I.
I.
8. KERELLŐ-SZENTPÁL.
Békést a fejedelem halála híre Bécsben találja. Hatalma hanyatlóban. Párhuzam Békés és Báthory között. A török- és német-párt versenye Erdélyben. Fejedelem-választási előkészületek. A «testamentomos urak». A Báthoryak. A fejérvári előkészítő gyűlés (1571 márcz. 20.). Békés visszatérése Bécsből. A császár őt akarja vajdává tenni. A szultán Báthoryt kívánja fejedelemmé választatni.
A pártok szervezkedése. Békés ügyének népszerűtlensége. A választó országgyűlés (1571 máj. 17–25.). János Zsigmond temetése. A választás. Békés megbukik, fejedelemmé Báthory Istvánt választják.
A pártok szervezkedése. Békés ügyének népszerűtlensége. A választó országgyűlés (1571 máj. 17–25.). János Zsigmond temetése. A választás. Békés megbukik, fejedelemmé Báthory Istvánt választják.
FEJEDELEM halálával Békés szerencsecsillaga is letünt. Hatalma, mely ura kegyéhez, mint repkény a fához, volt nőve, összeomlott. Azokkal a könnyekkel, melyeket Erdélyből távozásakor urától búcsúzva hullatott, méltán sirathatta eljátszott szerencséjét is. Nem hiába féltette annyira urát mindenkitől: az élő bástya, testvérei s hívei őrködése, a zárt és gondosan őrzött kapuk (miket Forgách említ) megóvhatták, hogy ellenségei ura közelébe s szívéhez ne férkőzhessenek; de egytől – a haláltól nem.
A nagy munka, melyért ő éjet-napot összetéve küzdött, a melyért nyugalmát, egészségét áldozta, János Zsigmond halálával romba dőlt s maga alá temette alkotójának, mesterének szerencséjét, jövőjét is. Most tünt ki, mily erős és hatalmas volt Erdélyben a török párt a német felett, hogy a speyeri szerződést még kihirdetni sem merték. A kiknek tudtával és (bár kedvetlenül) beleegyezésével köttetett, azok voltak a legelsők, kik megtagadták. Csáky a kanczellár, Hagymási Kristóf, a Báthoryak, Forgách és a többiek mosták kezeiket s hagyták, hogy az egész ügy Békés nyakába szakadjon. «Mi soha az országnak arról számot nem adhatunk, nem is adunk soha, a mit megholt kegyelmes urunknak tetszett cselekedni, végezni, pactálni: lássa ezt Békés Gáspár ő kegyelme; a ki ebben járt. Hagyja ott a fogát a hol fente, vagy fenette».* Így nyilatkozott a kanczellár s szavai a tanácsurak s a rendek többségének véleményét fejezték ki.
HAGYMÁSI levele Liszthihez, Gyula-Fejérvár, 1571 máj. 27. (Erdélyország történetei tára. I. k. 106. és k. ll. és SZALAY: A magyar történelemhez. 13. l.)
Nagy hátrányára szolgált Békésnek, hogy a fejedelem halálakor nem volt odahaza. Ha otthon lett volna (írja Szamosközy), semmi kétség, hogy ő leendett a fejedelem; távollétében azonban az ellenpártiak túlsulyt nyertek.
Békés még Bécsben időzött, midőn az erdélyi rendek és barátai a fejedelem halálát tudatták.* A hír márcz. 27–28-án érhetett oda. A futárok rendesen két hét alatt tették meg az útat Erdély és Bécs közt (Kassán s a bányavárosokon át), ilyen rendkívüli esetben váltott lovakon talán egy-két nappal előbb.
Somogyi Ambrus históriája. II. k. 103. l. szerint fele úton volt Bécsből Erdélybe, mikor a fejedelem halálát hallotta. SZAMOSKÖZY István úgy írja, hogy nem volt Erdélyben a választáskor. Bethlen szerint közvetlenül a választás után érkezett. Forgách ellenben gyűlöletes dolgokat tud róla beszélni, mi minden gonoszságot megkisérlett Fejérvárt a választás előtt.
Milyen hatással lehetett rá e hír, elképzelhetjük. Hogy mihez fogott Békés most? arra nézve forrásaink tudósításai nagyon eltérnek egymástól. Az az egy kétségtelen, hogy a császártól biztatást nyert, hogy őt választatja vajdává. Gyulafy Lestár szerint: a császár mindjárt fel is eskette hűségére s a vajdaságról levelet adott neki.
A nagy kérdés, kit emeljenek Erdély trónjára? Élénken foglalkoztatta az ország három nemzetét: A közvélemény két férfiú között oszlott meg jó eleve: Kornyáti Békés Gáspár és Somlyai Báthory István között. Az első az elhunyt király legkedvesebb embere volt, a kit maga is utódjáúl szánt, meg is biztatta azzal, bár nyilvános ajánlásra nem került a sor. A másik Erdély legelső főurai egyike, ész és vitézség dolgában egyaránt kitűnő, régebben bizalmas tanácsosa János Zsigmondnak, amíg bécsi fogsága idején Békés nem férkőzött közelebb a fejedelem szívéhez. – Békés alacsony sorsból küzdötte fel magát főúrrá; Báthory «öreg nemzet» volt, a ki hatalmas ősökkel dicsekedhetett, s atyja is vajdája volt Zápolya Jánosnak Erdélyben, Békés diplomata, a ki most is követségben járt kint; Báthory államférfi és hadvezér egy személyben, a ki jól ismerte a konstantinápolyi, s még jobban a prágai és bécsi udvart, – melyeknek kelletlen vendégszeretetét két évig volt kénytelen élvezni s ki a magyarországi végvárak körül folyt harczokban kitűnő hadvezérré nőtte ki magát. Békés az elhúnyt fejedelem mindenese; Báthory az ország egyik főméltósága: váradi főkapitány, a mely állást a fejedelemség után elsőnek tekintettek az országban. Békés unitárius; Báthory katholikus, vallásához ragaszkodó, de türelmes: azonban az unitárius fejedelem halálával beállott vallásos reactio embere. S a mi fő és leginkább döntő államkérdés volt: Békés határozottan és kizárólag németpárti, a császár embere; Báthory a helyes középút, az alkalmazkodó nemzeti politika híve, a szultán pártfogoltja, de nem teremtménye s a császárnak sem ellensége: törökpárti, de a priori nem német-ellenség. Ez szabta meg a pártok alakúlását s csak ezen kívül a személyes ellen-, vagy rokonszenv.
A török-párt sokkal erősebb volt az országban, mint a német; daczára a munkába vett német szövetségnek, a melynek népszerűtlen volta most tűnt ki a maga valóságában. «Az urak az megírt végzésekről semmit sem tudnak, vagy – nem akarnak tudni, azt mondván, hogy az hátok megett csináltatott és koholtatott». Erdély a török torkában feküdvén, a szultántól mindig inkább félhettek, mint a császártól. S mert ennek élénk tudatában voltak nemcsak a tanácsurak, de a rendek is ellenezték a törökkel szakítást. «Megsejdítvén az ország (a speyeri szerződést) nagyon rajta jártak ő felségének, a király fiának, hogy az országot hatalmas török császár oltalmától meg ne foszsza és haragjának ki ne tegye».*
HAGYMÁSI levele Liszthi Jánoshoz, Gyula-Fejérvár, 1571 máj. 27. id. h.
Azonkívül fontos elvi kérdés különböztette meg a két pártot. A szultán védnöksége szabad fejedelemséget jelentett, mert a fejedelemválasztásról fermánt kapott az ország a szultántól 1568-ban; a császár fenhatósága kormányzó vajdasággal lett volna összekötve.
A két jelölt választási tusája tehát nem magánérdekek harcza, de fontos politikai elvi kérdések mérkőzése volt. A császár jól tudta, hogy az ő érdekeit Békés, a speyeri szerződés megalkotója képviselheti leginkább és nem Báthory, a kit követsége alkalmával hajthatatlanságáért két évi fogsággal sujtott, s a kit így a személyes sérelem is elidegenített tőle. Ellenben a szultán semmi jót nem remélt Békéstől, a kinek németességéért már előbb kérdőre vonta a meghalt királyt. Báthory tehát a bécsi udvarnál, Békés pedig a portán nem volt kedvelt személy. Mind a császár, mind a szultán jó eleve állást foglalt a maga jelöltje – az előbbi Békés, az utóbbi Báthory mellett, – a kinek érdekében némelyek ideje korán «kéz alatt a hatalmas portához járultanak».*
U. o.
A személyes rokon- és ellenszenv is belejátszott a választási harczba. Békés hatalma, a mely fejedelme barátságán épült, hanyatlóban volt. A kik eddig hatalmát rettegték, most gyűlölőivé váltak. Népszerűségéből is sokat veszített az utóbbi időben a német szövetséggel. A főurak alacsony származásáért különben sem szerették, – s az ő jelöltjük Báthory vala. A köznemesség, a mely azelőtt vonzódott Békéshez: a török szövetséghez ragaszkodva, meghidegült iránta. – Még a szászokra számíthatott volna leginkább, a kikben bízott is; de kitűnt, hogy hiába, mert szász uraim szólani sem mertek. A székelyek tán őt pártolták volna, de nem állott módjukban fejenként szavazni. Méltán tudósíthatta azért Hagymási, hogy «ez állásában az dolgoknak kétes nagyon dolguk. Békés Gáspárt ez ország nagyobb részén nem szeretik mondják: csak folytassa praktikáit, majd oda veszti fogát, fejét és marháját». Ilyen volt a közhangúlat az országban, nem nagy sikerrel kecsegtető Békésre nézve.
Az ország fő szószólói az interregnum alatt a «testamentomos urak» voltak, kikre az elhunyt fejedelem 5 év előtt végrendelete elintézését bizta. Ezek voltak: Békés Gáspár, Csáky Mihály, Hagymási Kristóf, Nizowski Szaniszló és Bornemisza Farkas.*
FORGÁCH, id. m. 469. l.
CSÁKY Mihály, a kanczellár, mély belátású, okos, de ravasz, fösvény és alakoskodó, mindenki iránt egyaránt barátságos képű öreg úr, közel 80 éves.* Érdekközösség fűzte Békéshez (Huszt vára), de nem lépett mellette sorompóba; sértette a császár mellőzése, hogy Hagymásiban inkább bizott, mint benne. De Báthory választásánál sem volt jelen.
GROMO jellemzése szerint id. h. 87. l.
HAGYMÁSI Kristóf, a hadsereg főparancsnoka, az elhunyt fejedelem befolyásos tanácsura, tekintélyes főúr, szivélyes, kedélyes és eszes, a társadalmi életben szeretetreméltó, körűlbelől 60 éves.* A császár meghittje, Békés barátja, ügyének támogatója (Huszt vára harmadik társbirtokosa); Unitárius.*
U. o.
FORGÁCH, 469. l.
NIZOWSKI Szaniszló, lengyel származású, Izabella egykori kegyencze s az elhunyt fejedelem főpohárnoka. Maga is szerette hajtogatni a poharat, mint a János Zsigmond udvarában katonáskodó lengyelek általában, a kikről Gromo írva hagyta, hogy «jó ivók és evők». Nizowski is jó mulatópajtás volt, mindig jó kedvű, udvarias, bőkezű, gavallér; a fejedelemnek tejtestvére s vakengedelmes híve. Előbb lutheránus vallású, inkább megszokásból, mint meggyőződésből;* később ő is unitárius.*
GROMO, U. o.
FORGÁCH, 469. l.
BORNEMISZA FARKAS, öreg, vitéz, barátságos nemes úr; bátor és harczedzett, jó katona; hatvan év terhét könnyen viselő. Előbb lutheránus, majd unitárius.*
GROMO, U. o.
A testamentomos urakkal, főúri rangban és tekintélyben mérkőztek a Báthoryak, Kristóf és István. Gromo, az élesszemű olasz, a mint 1564–5-ből János Zsigmond udvarát jellemzi s felteszi a kérdést: ki lesz a fejedelem utódja? mintegy megjósolja a Báthoryak fejedelemségét. «Csupán két hatalmas úr van ott, – mondja – a Báthory testvérek, a kik származásukra és családjukra nézve kétségkívül az elsők az országban; ők a legerősebb oszlopai a kath. vallásnak; de ez sokat is árt befolyásuknak a mostani vallási viszonyok között». Ártott az unitárius fejedelem korában; de nem, a mint halálával a vallásos reactio megindult.
A fejedelem halálát nehány napig titokban tartották – s a tanácsurak márcz. 20-án még az ő nevében hívták meg a fejérvári részgyűlésre ápril 1-ére a rendeket. Ennek a gyűlésnek határozatai nagy befolyással voltak a fejedelemválasztásra. Báthory pártja már itt előnybe jutott, midőn határozattá lőn, hogy az ország békéje s a választás szabadsága biztosítására Báthory Kristóf vezetése alatt másfél ezer ember harczkészen álljon Tordán. A fejedelemválasztó országgyűlést május 17-ére tűzték ki Fejérvárra. Egyetemes gyűlés helyett részgyűlést hirdettek, melyre a megyék és székely székek tiz-tiz követet küldjenek, a szászok hatot-hatot. Futárokat indítottak Bécsbe, Konstantinápolyba, a budai és temesvári basákhoz. Báthory és Forgách már azelőtt a portára küldte Vajda Istvánt, hogy tudassák a fejedelem halálát és egyengessék a fejedelemválasztás útját.
Békés ekkor már útban volt hazafelé. Beteges állapotára való tekintettel a császár egy bőrpárnákkal bélelt kényelmes kocsit bocsátott rendelkezésére, a melyen ő váltott lovakkal sietett Erdélybe, ellátva a császár utasításaival és leveleivel a rendekhez, és a speyeri pontokat aláírt tanácsurakhoz. Irt a császár többek közt Hagymási Kristófnak (márcz. 28-án), kiben legtöbb bizalmat helyezett, Forgách Ferencznek (márcz. 29-éről),* felhíván őket, hogy Békést, a kinek részletes utasítása van tőle, megbízatása keresztülvitelében támogassák. E megbízatás sarkpontja az volt, hogy a speyeri szerződés értelmében az ország élére kormányzó vajda állíttassék.
FORGÁCH, i. m. Függelék LXXII. l.
9. BÁTHORY KRISTÓF ALÁIRÁSA.
Békés ápr. közepe táján érkezhetett Fejérvárra. A testamentomos urak kisebbszerű részgyűlést hívtak össze, hogy jelentését s a császár izenetét meghallgassák. Békés azt kivánta volna, hogy a várak (Gyulafejérvárral együtt) bocsáttassanak a császár kezébe, s előterjesztette Miksa császár levelét, melyben ez a vajda kinevezését – a speyeri szerződés értelmében – magának akarja fentartani. Ápr. 27-én megérkezett a porta követe is, Amhat csausz, a fejedelemválasztásra vonatkozó fermánnal, melyről tudva volt, hogy Báthory Istvánt rendeli fejedelemmé. Miksa tehát vajdát akart kinevezni, a szultán már ki is nevezett fejedelmet. E veszedelmes és továbbra is irányt adó előzmények kikerülése végett elhatározták, hogy a fermánt mindaddig fel nem olvassák, a míg fejedelmet nem választottak. Miksához pedig felírtak a testamentomos urak, hogy ily viszonyok között ne ellenezze a szabad választást.*
SZILÁGYI, Erd. Orszgy. Eml. II. k. 392. 1.
Csak egy-két hét választott még el az országgyűléstől. Ezt az időt mindkét párt a szervezkedésre fordítá. Békés lázas sietséggel működött azon, hogy a távolléte alatt történt mulasztást kipótolja; a mi – immár szervezett párttal állván szemben – nem volt könnyű feladat. Első sorban – a testamentumos urakra támaszkodott, a kikkel érdekközösség fűzte össze őt s a kik némi fegyveres erőről is gondoskodtak pártjuk erősbítésére. A várak őrségeiből több száz katonát vontak ki s azokkal rakták meg Gyulafejérvárt házaikat. Csáky Mihály a kanczellár, – a ki pedig arról volt ismeretes, hogy az ország szükségleteire soha egy fillért sem áldozott, – most kétszáz gyalogot és ugyanannyi lovast toborzott kéz alatt, a kiket mellékutakon Fejérvárra vezettetvén, saját házába őrségül helyezett el.* Forgách Ferencz (a ki mint Báthory rokona, jó barátja s kanczellárja ellenszenvvel ír Békésről) gyűlöletes színben tünteti fel az ő viselt dolgait a választás előtt. Szerinte Békés mindent elkövetett pártja növelésére, hol ajándékokkal és igéretekkel, hol erőszakkal. Míg egyrészt a császárra hívatkozott, másrészt megkisérlette a török basákat és követet is megnyerni, bár sikertelenül, mert ezek előtt már csak neve is gyűlöletes vala. Megpróbálta nagy igéretekkel a szomszéd havasalföldieket is segítségűl hívni. De főkép a testőrség megnyerésére követett el mindent. Éjnek idején hivatta magához Sása János és Vadas Mihály testőrparancsnokokat, s fényes igéretekkel ostromolta és kecsegtette őket, hogy álljanak pártjára. De ezek már meg voltak nyerve Báthorynak – s a figyelő hadtest parancsnokára, Báthory Kristófra hallgattak. Hiába volt minden újabb kisérlete, a testőrséget megnyernie nem sikerült. A választásnál ezek a Báthory-pártiakat éltetik, s Békés híveit lezúgják, mert ők állottak őrt mind a várpalota előtt; a hol a főurak –, s mind a templom körűl, a hol nemesi rend gyűlésezett.*
FORGÁCH Ferencz históriája.
FORGÁCH históriára, 471. l.
Békés ügyét népszerűtlen politikai pártállása s a császár érdekei védelmében kifejtett túlbuzgó működése már előre eldöntötte. A mint nyilvánosságra került, (mit eleinte csak titokban tárgyalt a beavatottakkal,) hogy a várakat s magát a fővárost is a császár kezére akarná bocsáttatni, – ellene zúdult a közvélemény. Ők nem akarnak Slavonia, Horvát- és Magyarország sorsára jutni, melyeket a császár nem birt megvédeni a töröktől – zúgott a nemesség s elhallgattatá a gyenge német pártot. Készek lettek volna felháborodásukban Békést és embereit lekaszabolni (írja Forgách), ha le nem csillapítja őket Báthory, a kinek legtöbb tekintélye volt a rendek előtt s a kitől leginkább remélték, hogy az országot megmenti Békés veszélyes terveitől.
A május 17-ére hirdetett országgyűlésre tenger nép özönlött Fejérvárra. A tordai tábor is, a mely kéz alatt másfél ezerről tízezerre szaporíttatott, felkerekedett és a főváros közelében Tövis alatt állapodott meg. A székelység is nagy számmal gyülekezett, fejenként, harczra készen. Első teendő volt a meghalt fejedelem temetése, a mely mindig országgyűlésből szokott történni. «Sohasem látott ez a kis Erdélyország egy helységben annyi népet, mint ez alkalommal.»* Ott volt a török követségen kívül a lengyel király követe is, Mielecki, az ilyvói (lembergi) vajda, titkárával, Woroniecki Jakabbal, az ország prímásának, a gnezdai érseknek unokaöcscsével s megfelelő kisérettel. Május 23-án volt a temetés, a mely minden ceremonia nélkül, az unitárius vallás (melyet az elhunyt fejedelem és a hozzá legközelebb állók követtek) egyszerű szertartása szerint ment végbe. A testet a várpalotából a templom sírboltjába vitték s ott anyja mellé temették.
MILES, Würgengl, 138. l.
A GYULAFEHÉRVÁRI SZÉKESEGYHÁZ RENAISSANCE BEJÁRATA.
Dörre eredeti felvétele.
A temetés napján nem volt tanácskozás; a pártok készültek a mérkőzésre. Békés érdekében Hagymási Kristóf működött legnagyobb buzgalommal a magyarság között. A székelyeket Andrássy Péter tekintélyes primor vezette, Miles szebeni polgármester pedig a szászokat, a kikben «legtöbb hívség volt az római császár ő felségéhez». Békésnek tehát volt pártja s «voltanak emberei többen, a kik mérkőzés nélkül nem akarták feladni urok ügyét», bármennyire reménytelennek látszott is az a Báthory-párttal szemben, a melynek háta megett ott állott a testőrség, (az u. n. kékdrabantok) s a tövisi tábor, a mely szintén részt vett a párttusában.
Hagymási a Békés érdekében ki akarta hirdetni az eddig titokban tartott speyeri szerződést; de Csáky a kanczellár cserben hagyta, tudván, mily felháborodást szülne az a rendek között. «Próbálja meg te kegyelmed az végezések dolgát – mondá, – de vigyázzon te kegyelmed magára, fejét jól felkösse; mi az mit ez végezésekről, pactumokról tudunk, azt csak mint az megholt kegyelmes urunk cancellariusa tudunk, nem is vagyunk ez ország cancellariusa.»*
SZALAY. A magyar történelemhez; 14. l. és Erd. Tört. Tára. 109. l.
Május hó 24-dikén volt a pártok mérkőzése. Nagy volt a zaj a tanácsteremben, s künn is a zúgás: «alig hallja vala az ember önmaga szóját.»* Sokan (a Báthory-pártiak) a szultán fermánját kívánták felolvasni, mások (a Békéspártiak) a választás elhalasztását sürgették. «Véget vete a zavarnak Csáky uram; bejön az gyűlés közibe az testamentummal és az hatalmas császár levelével, mely utólsónak nyers szóval való felolvastatását praetendálván az gyűlés, csend leve: mindeneknek szeme az Báthory uramékra veté magokat, miért hogy csendesen ültenek az öreg ajtó felé.»
U. o.
A közvélemény tehát elég hangosan nyilatkozott Báthory mellett – és Békés ellen. A testamentomos urak belátták, hogy másnak a megválasztásáról szó sem lehet. Nem is akarták többé ellenezni; de időt kellett nyerniök némi óvintézkedések megtételére. A gyűlést tehát május 24-én a választás befejezése nélkül zárták be. Késő is lévén már az idő, – «nagy sebbel-lobbal kiki haza mene.»
A testamentomos urak a tanácsurakkal együtt még az nap este ülést tartottak, melyen Báthory is jelen volt, s ott elhatározták, hogy másnap fejedelemmé választják Báthoryt, és pedig a fermán felolvasása előtt, de úgy, hogy Báthory titkos ülésben le fogja előttök tenni a császár hűségére is az esküt. Midőn másnap május 25-én kora reggel egybegyűlének a rendek, már ekkor a Békés pártja, barátjai, hívei s a szász uramék szólani sem mertek, Csáky uram sem volt látható: «Alig valának együtt: ime minden további vita és szó nélkül kikiálták Báthory István uramat az «somlyait, főúr öreg nemzetet vajdának.»*
HAGYMÁSI f. e. levele.
