III.
III.
Czéltalan bolyongások. A vágbeszterczei egyesség Balassa László, András és Bálint között. Bálint összezördül öcscsével. Új házassági terv. Várday Mihályné Dobó Krisztina. A mátkaság előzményei. Dobó Ferencz és a Balassák. A házasságból várható anyagi előnyök. Dobó Krisztina Sárospatakon. Karácsony ünnepe. A titkos esküvő. A pataki őrség ijedelme. A szikszói lakodalom.
ANNÁL JOBBAN sietett Egerből s annál hamarább is ment el, mert már akkor tudva volt, hogy Ungnad újra beleül az egri kapitányságba. Búcsút mondott tehát Ungnadék házának, mely Szabadhely városrészben* már-már újra megnyílt a visszaköltözők előtt. Bécsben, Trencsénben s az északnyugati megyékben kóborgott, amott az udvarnál járt, új állás után, emitt a polgárokat zaklatta, tőlük, kiváltságaikat nem respektálva, vámot szedett s jobbágyait sanyargatta,* birtokait járta sorba: Hibbét, Újvárt. Valószinű, hogy fölkereste Véghlesen unokatestvérét Balassa Lászlót (Ferencz horvát bán testvérének, Miklósnak, unokáját) s közvetítette közte és András úr közt amaz egyességet, melyet ők hárman 1583 szeptember 1-én Vág-Beszterczén, András várában, Báthory Miklós országbíró előtt kötöttek, kötelezvén magukat, hogy bármely vármegyében fekvő Balassa-birtokot semmi szín és ürügy alatt el nem idegenítenek, egymást ilyennek eladásától vagy megvételétől eltiltják s maguk között magszakadás esetében kölcsönös örökösödést kötnek ki.* Ez a szerződés a három ág részéről kötve betetőzése volt amaz egyességnek, melyet Bálint ugyanez év augusztusában Andrással Zólyom városában, mint Nógrád vármegyének a töröktől való félelem miatt oda áttett székhelyén kötött. Ez egyesség szerint, bár ősi vagyonukon már megosztoztak s osztálylevelüket ki is vették, közös birtokaikra nézve újabb intézkedésnek látták szükségét, hogy birtokukat gyümölcsözőbben kezelhessék s szabadabban bírhassák s jobban értékesíthessék. Gyarmat várát, a hozzátartozó jobbágytelkeket megosztván, közösen bírják továbbra is, egyéb birtokaikra pedig osztályt tettek, melynek értelmében András úrnak jutottak a következő birtokok, úgymint: az edőcsi malom, Szögy, Nagy-Csalomja birtokok és Szent-Lőrincz puszta; Bálintnak viszont a gyarmati malom, Nőtincz és Bussa birtokok jutottak a sorshúzás alkalmával.
SZEDERKÉNYI, Heves megye tört. m. k. 262. l.
Századok, 1890. évf. 169. l., 1898. évf. 32–33. ll.
Családi levéltár.
35. A VÁGBESZTERCZEI SZERZŐDÉS ZÁRADÉKA.*
(Az okirat eredetije a családi levéltárban.)
A vágbeszterczei szerződést magában foglaló, 1583 szeptember 1-én kelt országbírói kiadványból (119. l.), mely a családi levéltárban őriztetik, az utolsó sorok végét és az aláírást adjuk. Olvasása: .. (c)onventualia ab eor(un)d(em) bonor(um) statutione quonzodo… (prolaiben)do coram nobis publice et manifeste har(um) n(ost)rarum… (Bezterc)ze, in festa beati Egidii abbatis, anno domini… L(e)cta p(er) m(e) mag(ist)rum Gregor(ium) Balogh de Naboysa protho(nota)rium (et)c(etera).
Azonkivül a többit barátságos indulattal és testvéri szeretettel, igaz emberek becslése és összevetése alapján két egyenlő részre osztották.*
András a sorshúzás szerint azt a felet kapta, melyben Terjen, Guta, Alsó-Pettyen, Felső-Sztrehova, Lentvára, Zavod és Förész egész birtokok; Olvad, Zelez, Felső-Sztregár, a hozzávaló Thurapolya-malommal, Veresfalu, Ábel-Lehota, Nedelistye a nagysztracsini malommal, Szejboj, Boroznok, Nagy-Kürthös, Szenna, Dobrocsa, Lónyabánya, Losoncz, Polihna részjószágok, Miletincz és Halász puszták, továbbá a nagy-liberthei és nagycsalomjai malmok, mindezek Nógrádban; azonkívül Haraszti, Podlusan, Illyefalva, Csab, Dacsota Hontban, Ács, Hevesben levő részbirtokok voltak. Bálintra a sors azt a részt vetette, a melyhez Agárd, Szenthe, Kothman-Lehota, Felső-Kis-Liberthe és Nagy-Liberthe egész birtokok, azonkívül Nándor, Szél s a hozzátartozó Dorka és Bánk puszták; Kékkő-Váralja, Alsó-Sztregar a lesthi malommal, Felső-Tizovnik, Alsó-Tizovnik, Madanka, Szöle, Brezova, Zalathna, Hartyán malmával és Kaproncza pusztával együtt, Kis-Sztraczin, Szent-Péter, Nagy-Lam, Puszta-patak pusztával, Vámosfalu, Gergelyfalu, Tononcs, Tamási, Podrosan, egy Lehota Divinalja és Váralja pusztákkal, malmokkal és erdőaljai malommal, Csóka, Kis-Parucza, Lehotka és Sztralistye részjószágok, mindmegannyi Nógrádban, továbbá Nagy-Thúr a malommal, Zahora, Kelenyen és Pribély Hontmegyében tartoztak. Osztályuk s birtokaik biztosítására kölcsönösen megegyeztek abban is, hogy ha valamelyik fél birtokaiból, malmaiból stb. történetesen jelentkező igénykereső javára valamit törvény útján kiadni kényszerülne, azt a másik fél igazságosan kárpótolja; továbbá abban, hogy előbbi osztálylevelükben foglalt egyességüket megtartják s a kölcsönösen kikötött 6000 frt bánatpénzt továbbra is föntartják. Eredeti a családi levéltárban s XVIII. sz. másolata ugyanott.
A mit az oklevél a barátságos hajlandóságról és testvéri szeretetről mond: itt s ekkor még szószerint kell venni. Érdekeik még nem ütköztek össze s Bálintnak nem volt alkalma meggyőződni arról, hogy bátyja ura csak addig szerető rokon, míg erszénye szivével ellenkezésbe nem jut. Bálint tehát gyanú nélkül s ragaszkodva közeledett hozzá s tartott ki mellette még édes testvére, Ferencz ellenében is, mikor Ferencz osztályegyességükbe nem nyugodott bele. A közte és öcscse között támadt egyenetlenséget András úr jó szemmel nézhette. Ferencz sem ennél, sem a másik osztálynál nem volt képviselve, sőt az első ellen óvást emelt, így tehát a Ferencz része egyenesen Bálint kezére jutott, nem tulajdonjoggal ugyan, de kétségtelenül birtokában volt. Ferencz tehát vagy folytonosan Bálintra volt rászorulva, vagy adósságot volt kénytelen csinálni a jobb jövő reményében s annak kilátására. András úr úgy számított, hogy a könnyen költő Bálint és az adósságcsináló Ferencz között a pénz és örökség miatt gyullongó viszály mind erősebb és erősebb lángra kap s elébb-utóbb elégeti a testvéri szeretet kötelékeit. Ferenczczel szemben, mint gyanújától sértett osztályos atyafi, máris ellentétben lévén, kétségbe vont atyafiságos szeretetét Bálintra tukmálta, hogy őt annál szorosabban kötvén magához, annál merevebbé tegye Ferenczczel szemben. Bálintot kápráztatta ez őszintének hitt vonzalom s természetesnek találta, hogy ő, mint idősebb testvér, regnáljon a közös vagyonnal, s a mellett a közös örökségben bentülni kényelmes volt neki s hízelgett hiúságának, melyet András azzal is növelt, hogy Újvárat a kezén hagyta. Ez a viszony Bálint és András között még szorosabbá lett most említett egyességük és a család érdekében Lászlóval kötött szerződésük által s még melegebb lett, mikor Ferencz a nyitrai káptalan előtt 1584-ben Bálint pazarlása ellen óvást emelt.
36. BALASSA-GYARMAT.*
(Rajzolta Cserna K.)
Balassa-Gyarmat távlati képét (121. l.) és Zólyom várát (131. l.) Cserna Károly természet után rajzolta.
Ismerve Andrásnak Bálint iránt kieszelt szeretetét, nem nehéz kitalálni, hogy 1582 derekától, mikor Bálint Egert odahagyta, iparkodott őt lehetőleg magához csatolni, s nem nehéz föltenni, hogy egyebek között házasságra is ő ösztönözte. Hiszen néhány évvel előbb már Krusith Ilonával is ő akarta összeboronálni s most, mikor hadi pályájától megvált, nemcsak észszerűnek, hanem szükségesnek is lehetett a házasságot tekinteni. Talán Ilonára is gondolhatott, hiszen az még pártában volt, s Krusith halála után szivesebb fogadtatást is remélhetett.
Bálint azonban sem Ilonára, sem a házasságra nem gondolt, legalább nem ez időtájt. Újra legény-mulatságokon törte az eszét, Bécsben Walch Péter mesternél pompás vitézi ruhát csináltatott,* bolyongott az ország éjszakkeleti részén, szerteszét a királyság területén, s mint szabad úr, örült függetlenségének. Rendesen bekopogtat a körmöczi kamarához az újvári angáriáért s több-kevesebb időt tölt András udvarházában, a ki 1583-ban felesége betegeskedése és halála s a Serédy-javak rendezése idején bizonyára szivesen vette atyjafia látogatásait s talán egyben-másban segítségét is igénybe vette. Az idő múlt, Bálint azonban megnyugodni alig bírt. Szerelmi versei keble viharait éreztetik s vándorlása, hogy ne mondjam kóborgása, épen nyughatatlanságáról tanúskodik. Úgy látszik, hogy ez idő alatt vagyoni viszonyai is romlásnak indúlnak, még a bécsi szabót sem tudta kifizetni s egyre-másra csinálja kisebb-nagyobb adósságait.
Kötelezvénye 1582 ápril 20-ikáról Bécsben, az udvari kamara levéltárában. Dr. TAKÁCS SÁNDOR úr szivességéből.
András előtt bizonyára nem volt titok Bálint háborgása s talán tőle kell származtatni azt a tanácsot, melynek nemsokára foganatja is lett – hogy házasodjék meg. Nyom és eredmény nélkül eltűnő évei, helyzetének bizonytalansága, vagyoni romlása, szivében hordott keserűsége, mind javallani látszottak házasságát. Avval immár tisztába jött, hogy Annája az övé nem lehet, míg Ungnad él, s azzal is leszámolt, hogy laza és eredménytelen suhancz-életén változtatnia kell. Lelkében az elérhetetlen vágy az eszmény emlékévé, mintegy stilizált ideállá finomult, mely előbb-utóbb csendes megadásra vitte. Azonban Bálint sem nem tudott, sem nem akart komolyan gondolkodni. Hagyta magát az időre s rábízta sorsát a véletlenre. S a véletlen meghozta az alkalmat s ő e koczkára vetette jövendőjét. Nem eszmélt multjára, nem gondolta meg, hogy még eddig egyetlen ötlete sem sikerült.
A sors koczkája vakot vetett minden ily tételére, de Bálint nem okult, s most megint más koczkára s mást tesz föl: szivében Losonczy Annát imádva, Dobó Krisztinát, Várday Mihálynak elmaradt özvegyét, unokatestvérét választja élete társául.
E házasságot előzményei jellemzik legjobban. Balassáékat a Dobó családdal a rokonságon kívül rendezetlen vagyoni kérdések tartották szoros összeköttetésben. Mikor Miksa császár 1573 október 13-ikán Dobó Istvánnak és Domokosnak, illetőleg, miután ők már meghaltak, örököseiknek, Lekcsei Sulyok Sárának és a többieknek 100.000 rénes, azaz 80.000 magyar forinton beirta Sárospatak várát és tartozékait, a tetemes zálogösszeg lefizetéséhez Balassa János, a sógor, részben Balassa András kölcsönözték a pénzt.* A tartozás miatt Balassa János örököseinek sok kellemetlenségük lehetett Dobó Ferenczczel. Ez az erőszakos és önző ember nemcsak kötelességeinek nem akart eleget tenni, de Sárospatakot s uradalmait egyedül magának akarta biztosítani s azoknak bírásaért Sulyok Sárával, édes anyjával, Krisztinával, testvérével és Dobó Jakabbal, unokatestvérével áldatlan és hosszantartó harczot, pörlekedést folytatott, különösen akkor, a mikor hatalmaskodása ellen anyja harmadik férjében Csáky Pálban, testvére, férjében Kisvárdai Várday Mihályban védőt és oltalmazót találtak. A kompetitorok és örökösök között folyó áldatlan pörlekedés egy pillanatra Dobó Ferencz javára billent: édesanyja 1583-ban, Várday Mihály 1583 deczember elején meghaltak. Krisztina, miután Rudolf király a Várdayak kihalta után elrendelte, hogy hit- és jegybérén kivül a kisvárdai várat és javadalmait bocsássa vissza, valósággal árván maradt s annál jobban rá volt szorulva egy energikus és merész védőre. Talán ő maga választotta rokonai közül Bálintot oltalmazójává, benne vélte megtalálni azt az erősszivü s erőskarú férfit, a ki őt és vagyonát meg tudja védelmezni. S Bálint annál könnyebben vállalhatta el ezt a szerepet, mert magának is régebbi időtől származó követelése volt Dobó Ferenczen s Balassa András bölcsen remélte, hogy Bálint neki is kifogja kaparni a sült gesztenyét a Dobó pör parazsából, melyet Ferencz úr folyton szított és táplált. Az e réven támadt sürü érintkezés vetette el a házasság magját, melyben egyik fél sem keresett áldásra váró lelki frigyet, csak anyagi érdekeik kielégítését. Bálintot vonzotta a lehetőség, hogy Krisztina jussát ki fogja erőszakolni, bele ül Sárospatak várába s Dobó pereljen extra dominium, a meddig neki tetszik. Talán arra is gondolt, hogy Várdayné, kit egy öreg férj oldalán töltött házasság csak érdekesebbé tett, feledtetni fogja Annát s behegeszti szivének tíz esztendős sebét. Azonkívül hevítette képzelmét, hogy unokatestvére lovagjául csap fel s izgatta lelkét a zsugori és erőszakos sógorral vívandó küzdelem is. Az egész esemény oly epigrammatikusnak tetszett előtte s ő mindig szerette a csattanós fordulatokat. A játékos mohón élvezi a sakk-sekk húzásokat s Bálint abban a hitben volt, hogy Krisztinát feleségeül tevén ilyet lép a király, Ferencz úr, és a bástya, Sárospatak ellen, s a bástyát Dobó Ferencz kénytelen lesz föladni vagy remisre engedni. Értjük ezt a szenvedélyt is, s értjük a játéknak ezt a fogását is, de ne feledjük el, hogy a cseles játszmákat csak nagyon higgadt játékos használja sikerrel és könnyen zavarba jövő ellenféllel szemben, s ne azt sem, hogy Bálint nem ily játékos, Ferencz úr nem olyan ellenfél volt. A kaland tetszett neki s beleugrott.
Mikor Balassa Ferencz az 1584-ik évben a nyitrai káptalan előtt óvást emel bátyja, Bálint pazarlása miatt saját vagyona védelmére, különösen fölemlíti ama 12,000 m. frt tőkét, melyet néhai édes atyjok Dobó Ferencznek kölcsön adott (Századok, 1890. évf. 691. l.), s midőn 1589-ben a szepesi káptalan előtt testvéri szeretete jeléül ugyancsak Ferencz Bálintot kisegíti, Dobó Ferencz 10.000 frtnyi adósságának egy évi hasznát engedi neki át. Balassa Zsigmond, András fia, 1595-ben elismeri, hogy Dobó F. neki 10,000 frtot lefizetett. (Regestája a Gyurikovics-gyűjteményben.) Mind e későbbi okiratok arról tanúskodnak, hogy a Dobók csakugyan a Balassáktól kölcsönt vettek föl s oly nagy összeget, melyre alig lehetett máskor szükségük, mint Patak inscriptiójakor. Lásd ILLÉSSY közleményét az «Egyetemes Phil. Közlöny» 1896. évi folyamában.
Mátkaságáról nem sokat tudunk. Mikor egymással tisztába jöttek, sorba járta ismerőseit, jó embereit s kikérte leendő házasságához véleményüket. Talán nem is annyira házasságához, mint inkább arra, mit és hogy kelljen tennie, hogy leendő feleségének Dobó Ferencz által visszatartott részét Patak és hozzátartozó birtokaiból biztosíthassa, s arra, hogy az unokatestvérek között kötendő házasság ellen egyházi vagy országos törvények szerint nem emelhető-e kifogás. Mindenütt megnyugtató válaszra talált, András bátyjánál is, kinél 1584 végén Zólyomban tartózkodott, s a ki neki e frigy megkötését szintén tanácsolta s terve megállapításában főrésze volt. Mikor 1584 deczember elején Andrástól egy 600 frt értékű ékszert vett át leendő felesége jegyajándékául és András udvari papja kiséretében megindult Patak felé: talán jobban érdekelte Patak elfoglalása, mint a szép özvegy szerelme.
Kétségtelennek látszik, hogy házasságát nem szive szerint kötötte. Jobban izgatta Patak sorsa, az a vágy, hogy Krisztinának kedves, Dobó Ferencznek keserves meglepetést szerezzen s valami olyant tegyen, a minek hire Egerbe is eljut, – hiszen Ungnád a kapitányi székbe ujra beleült, – s Annának tudomására jusson, hogy régi s állandó udvarlója immáron megházasodik. Zólyomtól Patakig, s talán előbb a szabolcsmegyei Várday házig, a hol menyasszonyát fölkereste, a kemény téli időben elég ideje volt, hogy mindent mégegyszer latra vessen. Talán a magábaszállás e napjaiban irta azt a szép versét (XXXII.), «kiben bűne bocsánatjáért könyörög», talán még egyszer jól felgondolta mind azt, a mit tenni akart, mind azt, hogyan kell eljárnia.
Deczember végén, a karácsonyi szent ünnepek előtt megszállott Patakon, mint tette akárhányszor, mikor Szabolcsba vagy Erdélybe igyekezvén, a városban megpihent. Kiséretében tizenöt vitéz szolgája volt csupán, kiséret inkább, mint violencziára szánt csapat. Dobó Krisztina szintén Patakon volt s mindez feltünés nélkül történt. Dobó Ferencz, a vár ura, Barsmegyében időzött, talán mint annak főispánja hivatalos dologban, talán magánügyeit intézendő. Elkövetkezett a nagy ünnep, Krisztus urunk születésének ünnepe. Az egész Patak és környéke, mely az új hitnek egyik legerősebb s legrégibb fészke volt, áhitattal, buzgó és megszentelt érzelmekkel eltelve iparkodott a vár alatt épült nagy templomba, hogy részt vegyen az isteni tiszteletben. Patak papja, Czeglédi Ferencz,* ez a tiszteletreméltó aggastyán, bizonyára maga végezte az isteni szolgálatot, melyet végig hallgattak a nagy gyülekezetben föl sem tűnő idegenek is, Balassa Bálint és fegyvertelen szolgái, s végig hallgatott Dobó Krisztina és néhány hű szolgája s Balassa András papja, kit Bálint, előre kieszelt tervük szerint, magával hozott.
Lampe, Hist. ecclesiae reformatae in Hungaria et Transylvania, 588. l.
Csendben s néma áhítattal hallgatta a gyülekezet az Isten szolgáját s fölemelkedő ájtatossággal énekelte az úrnak dicséretét, ki eljött régi próféták jövendölése szerint e bűnös világot megváltandó. A magasztos ének utolsó versei alatt oszlani kezdett a hivők serege, midőn Balassa Bálint Várday Mihály özvegyét, született Dobó Krisztinát kézen fogván, vele az úrasztala elé állott s bízott embereik sorai előtt s a késlekedő templomjárók szemeláttára vele házasságra lépett. Papjuk, Balassa András udvari papja, kinek nevét nem is tudjuk, annak rendje és módja szerint össze is adta őket. Alig volt vége a szertartásnak, Balassa és felesége, meghitt embereiktől kisérve, a belső várba mentek s ott Balassa a várban lévő őrséghez beszédet intézett, elmondva, hogy Dobó Krisztinát törvényes házassággal magához kötvén, immár a várnak is urává lett, fölszólította az őrséget, hogy neki is hűséget esküdjenek. Egyben bezáratta a kapukat, kulcsait magához véve, vitézei az őrséget lefegyverezték, a ki ellenszegült, a falakon kivetették vagy megfélemlítették. Eddig minden jól ment s már-már a csíny is sikerült, mert az őrségben Krisztinának is voltak hivei, többi között a várnagy s hihetőleg azok, a kikre sorszerint a kapuk őrizete volt bízva.
Azonban az őrség kintrekedt része föllármázta a várost félreverik a harangokat s iszonyatos fölfordulást okozva minden oldalról megtámadják a várat. Némelyek létrát támasztanak a falakhoz, mások leütik a kapuk lakatját s voltak, kik a szélsőházak ablakain törtek be. Balassa kelepczébe került, egyszerre túlnyomó számban vették körül Dobó fegyveresei s a fölriasztott polgárok. A percz válságos volt, s a helyzet nagyon veszedelmes: Balassa azonban nem vesztvén el hidegvérét, szolgáit maga köré parancsolva, a vár kulcsait a kapuőrségnek visszaadva, feleségét karon fogva kivezette a várból, melynek őrsége csak azután kezdett föleszmélni. De már ekkor késő volt, Balassa és felesége szolgái kiséretében oda hagyta a várat s Patakot s egyenesen Szikszóra ment s ott lakta el lakodalmát.
Úgy kell lenni, hogy Balassát e kudarcz nem keserítette el valami nagyon, különben nem írta volna néhány nappal később Kapy Sándornak, hogy róla sokat fog hallani, de ne itélje el, mert a mit tett, püspökök és nagy urak tanácsára tette. De annál jobban megrökönyödött Dobó őrsége s annál jobban neki keseredett a fölcsúfolt Dobó Ferencz. Mert tény, hogy Balassa Patak várát, mint az egyik kompetitor férje, elfoglalta s ezzel Krisztinája jogát Patakra világosan érvényesítette. Birtokba venni nem akarta, különben nem tizenhatod magával ment volna várat foglalni, jól tudva, hogy a vár ő felségeé, s hogy őrsége ő felségének is hűséget esküdött, ő pedig nem mehetett bele abba, hogy fegyveresen pártot üssön ura és királya ellen, de meg akarta boszantani zsugori sógorát, csúfot akart tenni rajta s nevetségessé tenni. Valószinű, hogy Dobón akkortájt az egész ország kaczagott, de e tréfát mégis Bálint fizette meg.
Az ünnep csendes békéjét fegyverzörej zavarta meg. Pedig azt lehetett volna hinni, hogy az ellenségeskedő családok két tagjának házassági összeköttetése békét hoz az áldatlan versengésre. De béke helyett kegyetlen és az egyik fél kimerüléséig vívott harczra nyílt kilátás.
