Bevezetés. Gyermekévek. 1735–1756.
Bevezetés.
Gyermekévek.
1735–1756.
Gyermekévek.
1735–1756.
2. Díszítés Dévay altábornagy diplomájából.*
2. Díszítés Dévay altábornagyi diplomájából. Fejlécz. (11. l.) Az altábornagyi diploma eredetije Leményi Jánosné, zalabéri Horváth Mária tulajdonában.
«Pannon hőst ha akarsz közelebb
ismerni, ím olvasd
Hadviselő éltünk itt megirott
folyamát.
Lám, szül még a magyar föld – nyilván
megtudod ebből –
Harczra merész ifjút s hadban erős
öreget!
Így éltem honomért én, nem pedig
a haza értem:
S lettem tábornok mindezen
érdemimért.»*
ismerni, ím olvasd
Hadviselő éltünk itt megirott
folyamát.
Lám, szül még a magyar föld – nyilván
megtudod ebből –
Harczra merész ifjút s hadban erős
öreget!
Így éltem honomért én, nem pedig
a haza értem:
S lettem tábornok mindezen
érdemimért.»*
«Pannonicum quaerens heroem, perlege nostrae
Vitae hic descriptum bella gerentis opus.
Hinc clare agnosces, quod gignat et Hungara tellus
Audaces juvenes belligerosque senes.
Sic ego pro Patria vixi, non Patria pro me:
His meritis factus nam generalis eram.»
Vitae hic descriptum bella gerentis opus.
Hinc clare agnosces, quod gignat et Hungara tellus
Audaces juvenes belligerosque senes.
Sic ego pro Patria vixi, non Patria pro me:
His meritis factus nam generalis eram.»
Ilyforma, de ékes latinsággal írt distichonokkal vezeti be az altábornagy saját életrajzát, melynek ezt a jeligét adja: «Édes a múltakról való emlékezés.»* S valóban, elolvasva ez önéletrajzot, igazat kell adnunk a «pannón hősnek». Hadi tettei egy sorba állíthatók egyívású kortársai: borbereki Alvinczy József, báró Kray Pál, gróf Sztáray Antal, szoboszlai Mészáros János, báró Vétsey Szigbert, gróf Gvadányi József generálisok fegyvertényeivel, a kik vele együtt a régi kurucz korból átöröklött magyar huszárvirtus kiváló képviselői voltak. Negyvennégy évre terjedő hadi pályáján mint «harczra merész ifjú» végigküzdötte a hétéves háborút: Kolinnál kilőtték alóla a lovát; – ott járt Hadikkal és később Lacy gróffal Berlinben; – jelentékeny szolgálatot tett Olmütz ostrom alól való felszabadításában; Frigyes királylyal és Daun marsallal együtt sebet vett Torgau alatt; – az egész háború folyamán számtalan sikeres felderítő járatával, eredményes portyázásával sok kárt tett az ellenségben, sok hasznot hozott saját hadseregünknek. – Az első koaliczió háborújában pedig, mint «hadban erős öreg», ott volt Longwy elfoglalásánál; – a Valmy után való szerencsétlen visszavonulásnál hátvédűl fedezte a koaliczió hátráló seregeit; – a szerencsétlen jemappes-i ütközet után ugyancsak mint hátvéd tartóztatta fel az üldöző franczia seregeket; – később nagy szerepe volt az Aldenhoven mellett kivívott diadalban; – ő foglalta el Tongres, St.-Troud, Tirlemont és Löwen belga városokat; – a Dumouriez fölött Neerwindennél aratott győzelemben döntőleg lépett fel merész lovas támadásával; ő eskette a császár hűségére Brüssel lakosságát; – a Département du Nord várháborújában ő tartotta vissza a francziákat az ostromlott várak felszabadításától, – itt szalasztotta meg Schwarzenberg herczeggel együtt Landrecies alól 2400 lovassal a francziáknak 30.000 emberből álló felmentő seregét; – ott harczolt a Tourcoing és Tournay mellett vívott ütközetekben Pichegru hadai ellen, a visszavonulásnál ismét hátvédűl a legnagyobb veszedelmekben forogván; – aztán visszaszorította Saint-Cyr franczia tábornokot a Pfalzban; – később Károly főherczeg alatt kiváló része volt Moreau visszaüldözésében a Rajnáig. Mindezen tarka hadi képek elvonúlnak előttünk az altábornagy emlékiratában, melyet jó magyar ember létére latin nyelven terjesztett fel a bécsi udvarhoz.*
«Dulcis recordatio praeteritorum.»
A latin kézirat 18 teljes folio-oldalra terjed.
Ifjúsága életkörűlményeinek megvilágítására csak gyér adatok állanak rendelkezésünkre. Azt tudjuk, hogy a Heves és Külső-Szolnok, valamint Pest vármegyében is birtokos Dévay nemesi családból származott.*
Nagy Iván (Magyarország családai. Pest, 1858, III. 309. l.) csak föltételesen mondja: «Tán e családból való Dévay Pál»; ellenben Kempelen Béla (Magyar nemes családok) már családfáját is közli.
A család czímeres nemeslevelét az altábornagy dédapja, Dévay János szerezte 1663 június 13-án; e nemeslevél Hevesmegye levéltárában található okmány szerint a megyegyűlésen 1665-ben kerűlt kihirdetésre. A czímer leírása: kék paizsban hármas szikla fölött szárnyas pegazus babérkoszorún átszúrt kardot tart; – sisakdísze: a pegazus növekvő alakban; takarói: kék-arany és ezüst-vörös. A czímer tehát elnyerőjének egyrészt vitézi érdemeire mutat (a karddal), másrészt deákos, poétai míveltségére (a pegazussal). A mint látjuk, a dédunoka is értett a kardforgatáson kivűl a pegazus megnyergeléséhez. Nagyapja József volt, apja vele hasonnevű: Pál, a kinek elsőszülött fia volt. A Kempelen genealogiai művében közölt családfa szerint egy testvére volt: János nevű öcscse.*
A leszármazás a következő (Kempelen, i. m.):
Dévay János f. Csapó Erzse; József; Anna f. Tassy István; Erzsébet f. Vadász Márton; Pál; Pál altábornagy báró 1800-ban; János † 1797. Fegyvernek 1 f. Brezovay Julia, 2 f. Fejér Anna; Mária; l. Pál; József kapitány; Julia f. Amonyi Péter; János kap.; Anna f. Czucz András; 2. István; Emerencia; Borbála
3. Dévay önéletrajzának első lapja.*
Dévay önéletrajzának első lapja. (13. l.) Az önéletrajz eredetije gróf Wickenburg István fiumei kormányzó tulajdonában. Olvasását és fordítását l. a 11. lapon.
Születése évéről eddig nem volt teljesen hiteles adatunk. A Mária Terézia-rendnek 1857-ben kiadott évszázados jubiláris történetében közölt rövid életrajzi vázlata szerint 1737-ben született, Gyöngyösön. Azonban az említett emlékkönyv német szerzője végzetes tévedést követett el hősünk személyét illetőleg, melylyel a mi Dévay Pálunk igazi nevét és kilétét homályba burkolta és feledésbe merítette. Ő ugyanis a hadtörténetíróknál ékezet nélkűl írt «Devay» nevet így bontja fel és így értelmezi: «de Vay» – s csinál belőle további önkényes bővítéssel egy képzeletbeli «Vay de Vaya Pault».*
«Vay de Vaya, Paul, Feldmarschall Lieutenant von altem ungarischen Adel, war zu Gyöngyös im Jahre 1737 geboren.» – (Der Militär-Maria-Theresien-Orden und seine Mitglieder. – Zur ersten Säcular-Feier im Jahre 1857 nach authentischen Quellen bearbeitet von Dr. J. Hirtenfeld. Wien, 1857, I. k. 413. l.)
Ha tovább kutatunk e hiba forrása után, megtaláljuk egy még régebbi franczia munkában. Az 1800-ban Londonban – alkalmasint franczia emigránsok szerkesztésében – megjelent «Dictionnaire biographique et historique des hommes marquans de la fin du dixhuitičme sičcle» czímű életrajzi lexikon ugyanis az első mű, mely az egykorú Dévayt említi, de egyúttal átkereszteli «de Vay»-vá. Franczia embernél érthető és megbocsátható tévedés, ha az ékezet nélkűl írt Devay névben a kezdő szótagot a nemességet jelző de előszócskának veszi.*
I. m. III. k. 462. l. – «Vay (de), général autrichien. Il servait pendant les premičres campagnes de la guerre de la révolution française en qualité de colonel des hussards; et, devenu général-major, il fut employé en 1796 ŕ la tęte des troupes légčres de l’armée de Latour et se distingua dans plusieurs occasions par sa bravoure et son activité, notamment dans le mois de septembre vers Pôtmes, Neuburg et Rain, oů il harcela l’ennemi et lui enleva beaucoup de monde et quelques convois.» Amint látni fogjuk, e részletek teljesen összevágnak Dévay önéletrajzának illető adataival.
A Mária Terézia-rend hivatalos történetírója nyilván forgatta a koráig megjelent életrajzi lexikonokat s itt bukkant rá a Dévay név ilyetén hamisan értelmezett formájára, melyet rögtön adoptált. Ez a vaskos tévedés aztán további pár évtized múlva átment Wurzbach kitünő életrajzi lexikonába is, melyben az ott megörökített jeles katonák között szintén hiába keressük Dévay Pál nevét; – megtaláljuk azonban pontosan megírt életrajzát itt is – a soha nem létezett «Vay de Vava Paul» csalékony burka alatt. A lelkiismeretes Wurzbachot azonban nyilván zavarba ejtette ez az állítólagos Vay Pál, a kit a vajai és lukosdi Vay család általa is ismert családfáján hiába keresett.* Azzal segített hát magán, hogy e rejtélyes Pál tábornokot végűl is föltételesen megtette az 1713-tól 1742-ig élt báró Vay Ádám fiának s még eléggé óvatosan, kérdőjel kíséretében, beiktatta a Vay-ak családfájába: hozzáadván Vay Ádám hat ismeretes fiához hetedikűl (de ötödik helyen) – a mi Dévay Pálunkat. E téves feltevésben aztán ő is Vay Pál neve alatt adja az említett jubiláris emlékkönyvből átvett életrajzi vázlatot; – azonban írói lelkiismerete megnyugtatására záradékúl hozzáteszi, hogy más íróknál e jeles katonával «Devay» néven találkozott. Ez eltérést azonban azzal magyarázza, hogy ez a «Devay» névalak nyilván nem más, mint a «de Vay» összevonása (!).*
Wurzbach i. m. 50 k. Wien, 1884 (38. l.): «Vay de Vaya, Paul, Feldmarschal-Lieutenant und Ritter des Maria-Theresien-Ordens, geboren 1737 zu Gyöngyös, gestorben am 24. December 1800. – ... Über die Eltern dieses tapferen Soldaten fehlen uns bestimmte Nachweise. Da wir vermuthen, dass er ein Sohn Adam Vay’s aus dessen erster Ehe mit Christine Baronin von Pongrácz sei, fügten wir auf der Stammtafel unter seinem Namen ein Fragezeichen bei.» – Az így megtoldott családfát aztán ekképen adja:
Adam (Vay) 1713–1742; Adam, Freiherr † 1768; Georg † 1787; Michael Freiherr 1768; Peter † 1751; Paul (?); Ludwig geb. 1737, † 24 December 1800; Stephan
Nagy Iván Magyarország családai XII. kötetében a Vay-család másként egyező nemzedékrendjében ez a Pál természetesen hiányzik.
«Andreas Graf Thürheim... berichtet... wiederholt von den ausgezeichneten Waffenthaten eines Husaren-Obersten Devay, der kein anderer [!], als unser Maria-Theresienordensritter Paul Vay de Vaya ist, dessen Namen damals [?] in Devay zusammengezogen [!] wurde.» Wurzbach i. m. i. h.
4. Dévayak nemesi pecsétje.*
4. A Dévayak nemesi pecsétje. (15. l.) Az eredeti pecsétlenyomat Barcza Károlyné, zalabéri Horváth Irma úrnő tulajdonában.
Ezekkel a félrevezetett írókkal szemben Károly főherczeg, kinek seregében Dévay az emlékezetes 1796. évi hadjáratban mint dandártábornok szolgált, az e hadjáratról írt nagy stratégiai művében nevét mindig helyesen írja (bár ékezet nélkűl) «Devay»-nak.* Szintígy találjuk írva Wrede báró és Thürheim gróf katonaírók becses hadtörténeti munkáiban; sőt az utóbbi több helyen «von Devay»-nak írja, s ezzel minden kétséget eloszlat.* Ugyancsak Devay, Déva˙ és von Devay vagy épen Baron von Devay név alatt szerepel következetesen a bécsi hadi levéltárakban megőrzött egykorú tábori jelentésekben és a Mária Terézia-rend káptalanának levéltárában fennmaradt hivatalos iratokban, valamint az általa személyesen aláírt jelentésekben és kérvényekben. Csak itt-ott jelentkezik már ekkor is egy-egy hevenyében írt tábori jelentésben ugyanez a téves írásmód: de Vay, de Vai, néha de Wai, a máskor mindig helyesen írt Dévay helyett.* E tévedés nyilván csak a magyar nyelvben való teljes járatlanságból s a helyes filologiai érzék hiányából eredhetett; de határozottan ártalmára volt az igazi Dévay Pál emlékének, melyet ilyformán álnév alá rejtett.
Erzherzog Carl: Ausgewählte Schriften, Wien-Leipzig, 1893, II. k. 92, 377. l.
Wrede, Alphons, Freiherr von: Geschichte der k. u. k. öst. Wehrmacht, Wien, 1901, III/a k. 244. l. – Thürheim, Andreas, Graf: Die Reiterregimenter der k. k. öst. Armee. II. Bd. [Die Hussaren], Wien, 1862, 54–57. L. – Thürheim: Gedenkblätter aus der öst. Kriegsgeschichte, Wien, 1880, II, 155–6. l.
Így Coburg herczeg 1793 október 2-án kelt jelentésében kivételesen de Vay és az 1794 július 23-án kelt tábori dispositióban Baron de Vai. – Bécsi hadi levéltár: Berichte Coburg, Cabinetsacten 1793. év 10 F. 8 sz. és 1794. év, 1745. l.
Az említett jubiláris munka azonban Dévaynak nemcsak nevét, hanem születése évét is tévesen adja, mikor azt 1737-re teszi. A gyöngyösi felsővárosi róm. katholikus plébánia keresztelési anyakönyvének tanusága szerint ugyanis Dévay Pálunk 1735 augusztus 4-én kereszteltetett meg, s így ez év augusztus havának első napjaiban születhetett. Atyjáúl az anyakönyv Dévay Pált nevezi meg, egyezően a Kempelen által közölt családfával; anyjáúl Győri Annát. Keresztszülei Fejér Ferencz és Zsarnóczay Rozália voltak.*
A gyöngyös-felsővárosi róm. kath. plébániahivatalnak megkeresésemre Gyöngyösön, 1914 október 27-én K. Gulyás István káplán által kiállított hiteles kivonata szerint: «Die 4 Augusti 1735. Petrus Mikofalvi alias Kovács Baptizavit infantem nomine Paulum Parentibus Paulo Deva˙, Anna Györi. Patrini fuere Franciscus Fejr et Rosalia Zsarnoczaý.»
5. Gyöngyös.
(Cserna Károly eredeti rajza.)*
5. Gyöngyös. (17. l.) Cserna Károly rajza.
E szerint teljesen egyidősek, vagy közel egykorúak voltak vele korának híres magyar tábornokai közűl: báró Kray Pál (sz. 1735), szoboszlai Mészáros János (1737) és gróf Sztáray Antal (1740). Ezeket tényleg többször említi önéletrajzában mint fegyvertársait.
A mi születése helyét illeti, ebben az említett félhivatalos életrajzi vázlat már nem téved. E szerint is Gyöngyösön született, a mi megfelel a valóságnak. Tudjuk azt, hogy öcscse János 1797-ben Fegyverneken halt meg. Valószínűnek tarthatjuk, hogy míg az elsőszülött a katonai pálya forgatagaiban bekalandozta fel Európát, öcscse megmaradt az ősi családi birtokon, melytől Dévay születési helye nem messze esik. Az év egy részét szülei a közeli városban tölthették.
A mi hősünk gyermekkorát illeti, első gyermekévei beleesnek az osztrák örökösödési háborúnak csatazajtól hangos korába. Hatéves gyermek volt, mikor a pozsonyi országgyűlésen elhangzott a «Moriamur pro Rege nostro!»; – tizenhárom éves, mikor az aacheni béke megköttetett. Zsenge korában gyakran hallhatta emlegetni az örökösödési háborúban kitűnt magyar vitézek legendás tetteit: Nádasdy Ferencz, Hadik András, Eszterházy Imre, Festetich, Baranyai, Ghillányi lovas vezérek fényes huszárbravúrjait. A kuruczkorból még fennmaradt ősi huszárvirtus hőskora kelt akkor új életre megváltozott formában, az uralkodó Nagyasszony fenyegetett trónjának lovagias védelmében.
A családban különben is hagyomány lehetett a harczos pálya szeretete. Erre mutat már a családnak czímere is. Hogy e hajlam később is megmaradt, mutatja az a körűlmény, hogy Dévay Pálnak két unokaöcscse is ugyane pályát választotta: József és János, mind a kettő utóbb császári kapitány.* Ezek egyike lehetett az a Dévay hadnagy, a ki az 1793. évi franczia hadjáratban a mi Dévay Pálunk, tehát atyai nagybátyja parancsnoksága alatt a 3. sz. Eszterházy- (most Hadik-) huszárezredben vitézkedett s Davidovich altábornagynak Latour gróf táborszernagyhoz intézett jelentése szerint Maubeuge alatt, hol az ezred kiváló vitézséggel harczolt, egyéb tiszttársai közűl különösen kitüntette magát.* S valószínűleg azonos ezzel az a Dévay őrnagy, a ki – még mindig ugyane huszárezrednél szolgálva – a Napoleon ellen viselt 1809. évi hadjáratban ismételt kitűnt vitézségével, így különösen az Aspern és Wagram mellett vívott döntő ütközetekben, s ezért többszörös dicséretben is részesűlt.*
Kempelen i. m. i. h.
Graf Thürheim: Gedenkblätter aus der Kriegsgeschichte Österreichs, II, 155. 1.
Wrede, Gesch. der k. u. k. öst. Wehrmacht, 1901, III/a, a 3. huszárezred történeténél.
Mint nemes család ivadéka, Dévay Pál katona létére sem nélkülözhette korának latinos míveltségét. Hevesmegyei lévén, valószínűleg a jezsuita atyák egri gimnáziumát látogathatta, azt az intézetet, melyet előbb egy évtizeddel idősebb kor- és pályatársa, Gvadányi József gróf is látogatott. Itt tanulhatta meg a poétai osztályban a latin verselést, melynek az életrajza élén álló distichonokban adja példáját, – mintegy igazolásáúl a czímerében szereplő pegazusnak; – csakúgy mint a jó öreg Gvadányi, kiről fel van jegyezve, hogy ez intézetben úgy megtanúlta a deák verselést, hogy három óra alatt száz distichont is megírt.*
M. Tört. Életrajzok: Széchy Károly, Gvadányi életrajza, 56. l.
Erre abból is következtethetünk, hogy folyamatos és gördülékeny latinsággal írt önéletrajzának és leveleinek tanusága szerint teljes birtokában volt kora deákos míveltségének. Ezt a míveltséget kétségtelenűl nem szerezhette meg a harcztéren; bizonyára elvégezte előbb az ötosztályú gimnaziális, esetleg a filozófiai tanfolyamot is; – csakúgy mint fegyvertársa, gróf Gvadányi József, a ki pedig nála ifjabban, 19 éves korában állott katonának.*
Széchy, i. m.
6. Dévay latin imakönyvének czímlapja.*
6. Dévay latin imakönyvének («PANIS | QUOTIDIANUS | ANIMĆ, | … TYRNAVIĆ, | … 1758» czímlapja. (19. l.) Az imakönyv Barcza Károlyné, zalabéri Horváth Irma úrnő tulajdonában.
Dévay Pál ugyanis aránylag kivételesen idős korban lépett a hadi pályára. A hétéves háború kezdetén, 1756-ban csapott fel zászlósúl az akkor újonnan felállított jászkún huszárezredbe.*
«Anno 1756to me Incl. Regiminis neo-erecti lazygum Suae Caesareo-Regiae Majestatis Benignis Servitiis qua vexilliferum immolaveram.» Dévay önéletrajza, I. l.
Ekkor tehát már 21 éves volt. A XVIII. század ismert katonái közűl pedig a legtöbben már 18 éves korukban állnak a hadseregbe; így gróf Gyulai Ignácz, Mecséry János, Ott Péter, gróf Lacy Ferencz, Mack Károly, Dumouriez; de akadnak szép számmal olyanok is, a kik még fiatalabb korban lépnek a hadi pályára: így Laudon és Alvinczy már 15 éves korukban fognak fegyvert; gróf Eszterházy Imre és Schwarzenberg Károly herczeg 16, és báró Török András 17 éves korban esküsznek fel. Elég gyakori a 19 éves korban belépő katonák száma: ily idősek gróf Sztáray Antal, Gvadányi József és báró Kray Pál, mikor a hadseregbe lépnek. Ennél idősebb korban már kevesen állnak a zászlók alá. Ily kivételek Hadik András gróf, a ki 20 éves korában és Pichegru, ki 22 éves korában lesz katona.* De e két utóbbiról tudjuk, hogy megelőzőleg egyházi pályára készűltek: Hadik előbb a jezsuita-rendbe szándékozott belépni, Pichegru pedig minorita-szerzetesnek készűlt s egyenest a klastromból ment a csatatérre. Valószínűnek tarthatjuk, hogy Dévay Pál is eredetileg más pályára készült, melytől a hétéves háború kezdetén csak a kedves Sziléziája visszaszerzéseért harczba szálló Nagyasszonynak hívó szózata térítette el.
V. ö. Wurzbach, Biographisches Lexikon illető közleményeit.
A hétéves háború kezdetét jelző 1756-ik évig e gyér adatokkal kellett kitöltenünk Dévay Pál életrajzának hézagait. Innentől kezdve azonban az altábornagy emlékirata s nagy számmal fennmaradt jelentései, kérvényei és levelei bőséges és részletes, kortörténetileg és a hadi történet szempontjából is rendkivűl becses adatokkal szolgálnak munkánk megírásához.
A hétéves háborút Dévay kezdetben mint zászlós, majd mint főhadnagy, utóbb mint kapitány küzdötte végig a cseh-morva és szászországi hadszíntéren, részt vévén a Berlin ellen intézett két expeditióban is. Életének ez időszakára nézve főként önéletrajzára vagyunk utalva, de már e korból is értékes kiegészítő személyi adatokra találunk a bécsi hadi levéltárban s a Mária Terézia-rend levéltárában.
Része volt ezután a Lengyelország felosztását megelőző katonai intézkedésekben és Galiczia megszállásában, s – utóbb már mint őrnagynak – a bajor örökösödési háborúban, a melyben II. József császár szeme előtt tüntette ki magát. Mária Terézia halála után, II. József uralkodása alatt először Galicziában állomásozott; majd Csehországba került, a hol mint alezredes és később ezredes a török háború alkalmával a poroszok ellen felállított megfigyelő hadtest előörsi határszolgálatát végezte. Katonai pályájának ezen időszakához – melyre családalapítása is esik – önéletrajzán kívül még a Mária Terézia-rend levéltára és 1790-től 1795-ig a sógorához és nászához, zalabéri Horváth Józsefhez és ennek nejéhez intézett s eredetiben fennmaradt sajátkezű levelei szolgáltatnak bő adatokat.
Életének fénykora azonban a francziák ellen vívott első koaliczió háborújára esik, melynek elején mint ezredes, később pedig már mint tábornok előbb ezredének, később pedig dandárának élén határozó részt vesz az egymásután szakadatlanul következő öt hadjárat döntő ütközeteiben, – mindig dicsőséget szerezve magának és magyar huszárainak; vitézségével és gyors belátásával sokszor eldöntve a győzelmes csaták sorsát, vereség esetén pedig sikerrel akadályozva meg győzelme teljes kihasználásában az ellenséget, a mely maga is nem egyszer a legnagyobb elismeréssel és rokonszenves csodálattal adózik a magyar hős katonai erényeinek. Ez időből hadi levéltárunk tábori jelentései már lépten-nyomon említik vitézi tetteit és döntő szereplését; szintígy a Mária Terézia-rend káptalani levéltárában fennmaradt egykorú okiratok; – s ez adatokat nagy közvetlenséggel egészítik ki a harcztérről küldött leveleiben foglalt tudósítások.
Az itt említett kéziratos forrásokon kívül még becses kiegészítő adatokat találunk Dévay hadi tetteiről a nevesebb hadtörténeti íróknál. Igy többször találjuk említve nevét Károly főherczegnek az 1796-iki hadjáratot tárgyazó sztratégiai művében. Sűrűen magasztalva említik még nevét és szereplését Thürheim András gróf «Gedenkblätter aus der Kriegsgeschichte Österreichs» és «Die Reiter-Regimenter der k. k.öst. Armee» valamint Wrede Alfonz báró «Geschichte der k. u. k. öst. Wehrmacht» és Hirtenfeld dr. «Der Militär-Maria-Theresien-Orden und seine Ritter» czímű műveikben.
A koaliczió második háborújában (1799–1801) az akkor már életének vége felé járó Dévayt – ekkor már altábornagyot – nem találjuk a harctéren, de még mindig jelentékeny szolgálatokat tesz a honvédelemnek, mint a fegyver alá szólított magyar nemesi fölkelés szervezője. Ez irányban kifejtett működéséről becses és kimerítő anyagot nyújtanak az országos levéltárnak az 1800. évi nemesi fölkelésre vonatkozó aktakötegei.
E szerint tehát művünket három főrészre oszthatjuk, még pedig a hétéves háború korára (1756–63); a hétéves háború és a franczia háborúk közé eső átmeneti korra (Lengyelország zavarai és első felosztása, orosz-török háború, bajor örökösödési és osztrák-török háború, 1763–1792); a Francziaország ellen viselt első és második koalicziós háború korára (1792–1800). – Az altábornagy 1799-ben vonúlt el a harcztértől, 1800 januárban nyerte el a bárói rangot, s még ugyanez év deczember havában halt meg.
7. Dévay névaláírása.*
7. Dévay névaláírását (22. l.) «1791. 28. 7bris Reichstatt» kelt leveléből vettük. Olv. «alazatos attyafi Szolgad \ Déva˙ Pal m[anu]p[rop]ria \ Oberster.»
