V.
V.
Erdődi Tamás birtokszerzeményei. Királyi adományok. Corvin János adományai. Mátyás király zománczos feszületét megszerzi. Hunyadvárát igyekszik megszerezni. Örökösödési szerződései. Surlódása Váradi Péter érsekkel.
Erdődi Tamás a legrendkivűlibb módon a magyarországi egyház élére jutott. Cancellári hivatala és személyes befolyása politikai téren uralkodó állást biztosított néki. Emellett a hatalom kivételes zálogát bírta a szent koronában, melyet Visegrád várával együtt, az 1493-dik évi országgyűlés az ő és Zápolyai István őrizetére bízott.
Mindehhez mesés arányokban gyarapodó magán-vagyon járult, melyet kielégíthetetlen bírvágy által sarkalva, minden rendelkezésére álló eszközzel összeszerezni igyekezett.
A király, ki őt kegyelmének nyilatkozataival folytonosan elhalmozta, a koronára szállott jószágok adományozásánál sem feledkezett meg róla. Igy, mikor Vuk szerb fejedelem özvegyét, ki második férjével Beriszló Jánossal a törökökhöz pártolt, magyarországi jószágaitól megfosztotta, ezeket – úgy mint Fejérkő várát, Komogovina és Dolaczki kastélyt, uradalmaikkal (Körös, Zágráb és Orbáz megyékben) – neki adományozta.* Kanizsai György főpohárnokmester, mivel sógornéját egyházi dispensátió nélkül nőűl vette, jószágvesztésre ítéltetvén, birtokaiból Debrő vára, Gyöngyös mezőváros egy részével és három faluval, a cancellárnak jutott.*
Az 1496 január 23-ikán kelt királyi adománylevél Galgóczon.
Az 1496 junius 16-ikán kelt királyi adománylevél Hevenesi kéziratgyüjteményében. (XVIII. 26.)
Még jelentékenyebb előnyök származtak rá főrangú férfiak és nők adományaiból, melyekre csodálatot keltő ügyességgel és szerencsével tudott jogczímeket szerezni. Politikai téren és a magán életben, tettel és tanácscsal, számtalanokat kötelezett le. Pénztárából soha sem habozott meríteni, mikor azokat lehetett megnyernie, kikre szüksége vala. Éles látással, melye évek múltán bekövetkezhető eseményeket von számításai körébe, a koczkáztatás bátorsága frigyesül, és ritka fokú türelem, mely bevárja, míg a termés az aratásra megérik. Minderről tanúságot tesznek a nagyszámú adománylevelek és szerződések, mert többnyire részletesen elmondják a körülményeket, melyek között létrejöttek.
Azok élén, kik lekötezettjeinek vallják magokat, Corvin János herczeg áll. Magasztalásokkal halmozza el őt pártfogásáért, melylyel a Mátyás halálát követő nehéz időkben felkarolta, a horvátországi bánságot néki megszerezte, és 17,200 forintnyi összeg erejéig kölcsönökkel segélyezte. «Némi viszonzásképen» a zsámbéki és derecskei uradalmakat, Fejér- és Biharmegyékben, adományozta neki; valamint az elzálogosított margitai és polgárii uradalmakra (Szabolcs megyében) jogait ráruházta.*
Corvin János 1495-ik évi bevallásást közli SCHMITTH (Episcopi Agrienses. II. 156.), de csonkán, az uradalmak neveinek kihagyásával. A hiányt pótolni lehet Corvin Jánosnak 1498-ik évi, alább idézendő panasziratából. A margitai és polgárii uradalmakra vonatkozó okiratok az egri káptalan levéltárában őríztetnek.
Ezen kivűl zálogczímen átengedett neki a Mátyás királytól örökölt kincsekből több nagyértékű darabot, melyekkel a fényűző főpap székesegyháza és palotája díszét emelé. A legkiválóbb ezen tárgyak között egy arany feszület, melyet azon időben negyvenezer forintra becsültek, és melynek műbecse a nemes ércz s a drágakövek értékét messze meghaladja. Első rangú olasz mester alkotása, a XV. századbeli ötvösség és zománcz-technika legnevezetesebb termékeihez számíttatik. Ezen műtárgy, melyet a herczeg később Erdődi Tamásnak – újabb szolgálatok jutalmául – örök tulajdonúl átengedett, ma az esztergomi érseki kincstár főékességét képezi.*
Az elzálogosított értéktárgyakat felsorolja az 1498-ik évi panaszirat. A feszületre vonatkozó okiratok az esztergomi káptalan levéltárában. A feszület fényképezett rajzát és leírását közölte DANKÓ JÓZSEF «Az esztergomi főegyház műkincsei» czímű díszmunkában. (Esztergom 1880.) Színezett rajza megjelent az «Ötvösség remekei» czímű díszmunkában. (Páris 1888).
Erdődi Tamás azon büszke reménységgel kecsegtethette magát, hogy a Hunyadi-háznak jelenleg romjaiban is, bámulatot keltő, műépítészeti alkotása, Hunyad-vára, őt fogja uralni. Ezt a hozzátartozó uradalommal, a könnyelmű ifjú herczeg tizenezer forintért zálogba vetette Kinizsi Pálnak, ki ugyanazon czímen (1494) tovább adta Erdődi Tamásnak. Utóbb Kinizsi özvegye, Benigna asszony, a maga jogait is átruházta rá, hálából azon szolgálatokért, melyekben az ő atyja a vitéz Magyar Balázs, valamint két férje Kinizsi és Horvát Márk, a cancellártól részesültek volt.*
Kinizsi Pál 1494 deczember 3- és Benigna 1496 február 13-ikán kelt oklevelei Galgóczon. Mindazáltal Corvin János és utóbb jogutódja Brandenburgi György is megtámadta Erdődi Tamás igényeit, s megakadályozták abban, hogy Hunyadvárának tényleg birtokába jusson.
24. KINIZSI PECSÉTJE.*
Kinizsi, Rozgonyi, Zápolyai J., Szécsi Miklós, Szentgyörgyi Tamás pecsétjei Nyári «Heraldiká»-jából valók, az elsők a VI. tábla 49., a másik V. tábla 47. szám alatt, a harmadik, negyedik a szövegben 99., 129. ll. Szentgyörgyié pedig V. tábla 44. szám alatt találhatók.
25. MÁTYÁS KIRÁLY FESZÜLETE.*
Mátyás király feszülete, Erdődi Tamás casulája az esztergomi főegyházi kincstárban őriztetik. Leírta Dankó: «Az esztergomi főegyház kincstára», Esztergom, 1880. 65. és 99. ll.
A nagy király fiát és híres hadvezérét hosszú sorban követik a főrangú egyének, kiket Erdődi Tamás az érdeksolidaritás szoros kötelékeivel csatolt magához. Különösen azokra irányozta figyelmét, kik gyermektelenűl közeledtek a sír felé, és haláluk esetére örökösűl rendelték őt, a mit könnyen tehettek, mert birtokaiknak a koronára kellett szállaniok; míg a hatalmas cancellár ismét nehézség nélkül kitudta eszközölni, hogy javára a király lemondott örökösödési igényeiről.
Az 1491-dik év martius első napján Monoszlói Csupor István, gyermektelen aggastyán, megjelent a király előtt és előadta, hogy indítva azon sokféle szívességektől és szolgálatoktól, melyeket a győri püspök részéről tapasztalt, néki adományozza birtokait. Ulászló beleegyezését adta, és mikor, már a következő esztendő végén, Csupor halála bekövetkezett, kiállította az adománylevelet. Az örökség Szarvaskő várából és uradalmából állott, melyhez Monoszló mezőváros és hetvenöt falu tartozott, Körös meg Zágráb megyében. Birtokba vételök akadálytalanúl megtörtént.*
Az 1491 martius 1-én és 1494 január 1-én kelt királyi okiratok Galgóczon.
Pamkircher Györgygyel, a hatalmas család utolsó férfisarjával, a varasdmegyei Császárvára urával, Erdődi már Mátyás életében barátságos viszonyt tartott fönn. A győri püspökség némely jószágainak és tizedeinek haszonélvezetét engedte át néki, és kölcsönöket nyújtott, a nélkül, hogy visszafizetést igényelné. Viszont György úr, 1492-ben, összes birtokait, 50,000 forintnyi összegben beírta, közösen a maga nővérének, hajadon unokahugának és Tamás püspöknek.*
Mindezeket Erdődi Tamásnak Miksa római királyhoz intézett (dátum nélküli) emlékiratából tudjuk (Galgócon). Pamkircher György halála (1501) után Erdődinek hosszú küzdelmet kellett jogai érvényesítésére folytatni.
MONYORÓKERÉK.*
Egy régi festmény után.
Monyorókerék rajzát múlt századi olajfestmény után Cserna készítette. A képen következő distichonos felirat olvasható:
AETERNAE MEMORIAE POSTE-
RITATI SACRUM.
RITATI SACRUM.
DESOLATA FVI IAM BIS, PROSTATAQVE PORTĆ, QVALI-
TER HOC PATRIAE TRISTIA FATA PROBANT, AST ME POSSESSOR
VETERANAE PRAEFICIT ARCIHEROS INSIGNIS QVI BENE DOTAT OPVS~
SPES SIT POSTERITAS ROTA CERVVM QVANDO FATIGAT NOSTRATI STI
PI PORTIA FACTA. PARTA. CVRIS ET SVMPTIBVS COMITIS ALEXANDRI ERDŐ
DY DE HAC LOCALI MONYORÓKEREK, S. G. R. M. INTI-
MI.CON SILI : TIT
TER HOC PATRIAE TRISTIA FATA PROBANT, AST ME POSSESSOR
VETERANAE PRAEFICIT ARCIHEROS INSIGNIS QVI BENE DOTAT OPVS~
SPES SIT POSTERITAS ROTA CERVVM QVANDO FATIGAT NOSTRATI STI
PI PORTIA FACTA. PARTA. CVRIS ET SVMPTIBVS COMITIS ALEXANDRI ERDŐ
DY DE HAC LOCALI MONYORÓKEREK, S. G. R. M. INTI-
MI.CON SILI : TIT
Monyorókeréki Ellerbach János, kinek Németországból bevándorolt őse Nagy Lajos hadjárataiban kitűntette magát, szintén utolsó sarj volt a család magyarországi ágán. Monyorókerék, Vöröstorony és Körmend várakat bírta, két mezővárossal, 26 faluval és sok más birtokrészszel. A pazarló főurat Erdődi Tamás kölcsönökkel segítette, melyeknek összege 40,000 forintig emelkedett. Benső barátság fejlődött ki közöttök; azon kor szokása szerint testvérűl adoptálták egymást. És 1496-ban Ellerbach összes birtokainak örökösévé rendelte Tamást.*
Ellerbachnak 1496 martius 30-ikán kelt fassiója, Ulászlónak 1496 martius 20, 21, 25, julius 4-iki okiratai. Ellerbach 1499-ben múlt ki. Erdődi csakhamar birtokba vette az örökséget. Ellerbachnak mint «frater adoptivus»-nak a monyorókeréki templomban síremléket állíttatott.
A Rozgonyi-családot, mely a XIII. század óta számos kitünő főpapot és hadvezért adott a nemzetnek, most a kihalás veszélye fenyegette. Egyetlen férfitagja volt. Erdődi Tamás a család leánytagjaival tárgyalásokba bocsátkozott, hogy a katasztrófa bekövetkezte esetén, a nagy kiterjedésű uradalmakra, – melyek nyolcz vármegyében terűltek el, négy várat, egy mezővárost és számos falut foglaltak magokban, – jogigényeket szerezzen magának. Az első kinél czélt ért, Rozgonyi Klára volt, Egervári László horvátországi bán özvegye. Férje ugyanis, Mátyás és Ulászló uralkodása alatt, sok jótéteményben részesűlt Erdőditől, és halálos ágyán az ő pártfogásába ajánlotta családját. Az özvegy hálából és mert – mint a bevallásban kiemeli – idegen kezekre jutott birtokai visszaszerzésében is az ő támogatására számított, azon 400 forint fejében, melyet egykor Egervári Lászlónak kölcsön adott volt, beírta néki a Rozgonyi-birtoknak reá eső részét (1496). Példáját néhány hét múlva követte anyja, Rozgonyi Dorottya asszony, ki «háladatosan megemlékezvén az elhúnyt férje iránt tanusított jóakaratról», 2000 forint árán, átengedte a Rozgonyi-birtok azon részét, melyet zálogban tartott. A következő (1497) évben pedig Rozgonyi Borbála, Frangepán Mihályné, szintén a hála kötelezettségére utalván, 4000 forint árán eladta a maga részét és jogait.*
Az ezen ügyletekre vonatkozó oklevelek az esztergomi káptalan levéltárában. Erdődi Tamás nem érvényesíthette igényeit. Hosszú per keletkezett. Egyébiránt a család utolsó férfisarja, Rozgonyi István, túlélte Erdődit.
26. ROZGONYI PECSÉT.*
A 61. lapon előforduló Rozgonyi pecsétnek körirata: [S.] COMITIS [………] t. i. Rozgonyi Simon neve volna. (Lásd bővebben u. o. 58. l. és V. tábl. 47. ábra.)
A decsei Roh-család Körösmegyében Dian és Plodin várakat bírta, három mezővárossal, számos faluval és pusztával. Mindezek felerészben Roh Bernát, felerészben Roh Mátyás és László kezei között voltak. Bernátnak Erdődi Tamás eljegyezte unokahugai egyikét, kivel 6000 forint jegyajándékot adott; viszont a vőlegény, magtalan halála esetén, összes birtokait nejére és nagybátyjára ruházta, Roh Mátyás, beteges fiatal ember, szintén magtalan halála esetén, Erdődi Tamást rendelte örököséül. És rövid idő alatt a család mind a három tagja, férfi utód nélkül, egymás után sírba szállott. Ekkor Erdődi az összes birtokokat, melyekre királyi adományleveleket is eszközölt ki, a család nőtagjainak igényeit kielégítvén, tényleg elnyerte.*
Az erre vonatkozó oklevelek Galgóczon.
Az alkalmakban és eszközökben nem válogató aquisitori tevékenység ezen eredményei, oly korban, mikor a közélet emberei, gyér kivétellel, mindnyájan ugyanígy jártak el, az erkölcsi érzés fölháborodását alig idézhették elő. De mivel szükségkép sokféle érdekekkel jöttek összeütközésbe, széles körben keltettek elégületlenséget, melyet Erdődi Tamás gyakran, kíméletet nem ismerő föllépésével, még fokozott.
Így ismételten jött összeütközésbe Váradi Péter kalocsai érsekkel, kinek uradalmai a titeli prépostság jószágaival határosak valának. Már 1492-ben az érsek ellen, a király előtt, vádat emelt a prépostság malmainak elfoglalása és jobbágyainak zaklatása miatt. II. Ulászló megintette Váradi Pétert, ki azonban alaptalannak nyilvánította a vádat, melyet a püspök ellenséges érzületére vezetett vissza; sőt ellenkezőleg ő panaszolta, hogy Erdődi Tamás buzdítására, Ujlaki Lőrincz jelentékeny károk okozott az érsekségnek. «Ha – úgy mond – a felséged iránt tartozó hűség és engedelmesség nem tartana vissza; ha a helyett hogy felséged oltalmában bíznánk, a boszúvágy sugallatait hallgatnók meg: ellenségeink bizonyára nem maradnának büntetlenűl!»
És egy közös barátjukhoz, a zágrábi püspökhöz, intézett levelében, éles szavakban adott kifejezést elkeseredésének. «Mi – úgy mond – nem tartozunk azok közé, kik mások javaira áhítoznak, és a mások jogait, eszközökben nem válogatva, bitorolni igyekeznek.… Bizonyára nem akarunk másnak kárából vagy sérelmeiből hasznot húzni. A magunkéval megelégedve, valamint a máséra nem vágyódunk, úgy óhajtanók, hogy mások se kívánják meg azt a mi a miénk, illetőleg egyházunké… Helyesen cselekednék Atyaságod ha azt, ki minket üldöz, megintené, hogy a nékünk általa okozott sérelmeket tegye jóvá; mert tudja meg Atyaságod, hogy sem az ő, sem bárki más kedveért egyházunk jogait feláldozni nem fogjuk.»
Három évvel utóbb Erdődi Tamás közvetlenűl Péter érsekhez fordúlt azon panaszszal, hogy a titeli prépostság néhány jobbágyát érseki tisztek kifosztották. De ezek azzal mentették magokat, hogy erőszakos föllépésök a jogosúlt visszatorlás ténye volt; mert előbb a prépostság tisztei érseki jobbágyokat fosztottak ki, és az okozott kárt megtéríteni vonakodtak. Mindazáltal az érsek szigorúan megparancsolta most tiszteinek, hogy a prépostság jobbágyait, semmiféle körülmények között ne bántalmazzák; ha panaszra van okuk, az eldöntést választott bíróságra hagyják. Mikor ezen intézkedését Erdődi Tamásnak tudtúl adja, nem mulasztotta el szelíd szavakba ily kemény megrovást foglalni. «Mi – úgy mond – az egész világgal békességben óhajtanánk élni; csakhogy mások is minket békében hagynának, és némelyek egyházunk jogait méltatlanul ne támadnák meg; és Testvériséged is, az egyházunkon ejtett sérelmeket, szelídségéhez és jóságához képest, megfontolva, lelkiismerete sugallatait követné… Őszintén, szívből óhajtjuk, hogy Testvériséged egészségét nyerje vissza, és ne csak testileg, hanem lelkileg is gyógyúljon meg; az egyházak sérelme és kára nélkül igyekezzék boldogúlni!»*
Váradi Péternek II. Ulászlóhoz és a zágrábi püspökhöz írt dátum nélküli, Erdődi Tamáshoz pedig 1495 február 15-én írt levelei. Petri de Ward Epistolć. (Pozsony. 1776.) 88. 193. 263.
