V. UTOLSÓ ÉVEI.
V.
UTOLSÓ ÉVEI.
UTOLSÓ ÉVEI.
István király halálának hatása Berzeviczyre és lengyelországi magyar társaira. – A lengyelek nyilt ellenszenve birtoklásaik miatt. Megszünvén kanczellársága, Berzeviczy most már családjának és egyházának él. – Anyagi ügyei. Dondangeni uradalmának eladása. – A leistenaui templom átalakítása. – Berzeviczy István király temetésén Krakóban. – A leistenaui templomban magának állított nagyszerű síremlék ismertetése. – Berzeviczy újabb königsbergi követsége György Frigyes őrgróf, illetve Báthory Boldizsár kurlandi birtokügye érdekében 1593 nyarán. – Látogatása Báthory András bíboros, vármiai püspöknél. – Ennek önérzetes fellépése. – Barátsága Berzeviczy iránt. – Csendes élete osieki házában. – Harmincz lovast küld a kitört magyarországi török hadjárat támogatására. – Hazautazása Berzeviczére. – További élete Lengyelországban. – Ujabb jószágszerzései. – Érdeklődése a távoli erdélyi ügyek iránt. – Betegeskedése. – Hirtelen halála és temetése.
MINT az árvaságra jutott gyermek, olyan apátlannak és gyámoltalannak érezte magát Berzeviczy Márton István király halálával. Hiszen majdnem másfél évtizedet töltött szolgálatában s mindenét: vagyonát és emelkedését is neki köszönhette. Röstelkedés nélkül kellett megvallania ezt magának, mert Báthory sohasem pazarolta érdemetlenre kegyeit. Bámulatos emberismeretre valló ügyességgel válogatta meg udvartartása és kormánya férfiait, kik közt egymás mellett működött mindenféle vallású egy nagy czél: a közjó, de egyúttal a fejedelmi tekintély öregbülése érdekében; a mi e vallási vitáktól telített korban meglepő dolog volt. Nyitját mégis Báthory türelmessége vagy tán helyesebben a viszonyokkal számoló, csöndes resignatiója adja meg. Továbbá az, hogy híveit folyton növekedő és ismétlődő adományokkal tudta jutalmazni, lekenyerezni s munkakörének odaadó részeseivé tenni!
E kiváló ember kimultával, oszlopuk ledőltével megingott a lengyelországi magyarok s vele Berzeviczy helyzete is. Kanczellársága természetesen megszünt s csupán azok a jövedelmei maradtak meg, melyeket élethossziglanra kapott volt a király útján új hazájától.
Ezt forgatta elméjében, mialatt bőrös kocsijában Varsó felé igyekezett, hogy a király haláláról bővebb hírt szerezzen s további élete folyását a változott körülményekhez szabja. Egyszerre érkezett az ország kincstartójával, de harmadnapra tovább ment a lengyel rendekkel Grodnóba, hol királyát kiterítve viszontlátta. Régi szokás szerint a rendek és tanácsurak háromnapos gyűlésen beszélték meg a szükséges teendőket s bontották fel az elhúnyt király végrendeletét. Ám Berzeviczynek három napnál több dolga akadt, a míg a király udvartartása magyarjainak dolgát rendezte, az erdélyi ügyek iratait összeszedte s a szomorú eseményeket magyar futárok útján az erdélyi fejedelmi udvarral is közölte. Így csak 1587 közepén indulhatott vissza* családjához Leistenauba,* hogy onnan pár nap mulva starogardi udvarházába siessen. Innen köszönte meg hálatelt szavakkal Danczka város tanácsának, hogy követei őt, távollétében a csak imént lefolyt graudenzi gyűlésen ellene elhangzott rágalmakkal szemben megvédték.* Nem is annyira rágalmak voltak ezek, mint inkább időről-időre feltörő kifakadások az idegenek dédelgetése miatt, a mi a benszülöttek önérzetét s gyakran jogos érdekeit sértette. Hiszen a február elején összeült varsói országgyűlésen is hasonló eset történt. A mint t. i. a poroszországi követek véleményét is kikérték, ezek tiltakozást terjesztettek elő, kijelentvén, hogy sérelmeik lévén, nem akarnak részt venni a királyválasztási tárgyalásokban. Első sérelmük az volt, hogy a méltóságok nem-porosz származású embereknek adattak s a vármiai püspökség egyenesen azt kéri, hogy Báthory András bíboros a koadjutorságtól fosztassék meg.* Ez a tiltakozás a lengyel rendeknél is visszhangra talált, úgy hogy a végzésekbe bele is vették, hogy Báthory András hagyja el az országot, mert sem mint várnai koadjutort, sem mint miechówi prépostot nem akarják többé tűrni, főleg mivel a kanczellár, Zamoyski támogatja. De ezt a pontot később (világos, hogy patronusának közbevetésére) nem szavazták meg és kihagyták a hivatalos iratból.*
Sestenből írt 1587 január 18-iki levele a königsbergi állami levéltár B. 2. osztályában.
Innen ír 1587 január 23-án; ugyanott.
Starogardból írt 1587 január 29-iki levele a danzigi állami levéltárban.
Ezt a tiltakozást 1587 február 12-én adták be; a róla szóló jelentés a bécsi állami levéltár Polonica osztályában.
Printz Dániel németbirodalmi követ 1587 február 28-iki és márczius 12-iki jelentései; ugyanott.
Báthorynak s a többi lengyelföldi magyaroknak nem is esett bajuk, de az István király halálával felszabadult szenvedély továbbra is nyiltan dühöngött ellenük. Így a nyáron, augusztus elején Varsóban megnyílt királyválasztó országgyűlésen is kifakadtak a magyarok ellen s Berzeviczy Mártont, Bekes Gáspárt és Wesselényi Ferenczet névszerint is jegyzőkönyvbe vették, mint a kik – idegenlétükre – annyi sok beneficiumot kaptak az országtól.* Hogy ezeknek már indigenátusuk volt s így mint lengyel alattvalók épp oly számot tarthattak királyi adományokra, mint akár a született lengyelek, persze elhallgatták, mert hisz akkor a vádaskodásnak nem lett volna alapja! Ezekben a tárgyalásokban Berzeviczy természetesen nem is vett részt, mert az anyagiakon kívül jóformán semmi érdeke nem fűzte már többé ez országhoz. Így majdnem közönyösen fogadta annak hírét is, hogy a lengyelek a svéd III. Zsigmondot választották királyukká, nemcsak politikai érdekből, hanem tán azért is, mivel anyja lengyel királyné volt.
Ez az 1587 augusztus 14-iki ülésén történt; dr. August Sokolowski: Dyjary jusze sejmowe r. 1587 (Krakó, 1887.) 103. l.
89. DANCZKA.*
Danczka (181. l.) Merian 1645-iki rézmetszetéről készült.
A közügyekkel nem törődve, Berzeviczy most végre családjának, egyházának és magánügyeinek élhetett. Így pl. május havában követ hordatott a leistenaui templom újraépítéséhez,* melyet távollétében buzgó lelkésze, Wiesner Mihály vezetett.* Mert bizony most is sokat volt úton. Júniustól késő őszig majdnem állandóan Starogardban lakik, hagyatéki és a kapitánysághoz tartozó hasonló ügyeket tárgyalva,* melyek után megfelelő díjat szedett. Csakhogy minél több dolgot adott neki hivatala és poroszországi jószágainak gondozása, annál kevesebbet törödhetett távoli, dondangeni uradalmával, melynek – e miatt – jövedelme sem felelt meg várakozásának. Kapóra jött tehát Bülow Lewin brandenburgi tanácsúr ajánlkozása, hogy az egészet tőle megveszi. Mikor aztán a vásárban elvileg már megállapodtak, Berzeviczy őszszel még egyszer ellátogatott Dondangenbe, hogy ott lévő ingóságát, használható konvencziós tiszteivel együtt hazahozza. Valóságos feltünést keltett, midőn tizennégy személyből álló kíséretével s tizenkét lovával a jól ismert «magyar kanczellár» november elején megjelent Königsberg útczáin s két napot töltött az Arany koronához czímzett vendéglőben.*
Leistenauról 1587 május 14-én e tárgyban írt levele a königsbergi állami levéltár B. 2. osztályában.
Nevét Leistenauban írt 1587 január 23-iki levelében említi; ugyanott.
Innen írt 1587 június 14-iki, szeptember 13-iki és október 13-iki levele a danzigi állami levéltárban.
A königsbergi állami leveltár id. számadáskönyvei 13504. kötete 179. lapjának 1587 november 4-iki följegyzése. – Hogy nagy kíséretével Dondangenből jött, abból következtetem, hogy eladásáról most tárgyalt s hogy ennyi emberrel sohasem járt!
Megállapodásuk szerint aztán új esztendő elején (1588 január 25-ikén délelőtt) a vásárló felek a poroszországi Balga nevű helység közjegyzői irodájában találkoztak, hol Berzeviczy örökáron eladta a dondangeni uradalmat 11.000 lengyel forintért, melyet Bülow embere rögtön le is számolt garasokban,* mire a birtokleveleit egy nyitott ládában lakására küldte s egyúttal kicserélték adásvevési szerződéseiket.* Ezeket azonban – minthogy Bülow alattvalója volt – a brandenburgi őrgrófnak is jóvá kellett hagynia, sőt érvényességéhez Berzeviczy feleségének, mint társbirtokosnak is hozzá kellett járulnia. Ez három hét mulva, február 20-ikán ment végbe a königsbergi kastélyban. De az ügyletről kiállított diploma erősen hangsúlyozza, hogy mivel Dondangen várát és uradalmát István király szerezte meg a kurlandi püspökségtől, gazdája a mindenkori lengyel királynak van alávetve s mást urául el nem ismer. Érdekes kikötése még a szerződésnek, hogy Berzeviczy megtartja magának a várban lévő négy ágyuját, a vevő pedig elvállalja az eladó minden terhét és függő kötelezettségét s ezek közt azt is, hogy nemes Schwabe Joachim két hajadon leányának, férjhezmenetelekor egyenkint 350 rigai márkát ad.* Nem valami nagy jegypénz, ha látjuk, hogy az egész uradalom vételára rigai értékben 60.000 márkát tett ki.*
Érdekes, hogy ez összeg kifizetésére 5892 drb 56-os lengyel garas, egy Prinzen-Thaler és 10 lengyel garas kellett.
Ennek fenti keletű pergamen-eredetije német nyelven kiállítva, a mitaui levéltár id. ládájában.
Az 1588 február 27-iki pergamenoklevélbe foglalt szerződés eredetije, ugyanott.
Ezt az összeget találjuk róla a Klagmann Frigyes által kiadott «Kurländische Güter-Chroniken» II. k. (Mitau, 1894.) 41. l.
90. BERZEVICZY MÁRTON EMLÉKLTÁBLÁJA.*
Berzeviczy Márton emléktáblája (183. l.) a leistenaui evangélikus templom falába erősített eredetijéről fényképezte szerző 1902-ben. Körirata: MARTINVS . DE . BERZEVICE . BARO . MDLXXXVIII .
A mint kitavaszodott, Berzeviczy végre hozzáfoghatott a leistenaui templom építéséhez, minek emlékezetére szép czímeres tábláját is elhelyeztette a szentély előtti baloldali falába.* Aztán elvégezvén tavaszi vetését, május közepén Berzeviczy Krakóba sietett, néhai István király temetésére. Ez háromnapos nagy ünnepséggel folyt le. A király kihült holttestével az országnagyok május 28-án érkeztek meg Grodnóból Lobzówba. Itt őrizték harmadnapig, a mikor fényes módon, tarka lovasok és délczeg főurak sokaságával, zászlók és lobogók lengő erdejével, különböző ruházatú barátok és világi papok nagy tömegével kísérték be Krakóba. Elöl a szenátorok, a királyi jelvényekkel. Utána a tizenkét selyemlepellel és aranysujtással díszített lótól vont gyászkocsi haladt. Erről kétoldalt szalagok csüngtek alá, melyeket a királyi udvar emberei fogtak. A kocsi után Zsigmond király lépdelt, az idegen hatalmak követei kíséretében. Majd István király özvegye, Anna királyné jött, a két Báthory: Báthory András bíboros és Boldizsár karjaira támaszkodva. Ezután Wesselényi Ferencz következett lóháton, kivont karddal, nyomában egy gerelyvető ifjuval. A gyászmenetet végül a zenekar s a főurak és köznemesek fényes serege zárta be. Felérve a Wawel lankás oldalán a székesegyházba, a koporsót a templom közepére helyezték s reá a királyi jelvényeket. Itt az egyházi szertartást Powodowski Jeromos krakói kanonok végezte, mire régi szokás szerint letevén előbb a királyi jelvényeket a földre, kettétörték a gerelyt, megsemmisítették a király nagy és kis pecsétjét s utána levitték a holttestet a templom kriptájába. Másnap hét templomban tartottak egymásután gyászistentiszteletet, melyeken a király és királyné gyalog menve vett részt.* Pár év múlva a székesegyházban aztán özvegye olasz mesterekkel díszes síremléket állíttatott István királynak, mely úgyszólván legszebb a templom valamennyi emlékműve közt.
Az 1588-as évjelzésű czímeres emlékképét saját felvételemről közlöm.
Egykorú följegyzés, Wielewicki id. jezsuita-krónikája I. k. 116–117. l. Hibás tehát Gyulafi Lestár krónikásunk följegyzése, műve (Budapest, 1881.) 19. lapján, hogy István király temetése 1588 február 26-án volt!
91. BÁTHORY ISTVÁN LENGYEL KIRÁLY SÍREMLÉKE.*
Báthory István lengyel király síremléke (185. l.) a krakói székesegyházban, Krieger fényképéről. A síremléket készítette Santi Gucci 1595-ben a király özvegye megbízásából. Feliratos táblájának szövege: D . O . M . | STEPHANO BATHOREO REGI POLONIAE! PACIS BELLIQ[UE] ARTIBVS MAGNO | IVSTO PIO FOELICI VICTORI | LIVONIAE POLOTIAEQ[UE] DE MOSCHO VINDICI | ANNA IAGIELLONIA REG[INA] POLONIAE | PRAESTANTISS[IMI] CONIVGI M . F . C . MDXCV | QBIIT PRID[IE] IDVS DEC[EMBRIS] MDLXXXVI | REGI ANNOS X . MENSIS VII . DIES XII . NATV LVI.
A temetésen Báthory Zsigmond fejedelmet osztopáni Pernyeszi István udvarhelyi kapitány képviselte,* habár eredetileg kismarjai Bocskay István mellé volt társul kinevezve. Utasításában meghagyták neki, hogy a temetés után István király minden ingó marháját, készpénzét, arany-ezüst mívét, meg írásait kikérje Wesselényi Ferencz kamarás segélyével és mindenben Zamoyski kanczellárral értekezzenek.* Az ő megbízásából mehetett aztán Berzeviczy a hagyaték Erdélyt illető részének összeírására Grodnóba, hol július elején találjuk.* Innen a hónap végére tért vissza leistenaui birtokára,* honnan augusztus első hetében osieki jószága átvételére sietett,* melyet kevéssel István király halála előtt kapott. Danczka város tanácsával is akadt egy kis elintézni valója, egy hajó dolgában, melyet az elhúnyt király jóváhagyásával a város egyik polgárától szerzett.* Majd újra elbúcsuzott Woianowban hagyott családjától, hogy a király kiadott hagyatékát bevigye Erdélybe.
Szamosközy István történeti maradványai IV. k. (Budapest, 1880.) 19. l.
Báthory Zsigmond Gyulafejérvárt, 1588 április 23-án kelt utasítása az Országos Levéltár «Acta publica Transylvaniae» ez. kötete 185–187. l.
Berzeviczy Grodnoból írt 1588 július 2-iki levele a königsbergi állami levéltár B. 2. osztályában.
Innen írt 1588 július 2-iki levele, u. o.
Berzeviczy 1588 augusztus 7-iki levele, a németül Moscheknek nevezett Osiekről; ugyanott.
Woianowról írt 1588 augusztus 11-iki levele a danzigi állami levéltárban.
Berzeviczy ez új követségében szeptember 22-én érkezett Kolozsvárra s ment onnan tovább Tordára.* Vele jött Gyulafi Lestár is, de a magukkal hozott ingóságok közül névszerint csupán arról a két hordónyi könyvről tudunk, a mit István király unokaöcscsének, Báthory Zsigmondnak hagyományozott.* A mint ezt a többi marhával átadta, fordult is vissza Lengyelországba, bár nagyon szeretett volna Berzeviczére is ellátogatni, atyjafiai vigasztalására, kik közül tavaly Berzeviczy Márk és Tamás hunyt el.*
A kolozsvári sáfárgazda egykorú följegyzése; Kolozsvár ó-levéltárában.
Jakab Elek: Kolozsvár története II. k. (Budapest, 1888.) 342. l.
A berzeviczei templomban lévő sírirataikat említi: A kassai százéves egyházmegye történeti névtára id. I. k. 431. l.
Hazaérve, Berzeviczynek első dolga most már az volt, hogy az új lengyel királytól birtokaira új adományt szerezzen. III. Zsigmondot a tél elején Lublinban érte utol e végett s kanczelláriája rendben találván birtokleveleit, azokat készséggel megerősítette.* Ezzel Berzeviczy – a ki István király alatt olyan mozgalmas életet élt – jóformán teljesen visszavonult a közügyektől és boldogságát abban a kis körben való működésben kereste, melyet neki családja, gazdasága és egyháza nyujtott. Ez utóbbi dicsőségére 1589 tavaszán újra nekifogott a leistenaui templom építéséhez, melyre még jószágai adójának egy részét is elkérte az őrgróftól.* Ez év őszén, október elején azonban mégis elment a porosz rendek thorni országgyűlésére, honnan osieki birtokára* vonult vissza. Itt meg Starogardon találjuk a következő években is leggyakrabban, hol a maga dolgában szorgoskodva, hol sógora, Woianowski Péter határigazítási ügyében tárgyalva Danczka város tanácsával.* Ez különben buzgó lutheránus voltáért is nagyrabecsülte Berzeviczyt, a ki hithűségének fényes példáját szolgáltatta 1590-ben, midőn Czarnkowski Szaniszló pomerelli püspöknek sikerült királyi határozattal a starogardi Mária-templomot ismét a katholikusok részére visszanyerni, de ö a starogardi protestáns nemességgel tiltakozott ellene s nem adta át, hanem ügyét országgyűlés elé vitte.*
A Lublinban kelt 1588 november 5-iki oklevél a Történelmi Tár 1899. évf. 63–64. l.
Leistenauból írt 1589 június 10-iki levele a königsbergi állami levéltár B. 2. osztályában.
Innen írt 1589 október 8-iki levele; ugyanott.
Ennek több levele, Berzeviczy válaszaival a danzigi állami levéltárban.
Bernhard Stadie: Geschichte der Stadt Stargard (Pr. Stargard, 1864.) 113–114 l.
Magyar kortársai közül úgy látszik Wesselényi Ferenczczel állott legjobb viszonyban, mivel ez ismételten vallja ezerekre rúgó anyagi ügyeiben meghatalmazottjául.* De dolgaitól ráért sárosi atyafiságával is levelezni. Igy 1591 elején a felcseperedett Berzeviczy Jeremiásnak ír, abból az alkalomból, hogy Dobozy Mihálylyal egyetmást küldött neki; sőt ez az unokaöcscse nemsokára meg is látogatta leistenaui birtokán.* Egy másik rokonától, Berthóty Kristóftól pedig atyafisága: a Berthótyak, Szinnyeiek és Raszlavicziak színes czímerrajzait kívánta, minthogy azokat saját koporsójára, a maga czímere mellé akarta kifaragtatni.* Ez úgy értendő, hogy Berzeviczy befejezvén a leistenaui templom építkezését, síremlékét is életében felállította benne.
Így 1590 április 16-án, a varsói főlevéltár Metrices regni 135. k. 746. lapján és 1592 június 30-ról; ugyanott, a 137. k. 216. l.
Látogatása idejét nem ismerjük, de Berzeviczy Márton 1592 október 10-iki levelében czéloz reá; másik 1592 február 27-iki leveléből meg az tűnik ki, hogy 1591-ben járt nála; a Történelmi Tár 1899. évf. 67. és 69. l.
Berzeviczy Osiekből írt 1591 január 17-iki levele; ugyanott, 66. l.
A templom maga a XIV. század közepéről való piros téglaépítmény. Ezt bővítette ki Berzeviczy keleti felén egy kis kórussal s abban állíttatta fel 1593-ban síremlékét,* úgy a mint mi rajzban helyreállított eredeti alakjában bemutatjuk. Ezzel a párját ritkító nagyszerű síremlékkel t. i. az a sehogy sem menthető szégyenletes dolog történt, hogy midőn a lakosság megszaporodott száma következtében a templomot 1867-ben kibővítették, a síremlék felső részét leszedték róla, hogy fölibe karzatot rakhassanak s így az emlékmű most két darabban hever szemközt egymással a templom két oldalán, sötétben s ráadásul még a padokat is annyira elibe építették, hogy alig lehet hozzáférni.
Heise: Die Bau- und Kunstdenkmäler der Provinz Westpreussen IX. füzete: Der Kreis Graudenz (Danzig, 1894.) 513. l.
A síremlék alsó részét egy (165 cm. széles) tojásdíszítésű rámával körülvett piros márványtábla alkotja, melynek terjedelmes feliratában Berzeviczy egész élete történetét megörökítette. Utolsó sora szerint ezt a maga, felesége, két fia: János és Kristóf életében csináltatta 1593-ban; úgy hogy halála napját csak később vésték reá. Ezt a kenotafiumot oldalt egy-egy jón-ízlésű oszlop díszíti, hátuk mögött kis fülkékkel. Fölöttük végig az emlék szélességében hadijelvényeket mutató faragott lécz, rajta puska, gerely, kopja, sisak, paizs, csákány-, szablya, lándzsa, lovagkard, nyíl, tegez, zászló, magyar kard, vért, lovagkeztyű, rendes és római formájú trombita van. Közepén felhőkbe burkolt angyalfejes napkorong, Berzeviczy jelmondatával: CANDOR SUPERAT.
Erre az alsó részre került a fekete márványból faragott és fehér márvány betétekkel díszített (197 cm. széles) szarkofág, rajta Berzeviczy alvó alakja, pánczélinges vértben, mellette sisakja és (110 cm. hosszú) kardja, mind fehér márványból. Két oldalt keretes táblákra Berzeviczy atyai és anyai nagyszülői nevét vésette, fölibük a Berzeviczyek meg Berthótyak czímerével, melyeket az emlék szerencsétlen kettéválasztásakor cserélve raktak fel. Végül középen van Berzeviczy fekvő alakja fölött (64 cm. átmérőjü) fekete rámába fogott fehér márványfaragású czímere, mit egy háromszögű fedélzet tetőz 1594-es felirattal, annak tanúságáúl, hogy a szép mű ekkor fejeződött be, még Berzeviczy életében.*
Az emléket magam fényképeztem le 1902 augusztus 15-én és rajza most jelenik meg először.
92. LEISTENAUI EVANGÉLIKUS TEMPLOM BELSEJE.*
A leistenaui evangélikus templom belseje (189. l.) szerző 1902-iki fényképéről, két oldalt a karzatok alatt Berzeviczy Márton két részre szakított nagyszerű síremlékével.
A renaissance-stílü emlékmű kidolgozása művészi és olasz mesterre vall, a milyen ezidőben egész sor működött Lengyel- és Poroszország földjén. Nagyban hasonlít reá Berzeviczy szomszédja és barátjának, az 1595 elején elhúnyt Kostka Péter kulmi püspöknek a kulmseei székesegyházban lévő síremléke.*
Heise véleménye, az id. Kunstdenkmäler m. thorni füzete 153. l.
Lelkében megnyugodva adott Berzeviczy Márton hálát Istennek, hogy a dicsőségére helyrehozott templom felszentelését megérhette és az élete folyását utódai okulására megörökítő díszes síremlékét is készen láthatta. Mert utóbbi időben sokat betegeskedett és életének egyetlen nagyobb cselekedete már csak az a kurlandi követsége volt, melyet hűbérura, György Frigyes őrgróf kívánságára 1593 nyarán véghezvitt.
Ez a dolog következőképpen támadt és szakadt Berzeviczy nyakába.
Ismeretes, hogy Báthory Boldizsár igen sokat tett III. Zsigmond király érdekében, hisz még fegyveresen is harczolt érette Miksa föherczeg ellen a bicsini csatában, melyben az osztrák ellenkirály Zamoyski fogságába került. Hősiességét a lengyel rendek azzal hálálták meg, hogy neki meg öcscsének, Báthory András bíborosnak indigenátust adtak. Ezzel Báthory Boldizsár is lengyel állampolgárrá vált s hogy a közben vármiai püspökségre jutott Báthory András közelében élhessen, 1592 tavaszán Kurlandban akart birtokot szerezni, hol egykor Berzeviczynek is jószága volt. E végből Zsigmond királyhoz fordult, a ki engedélyt adott neki arra, hogy a kurlandi püspökség területén fekvő Pilten várát és uradalmát megszerezhesse György Frigyes őrgróftól. Ezt t. i. az őrgróf Magnus fejedelem elhalálozásával 1585 tavaszán István királytól kapta zálogul 30,000 tallérban, de azzal a határozott kijelentéssel, hogy Berzeviczy dondangeni vára és uradalma nincsen beleértve.* Hogy aztán Báthory Boldizsár jóindulatát lássa, Zsigmond király levélben arra kérte az őrgrófot, hogy neki ezt a rá nézve tán terhes birtokot ugyanazon az áron engedje át, a mennyiben néhai István királytól nyerte volt. Az őrgróf ridegen nem utasíthatta vissza a király kívánságát, sőt válaszában Báthory Boldizsár érdemeiről is elismerőleg szólt; de számadatokkal mutatta ki, hogy mivel a vár javítására is sokat költött, neki az a birtok közel 40,000 tallérnyi összegében áll s így ennél kevesebbért nem adhatja zálogba.*
Báthory István király Krakóban, 1585 június 7-én kelt adománylevele Dogiel: Codex diplomaticus regni Poloniae V. kötete Vilna, 1759.) 324–325 l.
Az őrgróf III. Zsigmondnak: Onoedin, 1592 július 15-én; a königsbergi állami levéltár D. Kur- und Liefland. Pilten osztályában.
93. GYÖRGY FRIGYES BRANDENBURGI ŐRGRÓF ALÁIRÁSA.*
György Frigyes brandenburgi őrgróf aláírása (191. l.) Berzeviczy Márton számára Königsbergen kiállított 1581 április 12-iki adományleveléről, a leistenaui kastély levelesládájában; lefényképezte szerző számára tulajdonosa, Hauptmann Schulemann, Rittergutsbesitzer. Olvasása: Georgius Fridericus marchio Brandenburgensis et dux Prussiae manupropria.
A további alkudozást, illetve a tárgyalások folytatását Báthory András bíboros vállalta magára bátyja érdekében. Ez azonban nem vezetvén eredményre, az őrgróf végre 1593 elején Berzeviczyt küldte a bíboroshoz, hogy élőszóval intézze el vele a felmerült nehézségeket. Ezek kiváltképpen arra vonatkoztak, hogy Boldizsár – királyi engedményére hivatkozva – az eredeti zálogösszegnél többet nem akart fizetni érette, az őrgróf kanczelláriája meg viszont beruházásainak megtérítését is kívánta.*
György Frigyes bő utasítása Berzeviczyhez 1593 január 22-ről; ugyanott.
Rossz választás volt ezt az ügyet Berzeviczyre bízni, mert a két Báthory-testvér megbízásából maga Berzeviczy képviselte Boldizsár érdekét az őrgróf követeivel szemben a múlt évi varsói országgyűlésen. Ezért az őrgróf utasítását egyelőre félretette kanczelláriája, mivel úgy látszik kételyei támadtak az iránt, hogy Berzeviczy ezt a kényes ügyet sikeresen és elfogulatlanul el tudja-e intézni,* épp mivel a Báthoryakkal jó barátságban élt s honfitársaival szemben kellő nyomatékkal nem léphetett fel. Ura rendelését azonban jó alattvalóhoz képest mégis csak parancsnak vette s június közepén 16 főnyi lovaskíséretével felkerekedvén, négy napot tárgyalt ez ügyben az őrgróf königsbergi kanczelláriájában.* De mikor már hazaindult, hirtelen újabb nehézségek és megbeszélnivaló részletek támadtak, melyek Berzeviczy jelenlétét elmaradhatatlanná tették. Csakhogy az őrgróf tanácsosai zavarban voltak s nem tudták, milyen udvariassági formával fáraszszák ismét vissza a magyar kanczellárt. Egy kis praktika útján végre is az őrgrófné sajátkezű levelével kérették újból az udvarba,* miután tudták, hogy Berzeviczy őt nagyon tiszteli. Az ő kérését nem utasíthatta vissza az udvarias «lovag», a ki most – alig hat napra első távozása után – újra Königsbergbe jut, ezúttal hat lóval és nyolcz emberével, kikkel három napot időzött ismét hűbérura udvarában.* Ez idő alatt azt határozták, hogy Berzeviczy keresse fel újból Báthory Andrást és személyesen tárgyaljon vele. Délnyugati irányban tartva tehát, a bíboros püspököt Heilsbergben, a vármiai püspökök régi nyári kastélyában találta meg és már július 7-én sikerült is írásbeli választ kapnia követsége tárgyában. Ám ez nem volt kielégítő, illetve nem remélt módon ütött ki. A bíboros ugyanis – jogosan – két dologra hivatkozott benne, hogy t. i. III. Zsigmond király saját aláírásával és pecsétjével megerősített s a lengyel rendek által jóváhagyott diplomában adományozta Báthory Boldizsárnak – jóformán hadi szolgálatai béréül – a kurlandi püspöki uradalmat 30,000 tallér váltságdíjért s másfelől az őrgróf is ennyiben kapta annak idején István király kegyességéből. Ennél többet tehát nem adhat érette s amennyiben követelésétől három hónap alatt el nem áll, Boldizsár többé nem tart igényt reá.*
Ez érzik ki György Frigyes őrgróf 1593 május 8-iki pótutasítása soraiból; ugyanott.
Vagyis 1593 június 18–21 közt; a königsbergi állami levéltár id. számadáskönyvei 13507. kötete 318. l.
Berzeviczy Braunsbergből írja 1593 június 27-én, hogy másnap Königsbergbe ér; a königsbergi állami levéltár B. 2. osztályában.
Június 27–29-iki königsbergi ellátásának elszámolása u. o. a 13507. kötete 318. l.
Báthory András bíboros id. válasza, a königsbergi állami levéltár D. osztályában.
94. BÁTHORY BOLDIZSÁR ALÁIRÁSA.*
Báthory Boldizsár aláírása (192. l.) Lónán írt 1592 július 1-én kelt leveléről. Olvasása: Balthasar Báthory.
95. KÖNIGSBERG.*
Königsberg (193. l.) Bering-féle 1613-iki rézmetszetről, az őrgrófi kastélylyal s a város egy részével. A kép élén látható arczkép körirata Princeps Dominus Johannes Sigismundus electus dux Prussiae, Iuli Clivi, Montis regalis etc.
Hívatalos meghívását teljesítve Berzeviczy majdnem egy hetet töltött a tudós főpap baráti körében. Napestig gyönyörködött párját ritkító könyvtárában, kézirati auctoraiban s tárgyalt vele irodalmi dolgokról. Mikor pedig július 11-én elbúcsúzott tőle, a bíboros «szoros barátsága» jeléül egy gyönyörű könyvvel, Adrichomius Delphus Keresztély, «Theatrum terrae sanctae et biblicarum historiarum» cz. művének 1590-iki kölni ívrétű kiadásának díszkötésű példányával lepte meg.*
Ebből közöljük Báthory András ajánló sorait, miután már 1905-ben kiadtam a Magyar Könyvszemlében, «Báthory András b. püspök könyvtára» cz. értekezésemben.
Nyomatékos, határozott nyilatkozatán kívül Báthory Andrásnak sikerült egyúttal kijárnia jó emberei által a királyi udvarban, hogy az őrgrófot végrehajtással fenyegették meg. Erre a königsbergi kanczellária rögtön megszelidült és ámbár követelése jogos voltát továbbra is hangoztatta, kijelentette, hogy a kívánt birtokokat átengedi és Báthory Boldizsár mindössze 7000 forintot fizessen reá a zálogösszegen felül, kiadásai kárpótlása képpen.* A bíboros azonban most sem engedett jogából s nem törődvén többet az őrgróf szertelen izgágaságával, egyenesen a kurlandi herczeggel ütötte nyélbe az évek óta húzódó ügyet s ahhoz Zsigmond király jóváhagyását is megnyerte.*
György Frigyes őrgróf válasza: Crailsheim, 1593 augusztus 3; a königsbergi állami levéltár D. osztályában.
Zsigmond válasza György Frigyesnek Danzigból, 1593 szeptember 9-én; ugyanott.
96. BÁTHORY ANDRÁS BIBOROS AJÁNLÓ SORAI.*
Báthory András bíboros ajánló sorai (195. l.) Delphus Keresztély «Theatrum terrae sanctae et biblicarum historiarum» czímű művének 1590-iki kölni kiadása első táblájáról, az Erdélyi Nemzeti Múzeumi könyvtár tulajdonáról. Olvasása: Magnifico domino Martino de Berzevice etc. etc. Andreas Sanctae Romanae Ecclesiae cardinalis Bathoreus 11. Julii 1593 arctae amicitiae ergo dedit donavitque. Helspergae. Nec metas. nec tempora pono Andreas Cardinalis Bathoreus mpr.
Mindez már Berzeviczyt nem érdekelte. Csendes szemlélődésben töltötte öregedő napjait majdnem állandóan osieki házában, mely úgy látszik kényelmesebb volt a leistenauinál. A várfallal körülvett városka nemcsak több biztonságot, hanem nyilván több szórakozást is nyújtott neki; a fal alatt elterülő halastava meg konyháját tette változatosabbá. Itt találjuk 1594 elején is.
Olykor a honvágy is erősebben megszállja, majd a honfibánat keserve, a mikor az 1592 óta jóformán pihenés nélkül tartó török-magyar háború eseményeiről valami hírt hall vagy olvas. Féltette hazáját, hogy olyan erőtlen oltalom következtében, a milyenben a királyi udvarból részesült, még nagyobb nyomoruságba ne essék, mint a milyen Tótország elvesztése volt.* De épp oly örömmel szemlélte, hogy «Isten ő szent Felsége megnyomorodott hazánkon megkönyörülvén, az pogánnak dühös szándékait az elmúlt esztendőben semmivé tette». Ezért buzgó szavakban fohászkodik hozzá, hogy «legyen ő szent Felségének kegyes szeme rajta, adjon a keresztény népnek szívet, malasztot és az szeretetnek pajzsát, hogy az pogány megenyhittessék és az által az ő szent neve magasztaltassék». Így szívszakadva leste, várta az események fejlődését s az esetre, ha a hadakozás újra megindúlna kikeletre maga is egynéhány lovagot bocsátana ki «az szegény hazának szükségére», mert – úgymond – minden szeretetet fölülmúl a hazaszeretet!* Küldött is maga költségén harmincz jól felszerelt lovast, kiket félesztendőre saját zsoldján bocsátott Tieffenbach Kristóf felsőmagyarországi kapitány rendelkezésére.* S mikor az útak valahogy a tavaszi esőzések elmúltával megjavúltak, augusztus havában maga is lement Berzeviczére, már csak azért is, hogy lássa, miként hozta rendbe udvarát Berzeviczy Jeremiás és javította ki házát és melléképületeit, kívánsága szerinte.* Persze most is akadt atyafiságában kiegyenlítésre váró peres ügy s azokat Márton higgadtan elintézve, közbenjárására a Berzeviczy-familia augusztus 29-én békélt meg Eperjesen az egész vármegye előtt.*
Berzeviczy Osiek várából írt 1592 október 10-iki levelében; a Történelmi Tár 1899. évf. 69. l.
Osiekből írt 1594 január 19-iki levele; ugyanott, 69. l.
Kiküldésükre 1594 márczius 21-én kért tanácsot és engedélyt Zamoyski kanczellártól; a varsói gróf Zamoyski-levéltárban.
Hogy ezek látására be akar menni Magyarországba, azt Berzeviczy fenti levelében mondja.
Kellemesi Mihály alispán saját szavai, az id. napon kelt hivatalos kiadványban; a Berzeviczy-család kakaslomniczi levéltárában.
97. AZ OSIEKI VÁRROM ALAPRAJZA.*
Az osieki várrom alaprajza (196. l.) Heise: die Bau- und Kunstdenkmäler der Provinz Westpreussen III. füzete (Danzig, 1885.) 191. lapjáról reprodukálva.
98. BERZEVICZE.*
Berzevicze (197. l.) Szalay Gábor fényképéről.
Meddig ült Berzeviczy ezúttal szülőföldjén, nincs nyoma, csak november közepén tünik ismét elő starogardi birtokán.* De atyafiságával megbeszélni való sok függő dolga maradt, mert 1595 márczius elején jóformán csak azért ment le Krakóba, hogy onnan «ha a szánút meg nem bomolna» rokonait meglátogassa. Ez a látogatása azonban «az gonosz útnak miatta» elmaradt s maga helyett nagyobbik fiának pedagogusát, egy váraljai fiút küldte Berzeviczére; külön megüzenvén; hogy valamelyik unokaöcscse okvetetlenül jöjjön át vele hozzá Krakóba.*
Innen ír 1594 november 17-én egyik alattvalója ügyében; a danzigi állami levéltárban.
Berzeviczy Krakóból, 1595 márczius 5-én írt két levele; a Történelmi Tár 1899. évf. 71–72. l.
Átjöveteléig a lengyel királyi kanczellárián intézte el újabb ügyeit: Így pl. megvette 5000 lengyel forinton egyik rokona; woianowi Dombrowski Felixnek a danczkai kerületben fekvő Reksin és Jadathowo falvakban lévő birtokrészeit, míg woianowi örökségére ugyancsak Berzeviczytől 1135 forintot kért kölcsön, hogy vele Magyarországba mehessen.* Ennél is fontosabb volt az a kedvezmény, melyet az országgyűléstől két hét múlva szerzett, hogy t. i. két kapitánysága területén minden elzálogosított részjószágot, malmot, jogot vagy szolgálmányt visszaválthasson pénzén, a mely valaha hozzájuk tartozott s azokat felesége is életfogytiglan élvezhesse.*
Zsigmond király hozzájárulása mindkét ügyről, Krakóból, 1595 márcz. 6-ról; a varsói főlevéltár Metrices regni 139. k. 63–65. l.
Krakóból, 1595 márczius 20-ról; u. o. a 139. k. 118. l.
Berzeviczy boldogan ujságolta el a dolgot Gyulafi Lestárnak és Sennyei Pongrácznak, a török elleni harcz ügyében hónapok óta itt időző erdélyi követeknek, kikkel néhanapján együtt ebédelt.* De maga részéről a királyi kegy e kedvezményét sem kellően ki nem használhatta, se nem élvezhette sokáig, mert mind többet betegeskedett és mintha végét érezte volna; mind kevesebbet törődött anyagi dolgaival. Jóformán már csak a multnak élt. Régi emlékein csüggött gondolataival s úgyszólván egyedül hazája sorsával foglalkozott. Érintkezést tart fenn e végett erdélyi és magyarországi barátaival s a mint valami jó hírt kap, igyekszik azt idegenekkel is közölni, mintha azokat is annyira érdekelné, mint őt, a magyar embert. Jól esett honfiszívének, hogy Báthory Zsigmond elszakadván a töröktől, 1595 elején egyességre lépett Rudolf magyar királylyal. Ennek zálogául nyerte az erdélyi fejedelem feleségül unokahúgát, Mária Christiernát, kit édes anyja és Miksa főherczeg kísért be hazánkba, állítólag 6000 főnyi lovassal. Július 4-én érkeztek be Kassára s a mint onnan Berzeviczy hírét vette, áradozó örömmel írta meg Königsbergbe az őrgrófnénak, azzal együtt, hogy már Zamoyski kanczellár is készül a török ellen, sőt maga Miksa főherczeg is 2000 lovast ígért beküldeni Erdély védelmére, a miben Berzeviczy azonban – ismervén az udvar szánalmas lassuságát – nem igen bízott.*
Így pl. most is 1595 márczius 19-én; Gyulafi Lestár följegyzése, a Törlénelmi Tár 1893. évf. 130. l. és könyvalakú kiadása 26. l.
Berzeviczy Márton Leistenauról, 1595 július 27-én írt levele nyomán; eredetije a königsbergi állami levéltár K. 6. osztályában.
BERZEVICZY MÁRTON SÍREMLÉKE A LEISTENAUI EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN.
(Rajzban helyreállítva.)*
Berzeviczy Márton síremléke a leistenaui evangélikus templomban (199. l.) úgy, a mint 1867-ig állott, a mikor barbár módon kettévágták, illetve felső részét a templom baloldali felében állították fel. Szerző 1902-iki fölvétele s az ő kezdeményezésére a Szépművészeti Múzeum igazgatósága által 1909-ben rendelt fényképe alapján rajzolta Richter Aladár.
A síremlék alsó feliratos táblájának szövege.
D. O. M. S.
MARTINUS . DE . BERZEVICE . Baro . AVR . MIL . EQ . CHRISTOPHORI . F . NICOlai . nepos . Francisci . PRonep . Iacobi . abn . Joannis . Swarcz . DE . BERZEVICE . Domini . arcis . Dunaiecz . alias . Niedzicza . adnep . anno . A . nato . Christo . M . D . XXXVIII . In . pago . haereditario . Berzevice . Terrae . sev . comitatus . Sarosien . ex . nobilissima . et . antiqvissima . Berzeviceior . Familia . multorum . cum . regni . UNgariae . Senatorum . Tum . aliorum . clarorum . virorum . Procreatrice . natus . Pveritiam . In . patria . adolescentiam . in . regiis . d . d . Ferdinandi . et . Maximiliani . impp . Rom . Ac . regum . Vngariae . Ivventutem . in . academiis . primariis . Germaniae . Galliae . et . Italiae . ad . virilem . vsque . aetatem . exegit . Patavio . anno . M . D . LXXII . A . principe . tum . Transilvaniae . Stephano . Bathorio . evocatus . eodem . anno . ad . Gregorium . XIII . Svmmvm . Pont . Romam . legatus . aur . mil . equestris . dignitate . ab . eodem . ornatus . ex . itinere . eo . ad . cancellariatvm . Transilvaniae . evectus . Post . discessum . ex . Polonia . Henrici . regis . ad . comitia . novo . regi . eligendo . Varsaviam . Indicta . ad . regnum, pro . principe . suo . non . tam . ambiendum . quam . virtuti . eius . fato . Iam . ante . destinatum . accipiendum . anno . LXXV . svpra . M . D . plenissimis . cum . mandatis . Orator . missus . rebus . ex . sententia . confectis . sequentis . anni . initio . ad . delatum . regnum . principem . suum . Cracoviam comitatus . fuit . a . quo . cum . et . in . regno . Hoc . familiaq . regia . et . simul . in . magistratu . cancellarii . Transilvanici . omni ratione . retineretur . comitiis . Torunen . regni . mag . duc . Lith . et . Prussiae ordinum . auctoritate . eodem . anno . in . ius . civitatis . et . indigenatus . plenissimo iure . receptus . et . maiorum . suorum . insigniis . regni . aqvila . auctis . inter . patricias . regni . Prussiaeq . gentes . ipse . posteritasq . eius . lecti . fuerunt . Qvo . beneficio . invitatus . cum . sedem . fortunarum . suarum . in . Prussia . posuisset . Itidemq . nobiliss . virginem . Catharinam . felicis . Dameravii . de . Voianovio filiam . anno . M . D . LXXVIII . duxisset . non . modo . in . pace . sed . per . bella . etiam . Omnia . Moscovitica . perpetuo . comitatus . regem . fuit . Morte . Christophori .
Bathorii . principis . Transilvaniae . fratris . regis . in . Transilvaniam . a . rege . Missus . statum . impuberis . principis . Sigismundi . novo . electo . senatu . firmavit . Iura Saxonum . Transilvanensium . conscripsit . auxit . auctoritateq . regia . Ad . posteritatem . transmisit . inveteratam . inter . caesarem . Rudolphum . et . Stephanum . regem . de . Szatmariense . Bathoriorum . haercditate . a . Caesarianis . Tempore . tumultus . Transilvanici . occupata . controversiam . binis . legationibus Ita . sustulit . ut . quae . antea . dubia . ac . suspecta . fuerat . firmissima . inter . principes amicitia . constitueretur . anno . tandem . M . D . LXXXVI . Optimo . Max . rege . a Quo . paucis . ante . mortem . annis Starogardiensem . et . Ossecensem . in . Prussia . Praefecturas . obtinuerat . orbatus . quemadmodum . maximam . partem . vitae . Fidum . et . individuum . comitem . se . ei . praestiterat . sic . idem . fati . lumen . in . eodem . regno . exspectans . Hoc . sibi suisq . monumentum . vivus . uxore . et . duobus . filiis . Ioanne . et . Christophoro . ifidem . vivis . p . curavit . anno . Rest . sal . w . D . XC III . aetatis . suae . LIV . Vixit . annis . LVII . Obiit . die . XVI . Mensis . Febr . Anno . M . D . XC . VI . Cvm . ex . Dei . benedictione . eternum . . . ET . FILIVM . AN.
A síremlék felső feliratos tábláinak szövege.
Baloldalt:
CATHARINAE. DE. Ber-
tolt . Stanislai . filiae. Balthasaris . nep . Mar- tini . De . Berzevice. Matris. |
Jobboldalt:
ANTIQVA . Familiae.
BERZEVICEIAE . in- SIGNIA. |
Alatta:
Potentiae . Merse . de.
Szwinie Matthiae. filiae . Martini . de. Berzevice . aviae Paternae. |
Alatta:
HELENAE . De . Raszla-
WICZA . Andreae . fi- LIAE . Martini . De . Ber ZEVICE. AVIAE. MATER- NAE. |
Ilyen dolgok izgatták és foglalkoztatták az események színhelyétől távolra jutott hazafit leistenaui udvarházában, melyben a nyarat töltötte. Őszire meg újra woianowi házába ment s ott intézkedik október közepén egy alattvalója érdekében, a mi utolsó kezevonása, mely ránkmaradt.* Majd ellátogatott leistenaui birtokára, számbavette termését, imádkozott templomában, melyben fáradt teste befogadására immár készen állott a szép kenotafium s azzal visszatért családja körébe osieki házába, melyet annyira szeretett. Itt érte az 1596-ik esztendő pirkadó hajnala betegen, ágybanfekve. Nem is állt többet lábra. Napról- napra gyöngült és sem környezetének odaadó ápolása, sem a gyógytudomány nem tudott rajta segíteni. Így február 15-én váratlanúl olyan rosszúl lett, hogy felesége hirtelenében Mathesius orvos után küldött be Danczkába, kiben ura nagyon bízott.* De bizony mire levelét a városházán beigtatták és a tanács engedélyével az orvos a reá várakozó kocsin kimehetett Osiekre, másnap, február 16-án – tán abban a pillanatban, melyben a várva-várt doktor megindulhatott – kiszenvedett.*
E Woianowról 1595 október 18-án Danczka város tanácsához írt utolsó levele a danzigi városi levéltárban.
Német levele erről a napról ugyanott.
Sírirata és özvegyének temetésre hivogató levele szerint.
99. ZAMOYSKI JÁNOS ALÁÍRÁSA.*
Zamoyski János aláírása (199. l. ) a római vatikáni titkos levéltár egyik leveléről. Olvasása: Joannes Zamoyski Regni Poloniae cancellarius mpr.
Az ötvenhatodik életévét* betöltött Berzeviczy Márton holttestét a vártemplom czintermében terítették ki. Mikor aztán özvegye fájdalmából kissé magához tért, márczius elején jó barátai tanácsára temetését április utolsó napjára határozták.* Azért ily későre, hogy a magyarországi atyafiak eljöhessenek. Úgy látszik el is jöttek s valószinüleg az ő kedvükért kellett a temetés napját két héttel, május 15-ikére elhalasztani. Ezen a napon – tehát éppen három hónappal halála után – végbe is ment a temetés a leistenaui templomban,* a lengyel király, a rendek, a brandenburgi őrgróf követei és Berzeviczy barátai jelenlétében, azzal a gyászpompával, mely egy starosztát meg-illetett és ezen a földön az evangélikus vallás szertartása szerint ezidőben szokásos volt!
Sírirata szerint: Vixit annos 57.
Berzeviczy özvegyének Osiekről írt 1596 márczius 4-iki levele, a Történelmi Tár 1899. évf. 73. l.
Az özvegy Berzeviczyné meghívó levele az őrgrófhoz Osiekről, 1596 április 16-ról, a königsbergi állami levéltár B. 2. osztályában.
100. AZ OSIEKI VÁRFAL ROMJAI.*
Az osieki várfal romjai (200. l.) mai alakjában, szerző számára fényképezte Czaplewski Domokos osieki kántor.
