I.
I.
3. NAGY-ENYED.
Származása. Szolgálata Petrovich Péter udvarában. Hű szolgálatai jutalma. Petrovich ajánlatára Izabella és János Zsigmond udvarába kerül. Az ifjú választott királynak legmeghittebb emberévé lesz. Emelkedése a közpályán és meggazdagodása. Enyed, bihar- és fejérmegyei falvak birtoka; görgényi és fogarasi uradalma. Hatalmában és gazdagságában való elbizakodása; jellemzése.
KORNYÁTI Békés Gáspár, Békés vármegyei törzsökös nemes családból származott (1520). Atyja Békés László, közép-nemes, lugosi alparancsnok (viczebán) volt. Némelyek oláh származásúnak mondják, de csak azért, mert a lugosi bánságból származott. Családja azonban minden valószinűség szerint a Békés vármegyei ilynevű nemzetség tagja vala, s ő maga is Kornyátról írta magát, a mely az ő idejében ugyan már Zaránd megyéhez s a Jenő várához tartozó falvak közé számíttatott, de régebben Békés-megyébe volt kebelezve. Oláhnak inkább ellenségei mondják. Ő maga egész jellemében, teljes élete folyásában, minden ízében magyar volt: magyar erényeiben, hibáiban, minden csepp vérében.
Békés Gáspár emelkedését Petrovich Péternek, a Zápolya-ház hű hadvezérének köszönhette, a kinek már kora ifjuságában udvarába került mint inas, azaz nemes apród. Itt kezdette pályafutását: a Zápolya-ház, a nemzeti királyság szolgálatában. Az öreg Petrovichban kitűnő mesterre s hatalmas pártfogóra talált; viszont ez is fényes tehetséget, sok oldalú képességet s buzgó szolgálatkészséget ismert fel az ifjú Békésben, a ki mindinkább érdemesebbé tette magát bizalmára. És Petrovich – apródját nem sokára komornikává tevé s napról napra tágabb tért nyitott előtte tehetségei érvényesítésére.
Hű szolgálatainak jutalma nem maradt el. 1555-ben Karánsebesen házat, szőlőt és kaszálót nyer urától s 1556-ban atyjával együtt új adománylevelet kap Karánsebes vidékén Dombroviczán fekvő ősi nemesi birtokukra. De a legnagyobb jótéteményt halálos ágyán éreztette vele, midőn őt Izabella királynőnek és János Zsigmondnak ajánlotta, hogy «helyette mindketten, mind a tanácskozásban, mind a hadviselésben Békésre hallgassanak». E szép ajánlatát a 70 éves agg vezérnek, a ki roppant birtokai örökösévé tette a királynét és a királyfit, kegyelettel fogadta Izabella és János Zsigmond; – királyi kegyükbe vették Békést és bizalmukra méltatták.
Békés mintegy 37 éves volt, midőn 1557-ben a királyi udvarba került. A legszebb pályatér nyilott itt előtte kiváló tehetségei érvényesítésére, melyek haladását biztosították. Ész, erély, ambitio, nagyravagyás egyesült nála rendíthetlen hűséggel, szolgálat- és áldozatkészséggel. És ő a királynénak és királyfinak annyira megnyerte bizalmát, hogy ezek «tudtán kívül semmihez sem fogtak és őt minden titkaikba beavatták». – Az ifjú királynak hű udvarnoka, majd legmeghittebb embere, jobbkeze, vezetője, Mentora lett. Az ifjú Zápolya – Forgách szerint – Békés «akaratától egy körömnyire sem tért el», nem érezte magát jól nélküle, vele étkezett, vele aludt egy hálószobában. Betegségében egyre csak Békést sóhajtozta, mindig őt emlegette, s éjjel nappal őt kivánta magához.* Szóval nélkülözhetetlen embere lőn. És Békés meg akará érdemelni, de ki tudta zsákmányolni is ezt a határtalan bizalmat.
FORGÁCH Ferencz, Magyar Históriája. (akad. kiadv.) 462. l.
Hűséges szolgálataival s ura királya kegyével arányban haladt emelkedése s anyagi gyarapodása. A komornikból főkamarás s az erdélyi tizedek bérlője, majd kincstartó s első tanácsúr – a köznemes udvarnokból nagyságos úr s főnemes lőn; ki atyjától alig örökölt többet egyszerű nemesi curiánál: egy évtized alatt Erdély leggazdagabb földesurává emelkedett.
Mindjárt udvari élete elején adományúl kapta Enyedet; 1561-ben biharmegyei falvait,* 1564-ben a két Kendy jószágvesztése után ezek fodorházi birtokát, majd 1565-ben Fejérmegyében Csanádot, Holdvilágot, Sorostélyt és Monorát. Mindezeknél fontosabb volt Görgény vára és a hozzá tartozó falvak adománya (24 falu Torda megyében és 7 birtokrész marosszéki székely falvakban), melyet 25,000 arany forintban zálogosított el neki fejedelme, «a magyar korona és királyi felség iránt mindenkor tanúsított buzgó törekvése, szorgalma és szolgálatkészsége, hűséges szolgálatai s főként a közelebbi hadi vállalatokban szerzett érdemei elismeréseűl és jutalmáúl».* – Görgény erős várkastélyával, híres vadászterületével az erdélyi kincstári birtokok gyöngyét képezte. De még ennél is fontosabb volt a fogarasi uradalom, melyet 1567-ben nyert királyi adományúl. Híres és nagy szerepet játszott vára ez időben Erdély déli részének a kulcsa; messze kiterjedő uradalma koronként a fejedelemasszonyok jószága. Szép és gazdag föld: rónáját az Olt szeli végig, s déli oldalán égbe meredő hatalmas havasok szegélyezik – méltó keretűl az istenáldotta regényes vidékhez.
Ezek Telegdi István hűtlenségi pere következtében szálltak a fiscusra.
Ezt János Zsigmond az Erdélyből kiköltözött Majláth Gábortól 30,000 forintért vette meg s fizetés nélkül zálogosította el Békésnek. Ez adomány, Fogaras birtoka, fontos szerepet játszik Békés későbbi történetében. (V. ö. Várfalvi NAGY János: Békés Gáspár, id. h. és Reform, 1870 236. szám.
Egy kis fejedelemség volt az, 64 falu tartozott hozzá s (Gromo szerint)* másfél nap kellett, hogy átutazzanak rajta.
GROMO, id. h. 30. 1
Ennyi birtok, akkora gazdagság egy kézben, nem volt több Erdélyben. Bátran mondhatta Békés, igazat mondott, hogy nem volt annyi birtoka ott senkinek, még Báthorynak, a későbbi fejedelemnek sem.
Lehet-e azért csodálni, ha az alacsony sorsból magas polczra jutott királyi kegyenczet, a szegény nemesből dúsgazdaggá lett főurat sokan irigyelték, a régi főnemesi családok tagjai parvenunek tekintették, s a kiknek utjában állott, gyűlölték. A hirtelen emelkedés, a nagy vagyon, s fejedelme kegye őt magát is elkapatta. Személyes befolyásával egészen behálózta a tapasztalatlan ifjú királyt, s a kik fölé emelkedett, azokkal fensőbbségét érezteté. Éles élczeivel (a miben nem tudott mértéket tartani) sok szívet megnyilazott és sokakat ellenségévé tett; nem gondolt azzal, hogy az élcz (mint Gyulafi megjegyzi) olyan mint a só, mértékkel kell élni vele, különben megárt.
Békést megszédíté a szerencse pazar áldása, nem elégedett meg azzal, a mivel bírt. Nagyravágyó lelke még ennél is magasabbra, a legmagasabbra vágyott – és az országnak, – melynek fejedelmét egy évtizeden át ő kormányozta – egykor önmaga mint fejedelem óhajtott élén állani, főkép midőn királya is őt szemelte ki utódjáúl s hallgatagon az ország is mintegy megegyezni látszott az ő fejedelmi jelöltségében.
A szerencsében elbizakodás volt az, a mivel kihívta maga ellen a nemezist, s a mely annyi keserű csalódást juttatott neki osztályrészül az élet iskolájában.
FOGARAS VÁRA.
Dörre eredeti felvétele.
