett elhatározta, hogy személyesen utazik oda le, leányával, a királynővel együtt, és miután már szeptember 2-ikán értesítette Trau városát jöveteléről, csakhamar útnak is indult.
30. TVARTKÓ PECSÉTJE.
Bálint püspök a Lajos iránt tanusított hűséget annak utódával szemben is megőrizte. A királyi udvarban, a királynő tanácsosai sorában, előkelő állást foglalhatott el, s úgy látszik, hogy az ország ügyeinek vezetésében igen nagy szerepe volt. A midőn Zára a föntebb említett követséget küldte a királyi udvarba, azon személyek között, kikhez a város tanácsa levelet küldött, a zágrábi püspök mellett Bálint pécsi püspök nevével is találkozunk. Jele annak, hogy a királynők bizalmas, befolyásos emberei közé tartozott. Sajnos, működéséről, részvételéről az államügyek intézésében tudomásunk nincsen. De ott találjuk őt a királynők környezetében, midőn ezek Zárába érkeznek. Laczfi István dalmát és horvát bán, Lendvai István szlavón bán és még többen kisérték a királynőket, s az egyháziak közül ott találjuk Alsáni Bálintot is, ki október 24-ikén vonult be, a királynők kiséretében, Zárába. Csakhogy a zavarok nem szűntek meg. Magában Zárában is elütötte fejét az összeesküvés, úgy, hogy Erzsébet királyné, Garai Miklós nádor tanácsára, végre is egyezségre lépett Tvratkóval, átengedve neki Cattaró városát.
Az ország déli vidékén támadt e mozgalom tehát látszólag lecsendesűlt; igaz, hogy az ország területe egy részének elszakítása árán. A nyugalom azonban nem álálott teljesen helyre. A míg előbb a déli vidékeken, úgy most magában az országban, az ország főurai sorában keletkezett forrongás, ellenséges áramlat az asszonyi uralom ellen; erre az események egész lánczolata adott okot. Az ország területének csorbulása úgy délen, mint északon, Lengyelország különválása az Erzsébet által elkövetett politikai hibák, köztük Mária eljegyzése Lajos orleansi herczeggel, azonkívül személyes indokok játszottak ebben közre. Az elégületlenek élén Horváti Pál zágrábi püspök, Horváti János macsói bán, Szécsi Miklós országbiró, Zámbó János tárnokmester, Kanizsai János állottak. Szemük Nápoly felé irányult, hol Durazzói Károly ült a trónon, ugyanaz, ki Lajosnak annak idején a nyert támogatás fejében megigérte, hogy örököseit Magyarország trónján nem fogja háborgatni. De ez ígéretet hamar elfelejtette, s midőn 1385 augusztus havában a magyarországi elégületlenek nevében Horváti pál püspök és Kanizsai Miklós többekkel együtt őt felkereste, nem nagy fáradságba került nekik Károlyt a magyar korona elfogadására rábírni.
31. KIS-KÁROLY PECSÉTJE.
Már 1385 szeptember 14-ikén elhagyta Károly Nápolyt, hogy Magyarországba menjen. Zenggen és Zágrábon át ment Budára, hol az ország kormányzását csakhamar átvette. Nem tartozik feladatunk körébe a további események bővebb részletezése. Tudjuk, hogy Károly 1385 deczember 31-ikén Székesfehérvárott ünnepélyesen királylyá koronáztatott. Palota-forradalom előzte meg ez ünnepélyes tényt, mely forradalom következménye volt, hogy Mária, látszólag önkényt, lemondott a magyar koronáról, félvén, hogy ellenkező esetben Károly élete ellen is tör.
De ezt a palota-forradalmat csakhamar nyomon követte egy másik. Károly király mindjárt országlása elején ellentétbe jött az ország némely nagyjaival, kik ennek folytán a királynők pártjára álltak. Mária lemondása, a körülmények, melyek vele összefüggtek, a királynők pártjának növelésére szolgáltak. A budai várlak, hol a két királynő lakott, mind sűrűbben volt színhelye titkos tanácskozásoknak, melyek a királynők és párthíveik között folytak. Híveiket minden akadály nélkül fogadhatták. Alsáni Bálint, ki ekkor már megkapta a bibornoki kalapot, ezek közé tartozott, s noha ez időbeni szerepléséről bővebb tudósításaink nincsenek, aligha tévedünk, ha őt is azok sorában keressük, kik a február 7-iki katasztrófába be voltak avatva, sőt részleteinek megállapításában tevékeny részt vettek.
A Károly királyra oly végzetes napon Alsáni Bálint pécsi püspök is jelen volt a teremben, hol a gyilkos merénylet történt. Mária, habár e merénylet tudtán kívül történhetett, mindjárt másnap habozás nélkül átvette újból az ország kormányát. Párthívei támogatására föltétlenül számíthatott, s az 1386 év tavaszán lefolyt eseményekben Alsáni Bálintra újból nagyobb szerep várt.
1386 május havában Győr városa fényes gyülekezetnek volt színhelye. Itt találkoztak ekkor a királynők Venczel római királylyal és testvéreivel, Jánossal és Zsigmonddal, az utóbbi és a királynék közt kitört viszályok elsimítása végett.
Zsigmond maga megunta már a dicsőséget, hogy Mária oldalán csak a férj szerepét játszsza. Királylyá koronáztatásába azonban az anyakirályné, Erzsébet, semmi áron sem akart beleegyezni. Zsigmondnak az a ténye, hogy a Duna és a Vág közét elzálogosította, fölingerelte ellene az ország követelményét és Erzsébet királynét is megerősíté Zsigmond iránti ellenszenvében. Ámde Zsigmond sem hagyta magát, s midőn anyósa őt teljesen mellőzni akarván, a házastársakat különválasztá és Zsigmond jövedelmét is lefoglalta, ez bátyjához, Venczel római királyhoz fordult, ki 1386 április elején vele és Jánossal, a harmadik testvérrel, továbbá unokatestvéreivel, Jodok és Prokop őrgrófokkal Magyarországba jött.
32. ZSIGMOND ŐRGRÓFI PECSÉTJE.
A találkozás a királynők és a Luxemburg-ház férfitagjai közt Győrött ment végbe. Czélja volt a Zsigmond és a királynők s a magyarok között fölmerült ellentétek kiegyenlítése, az egyházi és világi rendek kiváltságainak megerősítése, a belforradalom lecsöndesítése, s a mi a legfontosabb, Mária és Zsigmond együttélésének kérdése, valamint az utóbbi országos állásának rendezése. A királynők fényes kisérettel érkeztek meg Győrbe. Demeter esztergomi és Alsáni Bálint pécsi bíbornokok, Péter, a váczi, és János, a csanádi püspökök, Laczfi István volt vajda, Zámbó Miklós tárnokmester, Czudar Péter volt bán, Szécsényi Frank, Bebek Detre és Drág, a mármarosi vajda voltak kiséretükben. A tanácskozások folyásáról tudomásunk nincsen. Alsáni Bálint szereplését nem ismerjük bővebben. Előttünk csak a záró-okmányok feküsznek. A Zsigmondra vonatkozó pontok szerint Zsigmond őrgróf ellátására Vas és Trencsén vármegye, a morva-osztrák határon azokat az uradalmakat és területeket kapja, melyeket Lajos király testvére, István herczeg bírt. Zsigmond feleségével, Máriával lakhatik mindenütt, úgy, a hogy ez férj és feleség közt szokás, adósságait első sorban azokat, a melyeket a jelen háború miatt csinált, az ország tartozik fizetni.*
Fejér, X., I. 183. l. Lásd az itt elmondottakra főleg Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja. Budapest, 1885. – Pór Antal: Ifjabb Erzsébet királyné. Századok, 1895. évf. és ugyanő a Szilágyi-féle Magyar Nemzet Története III. kötetében.
Zsigmond ügyét ily módon – legalább látszólag – rendbe hozva, Venczel visszatért a birodalomba. A királynők ellenben most az ország déli vidékeire készültek, hogy az ott újból kitört lázadást személyes megjelenésükkel lecsendesítsék. Útjokra ez alkalommal Alsáni Bálint nem kisérte őket el. Helyette testvére, Pál, és ennek fiai, László és Miklós, voltak a királynők kiséretében. Tudjuk, hogy a kisérlet balul ütött ki; a királynők megjelenése ezúttal nem járt a várva várt eredménynyel. A július 25-iki támadás alkalmával, Gora mellett, mely a királynők elfogatásával végződött, kiséretük egy része a harczban életét veszté, mások fogságba kerültek. Az utóbbiak között voltak Alsáni Pál és fiai, László és Miklós is.
A fogságban meghalt Erzsébet királynénak Alsáni Bálint bíbornok vezette kanczelláriáját. Jutalmát Zsigmondtól és Máriától vette, unokaöcscseivel együtt. A hosszúbácsi uradalom, melyet Zsigmond 1389-ben adományozott nekik, továbbá a tizeni birtok, melyet Máriától 1390-ben kaptak, első sorban a bíbornok-püspök hű szolgálatainak jutalma volt.*
L. föntebb.
)
Mária királynénak a tizeni birtokról szóló adománylevele (93. l.) 1490 szeptember 25-ikén kelt. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában Quart. Hung. 458. jelzet alatt őriztetik s a cimeliák között van kiállítva.
Olv.:
Relatio Karuli comitis Corbavie.
Nos Maria dei gracia regina Hungarie, Dalmacie, Croacie etcetera, memorie commendantes tenore presencium significamus, quibus expedit universis, quod nos consideratis et sagaciter premetitis preclaris fidelitatibus et fidelium serviciorum uberrimis meritis ac innumeris virtuosis obsequiis et sinceris conplacenciis reverendissimi in Christo ptris domini Valentini cardinalis Quinqueecclesiensis ac magistri Pauli filiorum condam Johannis bani de Alsan et Nicolai filii eiusdem magistri Pauli, per ipsos uti re vera didicimus iugiter et a iuventutis eorum gradibus, usque iminentem ipsorum provectam etatem, perite insigniteque sacro regio dyademati et nostris dive memorie predecessoribus solio regiminis dicti regni Hungarie pro tunc feliciter insignitis in cunctis eorum validis et crebris agendis cum laborioso iugi certamine impensis penultimoque nobis regimine eiusdem regni Hungarie domino amminiculante glorioso enactis et adeptis, in cunctis nostris totiusque regni nostra expedicionibus prosperis scilicet et asperis pro nostri honoris incremento et regnicolarum nostrorum comodo, sumpma cum diligencia non sine personarum et rerum eorundem rigidis lesionibus et pericuis de manibus nostrorum infidelium subnotandorum nobis scientibus et bene recolentibus ipsis in nostris pretaxatis serviciis insudantibus, immanitis inflictis ferventer ac laudabiliter exhibitis locis et temporibus opportunis, et licet ipsi pro huiusmodi eorum laudis preconio attolendis fidelibus immensis obsequis copiosa a nobis merentur reginalis remuneracionis bravia enanasci tamen in aliquali gratum recompensacionis beneficium potissime de beneplacita voluntate et consilio serenissimi principis domini Sigismundi regis consortis nostri precari prelatorumque ac baronum regni nostri ex sanccione et decreto uniformi, quandam possessionem Tyzyn vocatam in comitatu de Walkow situatam per condam Ladislaum filium Philpe de Zuglak nostrum notorium et sevissimus infidelem temporibus iam retrolapsis pro suis nephariis excessibus et perfidis dolo plenis aetibus presertum erimen lese maiestatis concernentibus iuxta veridicam et iuriconsonam ipsorum prelatorum et baronum ac procerum regni nostri sanccionem et sentenciam adversus ipsum per eosdem unanimiter latam in exilium perpetuum relegatum et universis rebus ac bonis suis mobilibus et in mobilibus ubique intra ambitum regni nostri situatis manibus nostris reginalibus rite et pleno iure connexis ac applicatis prorsus destitutum et demum fuge presidio ad teritoria terre Boznensis cum Johanne filio Petri de Horvathy et ceteris suis perfidis fautoribus et complicibus similiter nostris infidelibus commorandi causa translatum et ab ipso teritorio simulcum scismaticis et austeriis incolis eiusdem in districtum nostri regiminis iurisdiccioni annexum Bazakuz appellatum et scelerata in contemptum et ingens fascidium nostri culminis hostiliter et contumachiter irruentem ibique domino amminiculante per ipsos nostros subditos et fideles proceres presertum antefatos magistros Paulum et Nicolaum ac eorum complices valido bellico excertamine devictum et per Nicolaum filium Gregorii de Bachya detentum extreme quoque in civitatem Budensem in presenciam nostre maiestatis catenatum et conpeditum pro ulcione condigna eidem infligenda, allatum et iuridice spiculatoris framea decolatum effective dudum possessam et divisionaliter eidem attributam et deventam, ex eoque ad manus nostras iuxta regni nostri ritum approbatum insolidum redactam et diucius conservatam cum omnibus ipsius possessionis Tyzyn vocate iuribus iurisdiccionibus, proprietatibus terris, agris, pratis, silvis nemoribus piscaturis, ampnuumque cunctis decursibus et obvencionibus nec non utilitatibus capestribus scilicet et silvestribus ac limphaticis necnon pertinenciis eiusdem et commoditatibus universis sub suis veteribus et prisco verarum metarum limitacionibus et giro per annotatum condam Ladislaum nostrum infidelem dudum servatis memoratis domino Valentino cardinali ac magistris Paulo et Nicolao fidelibus nostris dilectis ac perconsequens Johanni filio Gregorii filii dicti condam Johannis bani de Alsan ipsorumque duntaxat magistrorum Pauli Nicolai et Johannis heredibus ac posteritatum cunctis solibus de manibus nostris reginalibus nove donacionis titulo ac mera potestatis plenitudine et ex certa sciencia nostre maiestatis et omni eo iure quo eadem nostra previa racione rite incumbit et pertinet collacioni dedimus, donavimus et in evum contulimus imo damus, donamus et perhempniter effective conferimus per ipsos perpetuo et irrevocabiliter tenendum, possidendum pariter et habendum pleno iure, sine duntaxat proprietate iuris alieni fidelium scilicet nostre maiestatis. Presentes tandem nobis allatas in formam nostri privilegii redigi pro eisdem faciemus. Datum in Temesvar, die dominico proximo ante festum beati Michaelis archangeli, anno domini millesimo trecentesimo nonagesimo.
Mária királynénak a tizeni birtokról szóló adománylevele (93. l.) 1490 szeptember 25-ikén kelt. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában Quart. Hung. 458. jelzet alatt őriztetik s a cimeliák között van kiállítva.
