BEVEZETÉS.
BEVEZETÉS.
ERDÉLY történelme legérdekesebb alakjainak egyike: Kornyáti Békés Gáspár. Alacsony sorsból emelkedett fel – csaknem a trón magaslatáig. Az egyszerű köznemesből, Petrovich Péter apródjából – Erdély első államférfia, János Zsigmond jobbkeze, Miksa császár kegyeltje, erdélyi trónkövetelő lőn. De fordult a sors kereke s a hatalmas és dúsgazdag úrból – nyomorral és betegséggel küzdő bujdosó lett; ki egykor egy országot kormányozott: később mások kegyéből s alamizsnájából tengődött. Átélte az emberi sors minden változatát. A kiben leginkább bízott s a kiért mindenét koczkára tette: abban csalódott legkeservesebben – s a kinek előbb halálos ellensége volt annak szolgálatában önfeláldozóan s dicsőségesen végezte viszontagságos életét.
Valóban változatokban gazdag, szerencsében és balsorsban egyaránt bőven részes élet a Békés Gáspáré.
A mily viszontagságos volt élete, ép oly különböző az ítélet is, melyet róla egykorú és későbbi írók reánk hagytak. Kortársai közül némelyek égig magasztalják, mások hazaárúlónak festik. Újabbkori íróink is, a hányan szólnak róla, annyiféleképen ítélik meg.*
GYULAFI Lestár (Feljegyzései 14. l.) szerint: nem közönséges ember; igazi hős, nemes erényekkel ékeskedő, csodálatra méltó eszű és ékesszólású, valóban uralkodásra termett férfiú.
SZAMOSKÖZY István (Tört. maradványai IV. k. 4. l.) szerint: nagy és fenséges lélek lakott benne, minden dolgában, főkép követségeiben kitünt eszélyessége és éles elméje által. – Így BETHLEN Farkas is (Historia de rebus Transylvanicis, II. k.).
Az olasz GROWO, János Zsigmond testőrkapitánya a szép és magasröptű szellemnek» mondja (Uebersicht des ganzen im Besitz des Königs Johann von Siebenbürgen befindlichen Reiches. L. Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge. II. k. 38. 1.).
Ellenben FORGÁCS Ferencz szerint: minden gonoszságra hajlandó, hűtlen közkincskezelő, fondor cselszövő s határtalan nagyravágyó vala. (Magyar históriájában.)
Újabbkori történetíróink közül KERÉKGYÁRTÓ Forgáchnak ad igazat (Magyarok életrajzai 27. és követk. l.). SZALAY László védelmébe veszi, mert szerinte «Békés nem volt silány, nem volt középszerű emberke, távolról sem volt oly gonosz, oly kegyetlen, a minőnek öt Forgách F. hirdeté vala». (Adalékok a magyar nemzet történetéhez. XIV. sz. Pest, 1859. 227. l.). – Ez álláspontot foglalja el Várfalvi NAGY János is Békésről írt életrajzában. (Békés Gáspár. Megj. a Kolozsvári Közlöny 1872. évf 213. és k. számaiban.)
Az ítéletek e különfélesége csak fokozza vágyunkat, hogy megismerkedjünk hazai történetünk ez érdekes alakjával, s földerítsük regényes élettörténete eddigelé rejtélyes szakaszait. Talán elfogúlatlanúl s több igazsággal mondhatunk róla ítéletet mi, kik kora pártszenvedélyétől távol állunk, mint kortársai tevék; s talán több alkalmunk volt bepillantani eddig ismeretlen életviszonyaiba, mint újabbkori életíróinak.
2. IZABELLA KIRÁLYNÉ ALÁIRÁSA.
