IV.
IV.
Előkészületek a pápaválasztásra. A keresztény hatalmak magatartása. Erdődi Tamás kilátásai. A szárnyaló hírek. A conclave. X. Leó megválasztatása.
A hatalmas szellemű pápát 1513 február 20-ikán ragadta el a halál. Míg a gyászszertartásra és az utód megválasztására az előkészületek megtétettek, az üresedés idején, az egyház és a pápai állam kormányát, a bíbornoki collégium nevében, azon három bíbornok vette át, kik a három rendnek legidősebb tagjai voltak: a püspök-bíbornokok rendjéből, RIARIO, az áldozárokéból ERDŐDI TAMÁS, a szerpapokéból FARNESE.*
1513 február 26-ikán a keresztény uralkodókhoz írt értesítő levelök egy eredeti példánya Mantuában.
A mint a pápa súlyos betegségének híre ment, az egész keresztény világot foglalkoztatni kezdé azon kérdés: hogy ki fogja őt szent Péter székén követni?
És az uralkodók, be nem várván a halál hírét, siettek intézkedéseiket megtenni, melyekben részint az egyház java, részint saját érdekeik vezérelték.
A spanyol király volt az első, ki külön követet indított útnak, és pedig azon egyetlen óhajtás kifejezésével, hogy «a választás szabadon, lelkiismeretesen, az egyházi törvényeknek megfelelő módon történjék».*
Erről értesíti a velenczei köztársaságot, mely már február 12-ikén informálja római követét.
A franczia király, sűrgetőleg fölszólítván az országában levő bíbornokokat, hogy haladék nélkül keljenek útra Rómába, azon utasítással látta el őket, hogy olyan pápa választását igyekezzenek keresztűl vinni, ki a keresztény világ békéjének helyreállítását fogja czélul kitűzni.*
A franczia udvarnál levő florenczi követnek 1513 február 14-ikén Bloisból kelt jelentése.
A császár már tovább ment. Rómában lévő követét, Carpi grófot megbízta, hasson oda, hogy se franczia, se velenczei származású bíbornok ne választassék meg, és lehetőleg régi bizalmas hívének, Corneto bíbornoknak törekedjék a többséget biztosítani.* Igéreteiről, melyeket a magyar prímásnak tett volt, ha akkor komolyan vette is azokat, rég megfeledkezett.
A császári udvarnál levő angol követnek 1513 martius 4-iki és Carpi grófnak martius 11-iki jelentései.
Ellenben Magyar- és Lengyelország uralkodói hőn óhajtották Erdődi Tamás megválasztását.
A Velenczében levő magyar követ, a mint a pápa halálának bekövetkeztéről a tudósítás megjött, sietett a senatus elé járulni, és uralkodója nevében azon kérelmet terjesztett elő, szólíttassanak föl a velenczei származású bíbornokok, hogy a mennyiben közülök egyiknek sem lehetne kilátása a szavazatok többségének elnyerésére, támogassák az esztergomi bíbornok-érseket, ki mindenkor Velencze hű barátja gyanánt viselte magát, és bírja mind azon tulajdonságokat, melyekből következtetni lehet, hogy jeles pápa válik belőle.
A doge válasza következőképen hangzott: «A velenczei állam örömmel venné az esztergomi érsek úr megválasztását, mert úgy tekintjük őt, mintha Velencze polgára volna. Erre vonatkozó óhajtásainkat bíbornokaink jól ismerik.»*
Az 1513 február 23-iki tanácsűlésről szóló jelentés rövid kivonata Marino Sanudonál.
Mindazáltal a signoria nem volt hajlandó Erdődi Tamásnak elsőbbséget adni a velenczei származású bíbornokokkal szemben; és a Grimani bíbornokot tekintette jelöltjének.*
Velencze római ügyviselőjének martius 1- és 2-iki jelentései, kivonatosan ugyanott.
Flórenczben a Medici család, mely kevéssel azelőtt ismét kezeibe ragadta a főhatalmat, a nagy Medici Lőrincz fiát, János bíbornokot óhajtotta volna szent Péter székén látni; de római ügyviselői azon véleményben voltak, hogy az alig 37 éves főpapnak, épen ifjú kora miatt, megválasztását nem lehet remélleni.*
Február 19- és martius 6-iki jelentéseik.
A római körökben a találgatások és combinatiók a legváltozatosabb alakokat öltötték. Az a hír volt elterjedve, hogy tíz bíbornok tart igényt a tiarára. Leginkább négyet emlegettek: a génuai RIARIO RÁFAEL-t, a bíbornoki testület fejét, a szintén génuai FLISCO MIKLÓS-t, a velenczei GRIMANI DOMONKOS-t és ERDŐDI TAMÁS-t. A velenczei követ olyképen informálta a signoriát, hogy ezeknek van legtöbb kilátásuk.* Egy másik velenczei ügynök pedig azt írja, hogy «egész Rómában az a hit uralkodik, hogy vagy az esztergomi bíbornok-érsek vagy Grimani lesz a pápa.»*
Hieronimo Grasso levele mart. 1-én.
Február 13-iki jelentésében.
És a forgalomba hozott számos gyászvers egyikében a következő sorokat olvassuk:
«Kiről van szó? Kit emlegetnek leginkább
Hogy csel és csalás nélkül pápává lesz?
Az esztergomit, Fliscót, Riariót és Grizmanit.
Halántékukat erények koszorúja övezi.
Az első bátor, gazdag és hatalmas.
A második becsületesség ragyogó tűköre,
A harmadik éles és fenkölt elméjéről híres.
A negyedik a tudomány tündöklő napja.»*
Hogy csel és csalás nélkül pápává lesz?
Az esztergomit, Fliscót, Riariót és Grizmanit.
Halántékukat erények koszorúja övezi.
Az első bátor, gazdag és hatalmas.
A második becsületesség ragyogó tűköre,
A harmadik éles és fenkölt elméjéről híres.
A negyedik a tudomány tündöklő napja.»*
Az olasz vers czíme: «Julii Campagnolć. Sonetto». MARINO SANUDO-nál.
Kevésbbé ideális felfogásról szól Velencze egyik titkos ügynökének jelentéséből, mely szerint a nevezetteket főleg gazdagságuk miatt karolták volna föl.*
Hieronimo Grasso február 23-diki jelentése.
De a mint a választás időpontja közeledett, módosultak a nézetek. «A jövendő pápa megválasztásánál – írja a velenczei követ martius 1-én – megvesztegetésnek nem lesz helye; kizárja azt II. Julius pápának a lateráni zsinat által is megerősített bullája. Riario, az esztergomi bíbornok és Flisco közől nyerné el az egyik a pápaságot, ha pénzen lehetne azt megvásárolni; de egyik sem lesz pápa. Grimani, Medici vagy Final bíbornokok közől az egyik fog megválasztatni.*
Lipomano martius 1-én kelt levele testvéréhez intézve.
Más diplomaták tartózkodóbbak voltak. «Nincs ember – írja a mantuai ügyviselő – a ki előre megmondhatná ki lesz pápa.»* «A mikor annyira eltérők a nézetek – olvassuk a flórenczi követ jelentésében – és napról napra változnak a viszonyok, lehetetlen jóslatot koczkáztatni.»*
Február 28-ikán.
Martius 6-ikán.
A bíbornoki collégium martius 4-ikére, pénteki napra tűzte ki a pápaválasztási tárgyalások megkezdését, Huszonöt bíbornok volt együtt; 18 olasz, 3 spanyol, egy-egy magyar, franczia, angol és svájczi.
A nevezett napnak reggelén szent Péter egyházában gyűltek egybe, hol szent András apostol oltáránál, Erdődi Tamás mondotta az ünnepélyes misét, a szent Lélek segitségűl hívására. A castellamarei püspök áldal tartott beszéd után, a vatikáni palotába vonúltak.
Ősrégi szokás szerint a bíbornokok, a pápaválasztás (az úgynevezett conclave) alkalmával, a külvilágtól szorosan elzárkóznak, hogy minden idegen befolyástól függetlenűl járhassanak el fontos feladatukban. Mindegyik két papot (conclavista) visz magával, kik szolgálatára állanak. Erdődi Tamás környezetében egy magyar volt: Vitéz Mihály, és egy olasz, Gurzulai Miklós. Az első napon, mikor beesteledett, az idegeneknek távozniok kellett, a palotának a conclave számára berendezett részéből, melynek bejárása elzáratott és a keresztény hatalmak követei által gondos őrizet alatt tartatott. Csak rendkívűli esetekben, fontos ok miatt és szigorú ellenőrzés mellett, lehetett bebocsátást nyerni. Igy ezen alkalommal megengedtetett a belépés egy orvosnak, ki a beteg Medici bíbornokon műtétet vitt véghez; ellenben a császári és spanyol követek megakadályozták azon üzenet átadását, hogy néhány franczia bíbornok útban van Róma felé.*
A conclavéról vezetett naplók az olasz könyvtárakban számos példányokban találhatók föl. Egyet MARINO SANUDO is fölvett világkrónikájába. (Kiadva a XVI. kötetben, 79 és kk. ll.)
Az előleges tanácskozások öt napot vettek igénybe. A bíbornoki collégium jogkörének kiterjesztésére czélzó határozatok hozattak, melyek a megválasztandó pápát kötelezendők voltak. A választásnál követendő eljárás is szabályoztatott.
Ez alatt a bíbornokok, szabad óráikban, szűntelenűl azon kérdéssel foglalkoztak, hogy kire adják szavazatukat. A collégiumban ez idő szerint igen sok fiatal főpap foglalt helyet; Petruzzi 22, Corner 30, De Saulis 32 esztendős volt. Az ifjak pártja abban állapodott meg, hogy Medici Jánosra fog szavazni; de elhatározását titokban tartotta. Az öregek ellenben nem tudtak megegyezni.
Martius 10-én történt az első voksolás, mely mintegy próba gyanánt és tájékozásul volt szolgálandó. A bíbornokok nyíltan, névaláirással ellátott czédulákon szavaztak, és tetszésök szerint többet is ajánlhattak. Ezen felhatalmazással élve, némelyik öt nevet írt a czédulára.
Ezen körűlmény miatt, és mivel a pártok czélzataik leleplezését még nem látták időszerűnek, az eredmény általános meglepetést idézett elő.
Legtöbb szavazatot, tizenhármat, a collégium legkorosabb tagja a spanyol Valenciai János kapott; utána Erdődi Tamás nyolczat, Flisco és De Accoltis hetet-hetet; ellenben Medici csak egyet, Riario egyet sem.*
A conclavéról vezetett naplók az olasz könyvtárakban számos példányokban találhatók föl. Egyet MARINO SANUDO is fölvett világkrónikájába. (Kiadva a XVI. kötetben, 79 és kk. ll.)
X. LEO PÁPA.*
Rafael festménye után. Eredetije a Pitti-palotában, Flórenczben.
II. Julius és X. Leó pápa arcképei Rafael szebb olajfestményei közé tartoznak. Eredetijei Flórenczben a Pitti palotában őriztetnek.
A szabályszerű két-harmad többséget egyik sem nyervén el, újabb szavazás szüksége merűlt föl. De minthogy Valenciai Jánosnak – ki egyik pártnak sem volt jelöltje – csak négy szavazata hiányzott: a további véletlen esélyek elhárítása végett, a pártok vezérlő tagjai között tárgyalások indúltak meg. Ezek folyamán az öregek meggyőződvén a felől, hogy a fiatalokat Medicitől el nem vonhatják, arra határozták el magokat, hogy ők is csatlakoznak hozzá. Egymás után fölkeresték őt lakosztályában, és bemutatták neki hódolatukat. Még ugyanazon napnak (martius 10-ikének) esti óráiban befejezett tény volt az ő egyhangú megválasztatása, mely másnap reggel, formaszerű szavazással szentesítve lett. Mire Medici János X. LEÓ nevét vette föl, melyet a történelem lapjain elévűlhetetlen dicsőség környez.
«Ezen választás – írja még a conclavéból Gonzaga Zsigmond bíbornok – teljesen tisztán ment véghez; pénzről, javadalmak és hivatalok igéretéről említés sem tétetett. Julius pápa bullája rettegéssel töltött el mindenkit; senki sem merészelt volna ellene véteni!»*
Martius 10-ikén, Gonzaga Ferencz mantuai őrgrófnak.
És a választás után, korábbi megállapodás értelmében, a római cúria és a pápai állam főhivatalai sorshúzás útján osztattak föl az együtt levő bíbornokok között. Erdődi Tamás is kivette a maga részét. Egyebek között Bologna és Viterbo kormányzói tiszte esett rá.*
A conclave-naplók nyomán.
