V. A KORMÁNYPÁRT URALOMRAJUTÁSA TOLNA VÁRMEGYÉBEN. BEZERÉDJ A SZABADELVŰ PÁRT SZERVEZÉSÉBEN.
295V.
A KORMÁNYPÁRT URALOMRAJUTÁSA TOLNA VÁRMEGYÉBEN. BEZERÉDJ A SZABADELVŰ PÁRT SZERVEZÉSÉBEN.
A KORMÁNYPÁRT URALOMRAJUTÁSA TOLNA VÁRMEGYÉBEN. BEZERÉDJ A SZABADELVŰ PÁRT SZERVEZÉSÉBEN.
BEZERÉDJT szeretett Flórikájának elvesztése után jó ideig otthonához szegezte a lesujtó fájdalom.
Sógornője egy ideig még Pesten maradt. Bezerédj azonban, mivel az országgyűlésnek amúgy is vége volt, Pozsony helyett jobbára Hidján tartózkodott, bár az önkéntes adózásból keletkezett országos vita gyakorta szükségessé tette Pestre utazását és ott időzését.
Amint Garay Jánosnak, a költőnek hátramaradt leveléből is tudjuk, Pesten, a «Két Sas-utczai Steinlein házban, az új piacz felőli szegleten» laktak. Itt keresték föl intimebb barátai s a Flórika halála felett való általános részvét, a mely az önkéntes adózás kérdésében Bezerédj javára eldőlt hírlapi vita folytán, mondhatni, az egész országra kiterjedő mérveket öltött.
40. GARAY JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA.
1845 január 21-én Garay János a szekszárdi származású poéta is megható részvétlevelet küld neki, betegágyából. Garay már 1834-ben Csapó Dániel alispánnak, bezerédi Bezerédj István főjegyzőnek és maguri Augusz Antal főszolgabirónak ajánlotta első zsengéjét, a Csatár czímű «hőskölteményi rajzolatát» «tisztelet és hála zálogul». A beteg Garayt most a «Pesti Hirlap I számában álló, nagynevezetességű dicső oklevél» – az önkéntes adózásról – ragadta lelkesedésre s «Bezerédj Istvánhoz» czímmel hangulatos episztolát ír, amelyet 296oly kéréssel küld meg Bezerédjnek, hogy hazafias érzelmeinek az egész haza előtt való nyilvánítását engedje meg.
Garaynak ez a verse később megjelent a költő művei között is. Nem annyira részvét, mint Bezerédj nagy érdemeit dicsőítő politikai költemény ez. Bevezetésében ugyan Flórika haláláról van szó:
«Hallám a hírnek gyász kongásiból,
(El és behangzott kórágyam faláig)
A nagy csapást, melly érte kebledet,
A szörnyű rablást, mellyet házadon
Elkövetett az ó év angyala,
Hogy megrengett belé az ősi ház,
Meg, férfikebled gránit temploma.
S midőn az újév földerült reád,
Feldúltan állott a ház, a kebel,
Mert a mi éke és reménye volt,
A testben és lélekben ékesen
Fejlett virágot, szíved büszkeségét,
Tolnánk virágzó Flóráját halálos
Lehelletétől elhervasztva lelted…»
(El és behangzott kórágyam faláig)
A nagy csapást, melly érte kebledet,
A szörnyű rablást, mellyet házadon
Elkövetett az ó év angyala,
Hogy megrengett belé az ősi ház,
Meg, férfikebled gránit temploma.
S midőn az újév földerült reád,
Feldúltan állott a ház, a kebel,
Mert a mi éke és reménye volt,
A testben és lélekben ékesen
Fejlett virágot, szíved büszkeségét,
Tolnánk virágzó Flóráját halálos
Lehelletétől elhervasztva lelted…»
41. GARAY «CSATÁR»-JÁNAK AJÁNLÓSORAI.
Később azonban reátér a költő Bezerédj nemes elhatározására:
«És míg az ó év fájdalmas sebet hágy
Házad és szivedben: te az újat azzal
Kezded, hogy a honnak egy ő sebére
Erőd szerint első rakj gyógytapaszt,
297Midőn nemes lelkednek ösztönéből
Első sietsz, nem szóval és csak elvben
De tettel a közterhben részesülni.
Légy üdvözölve Tolna büszkesége,
S engedd, hogy én is, Tolna hű fia,
Hazánk első adózó nemesének
Fürtei közé egy tölgygalyat kötözzek,
S kevély örömmel hirdessem dalomban,
Hogy annyi millió között az évet,
Kik azt megüdvözölték e hazában,
Bezerédj üdvözlé meg legdicsőben…»
Házad és szivedben: te az újat azzal
Kezded, hogy a honnak egy ő sebére
Erőd szerint első rakj gyógytapaszt,
297Midőn nemes lelkednek ösztönéből
Első sietsz, nem szóval és csak elvben
De tettel a közterhben részesülni.
Légy üdvözölve Tolna büszkesége,
S engedd, hogy én is, Tolna hű fia,
Hazánk első adózó nemesének
Fürtei közé egy tölgygalyat kötözzek,
S kevély örömmel hirdessem dalomban,
Hogy annyi millió között az évet,
Kik azt megüdvözölték e hazában,
Bezerédj üdvözlé meg legdicsőben…»
42. GARAY VERSE BEZERÉDJHEZ.
298S végül szembeszáll azokkal, a kik Bezerédjt csak a szép szavak és elmélet emberének hirdették:
«Azok pedig, kik táborodnak eddig
Elméletet hánytak föl félszegen
És puszta szép szót: elnémuljanak.
A vád ezentúl megczáfolva áll,
S barát és ellenoldal egyiránt
A tettek emberét tisztelje benned.»
Elméletet hánytak föl félszegen
És puszta szép szót: elnémuljanak.
A vád ezentúl megczáfolva áll,
S barát és ellenoldal egyiránt
A tettek emberét tisztelje benned.»
Egy másik költeményt is találunk Bezerédj István írásai között. Nem mindennapi költői erő árad ki belőle. Görgey István, a későbbi budapesti közejegyző, Görgey Arthur testvére írta. Kísérő levele szerint körülményei Szepes megyébe hívják vissza, személyesen nem fejezheti ki Bezerédj iránt való lángoló lelkesedését, mély tiszteletét, a mi pedig reá nézve «szívbeli szükség és háladíj azért a meleg hitért, melynél melegedni remél egész életén át s a melyben nagy része van Bezerédj Istvánnak». (1845 márc. 8-án kelt levele.)
A költemény czíme: «Adóm Bezerédj Istvánnak.» S már ez is sejteti, hogy ezt is az önkéntes adózás nemes és nagylelkű elhatározása felett érzett hazafias lángolás szülte.
A nagy jellemző erővel írt vers így festi a feleségét és egyetlen kis leányát sirató férfi árvaságát:
«Viránytalan kopár tető felett
A tölgy vihar között növelkedett.
Szelid borostyán fonta sudarát
Szerelmi hív ölelkezésben át.
Szendén a zöld röpkényezet közül
Egy rózsabimbó nyilt ki gyermekül.
De jött az éjszak ordító szele,
S a tölgynek sudaráról tépte le
A hív borostyán inda karjait, –
A zsenge bimbó tépett szirmait
Szétostorozta vad játékszerül:
És állott a tölgy pusztán, egyedül…»
A tölgy vihar között növelkedett.
Szelid borostyán fonta sudarát
Szerelmi hív ölelkezésben át.
Szendén a zöld röpkényezet közül
Egy rózsabimbó nyilt ki gyermekül.
De jött az éjszak ordító szele,
S a tölgynek sudaráról tépte le
A hív borostyán inda karjait, –
A zsenge bimbó tépett szirmait
Szétostorozta vad játékszerül:
És állott a tölgy pusztán, egyedül…»
299S reá tér a honi állapot erővel teljes rajzára…
«Magas kebledben őrzesz egy hazát,
A boldogabb jövő Magyarhonát.
Óh szép e jövő! – de más a jelen!
Nagy pusztaság, kopár, vad, éktelen;
Forró homokján, szürke ég alatt
A farkas a rókával űz hadat,
Vagy czinkosul együtt ügetnek el
A védtelen pór nyáját falni fel…»
A boldogabb jövő Magyarhonát.
Óh szép e jövő! – de más a jelen!
Nagy pusztaság, kopár, vad, éktelen;
Forró homokján, szürke ég alatt
A farkas a rókával űz hadat,
Vagy czinkosul együtt ügetnek el
A védtelen pór nyáját falni fel…»
Elmondja, hogy «e pusztaság homok hullámibul, mint bűvöl elő Bezerédj – kis kertet gyarmatul…» Czélzás van ebben a kies Hidjára, s nem rég telepített Szedresre… Aztán így folytatja:
«Magad borus, mint Isten föllege
Áldást esőzöl a pór földire; –
S szabadság és hon ellenére, hol
Vakság s piczinyke kény ármányt kohol:
Felhőként bosszuló villámokat
Dörög czudar fejökre lángszavad. –
Kertedben a pór fölmagasodik,
Ember marad, pór lenni megszünik;
Szabad lélekzetekben szívja be
A tisztább léget tágult keblibe…
Beszólsz a kunyhó roskadt ajtaján,
S jóllét virul ki lépted nyomdokán;
S fölszáll a már saját tűzhely körül
Az ember méltóság védistenül…»
Áldást esőzöl a pór földire; –
S szabadság és hon ellenére, hol
Vakság s piczinyke kény ármányt kohol:
Felhőként bosszuló villámokat
Dörög czudar fejökre lángszavad. –
Kertedben a pór fölmagasodik,
Ember marad, pór lenni megszünik;
Szabad lélekzetekben szívja be
A tisztább léget tágult keblibe…
Beszólsz a kunyhó roskadt ajtaján,
S jóllét virul ki lépted nyomdokán;
S fölszáll a már saját tűzhely körül
Az ember méltóság védistenül…»
S reá tér Bezerédj legújabb magvetésére, az önkéntes adózásra, amelyért «ellen, barát kárhoztató szavait, sajnálkozását hallja». De ő mosolyogva áll a csirák felett:
«Nőd s gyermeked szívére hullt a mag,
Rá Isten napsugári hullanak,
Őrt állsz magad az ültetvény felett:
Köll, hogy teremjen gazdag életet!»
Rá Isten napsugári hullanak,
Őrt állsz magad az ültetvény felett:
Köll, hogy teremjen gazdag életet!»
Bezerédjnek, mint érzékeny, melegszívű embernek, bizonyára jól esett ez a minden irányból megnyilvánult részvét, de talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ő a saját lelkében 300hordta balzsamcseppjeit a vigasznak. Erős önfegyelmezéssel tudja leküzdeni mély fájdalmát, a munka igájába fogja be lázongó lelkét és szívét. Ezért írja sógornőjének is, hogy «halmozza el magát erőltetett foglalkozással, ne engedjen gondolatainak szabad tért, olvasson, írjon ki könyvekből, rakosgasson összevissza, tanuljon kívűlről verseket, menjen ki a kisdedóvó intézetbe, stb. Csak ne engedjen magának!» (1844 decz. 16.)
43. GÖRGEY ISTVÁN VERSÉNEK BEFEJEZŐ SZAKASZA.
Ő is éppen így cselekszik. 1845 január 16-án Pestről ezt írja Pál öccsének:
«Itt én egyesületi dolgokkal sokat foglalkozom és ismerőseink, jó barátainkali találkozások is több időmet elfoglalják és úgy látszik, hogy a most nekem annyira szükséges munkában nem minden eredmény és haszon nélkül teszem azt. Újságainkat alapokból látjátok. A gyáralapító egyesület is már elkezdi működését. Van-e annak nálatok kelete? S a védegylet mit csinál? Tegnap vettem leveledet Hídjáról, hogy a tisztek árkusán Medinán és Szedresen kívül már 56 aláiró van. Az önkéntes adó alá vetés, ha még gyéren csak, mégis talál követőket. Nem tudom, más megyékben hogyan lesz és nálatok?»
Január 21-én Sztankovánszkyval Szekszárdra indul, a gyűlésre. Még az úton sem pihen, útközben Adonyból írja Bartal Györgynek Bécsbe:
«Most a hipothekai bank foglalatoskodtat bennünket. Február elején megpróbáljuk azt, ha csak kisebb mértékben is, létesülésnek 301megindítani. Ha e részbeni tapasztalt specialitással találkozol, jó lesz egy kicsit szólnod ez iránt, hogy lehet a telekkönyvek hiányát és az avicitás bajait nemcsak a dolog biztos volta, hanem a közönség bizodalma tekintetében is pótolni. Mire lejösz, jó formán a bank lesz köztünk, nehányunk közt a napi kérdés.»
Bezerédj Tolnában meglehetősen kavarodott állapotokat talált. A forrongó politikai hangulat kereste a rést, akár csak a gőz feszítő ereje a gombostűnyi nyílást, ahol teljes erővel kitörhessen. Az ellenpárt minden kis alkalmat felhasznált, hogy a teljes hatalmat kezébe kaparítsa.
A vármegyében még 1842-ben megalakult a «Tolnai Véd-Egylet», vagyis a «Honi gyapjú szöveteket viselő egyesület», a melynek elnöke éppen az ellenpárt főkorifeusa, Dőry Gábor alispán lett. Még abban az évben kinyomatták az alapszabályokat, a melyekből kitűnik, hogy úgy Csapó Dániel, mint Bezerédj is csak mint köztagok szerepelnek a névsorban. Lehet, hogy ők önként engedtek tért, hogy az egész egyletnek ne legyen politikai színezete. De ez sem használt, mert a mikor az országos védegyesületi kérdés Kossuth agitácziójára szélesebb-szélesebb hullámzásba hozta az országot és szemet szúrt már a kormánynál is, Dőry Gábor és politikai barátai szerették volna visszacsinálni, elaltatni az egész tolnai mozgalmat, sőt magát a védegyleti kérdést kezdték felhasználni politikai támadások fedezékeül. Bezerédj 1845 január 28-án azt írja Pál testvérének, hogy a tegnapi gyűlés a védegylet ügyében ismét gyötrelmesen végződött részükre. Etelka sógornőjének pedig: «Gondold, Auguszék lejöttek, nem akartak a gyűlésről elmaradni. Ujra a védegyletet és ehhez kapcsolva követi eljárásunkat is megtámadták, pedig még nagyobb készülettel, mint a minap, és ismét teljesen győztünk.»
S ettől kezdve kezdenek más irányba terelődni a tolnai események. Az ellenpárt nagyobb erősséget nyer Augusz Antalban, a ki lassan-lassan feladja liberalis elveit s nemsokára 302teljesen hátat fordít Bezerédjnek és pártjának. Bartal már régebben észrevette Augusznak határozatlan magatartását. Mint egyenes, szókimondó ember, nem tud rokonszenvezni a diplomata Auguszszal. Apróbb cserepaték vannak közöttük, a miket Bezerédj igyekszik elsimítani. Végre az optimista, hiszékeny Bezerédj is észbe kap s 1845 február 24-én azt írja Bezerédj Etelkának: «Auguszékra nézve igen változva látszik mindenféle, – kilátásai is s ezzel szinte magatartása is, de erről ne szólj másnak.»
Nemsokára aztán teljes lesz az elidegenedés. A megyénél egygyel kevesebb a Bezerédjvel együtt küzdő bensőbb hívek száma. A vele indult régi politikai belső barátok közül már csak az egy Sztankovánszky maradt meg. S az újak közül a fiatal Bartal György lép előtérbe, a ki bizonyos fiatalos rajongással tekintett Bezerédjre, nyiltan is első politikai tanítómesterének vallja. Bezerédjnek szép jellemvonása volt a fiatalság felkarolása. Az ő irígység nélkül való lelke nem félti politikai nimbuszát a fiatal sasok előtörésétől. Meg tudja becsülni az ifjui lángolást, hevületet, rajongó hitet, még a tévedéseket is, ha azok jóhiszemüek s nemesebb rúgó a mozgatójuk. Sztankovánszkyhoz intézett leveleiben egész lapokra terjedő csittítgatások, valóságos védőbeszédek vannak a heveskedő Perczel Móricz mentségére is, a kiben ő, minden szertelensége mellett, becses és értékes talentumot lát a jövendő politikai küzdelmekre. Bartalhoz való viszonyát előbb már említettük. Atya és fiú között sincsen bensőbb, melegebb érzelmi kapocs. Bezerédj tüntetőleg karolja fel a Tolnába szakadt eszes, szellemes ifjút s bár ez ő nála sokkal fiatalabb, szoros barátságra méltatja. Lelkük összekötő kapcsa volt a kis Flórika is, a kit együtt beczéznek, a hidjai meleg otthonban együtt játszák vele a Bartal leveleiben emlegetett cziczást és búvócskát. A korai halál sem szakítja el ezt a kapcsot s talán a visszasugárzó száz meg száz emlék még szorosabbá teszi. Bartal mint tb. vármegyei főjegyző egyike Bezerédj leglelkesebb támogatóinak. A politikai fondorkodók nem is késnek e miatt befeketíteni Bécsben a kormánynál, úgy, 303hogy Bartalt egy «alávaló feladásra» édesatyja is mintegy kérdőre vonja. Ő azonban levélben tisztázta magát s a mikor személyesen is felment, édesatyja többé elő se hozta a dolgot, sőt egészen megnyugtatta a «Tolnában s a megyei életben töltendő jövendője iránt». Erre vonatkozólag írja Bartal 1845 január 22-én Bezerédj Etelkának: «Most majdnem teljes biztossággal nyújthatom ön által édes Pistámnak jobbomat azon mélyen érzett kéréssel, tűrjön maga mellett az emberiség s szeretett hazánk javára működve – fiuként, mint eddig és mint felkarolt volna egykor, ha egy szebb jövő derült volna fel mindnyájunk felett! Az én hidjai Háromságom körül forogni volt életem legszebb reménye. – Pista és édes Adele közt ezentúl is édes Flórikánknak szelleme lebegni fog – ne zárjanak, óh ne zárjanak ki e körből; csak ebben fejthetek ki férfierőt. Ne vegye ezt édes Pistám enthusiasmusnak – első ifjuságom óta anyámnak szelleme 304lebegett szüntelen előttem, és így fogja vezérelni férfi működésemet Flórikámnak emléke és ő és ön, édes jó Adele.»
44. BARTAL GYÖRGY.
A hűséges Bartal aztán becsületes buzgalommal is teljesítette fogadalmát. Bezerédjről szólva 1845 február 19-én Szekszárdról eldicsekszik a «jó Adélnek»: «úgy örül a szivem, hogy a sok, lelkét fel nem fogó emberek közül én mindig körülötte lehetek, reá vigyázhatok, nervozitását csillapíthatom s másokkali surlódásait egyenlíthetem… Pesten én Pistánkra nézve nagy segítségül nem lehetek, itt azonban óvó, dajkáló szerepem egészen boldoggá tesz.»
Bartal azonban 1845 július 15-én hosszabb külföldi útra megy szüleivel és hugával. Bécsen át Prágába, Drezdába, Berlinbe, Potsdamból Hamburgba, innen a hajóindulás miatt elejtve helgolandi utjukat, hollandi hajón óriási viharban 34 óra helyett 42 órai út után Amsterdamba.
Idehaza azalatt gyökeres változáson ment át a vármegyei élet. Augusz Antal főjegyző az 1845 május 31-iki közgyűlésen bejelenti, hogy Dőry Gábor I. alispánt a királyi ítélőtáblához nevezték ki bírónak. Nemsokára Esterházy Károly gróf főispán is távozik Győr vármegyébe s helyette 1845 június havában Ürményi Józsefet nevezték ki Tolna megye főispánjának.
S Augusz, mintha csak Bartal távozását várta volna, egyszerre nyilt frontot csinált Bezerédjék ellen, ez által akarván biztosítani további előmenetelét.
Bezerédj már július 10-én írja az akkor még Bécsben tartózkodó Bartalnak, hogy «Augusz működésével» nincs megelégedve. A politikumra rossz omen előtte, hogy a többség az aratást, hőséget nagy elégnek tartotta arra, hogy a recapitulácziót július 30-ra halaszsza. De pejori in pejus megyen Augusz nemcsak a kormánykérdésekben, de más botrányok is voltak. A gyűlés első napján, a mikor Bezerédj Sztankovánszkyval Szekszárdra jó későn beért, nagyszámú, mindenféle rendeket talált Augusz termeiben. De mint irja, hosszú képeket is. Perczel Móriczot, Gaált, jókedvűen. A terembe léptekor harsány 305éljenek lepték meg, az ő, Sztankovánszky és Perczel nevét kiabálták. Augusz az Ürményi fogadására küldendő bizottság elnökévé Jeszenszky Jánost akarta, mások Perczel Istvánt, de «ezen nagyfontosságú dolgon oly heves kifakadásra hevültek, hogy már-már tolongás lett. Augusz feloszlatta a gyűlést, pandúrok, jurassorok szerteszét mentek a megyében voksokért s másnap, mivel az ellenpártból senki sem maradt ott, az üdvözlő választmány elnökévé Dőry Fridriket választották.»
45. ÜRMÉNYI JÓZSEF FŐISPÁN.
Bezerédj a másnapi gyűlésen nem is késett azon óhajának kifejezést adni, hogy jövőre ehhez hasonlók ne történjenek s egyenesen meginterpellálta Auguszt, hogy ilyen nagy munka idején miért végeztet közmunkát, a mely a szegény népet elvonja legsürgősebb teendőitől.
306Ürményi fogadtatását augusztus 28-ra tűzték ki. Bezerédj kimentette magát. Amint írja: «Sztankovánszky is szeretné, de nem tudja, hogy teszi szerit.»
Bezerédj minden áron azt szerette volna, hogy Bartal valóságos hivatalt vállaljon. Július 19-én meg is írja neki Regensburgba, hogy jónak tartaná, ha Bartal atyja akár direkte, akár alkalmas személy által felkérné Ürményit, Bartal érdekében. Ezt a levelet azonban Bartal nem kapta meg, mert Bezerédj Lipcse helyett, az előbb nevezett helyre címezte. Július 24-én Kölnbe irott levelében aztán tréfásan tudtára adja, hogy: «Náncsi (Bartal gazdasszonya) nehezen várja nemcsak gazdasági, de politikus tekintetekből is, mert azt hallotta a faddi uraktul, hogy ha Bartal úr nem jön, hát majd késő lesz, – elkapkodnak előle – mindent!»
Ürményi beiktatása, amint Bezerédj István Pál öccsének augusztus 6-án írja – zavar nélkül, élénken történt. De a hivatalos aktuson kívül mindössze egy bál volt s a zsidóság transparentes kivilágítása. Ugyanazon napon Bartalnak is megírja Frankfurtba, hogy nincsenek jó kilátásai. Ürményi a restaurácziót augusztus 21-re tűzte ki. Úgy látszik, egészen Augusz befolyása alá került. Ezért írja Pál öccsének 1845 augusztus 13-án: Restaurationkra nézve erősen folyik a vendéglés Augusz és más részről, Perczel István nevében. Nem tudom, majd mit tészen Ürményi. Igen óhajtom, hogy nemcsak az úgymondott politicus dolgokban, hanem magában az adminisztratióban is jobb reményt nyisson.
Bezerédjék úgy ahogy próbálkoztak szembeszállani az új áramlattal. Perczel Móricz heves radikálizmusa is inkább megoszotta, mint tömörítette a liberalis pártot. De mintha Bezerédj is belefáradt volna a küzdelmekbe, nem fejt ki semmi nagyobb agitácziót. Hagyja a dolgokat a maguk folyására. Legfeljebb szűkebb körben, maguk közt tárgyalgatják meg az eseményeket.
Az augusztus 21-iki tisztújítás aztán már csakugyan az Augusz szája íze szerint történt. Egyhangú választással ő lett 307az alispán. A II. alispán Dőry Fridrich, főjegyző pedig az Augusz által dezignált Hegyesy. Bartal csakugyan – elkésett.
Nagyobb lobbot azonban ez az egész választási küzdelem nem vetett. Legfeljebb, hogy az alispáni székbe jutott Augusz kezdte előkészíteni a jövő választás talaját.
Bezerédj az évet aztán hol Hidján, hol Pesten tölti. Idehaza a selyemtenyésztés és a védegylet érdekében fejt ki nagyobb mozgalmat. Az év végén ismét huzamosabb időt tölt Szekszárdon az úrbéri szedrián, «Bartallal együtt meghúzva magukat kis szállásukon».
Flórika temetésének évfordulója azonban kiviszi Hidjájukra. Innen ír deczember 16-án meleg, érzelemteljes levelet Bezerédj Etelkának.
Leírja, hogy ebéd előtt elment kis temetőjükbe. Az ibolyákat már szombaton leszedték, ő mégis akart keresni, de sehol sem talált. Végre az utolsó bokornál ráakadt egyre. Megörülve leszakította. Keztyűs balkezéből azonban, míg levelet tépett, elvitte a szél. De mintha valaki súgta volna: csak keress. Újra visszament. Gondolta hasztalan, minden hasztalan, de még jobban felbolygatta a fagyos leveleket és annyi ibolyát talált, hogy egy szép kis bokrétát vihetett kis keresztjükre is és még maradtak bimbócskák máskorra is.
Ez a kis epizód semmiség – mint egy szál ibolya. De van benne poezis s jellemző Bezerédjre, kiről még Bartal is azt állítja, hogy nem volt benne kitartás. Lelke minden kérdéshez odatapadt, de újabbért rögtön ismét elhagyta… Ez a kis történet éppen a kitartó, állhatatos embert mutatja.
Bezerédj mindent elkövetett, hogy Bartal Tolnában maradjon. Dolgozott rajta, hogy Hegyesy, a valóságos főjegyző, a kir. táblához menjen el előle. Mindez azonban nem sikerült. Bartal próbaszolgálatra a kanczelláriához ment Bécsbe. Beserédj elérzékenyülve foglalkozik jövendő pályájával «és némi ünnepélyességgel gondol reá, nem sajnálkozás nélkül szemlélvén – üresen mellette a helyet…»
308Bartalnak magának sem volt ínyére a bécsi szolgálat. 1847 január 30-iki levelében örömmel írja meg, hogy próbaszolgálatának valószínűleg vége s Tolnába szándékozik vissza. Másnapra azonban valósággal leforrázza Apponyinak meleg fogadtatása, ki meggyőzte édesatyját, hogy «becsületes, az alkotmány szentül tartásával összekötött fellépésével is lehet a jelen kormánynak pártolója.» Nem kívánja ugyan – írja ugyanott – hogy azért bárkinek kegyeit keressem, vagy pártjához csatlakozzam, sem azt, hogy a megyei visszaéléseket elnézzem, bárcsak hallgatással is, – sem azt, hogy mit a hazára nézve egyenesen károsnak tartok, pártoljam, vagy csak hallgatással mellőzzem; de azt óhajtja más részről, hogy a mi ezekkel megfér, abban úgy viseljem magamat, hogy kifogásokra alkalmat ne adjak. Bár ez nem nagy korlát, de mégis korlát – mégis hátráltatja a szabad mozgást, melynek annyira örültem és gyengíté a már oly bizonyosnak tetszett kilátást éltünk fogytáig együtt maradhatni, működhetni.»
Bartal így Tolnától elszakadt. De a közgyűlésekre le-lejön s hű támogatója Bezerédjnek. Viszont Bezerédj is rajta van, hogy Bartal előmenetelét odafönn is elősegítse. Kiragadja ennek leveleiből azokat a részeket, a melyek Bartal jövőjére előnyös befolyással lehetnek. Így «példakép» hirdeti István herczegnek Bartal által leírt magyarságát: «Általán én szép reményekkel nézek Istvánnak elébe s hivataloskodására is azt tartom, ő lényeges változást fog előidézni s legalább egy derék concentracionális pontot nyújt a magyaroknak, igen szeretem ezen gondolatokba a te jövendőd is belefűzni, édes Gyurim – írja Bartalnak. Gyűlésünkön, a sopronin t. i. az István herczeghezi felirat, gondolatod után jól sikerült és úgy látszik, előhangja volt a mindenfelül nyilvánuló lelkesedésnek, mit némely oldalról nemzeti érzetnek és akaratnak manifestatióját is lehet tekinteni s ennélfogva is jelentőséget találhat abban az ember.»
Ilyen módon Bezerédj és pártja a politikai szereplés teréről mindinkább leszorúltak s nem tehettek egyebet, mint hogy 309kölcsönösen biztatták egymást s várták a jobb jövő hajnalát, melyen napjuk ujból felragyog. Bezerédj tevékeny lelke azonban nem elégedett meg a tervezgetéssel, tettekre vágyott s 1847 nyarán nemes emberbaráti tevékenységet fejtett ki az ínség enyhítésénél, mely a vármegyét sujtotta. Már 1847 május 11-én azt írja, hogy «a szedresiek kenyérszűke súlyosodik és a gabona ára felebb megyen. Azonban küzdünk ellene kis körünkben».
1847 június 3-án ismét: «A szükség fenyegetően növekszik és minden igyekezetünk mellett sem vagyunk már képesek a hozzánk fordulókat kielégíteni, kiknek száma nőttön nő. Azonban éhség még nincs, az aratás is közelget. Jókedvű embert alig látni».
1847 június 13-án írja, hogy a szedresi, medinai szűkölködőket már Isten segítségével megbírják. «Négy-öt hétre még van provisiójuk, addig pedig csak lesz új, hozzá téve, ha a szűkölködők száma nem szaporodik. A mostani mennyiség 220–260 adag főtt étel és vagy 500 font kenyér naponként. Soha nem hittem volna, hogy így is meggyőzzük. Hála legyen az Istennek.»
A június 27 és július 5-iki vármegyei közgyűlés közt meg akarta látogatni betegen fekvő testvérét, de az aratás előtti ínség és ezzel járó bajok s hogy legyen, a ki rögtön intézkedjék, ki mer is tenni s feltalálja magát, nem eresztik.
«Istenem, mikép szoktam az ilyeket serio «cosmikus ember» módjára venni fel. Sok szegény embernek nemcsak jövendő állapotja, hanem közvetlen jobb, vagy igen-igen rossz léte függ most ám attul. Ha csak a fenyegetni kezdő eső nem gátolja az új gabonával való élést, már kijövünk, úgy, hogy nemcsak az éhségbeli küzdést, hanem már egy kis – jobblétet is biztosíthatunk.» (1847 június 27.)
1847 július 4-iki levelében örvend, hogy «erőltette magát az itthon maradásra, mert bizony sok segedelem maradt volna el. A hetes eső miatt az aratás is késik. Újra ébredett a szükség. Távol helységekből is jöttek kenyérért és lisztért számosan és 310csak minden módot elővéve tudtak segíteni. De ma kiderült, hogy egy hét múlva már lesz új árpa őrölni való. Elég jó a termés-reménység, mit az Isten reánk és a vidékre nézve teljesítsen.»
1847 július 7-i levelében augusztusra halasztja soproni utazását, mert még a szükségnek nincs vége. «Az új kenyér még nem igen vet latot a mérlegbe és ha az Isten most esőzéssel látogatna meg, még most lenne a hadd el-hadd!»
1847 július 17-én írja, hogy gyomorgörcsös kolera mutatta magát a munkásoknál és másoknál, de a Franz Életeszentiára igen hamar megszűnik. Már csak 100–150 font kenyér és 20–30 ételporczió kél el naponként, tehát az ínség csökkenőben volt s Bezerédj nyugodtan hagyhatta el kedves Hidjáját s ínségeseit.
Szinte úgy látszik, mintha a vármegyei közállapotokban bekövetkezett változás Bezerédj figyelmét teljesen az emberi nyomorúságok felé fordította volna, mintha a politikai szerepléstől való elvonulás hatása alatt szíve még jobban megnyilt volna s szeretetének egész melegével a mindennapi élet bajainak enyhítésén munkálkodott. Bezerédj sohasem szűnt meg a köz érdekében dolgozni s mikor politikai téren nem nyilt erre alkalma, az emberszeretet gyakorlati műveiben hajtotta azt végre.
***
A politikai pártok kereteinek modern szellemben való kialakulására Magyarországon az országos refommunkálatok adták meg az alkalmat. A pártárnyalatok már előbb is megvoltak, de nem modern értelemben. Egyik párt az abszolutistikus hajlandóságú kormányt támogatta, a másik ezzel szemben a nemesség jogát és kiváltságait védelmezte.* Az országos reformmunkálatok vármegyei tárgyalásai új irányba terelték a közhangulatot, a minek nyomán ki kellett tűnnie, hogy kik akarják 311Magyarországon a korszakalkotó haladást s kik ragaszkodnak a régi állapotokhoz. E tárgyalások lehetővé tételével a kormány is engedett rideg abszolutisztikus álláspotjából, mert számolnia kellett azzal, hogy a reformok a kormányhatalom helyzetét is érinteni fogják. S így is történt! A kormány ugyan azon mesterkedett, hogy a reformok csak a nemesség kiváltságos állását érintsék, a megindított árral azonban nem bírt többé, az az 1848. évi törvényhozásra vezetett. A nemesség soraiból kivált egy csoport, a mely sem a kormány mellé nem állott, sem a nemesség kiváltságos állásával nem törődött, hanem áthatva a koreszméktől, reformálni akart s a reformoktól remélte az egész nemzet, tehát a nemesség boldogulását is. Ez utóbbiakhoz tartozott Bezerédj, a ki olyan feltétlen híve volt a reformoknak, hogy kész volt a közpályáról visszavonulni, semmint szabadelvű törekvéseinek megszorítását tűrte volna.* E mély meggyőződés irányította közéleti szereplését s ez szerezte meg számára úgy elvbarátainak, mint a konzervativoknak feltétlen tiszteletét.
Gaal Jenő: Széchényi nemzeti politikája 106. l.
1840 február 10-én írja Sztankovánszkynak: Nem kell mondanom, hogy minden lényeges változtatása instructiónknak in partem minus liberalem szüségképen lemondásunkat fogja következtetni.
Már az 1830. évi országgyűlésen kifejezésre jutottak a jövő pártalakulatai, de a kép még nagyon halavány, nagyon bizonytalan volt. A kormány még teljesen abszolutisztikus, jogot és törvényt nem vesz számba, hívei abszolutisták s ellenzéke a jogot védelmezi. Az 1832/36. évi országgyűlés már a haladás, a reform jegyében indult meg s a régi ellenzék elvesztette létjogosultságát. A kormány a reformokkal szemben óvatossá lesz s ámbár a reformokat nem ejti el, mégis az ősi alkotmány híveire alapítja politikáját. Ezzel szemben az ellenzéket a reformmunkálatok tárgyalásai teljesen a haladás szolgálatába állítják s bár a részletekben még nem értenek egyet, a haladás eszméjében már egységesek.* Az elvben történt megállapodás fokonként 312maga után vonta a részleteket is, de ez a fokozatos fejlődés sok nehézség leküzdésével járt. Nem is lehetett az másképen, mert a vármegyei követet utasításuk kötelezte, ezt pedig a mindenkori vármegyei többség határozta meg. A míg a vármegyei utasítások rendszere fennállott, addig nem lehetett a vármegyei követek sorából olyan szervezeteket alakítani, melyek az országgyűlésen állandóan egy irányú magatartást tanusítottak volna, illetőleg az alsóházban nem lehetett modern értelemben vett pártokat szervezni.
Madarász József emlékirataiban azt állítja, hogy Kossuth, Bezerédj, Klauzál, Ráday stb. már 1837-ben foglalkoztak az ellenzék országos szervezésével, de csak a tervezésnél maradtak. Madarász emlékiratai 56. l.
Egészen más volt a főrendek helyzete, ezeket nem kötelezték a vármegyei utasítások, hanem egyéni meggyőződésük szerinti politikát követhettek. Ez a politika századokon át nem az ország, hanem az udvar érdekeit szolgálta ugyan, az 1839/40. évi országgyűlésen azonban lényeges változáson ment keresztül. Széchenyi volt e változás önkénytelen felidézője, mert a főrendi ellenzék megszervezőjét, Batthyány Lajos grófot az ő reformtevékenysége késztette a cselekvésre. Az alig harmincz esztendős főúr első politikai szereplése a pártalakítás volt, melyet nagy erélylyel és kitűnő tapintattal hajtott végre. Batthyány felfogása szerint a politikai kérdések iránti közhangulatot már az országgyűlésen kívül elő kell készíteni s a közhangulatnak az országgyűlés tárgyalásain érvényt kell szerezni. Vagyis szervezkedni kell az országgyűlésen kívül s az országgyűlés alatt. A vezetőeszméket is megállapította, melyeknek az országos politikát irányítaniok kell. E vezetőeszmék főbbjei a következők:
A kiváltságok eltörlése s a jogok kiterjesztése.
A nemzetiség és vallási érdekek méltányos védelme.
A határvámok megszüntetése.
Az ősiség és hitbizományok eltörlése.
A közoktatásügy javítása.
Megannyi fontos programmpont, méltó egy nagy politikai párthoz. A politikai elvek kimondásában nyilvánított bátorság, a szervezés körüli tapintat és erély, melyek Batthyány jellemző tulajdonai voltak, megteremtették az első magyar politikai pártot, 313a főrendi ellenzéket.* Ez a főrendi ellenzék, mely az 1839/40. évi országgyűlés alatt jelentős szerepet vitt, kezdetben körülbelül 35 tagból állott s az e czélból alapított Ellenzéki Kaszinó köré csoportosult, hol a szabadelvű követek is nyitott ajtókra találtak s a főrendi ellenzékkel egyetértésben beszélték meg politikai maguktartását.
Horváth: Huszonöt év I. kötet 576. l.
46. GR. BATTHYÁNY LAJOS.
Ez a szervezkedés nagy hasznára volt a haladás ügyének s éreztette is a hatását az 1839/40. évi országgyűlés alatt. Bezerédj 314követi végjelentésében nagy szeretettel emlékezik meg ez alakulásról s kiemeli azon lelkesedést és állhatatosságot, melylyel egy értelem s alkotványi sulyra nézve igen nagy tekintetet érdemlő felekezet a nemzetiség és előhaladás, úgy az alkotmányszerű önállásnak főfőtárgyaiban harczolván az elismert igazság mellett és rokonulva a Karok és Rendek táblájának igyekezetével, igen nagy mértékben nevelte azon hatást az országgyűlésen, mely után lehet csak az alkotmányos rendszer mellett foganatos és valódi következést reményleni».
Nem kevesebb szeretettel szól ugyanott Deák Ferenczről, az alsóház vezető politikusáról: «Ha a jó ember örvend – így ír – a jónak elismertetésén, keletén; ha az értelmesnek az értelmi felsőbbség hatóságának terjedését, elevenségét, diadalát mint tulajdon önnyereségét kell tekintenie; ha a hazáját szerető polgár vigasztalással szemléli ritka tulajdonát feltünni, kifejleni, életbelépni s gyümölcsözni inkább-inkább egy oly férfiúnak, kinek a haza már is valóban sokat köszön és kitől bizton még többet, még igen sokat várhat; ha ez átalján és mindenhol így van: hazánkban kivált Deák Ferencznek közönségesen és méltán magasztalt állapotja annál jótékonyabb tünemény. Mert midőn a közönség az érdemet, a jelességet, a felsőbbséget ily mód fel-felfogja, elismeri és ezen elismerést őszintén, közértelemmel és érzéssel, mintegy kedvtelve vallja és ünnepélyesen nyilvánítja: nemzeti előlépést és a nemzeti öntudatban és életben elevenséget és erőt bizonyít. De maga a nemzeti jellem és lelkület is oly alakot és szint mutat ez által, melynek hiányán eddigelé hazánk történeteiben sűrű panaszt lelünk: köszöntsük tehát ezt is, mint a nemzeti egyesülő közléleknek az irigység és egymás elleni fondorkodás számkivettetésének egy szép jelét». Az 1839/40. évi országgyűlés alsóházának nem volt, nem lehetett még országgyűlési pártja, de volt Deák Ferencze, volt elismert vezére, kinek nagy eszét és tiszta jellemét mindenki elismerte s kinek szavai és cselekedetei irányadók voltak az országgyűlésen és az országgyűlésen kívül. Széchenyi, sajnos, mindinkább eltávolodott 315Deáktól s a szaván haladó szabadelvű követektől. A mint Bezerédj István 1842 deczember 28-án kelt levelében olvassuk: «Széchenyi most oly állásba látszik magát tenni irántunk is, milyenben még nem tudom őtet. Ismerve azonban, hogy nem könnyen hagyok fel valamivel és az ő benne helyezett bizodalommal sem, reménylem, nem fog megcsalni. Azonban most közlekedésen kívül vagyunk politikus dolgainkra nézve.» Deák volt az egyetlen, a ki kitartott elvei mellett s a Deák nevéhez fűződik aztán a szabadelvű párt végleges megszervezése is. Nagy hatással voltak az alsóházi pártalakulásra az 1843/44. éi országgyűlés szabadelvű vívmányai, a melyek a régi kiváltságok híveit mind nagyobb aggodalommal töltötték el. E politikai helyzetet a kormány kitűnően kihasználta s régi ellenzékéből konzervativ kormánypártot alakított. A konzervativ pártalakítást Dessewffy Aurél már az 1839/40. évi országgyűlés alatt megkezdte,* erőteljes fejlődésnek azonban akkor indult, mikor a kormány vette pártfogásába. A konzervativ párt rohamos gyarapodása viszont a szabadelvű pártot is szervezkedésre késztette s az 1843/44. évi országgyűlés berekesztése, továbbá az 1847/48. évi országgyűlés megnyitása közötti időszak a politikai szervezkedés korszakává lett.
Ballagi: Az 1839/40. országgyűlés visszhangja 31. l.
E szervezkedésben Bezerédj állandóan részt vesz, lelkesíti a csüggedőket, ellentéteket simít el s fáradhatlan a munkában. Első sorban pedig a Védegyletet igyekszik erősíteni, mely a szabadelvű ellenzék legéletrevalóbb alkotása volt s kitűnő eszközül kínálkozott a politikai szervezkedésre.*
Széchenyit is meg akarta nyerni a Védegyletnek, de vállalkozása balul ütött ki. Zichy: Széchenyi naplói 454. l.
Az ellenzék megszervezésének ügye rendkívül nehéz feladat volt, a mint ezt vezető férfiai, Kossuth és Deák kifejtették. Kossuth Metternich előtt is feltárta ide vágó felfogását s 1844 október 4-én közölte Wesselényivel. Szerinte a nyugoti államokban az oppositio azon párt, mely a kormányra jutásért küzd. Magyarországnak nincs parlamentáris kormánya, kormányváltozásnál 316csak a személy, nem a rendszer változik. Az ellenzéknek tehát Magyarországon nem a kormányrajutás a hivatása, hanem egyéb: egyik felvigyázni, hogy «a kormány a constitutionalis kerékvágásból ki ne zökkenjen, s ha kizökken, erélyes felszólítással útba téríteni; másik initiálni a reformot». Ez utóbbira különösen azért van szükség, mert Magyarországon «az olygarchia nagy befolyású aktiv tényező s érdekei túlnyomóak a kormánynál, pedig az olygarchiai érdekek a reformnak természetes ellenségei». A magyar ellenzéknek nem az a felfogása Kossuth szerint, hogy «a mi a hazának jó, az ő általa történjék», hanem hogy megtörténjék. 1832 óta, valahányszor a kormány olyasmit akart, a mi az ellenzék felfogásával megegyezett, az ellenzék volt az, melynek segedelmével a dolog kivivatott, p. o. az úrbéri materiális engedmények. A kormányt minden ilyen tárgynál saját pártja elhagyá, míg az oppositio támogatá. Így a közadóztatás kérdésénél az oppositio saját népszerűségét, legszebb individualitásainak politikai állását koczkára dobá, míg a kormány magáért egy lépést sem tőn.*
Kardos: Wesselényi II. k. 155. l.
31747. GR. DESSEWFFY AURÉL.
Még jobban megvilágítja az ellenzék politikai állását Deáknak 1845 november végén Kossuthhoz intézett levele, melyben a pártszervezés nehézségeit magyarázza. «Mi csak elvrokonság által vagyunk összekötve egymással» – így ír – «csak véletlen eset talán, hogy egyes tárgyakban ugyanazon egy szempontból tekintve a dolgot véleményben egymással találkoztunk, minket aligha lehetne bármi programm által jobban egyesíteni. Azoknak száma, kik minden főkérdés fontosabb részleteiben egyetértenek, felette csekély volt mindenkor s midőn az ellenzék többséget nyer, leginkább azok által történik, kik sok tárgyban tőlünk eltérnek ugyan, de a fennforgó kérdésben velünk tartanak. Más alkotmányos országban van az ellenzéknek egy oly czélja, mely mindent egyesit s ez a czél többséget szerezni, hogy a miniszterium megbukjék s az ellenzék emberei foglalják el 318annak helyét s ezt a czélt gyakran nem anyagi érdekből, hanem azon tiszta szándékból kívánják, hogy az ország az ő elveik szerint, miket jobbaknak tartanak, kormányoztassék. Ily czélt a magyar ellenzék magának ki nem tüzhet. De még ezen felül más alkotmányos országokban, hol utasítások nincsenek, az ellenzéknek minden tagja, ha szükséges, alárendelheti nézetét a párt többsége akaratának, hogy a főczél ne veszélyeztessék. Nálunk azonban, hol utasítások által kötvék a követek, ez valóban lehetetlen, sőt még az sem lehető, hogy minden megyében ugyanazon kérdések mellett feszítsék meg erejüket az ellenzék tagjai, mert gyakran, a mi egyik megyében kivihető, az a másikban oly ellenszegülésre talál, hogy erősebb vitatása talán sok más jót is gátolhatna.»*
Kónyi: Deák beszédei I. k. 614. l.
Ilyen körülmények között az ellenzéket szervezni s együtt tartani szinte lehetetlen feladat volt.
A szabadelvű ellenzék vezetésére Wesselényi lett volna hivatva, a mint hogy az 1832/36. évi országgyűlés alatt valósággal köréje csoportosultak a szabadelvű követek;* a kedvezőtlen körülmények azonban megakadályozták, hogy hivatását betöltse. Talán azért is üldözte olyan kitartással a kormány, mert tisztában volt azzal, hogy a szabadelvű ellenzék szervezkedését késleltetheti ezzel. Széchenyiben sokkal több volt az érzékenység, semmint pártot vezethetett volna s különben is megtévesztette a konzervativ párt hajlandósága a reformokra, minek hatása alatt a kormány politikája mellé szegődött.* Kossuth még nem volt aktív politikus, hiányzott a pártszervezéshez szükséges tekintélye. Deákban összpontosult a szabadelvű politikusok bizalma,* ki már az 1832/36. évi országgyűlésen jelentős szerepet vitt, az 1839/40. évi országgyűlésnek pedig határozottan ő volt a szellemi vezére. Kétségtelen, hogy Deáknak volt 319érzéke a haladás iránt s az új eszméket megértette, ő azonban a jogok megvédelmezésének volt a mestere, nem volt vérbeli reformer. Deák alaptudománya a jog* s vezető eszméje a törvényesség volt, ezekkel pedig lehetett ugyan az absolutizmust ellensulyozni, a demokratikus haladás élére állani azonban bajos dolog volt. Ezért nem járt nagyobb sikerrel a szabadelvü ellenzék szervezkedése, ezért késett olyan sokáig az ellenzéki programm.
Csengery: Magyar szónokok és statusférfiak 131. l.
Gaal Jenő: Széchenyi nemzeti politikája 118. l.
Csengery id. m. 132. l.
Csengery: Deák emlékezete 20. l.
Az ellenzék vezető férfiainak hivására Deák már 1845. június 16-án Pestre érkezett, a hol megbeszélték, hogy egy ellenzéki értekezletet fognak tartani s az értekezlet megszervezésével a pesti ellenzéki politikusokat bizták meg.* Az eredmény Bezerédj nem elégítette ki s minden optimizmusa ellenére is bizalmatlanul tekintett a jövőbe. 1845. november 8-án ezeket írja róla Deák Wesselényinek: «Bezerédj nálam töltött néhány napot. Igazad van, optimizmusa nagyon meg van ingatva közdolgainkra nézve, ő nem reményl már és ez igazán rossz jel. Néha fellobbanik ugyan keblében s agyában régi reményeinek utolsó szikrája, de ez már csak általános kifejezésekben tör ki, mint például: ki tudja, majd talán Isten megsegit s több efféle. Tolnát helyrehozhatlanul elveszettnek tartja s még legvérmesebb reményei mellett sem tudott 10 megyét összeszámlálni, melyet a jövő országgyűlésen ha nem bizonysággal, de legalább valószínűséggel az oppositióba lehessen számítani».* Ilyen hangulatban találta Bezerédjt az 1845. november 18-iki Védegyleti gyűlés, melyen az ellenzék tagjai egy nyilatkozatban kijelentették, hogy a kormánynyal szemben szükség van az ország érdekeit szolgáló politika megjelölésére. E politikai programm megszerkesztésével Batthyány Lajost, Deák Ferenczet és Szentkirályi Móriczot bizták meg.* A programm kidolgozására Deáknak Pestre kellett 320volna jönnie, de gazdasági helyzete nem engedte s különben sem bízott a programm sikerében. Az volt t. i. a nézete, hogy általános programmal nem érhetnek czélt, mert nem különböztethetik meg eléggé az ellenzéki törekvéseket a kormánypárt szabadelvű czéljaitól; a részletes programm pedig megbonthatná az ellenzék egységét, mert az ellenzéket csupán az elvrokonság s nem a részletekben való egyezés tartja össze.*
Ferenczy: Deák élete II. k. 5. l.
Deák levelei 161. l.
Bezerédj 1845 november 20-iki levele alapján Ferenczy: Deák élete II. k. 19. l. Madarász László 1846 aug. 20-ára teszi az értekezletet, de a fentiek szerint tévesen. Emlékirataim 97. l.
Ferenczy id. h. 23. l.
Az ellenzék tagjainak kívánságára végre 1846 január 31-én Pestre érkezett Deák s február 17-ig tárgyalták az ellenzéki programm ügyét. Ez idő alatt Deák Bezerédjvel érintkezett a legtöbbet, délben és este rendesen együtt voltak s együtt beszélték meg az ellenzéki politika esélyeit. Ezekről írja 1846 február 13-án Bartalnak: «Tegnap este nagyobb összejövetelünk volt. Jelenleg a Pesti Hirlapra nézve van már eredmény, hogy Eötvös és Trefort ismét írni fognak és elvbarátaink, kiktől telik, írjanak szine czikkeket. A két nyári vásárkor Pesten minél számosabban összejövünk és a fennforgó állapotokról értekezünk, hogy irányodjunk és irányozzunk.» A sajtóban kifejtendő munkásság részleteit tehát megállapították, az ellenzéki közös programmban azonban nem tudtak ez alkalommal megállapodni. Ismét újabb határidőt tüztek ki, hogy a programmban megállapodhassanak. Bezerédj aggodalommal szemlélte a folytonos halogatást s a sikerrel terjeszkedő kormánypárttal szemben a polgári erények gyakorlására, különösen pedig az úrbéri terhek megszüntetésére és az önkéntes adózás hívta fel a figyelmet.*
Bezerédj 1846 február 27-iki levele alapján Ferenczy id. h. 28. l.
1846 június 8-án ült össze esten a második ellenzéki értekezlet, a mely mégis járt már némi eredménynyel, de «élénk összeszólalkozások, sőt összezörrenések és keserű kifakadások is voltak».* Mindenekelőtt a sajtó útján való propagandát határozták el, 5000 forintot gyűjtöttek össze e czélra s az intézkedést egy választmányra bízták. Ez azért vált szükségessé, mert 321a kormány időközben egy sajtóhivatalt szervezett Orosz József vezetése alatt az ellenzék ellen, melynek hatását ellensúlyozni kellett. Kimondották továbbá, hogy a legsürgősebb feladatnak tartják az úrbéri viszonyok országos intézkedéssel leendő megszüntetését, a közteherviselés kimondását, a népképviselet elvének megvalósítását és a városok ügyének rendezését.*
Bezerédj 1846 június 12-iki levele alapján Ferenczy id. h. 39. l.
Ferenczy id. h. 39. l.
48. SZENTKIRÁLYI MÓRICZ.
1846-ban az ellenzéki szervezkedés ügye látszólag kedvezően haladt előre: az első iparműkiállítás kedvező hatást gyakorolt a közvélemény alakulására, a védegylet, a kisdedóvó és kereskedelmi társaság is sikerrel működtek, midőn a kereskedelmi társaság bukása váratlanul mindent elrontott s az ellenzék tagjai közt meghasonlást szült. Ez események Bezerédjt annyira elkedvetlenítették, 322hogy elvesztette az ellenzék életképességbe vetett hitét s új ellenzéki alakulás szükségét kezdte hangoztatni.*
Ferenczy id. h. 42. l.
A konzervativ párt megelőzte az ellenzéket s 1846 november 14-én kőnyomatban kiadta programmját. Ez az ellenzéket is cselekvésre kényszerítette s 1846 deczember 26-án gróf Batthyány Lajos 1847 márczius 15-re Pestre értekezletre hívta össze az ellenzék tagjait. A meghívás szerint «a haladó alkotmányos ellenzék Magyarország ez értelmű kifejődését és korszerü átalakulását szívén hordva: az ezeket eszközlő korkérdéseknek részben kölcsönös vitatás, részben hirlapok és röpiratok utjáni fejtegetését s ekképi megérlelését tüzi ki magának czélul.
Az ellenzék Deáktól várta most is az elhatározást, holott Deák következetesen azon álláspontot vallotta, hogy az ellenzék benső összetétele lehetetlenné teszi a részletes programm megállapítását. Deák álláspontja szerint az ellenzéki politika czéljait a következőkben lehetett volna megjelölni: szabad ember, szabad föld, azaz «közteherviselés, úrbéri viszonyok kárpótlás melletti megszüntetése status intézkedés utján, jogokban osztakozás a néppel, azaz népképviselet».* Az ellenzéki taktikát illetőleg az volt a Deák álláspontja, hogy programmja megvalósításában elégedjék meg a fokozatos haladással. Ez volt Bezerédj felfogása is s ámbár az emanczipáczió eszméje nagyon a lelkén feküdt, egyelőre hajlandó lett volna a népképviselettel és felelős kormánynyal beérni, csak a haladás biztosítva legyen.* E szerint Bezerédj a taktikában ugyan egyetértett Deákkal, a legközelebbi czélokat tekintve azonban inkább a czentralistákkal értett egyet, kik az ellenzék főczéljának a parlementáris kormányt tekintették.
Teleky levele alapján Ferenczy id. h. 43. l.
Ferenczy id. h. 44. l.
A konzervativ programm megjelenése arra kényszerítette az ellenzéket, hogy a saját felfogását kifejezésre juttassa s ezért vezérelveit meg kellett állapítania. E czélt szolgálta az 1847 323márczius 15-iki ellenzéki értekezlet, melyen Bezerédj tevékeny részt vett. Fáradozásainak megvolt az az eredménye, hogy az ellentétek elsimultak s megállapították az alapelveket, melyeket politikai törekvéseikben irányadókul ismertek el; kiküldöttek továbbá egy bizottmányt, melynek hivatása volt az elfogadott alapelvek nyomán a Nyilatkozatot megszerkeszteni.
Hogy ez mekkora eredmény volt, azt Keménynek 1847 április 12-én Wesselényihez intézett leveléből láthatjuk, a hol az ellentétek világosan meg vannak jelölve.* E szerint Eötvösék a parlamentáris kormányt sürgették, Kossuthék pedig a megyerendszer megvédésére helyezték a súlyt s a felelős miniszteriumot csupán ezen belül voltak hajlandók elfogadni.
Kónyi: Deák beszédei I. k. 617. l.
Szemere próbálkozott meg a közvetítéssel, a kiegyenlítés érdeme azonban Bezerédjé volt, kinek fenkölt gondolkodása a köztiszteletben álló jelleme alkalmas volt arra, hogy az ellentéteket kiegyenlítse. Ezt nem csupán egykorú hiteles forrásokból tudjuk, hanem erre vall Bezerédj sajátkezű fogalmazványa, mely a tanácskozás eredményeit pontokba foglalja. Ez érdekes okmány szövege a következő:
«1. Tagjaivá valljuk magunkat a magyarországi alkotmányos ellenzéknek, melynek mindenkoron egyik feladata volt hazánk minden érdekeire nézve a kormányt mind tetteiben és mulasztásaiban, mind átalán összes politikájában úgy jog s törvényesség, mint helyesség tekintetében folytonosan ellenőrizni. Ezen nevet és feladatot jövendőre is magunkénak valljuk s ezen ellenőrzés sikerére az alkotmány által nyujtott eszközöket felhasználandjuk.
2. Kinyilatkoztatjuk, hogy ezen eljárás sikerére nézve a magyar ellenzék feladata alkotmányos nemzetekétől, melyeknek tisztán nemzeti s parlamentáris kormányuk van, a nálunk még most tényleg létező kormányrendszer mellett lényegesen különbözik. Amazoknál a politikai pártok czélja a kormányt bírni, pártolásukat vagy ellenzésüket tehát személyekhez köthetik és e 324küzdelemben az ellenzéknek jelszava lehet «semmit a kormány mellett, mindent ellene». Mi a mint a czélt nem, úgy a jelszót sem ismerjük. Elismerésünket úgy, valamint pártolásunkat nem személyhez, hantm tárgyakhoz és tényekhez kötjük és egyenesen kijelentjük, hogy miután jelen viszonyainkban hazánknak tényleg még tisztán nemzeti s minden idegenszerű befolyástól független kormánya nincs; és miután tisztán parlamentáris kormányunk nincs, mely eredetére nézve a többségben nyilatkozó nemzeti akaratnak kifolyása volna s lételét a többség pártolásától feltételezettnek elismerné: ily viszonyok közt ellenzést úgy, valamint pártolást személyekhez kötni tényleges közjogi állásunkkal alkotmáyszerű összhangzásban nincs. Ellenőrizni a kormányt, pártolni ha mi jót alkotmányszerű úton tészen, ellenezni az ellenkezőt: ez a kormány iránt jelszavunk.
3. És ezen kötelesség érzetében a közdolgok mostani álláspontjára nézve kinyilatkoztatjuk, hogy a kormánynak múlt országgyűlés ótai eljárását nemcsak hogy mindenben jog és törvényszerűnek el nem ismerhetjük, sőt sokakban törvénytelennek és országos érdekeinkre s alkotmányos institutiónkra nézve annyira veszélyesnek találjuk, hogy magunkat legéberebb őrködésre s a nemzet jogainak és érdekeinek megóvása körüli gondos közremunkálásra felhivatva érezzük.
32549. SZEMERE BERTALAN.
4. És miután vannak az országnak a múlt országgyűlés előttrüli sérelmei s közöttük sok olyan, melyeknek sérelmességét még azok között is, kik most magukat mint organisált párt a kormánynyal azonosítják, alig van ember, ki valaha el ne ismerte volna. Ezen sérelmeket pedig orvosoltatni nem, sőt újakkal szaporíttatni s a nemzet alkotmányos érdekeinek nem kedvező, idegenszerű kormányrendszer jelenségeivel súlyosbíttatni tapasztaljuk: felhíva érezzük az ellenzéket az orvoslásra törekvést a biztosításra törekvéssel egyesiteni s az 1790. X. folytán is a végrehajtó hatalom felelősségének az alkotmányos lét által természetesen postulált valósítására s általán oly garantiának loyalis és törvényes úton kivívására törekedni, 326melyek hazánk alkotmányosságát és országos és nemzeti érdekeit minél tökéletesebben biztosítsák.
5. Átalán mivel hazánknak tényleg sem önálló tisztán nemzeti, sem tisztán parlamentáris kormánya nincs, akként vagyunk meggyőződve, hogy a magyarországi ellenzék egyedül a kormány ellenőrzésére s midőn kell ellenzésére a mint ekkorig nem szorítkozott, úgy jövendőben sem szorítkozhatik; hanem továbbá is hivatásának kell ismernie minden czélszerű reformok létrehozására iparkodni s azért határozottan kinyilatkoztatjuk, hogy azon téren tovább is állhatatosan megmaradunk, melyen a tények históriája az ellenzék nevét évek óta a reform párt nevével azonosította.
6. Ez iránybani működésünkben a kezdeményezés hivatását kirekesztőleg az ellenzéknek nem tulajdonítjuk, de ép oly kevéssé tulajdonítjuk azt kirekesztőleg a kormánynak vagy más akárkinek, hanem mindnyájunk alkotmányszerű közös hivatásának ismerjük.
7. És e hivatás teljesítésétől ez idő szerint is magunkat annál kevésbé dispensálhatjuk, mivel közjogi tekintetben reformnak csak azt fogadhatjuk el, mi a nemzeti alkotmányos élet biztosításával és kifejlesztésével összhangzásban van. Nem minden újítást tarthatunk javításnak s az úgynevezett konservativ pártot privilegiális és absolutisztikus irányban rendnek ürügye alatt szabadság ellenében látjuk működni, a kormánynál pedig nem találhatjuk fel annak biztosítékát, hogy a szükséges reformok amaz alkotmányos irányban általa mind kezdeményeztetni fognak, minthogy számosabb jelenségekbül aggodalmunk támadt, hogy politikája inkább saját hatalmának nem mindig alkotmányszerű tágítására, mint a nemzet alkotmányos életének kifejtésére és biztosítására van irányítva.
8. Ezen őrködési, fenntartási, biztosítási és haladási irány és az erre felhívó aggodalmak azonban soha sem fognak attól tartóztatni, hogy a kormány minden cselekvését, a mely jó és törvényes, tőlünk kitelhetőleg pártoljuk és gyámolítsuk s ügyünk 327diadalát nem párthiuságban vagy önszemélyeinknek kegyekre érdemesítésében, hanem abban keresve, hogy a mi jó az megtörténjék. Nem valljuk pártolásunk feltételéül, hogy minket a hatalom ne ignoráljon vagy csak az ellenzéki párt segedelmével éljen, sőt inkább kinyilatkoztatjuk, hogy miként már eddig is nem egyszer tettekkel bizonyítók, sohasem fogjuk nézni, hogy kitől jön a jó s kinek kezein forog a keresztülvitel. Jőjjön akárkitől, legyen bárki által segítve, reánk számolhat, pártolni fogjuk.
9. Reformtörekvésünk czélját s irányát is a leglényegesb törvényhozási teendők iránt véleményt mondandók, a czélszerű törvényekkel körülírott sajtószabadságot a békés reform múlhatatlan feltételének vallva, ezt nemzetünknek visszaszerezni iparkodunk.
10. A mi pedig czélunkat, mely felé törekszünk, illeti, ezt azzal fejezzük ki, miképen mi hazánknak mind biztosítását, mid nemzeti s alkotmányos kifejlődését, mind végre jóllétét s anyagi virágzását az által véljük eszközölhetőnek, s ezeknek alapján a királyi széknek is legerősebb támaszt az által nyújthatónak, ha a nemzetiség és alkotmányosság alapján a honpolgárok minden osztálynak érdeke egyesíttetik. Ezen érdekegyesítésre szükségesnek valljuk:
A közterhekbeni osztakozást, a honpolgárok nem nemes osztályainak, mindenekelőtt pedig a kir. városoknak és szabad kerületeknek képviselet alapján, mely a megyei institutióval is tökéletes összhangzásba hozható, úgy törvényhozási, mint helyhatósági jogokban való részesítését és a törvény előtti egyenlőséget.
A közteherviselés kérdésére nézve kijelentvén, hogy az ekkorig egyedül adózott nép terheinek megkönnyítését főbb tartozásunknak ismerjük, az alkotmányos biztosítékokat ezekre nézve is mindnyájunk számára gyarapítani törekedendünk, de országunk közszükségeinek eddig el nem látott fedezése körül czélok és eszközök országgyűlési meghatározását és odaadandó számadást és felelősséget mindenesetre feltételül kötjük.
328Továbbá az úrbéri viszonyoknak a földesurak igazságos kármentesítésével kötelező törvény általi megszüntetését és az ősiség eltörlésével a birtokszerzés biztosítását is az elsőre nézve úgy a földesúri, mint az úrbéri néposztályra nemzetgazdasági tekintetben legkívánatosabbnak, mind az országra nézve legjótékonyabbnak ítéljük, hogy előlépések történjenek, miszerint az úrbéri örökváltság a status közbenjöttével országos eszközlésbe vétessék.
Minden előlépést, mely a czélokhoz közelebb vezet a nélkül, hogy a jövendő kifejlődést megkötné, elfogadunk, ez irányban hatni a legközelebbi országgyűlésre is feladatunknak valljuk s minden egyébnek is, a mi hazánk nemzeti és alkotmányos kifejlődésre, szellemi s anyagi javára vezethet, mikből sok az ellenzék által már kezdeményezve is van, létrehozásában állhatatosan törekedendünk.
11. Ekként kifejezvén mind alkotmányosság, mind haladás teréni vezérelveinket, működésünkben mindenkor szemügyen tartandjuk az 1723. II. czikkelyből nemzetünkre háruló kötelességet és viszonyokat, de szorosan ragaszkodunk az 1790. X. t.-czikkhez is, mely királyi szentesített szóval arról biztosít, hogy hazánk szabad ország s egész törvényes kormányrendszerében független, tehát semmi más országnak avagy nemzetnek alá nem rendelt – és ezért valamint teljességgel nem kívánjuk, hogy az uralkodóház örökös tartományainak érdekei hazánk érdekeinek alárendeltessenek, úgy viszont soha nem fogunk semmi oly lépésben megegyezni, mely az említett t.-czikk mellőzésével, jog ellenére Magyarország érdekeit az örökös tartományok érdekeinek feláldozná avagy alárendelné, miként az sokakban, különösen az ipar és kereskedés ügyében régóta folyvást történik.
Ellenben az 1790. X. t.-czikk tiszteletben tartása mellett a találkozó érdekek méltányos kiegyenlítésére örömmel nyújtunk segédkezet.
12. A fentebbi pontokban kifejezett czélunk elérésére eszközeinket a nyilvánosság, alkotmányosság, institutióink természete 329s a loyalitás körében, körülmények szerint megválasztandók, jövendőben is időnként értekező összejöveteleket fogunk tartani.
Ez volt a Bezerédj fogalmazványa, melylyel az ellenzéki határozatok lényegükben megegyeztek, de rövidebbek voltak s utolsó pontjuk a konzervativok agitatorikus tevékenysége ellen irányult.
Az elfogadott alapelvek nyomán Deák Ferencz fogalmazta meg az ellenzék nyilatkozatát, melyet az 1847 június 6-án tartott ellenzéki értekezlet elfogadott s az országban mindenfelé elterjesztett.
Bezerédj 1847 június 6-án öccséhez intézett levele a következőket mondja erről: «Az oppositionalis conferentia jó animatióval és minden extravagantia nélkül ment véghez. Az alapelvek után Deák által készített nyilatkozat lőn elfogadva, melyben többek közt az örökös tartománybelieknek alkotmányos mozgalma, mint simpathiánk és részvétünk és minden telhetőben segdelmezésünk tárgya vagyon említeve.» Ugyanígy ír 1847 június 13-án: «Megmondották különösen, hogy az örökös tartománybeli oppositionalis vagyis inkább alkotmányos mozgalmak iránt simpathiát nyilatkoztatott élénken összejövetelünk és azon meggyőződést, hogy mind ők, mind mi alkotmányos állapotainkban egyik a másikat előmenetelében, szilárdulásában, biztosítékaiban fogjuk feltalálni a legjobb garantiákat és érdekeink kiegyenlítése is akképpen fog legkönnyebben és megfelelőbben eszközöltetni.» Talán ez a rém lehetett az, a mely a kormányt megtorló rendszabályokra késztethette, melyek folyamán a lithographust, ki az ellenzéki nyilatkozatot kinyomta, kérdőre vonták s sajtóját lepecsételték. Ki is fakad ez ellen Bezerédj fenti levelében: «Ez bajos, kétségkívül egy új tanubizonyság, miképen értik Bécsben a részrehajtatlanságot és az alkotmányos téren a pártoknak szabad vitatkozását.»
Az ellenzék 1847 június 7-én kelt körlevele szerint is a nyilatkozatot Deák Ferencz fogalmazta, ha azonban szövegét összehasonlítjuk Bezerédj fenti fogalmazványával, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy Bezerédj felfogása erősen érvényesült 330benne. Az ellenzéki nyilatkozat egyike a legértékesebb politikai okmányoknak, a melynek különösen figyelemreméltó része az, mely az alkotmányosság elveit az örökös tartományok számára is sürgeti s Deák Ferencz későbbi politikai hitvallásának is alapja volt. E szerint: «Meg vagyunk győződve, hogy ha az ausztriai örökös tartományok régi alkotmányos szabadsága még most is fennállana, vagy ha a kor és igazság kívánata szerint ők is alkotmányos nemzetek sorába lépnének s az egész monarchia kormányát mind összes rendszerében, mind egyes részleteiben az alkotmányosság szelleme lengené keresztül: érdekeink s az ő érdekeik, melyek most néha különváltak, néha talán egymással ellenkezők, könnyebben kiegyenlíthetők lennének, az összes birodalom egyes részeit nagyobb érdekesség, több kölcsönös bizodalom kötné össze és ez által a monarchia szelleme és anyagi erejében gyarapulva, biztosabban daczolhatna az idő s ellenséges körülmények egykor bekövetkező viharaival.»
Bezerédj e téren is előljárt politikai felfogásával s az Ausztira és Magyarország közötti kapcsolatra a status-szövetségi alakot javasolta.* Nem értették meg, pedig semmi mást nem akart, mint a két állam közötti viszony állandósítását, a mit csupán a két állam egyenlősége biztosíthat. Az elnyomó és elnyomott közötti viszonyt az államok életéből is ki akarta küszöbölni, hogy a természetes fejlődés útjait biztosítsa.
Ferenczy id. h. 50. l.
Az ellenzéki szervezkedés sikere Bezerédj reményeit kielégítette s bizalommal tekintett a jövőbe. Kitűnik ez 1847 augusztus 24-én Wesselényihez intézett leveléből: «Bármi ügygyel-bajjal sikerült mégis, hogy az oppositio mint összeszerkesztődött testület fellépett, organisálta magát taliter qualiter, működött is, habár nem várakozás szerint, elveire, teendőire nézve közösen nyilatkozott és a mi fő, nem veszett össze, nem bomlott szét, sőt kétségen kívül sokkal inkább egyesülten áll külső és belsőképen, mint fellépésünk előtt állott. Ez bevégzett tény az országgyűlést előzött epochára nézve s bátorít a jövőre.»
331Bezerédj fenti nyilatkozata arra enged következtetni, hogy az ellenzék elvi felfogásában voltak különbségek s e különbségek veszedelemmel fenyegették a szervezkedés lehetőségét. Ezt a veszedelmet okos politikával s tapintatos fellépéssel kellett elhárítani, ennek pedig Bezerédj volt a mestere, a ki igaz szándékaival s soha nem lankadó lelkesedéssel a feladat megoldására különösen alkalmas volt. Maga is bevallja ezt 1847 június 13-án Pál öcscséhez intézett levelében, melyben az ellenzéki szervezkedés hatásairól nyilatkozik. A gazdasági egyesületben is kifejezésre jutottak t. i. a politikai véleménykülönbségek s csaknem szakadásra került a sor, a mi a gazdasági egyesület fennmaradását veszedelemmel fenyegette. Az ellentéteket Bezerédj egyenlítette ki, mert azt mondja, hogy: «Én leginkább magamnak tulajdonítom, hogy az elválasztó pillanatban egy kissé erősen apostrophirozván a két pártot, történt így az új összeragasztás. Reménylem is, a megszakadás nem fog már most megtörténni.»
