VIII.
VIII.
Bálint küldetése a római kuriához. Volt-e már korábban Rómában? Küldetésének czélja. Zsigmond balkáni politikája. Dalmáczia és a nápolyi párt. A boszniai belviszályok. Zsigmond 1405-iki boszniai hadjárata. Keresztes hadjárat terve. Lépések a szentszék támogatásának megnyerésére. Az unio kérdésének szerepe Alsáni küldetésében. A magyar király álláspontja a savonai találkozás tervével szemben. Tárgyalások Velenczével. Zsigmond emlékirata a találkozás ügyében. Alsáni követségének lefolyása. Firenzei tartózkodása. Találkozása Viterboban Gergely pápával. A pápai udvar Sienában. Alsáni betegsége. Távozása a kuriától. Bulla a keresztes hadjáratról. Alsáni sienai tartózkodásának emléke. Halála. Jellemzése.
Így állott az egyházszakadás ügye, a midőn Bálint bíbornok elhagyta Magyarországot, hogy a pápai udvarhoz menjen. Kötelezettsége, hogy a bíbornoki kalap átvétele végett Rómában megjelenjék, régóta várt teljesítésre; az első években az ország zavaros helyzete tette lehetetlenné annak beváltását, de hogy miért halasztotta azt később is, egészen élete végére, okát adni nem tudjuk. Állítólag 1384 folyamán megfordult volna Rómában.* Azonban az egykorú forrásokban semmi hír sincs arról, hogy Alsáni Bálint ekkor a pápai udvarban, mely 1383-ig Rómában tartózkodott, megfordult volna.* Az eghyázszakadás történetének egyik főforrása Nieheimi Detre, midőn a bíbornok megjelenéséről szól, egész határozottan mondja, hogy addig még nem fordult meg a pápai udvarban.* Most sem az volt utazásának oka, hogy bíbornoki kötelezettségének eleget tegyen. Zsigmond király megbizásából ment a pápai udvarhoz, a szentszék segélyét, hazánk részére kikérendő.
Így mondja ezt Kollányi is: Esztergomi kanonokok 52. l.
VI. Orbán pápa csak 1383 június 15-ike után hagyta el Rómát is ment le Nápolyba.
«… qui nunquam fuit in eadem curia Romana, postquam scisma incepit…» Theol. de Nyem: de scismate libri tres. Lipsiae, 1890. 248. l.
Zsigmond király ugyanis 1405 nyarán a Balkán-félszigetre fordította figyelmét. Itt a királyi beavatkozás két okból vált szükségessé. Az egyik Dalmácziát illette, a másik a boszniai eseményekben gyökerezett, hol Tvratkó Szura bosnyák király növekvő hatalmával szemben erélyes fellépés vált szükségessé.
)
A mi Dalmácziát magát illette, a beavatkozás szüksége itt a Nápolyi László-féle mozgalommal állott összefüggésben. Zsigmond király tekintélye a László érdekében támadt forradalom leverése után helyreállított ugyan, s maga a nápolyi párt ott, a hol a magyar király karja közel érte őt, csöndesen maradt. A mozgalom lassanként elült, de némi nyoma még megmaradt a dalmát városok egyike-másikában, melyek a magyar befolyástól kissé félreestek. S valószínű volt, hogy addig, míg a dalmát részek nincsenek újból szorosabb összeköttetésben a magyar királysággal, s a míg annak befolyása ott újból nem szilárdíttatik meg, addig a nápolyi párt ott mindig támaszra fog találni. Ezért határozta el magát Zsigmond arra, hogy a nápolyi párt hívei ellen szigorúan fellép, s e dalmát részeket ismét a magyar király befolyásának aláveti. Az 1405 nyarán megindult hadjáratnak tehát ez volt egyik czélja. Másodsorban e hadjárat éle a boszniai részek felé, Tvratkó Szura ellen irányult.*
Szilágyi, Magyar nemzet története III. k. 476. l.
40. TVARTKÓ SZURA PECSÉTJE.
Boszniában a bosnyák főurak egy része 1404 június közepén trónvesztettnek nyilvánította királyát, Osztóját és helyébe a trónra Tvartkó István fiát, Tvartkó Szurát ültette. Osztója, ki 1404 tavaszán a magyar király fenhatósága alá adta magát, Zsigmond királyhoz fordult segélyért. A király Maróti Jánost küldte ki Osztoja érdekében, kit ez trónjára vissza is helyezett. Ámde Tvartkó Szurának egyáltalán nem volt szándékában a teret Osztójának átengedni, s Osztója hatalma Boszniának csak egy kis részére terjedt ki, a nagyobbik részt Tvartkó, illetve az ő nevében Hervoja herczeg uralta. Tvratkó ellen a fellépést már azért sem lehetett elodázni, hogy a magyar királyság tekintélyét e hűbéres tartományban továbbra is fel lehessen tartani.*
U. ott.
Az időpont egy balkánfélszigeti expeditióra amúgy is kedvező volt. A törököktől, kiknek terjeszkedését Europa keletén megakadályozni immár lehetetlen volt, e pillanatban nem kellett tartani. A török birodalomban Bajazed szultán halála után kitört pártviszályok, fiainak egymásközti harcza a hatalom birtoka, körül a helyzetet elég kedvezővé tették. Azért Zsigmond nem is késett a hadjárat megindításával, és 1405 nyarán három részre osztott seregével megindult a déli részek felé. Az egyik sereg, melynek élén Besenyő Pál bán állott, a dalmát részekre ment, a másik, Maróti János alatt, Boszniába, míg a harmadikat Perényi Péter a szlavon részekre vezette. A boszniai hadjárat sikerrel járt, az ország nagy része újból meghódolt a magyar királynak, de tartós béke e részeken nem állott be. Tvartkó és Hervoja folytonos támadásokkal zaklatták az ott maradt magyar sereget, úgy hogy Szilágyi László és Garázda Miklós, ennek parancsnokai, kénytelenek voltak újból Zsigmondhoz fordulni segélyért, ki 1407 őszén maga is személyesen hadba szállott. E hadbaszállás csak bevezetése volt egy nagyobb hadjáratnak, melyet Zsigmond 1408-ban tervezett megindítani, hogy Boszniát ismét teljesen uralma alá vesse.*
U. ott 477–479. ll.
Hogy e hadjáratot, melynek szerencsés kimenetele a Balkán-félsziget eseményeinek is más irányt adhatott, nagyobb jelentőséggel ruházta fel, Zsigmond király elhatározta, hogy követeket küld a pápai udvarba, a szentszék támogatását kikérendő. Keresztes hadjárat hirdetését kérte a törökök és a Balkán-államok schismatikus népek ellen. Választása az ősz pécsi püspökre, Alsáni Bálintra esett, ki 1407-ben András spalatói érsekkel útnak indult a pápai udvarba.*
Koller, i. h. III. k. 285. l.
Azonban küldetésének nem ez volt az egyedüli czélja. Theodericus de Nyem feljegyzése szerint Alsáni Bálint küldetése összeesik az egyházszakadás kérdésében beállott eseményekkel, t. i. az unio ügyével. Fentebb szólottunk e kérdés kifejlődéséről. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az unio kérdése Alsáni Bálint küldetésében tényleg szerepet játszott.
Azokban a följegyzésekben, melyek XIII. Benedek pápa részére készűltek s az 1407 augusztus havában a Lerin szigetén fekvő Saint-Honorat-apátságban és az 1407 augusztus végén Savonában Benedek pápa és XII. Gergely követei között folyt tárgyalásokról szólnak, Alsáni Bálintról is említést tétetik. Az okok között, a mik miatt Gergely Savonába nem jött el, szerepel az is, hogy a magyar király a pécsi bíbornok útján azt tanácsolta neki, hogy ne menjen Savonába, mert ellenkező esetben, ha oda megy, reá és az egyházra nagy veszély vár.* A Benedek-féle följegyzés ezt tagadja, s azt mondja, hogy a magyar királytól ily nyilatkozat, ily tanács egyáltalán nem származhatik.* Pedig Zsigmond király tényleg adott ily irányú tanácsot Gergelynek. A velenczei tanácsot követei, Bálint bíbornok és a spalatói érsek utján megkereste, hogy a signoria küldene a magyar követséggel együtt egy követet a pápához, ki azt a savonai úttól visszatartsa. A velenczei tanács az 1407 július 23-ikán tartott ülésében a király e kívánságára tagadólag felelt, miután, mint mondá, a pápát már nem egy ízben megkereste ily irányban, s ennélfogva nem látja szükségét annak, hogy ily értelemben újabb előterjesztést tegyen. Különben is, mint mondá, Gergely a savonai úttal már amúgy is feladta.* A velenczei tanács e határozata minden kétséget kizár a felől, hogy Bálint bíbornoknak Zsigmond tényleg adott ily megbízást. De ezenkívül még egy másik forrás is megerősíti ezt, sőt arról is tesz említést, hogy Zsigmond levél útján is felkereste a pápát.* Ez adatokkal szemben a Benedek-féle följegyzés értékét veszti. De Alsáni Bálint e megbízatása kitűnik világosan abból az emlékiratból, melyet Zsigmond ép általa és követtársa, a spalatói érsek által a pápához és az olasz városok egy részéhez 1407 nyarán intézett, s a melyben Gergely pápát tőle telhetőleg visszatartani igyekszik a genuai találkozástól. Okát is adja ennek a törekvésnek, és ez az ellenszenv, melylyel Francziaország és az avignoni obedientia irányában viseltetik.* S Gergely pápa elhatározására, hogy a savonai találkozástól eláll, Zsigmond király föllépése alighanem döntő befolyással bírt.* Maga Gergely pápa utal különben e körülményre abban az iratban, melyen tartózkodó álláspontját okadatolja s melyet parancsára a sienai templomokban nyilvánosan felolvastak. Ez iratban a magyar király egyenesen meg van nevezve, mint a ki más fejedelmekkel egyetemben a pápát a savonai találkozásról lebeszélni igyekezett.*
Archiv für Literatur und Kirchengeschichte des Mittelalters VII. k. 617. l.
U. ott.
Monumenta Slavorum meridionalium, V. k. 99. l.
Minerbetti krónikája Tartininál, Rerum Italicarum Scriptores, II. k. 572. l. V. ö. Martčne-Durand, Thesaurus novus anecdotorum, II. k. 1383. l.
L. erre nézve Goellernek értekezését, König Sigismund Kirchenpolitik. Freiburg, i/Br. 16–20. ll.
Venczel király, Németország, Anglia és László nápolyi királyok ily értelemben működnek a pápánál. Minerbetti i. h.
Martčne-Durand i. h. Nyem. Nemus unionis. IV. 7.
41. A SANTA MARIA NOVELLA FIRENZÉBEN.
Hogy Alsáni Bálint küldetésében az unio kérdése is közbenjátszott, az a föntebbiekből világosan kitűnik, ezt mondja Theodericus de Nyem is. Giacconius szintén tud róla. Ugyanakkor különben Benedek pápa részéről is történt intézkedés, hogy a szakadásról, annak egész kérdéséről az illetékes tényezők informáltassanak. Követ küldését határozta el az aragoniai, castiliai, navarrai királyokhoz, valamint levél útján szándékozott informálni a császárt, a római és a magyar királyt az 1407 april havából deczember 12-ikéig terjedő tanácskoásokról, melyeket Gergely pápával folytatott.*
Valois, La France etc. III. k. 561. l.
Ha Alsáni Bálint megbizatása arra is kiterjedt, hogy a szakadás megszüntetését előmozdítsa, úgy ezt a czélját nem érte el. Azonban tartsunk az események elbeszélésében sorrendet.
Bálint bíbornok útját Velenczén át vette. 1407 július 28-ikán a velenczei tanács a bíbornok kérelmére elhatározta, hogy ajánlóleveleket ad neki és a spalatói érseknek a pápához. A határozat szövegéből azt kell következtetnünk, hogy a bíbornok személyesen járt ekkor Velenczében.* Bővebben csakis útjának végső szakaszáról van tudomásunk, melyet forrásaink egyikének állítása szerint a pápa kiséretével tett meg.
Monumenta Slav. merid. V. k. 100. l.
Útirányáról csak annyit tudunk, hogy 1407 augusztus 8-ikán érkezett meg Firenzebe. A Szent-Gál-kapun át vonult be a városba, a hol a dominikánusoknak a Santa Maria Novella melletti kolostorában szállt meg. A város nagy ünnepélyességgel fogadta a bíbornokot, ki 23 éves bíbornoksága után első ízben volt a kúriánál megjelenendő. Különös tisztelete jeléül pompás zászlót ajánlott fel neki, melyet családi czímere is diszített.*
Istorie di Firenze az 1406. évhez: «Memoria che Adi 8. d’Agosto Venne in Florenza il Cardinale d’Ungheria, chiamasi il cardinale delle Cinque chiese; venne per la Porta San Gallo, tornň in Santa Maria Novella, fugli fatto un grande onore del Comune, fugli dato un belissimo Istendardo, d’arme sue, un braccio con um rosajo in mano» Muratori XIX. k. 953. l.
Hogy mennyi ideig tartózkodott Bálint bíbornok Flórenczben, nem tudjuk. Dél felé vette útját innen, hogy a pápával találkozzék. XII. Gergely pápa augusztus 9-ikén indult el Rómából.* Augusztus 15-ikén érkezett Viterbóba,* hol hosszabb ideig tartózkodott. Innen indult útnak Siena felé, hova szeptember 4-ikén érkezett meg.*
Antonius Petrus Diarium Romanum. 982.
Nyem kiad. Erler 238. l.
Igy többek között Annales Senenses Muratorinál, XIX. k. 421. l. V. ö. a dátumra nézve még Erler kiadását, 242. l. jegyzet.
Viterbóban csatlakozott Alsáni Bálint a pápai udvarhoz. Augusztus 22-én egy hétfői napon jelent meg először a pápai udvarnál.* A sienai évkönyvek feljegyzései szerint a szeptember 4-ikén a városba érkező pápa kiséretében voltak Alsáni Bálint, Caracciolo Konrád, Colonna Ottó (a későbbi V. Márton pápa), Orsini Jordán, Brancacci Raynold, Calvi Antal, Gilles János, Gaetani Antal, Minutolli Henrik, Acciajoli Angeli és a bardellai bíbornokok.*
MCCCC VIIo, Judictione XV. (Viterbii) Die lune, vicesima secunda mensis Augusti reverendisimus in Christo pater et dominus dominus… tit. Sancte Sabine presbyter cardinalis Quinquecclesiensis vulgariter nuncupatus de mane prios intravit curiam Romanam, postquam assumptus fuerat, ubi fuit in concistorio est moris, honorifice receptus. Vatikáni levéltár, Obl. 57. fol. 128. Dr. Lukcsics József szíves közlése. Souchon i. m. I. k. 131. l. Nyem, i. h. 248. arra enged következtetni, hogy a bíbornok Sienában magában jelent meg a pápa előtt.
Muratori, XIX. k. 421. l. de 1404-re téve.
42. A VITERÓI PÁPAI PALOTA.
A kúria hosszabb ideig tartózkodott Sienában.* Alsáni Bálint azonban nem tartott ki a pápa mellett, és csakhamar ott hagyta a pápai udvart s visszatért hazájába.
Gergely 1408 január 27-ikén ért Luccába.
Távozásának okáról és körülményeiről Nieheimi Detre följegyzései tudósítanak minket. Az ősz bíbornok, úgy látszik, a hosszú utazás fáradalmai által megtörve, Sienába érkezte után ágyba dőlt. Alig hogy betegségének híre ment, mely, mint látszik, súlyosabb természetű volt, úgy Gergely pápa maga, mint kamarása, Antal és rokona, Pál a bíbornok állapota felett szorgos felügyeletet kezdtek gyakorolni. Czéljuk volt, mondja nieheimi Detre, azonnal a bíbornok halála után annak ingóságait, lovait, készpénzét, drágaságait és egyéb tárgyait maguknak lefoglalni. Az ősz bíbornok, midőn erről értesült, szerfelett felindult. Fenyegetőzések közt jelentette ki, hogy sem őt, sem javait nem fogja senki hatalmába keríteni.* S valóban előkészületeket tett, hogy a kúriát elhagyja. A tél zordsága* nem tartotta őt vissza a hosszú úttól. Betegségére való tekintettel egy fából összerótt alkotmányt – hordágyat* – készíttetett magának, melyen Velenczéig vitette magát. Távozása a kúriától önhatalmúlag történt, a pápától a távozásra sm engedélyt nem kért, sem a szokásos búcsú-kihallgatásra nem jelentkezett.* Velenczéből tért aztán vissza hazájába.
«Vere nec me, nec bona mea habebitis.» Nyem i. h. 249. l.
«Hoc tempore frigidior Januarius saevit hyemsque, quam visum fuerit proximis annis quadraginta. Nix enim pertinax terram operuit, licet ea nix alta non foret. At hyems ipsa glacies multas dedit». Annales Genuenses, Muratorinál XVII. k. 1216. l.
Nyemnél «ligneum vehiculum» áll, alighanem hordágyat akar e kifejezés jelenteni. Kocsit aligha, mert hiszen akkoriban általában kocsin utaztak volt.
Nyem, i. h. 249. l.
43. A SIENAI SZÉKESEGYHÁZ.
Így adja elő Nieheimi Detre Alsáni Bálint eltávozásának körülményeit. Vajjon ez állítás megfelel-e a valóságnak, nehéz bebizonyítani. Nieheimi Detre Gergely pápa kiséretében volt, a midőn a kúria Rómából Sienába ment, s ott is tartózkodott, így tehát a Sienában történtekről mint szemtanú beszélhet. Ámde nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a midőn munkáját írta, már elpártolt volt Gergely pápától, a kinek cselekedeteit épenséggel nem birálja meg tárgyilagosan, és a pápa minden cselekedetében hamis és álnok eljárást, okot gyanít. Így tehát nem lehetetlen, hogy Alsáni Bálint távozásának okairól is ily hangulatban ír. Bármi legyen is azonban oka távozásának, bizonyos, hogy a bíbornok Sienát a pápa eltávozása előtt, téli időben hagyta el.
Azt, a mi végett Nieheimi Detre szerint a kúriához jött, az unió előmozdítását, nem érte el. A szakadás még tovább folyt és csak évek hosszú sora mulva ért véget. Ellenben azt a feladatot, a mivel Zsigmond király bizta meg, a törökök elleni keresztes hadjárat kieszközlését csakugyan megoldotta. Gergely pápa november 11-ikén adta ki erre vonatkozó bulláját, melyben a magyar király által kért keresztes hadjáratot kihirdette.*
Koller, i. m. III. k. 283. s kk. ll.
Sienai tartózkodásának emlékéről ad hírt Oldoinus XII. Gergely pápa életrajzában. A pápa ott tartózkodásának emlékére, mondja, a sienai székesegyház a pápa és a környezetében volt 12 bíbornok, köztük Alsáni Bálint czímerével diszíttetett.*
Ciacconius Vitae pontificum.
Az 1408-ra forduló tél derekán tért vissza Bálint bíbornok hazájába. Ezután még csak rövid ideig maradt életben. 1408 november 19-ikén* hunyta le szemét örök álomra az ősz egyháznagy, ki harmincznégy éven keresztül kormányozta egyházmegyéjét. Három uralkodót szolgált egyforma hűséggel és hazafisággal. Hazájának, egyházának hű fia, ki, bárhová szólította királyának parancsa, mindenütt híven teljesíté kötelességeit. Diplomácziai alkudozásokban a velenczei köztársaság diplomatáival egyenrangúnak mutatta magát. S midőn hazáját a hitetlenek fenyegetik, nem riad vissza, agg kora daczára, a hosszú út fáradalmaitól, s királya parancsára újból magára veszi a diplomácziai tárgyalások nehéz feladatát. Láttuk a hit iránti buzgóságát, egyházmegyéjét, püspöki széke iránti gondoskodását, jogai megvédelmezésében kifejtett törekvését. Hogy tudós volt, mutatják tudományos fokozatai, az egyetem iránti gondoskodása, hogy egyházának, hazájának, királyának hű fia volt, mutatja egész életműködése.
A halál napja a sírkő feliratából tűnik ki.
Hült tetemei székesegyházában, Pécsett tétettek örök nyugalomra. Sírköve fenmaradt napjainkig, megőrizte az ősrégi Szente-Mágocs nemzetség legkiválóbb tagjainak emlékét.
44. PÜSPÖKI JELVÉNYEK A XV. SZÁZAD ELEJÉRŐL.
