IV.
Dévay Drezda felmentésénél, Berlin másodszori elfoglalásánál és a torgaui ütközetben (1760).
Ez előörsi csatározások a következő (1760) év telén és tavaszán is folytatódtak. Huszáraink különösen Freiberg körűl próbálkoztak, ahol maga a király volt téli szálláson.
Ezekben a csatározásokban úgy Freiberg körűl, mint Marienberg táján Dévay Pál továbbra is serényen vitézkedett s földerítő jelentéseivel is nagy szolgálatot tett a hadvezetőségnek. Így fennmaradt a bécsi hadi levéltárban egy 1760 április 13-ikán éjfél után egy órakor kelt tábori jelentése, mely szerint az ellenség Marienberg tájáról részben Leipzig, részben Freiberg felé vonúlt vissza. De működése nem szorítkozott pusztán jelentésekre; még ugyanez évben Freiberg táján és más helyeken is folyton zaklatva az ellenséget, számos foglyot ejtett. Egyebek között Brunyan Konrád tábornok (a ki megelőzőleg Hochkirchnál kitüntette magát azzal, hogy Dessaui Móricz fejedelem tábornagyot több törzstisztjével együtt elfogta) épen Dévayt bízta meg azzal a feladattal, hogy az ellenségnek Radeberg mellett az ú. n. «Katzenhäusernél» állomásozó előörseit meglepje s ott «szerencsét próbáljon». Ezt a megbízást a legjobb sikerrel véghez is vitte s nem csekély számú ellenséges fogolylyal győztesen tért vissza lestámadásából.
Ezek a lestámadások különben kölcsönben mentek és szakadatlanúl folytak egyrészt Török ezredes «kék» nádorhuszárai, másrészt Kleist porosz huszárvezér híres «zöld» huszárai között.
A poroszok természetesen inkább azokat a cselvetéseket mondják el, ahol a Kleist huszárai arattak sikert. Így példáúl leírják azt a sikeres támadást, melyet ép a fentemlített Katzenhäusernél vagy kihívás-, vagy megtorlásképen a porosz huszárok intéztek a mi huszáraink, a zöldek a kékek ellen. E szerint 1760 június 22-ikén Kleist ezredes 360 huszárral, hat század dragonyossal s a Wunsch-féle szabadcsapat második zászlóaljával ott megtámadta a Ried-féle hadtestből Török ezredes alatt előre tolt örsállásban levő 300 nádorhuszárt (a mint látjuk, több mint négyszeres túlerővel), ezt a csapatot szétverte s 2 tisztjét és 42 emberét elfogta.
A Török és Kleist ezredei, a magyar nádorhuszárok s a porosz huszárok, a «kékek» és «zöldek» között való e folytonos vitézi versengésnek igen eleven és szemléletes képét rajzolja meg Gvadányi József, a nádorhuszárok az idő szerint való őrnagya és Dévay Pál kapitány tiszttársa, a következő három versszakban:
«Híres fő vezér Kleist jól ismert engemet;
Néhány tsatázás közt kiáltá nevemet,
Parolára menvén, megfogta kezemet,
Főtűl talpig nézte tsekély személlyemet.
– Azonban kéz alatt minden kuruttzának
Száz aranyat igért, ki tenne rabjának;
Köszönüm egyedűl Isten óltalmának,
Hogy fejemmel nem nőtt száma zsákmányának.
De Saxóniába kimenvén portára,
Olly hírtelen tsaptam egyszer Quartéllyára,
Hogy tsak alig kapott lovának hátára
Equipázséja lett fáradságom ára.»
22. Gróf Gvadányi József, a jászkún huszárezred utolsó ezredese.
(A Szakolcza város birtokában levő olajfestmény után.)
– A «Katzenhäuser» mellett végbevitt sikeres cseltámadása után nehány napra Dévay még egy jó fogást csinált. Brunyan tábornok ugyanis most hetven huszárral kiküldte Leipzig felé az ellenség mozdulatainak megfigyelésére. Ez útjában Augustusburg tájára érve, kéme által megtudta, hogy egy ellenséges tiszt harmincz emberrel és hatvan tartaléklóval útban van a porosz tábor felé s az éjszakát onnan nem messze Voigtsdorf faluban szándékszik tölteni. Ezt ő sötét éjjel megrohanta, akkora szerencsével, hogy kevés ember kivételével, a kik idejekorán el tudtak rejtőzni, a tisztet valamennyi többi emberével s lovaival együtt elfogta s diadallal elhozta Brunyan tábornok elé; a lovak javát aztán szolgálatba állították, a hitványabbját pedig árverésen eladták.
Míg ezek az apró előörsi csatározások így folytak Szászországban, addig Sziléziában egy másik osztrák sereg Laudon alatt márczius óta nagy sikereket ért el; bevette Glatz várát s az ott működő porosz sereget Landshutnál teljesen leverte. Frigyes e riasztó hírekre megindúlt freibergi téli szállásából Szilézia felé. Ezt megtudva Daun, igyekezett a királyt megelőzni s eléje is kerűlt; mire Frigyes, Daun távozását felhasználva, hirtelen visszafordúlt Drezda ellen s a várost (1760 július 13-ikán) ostrom alá vette. Daun erre sietve visszajött a sziléziai határról s az ostromló sereg ellen Ried tábornokot küldte előre egy hadtesttel, a melyben Dévay Pál kapitány is ott volt a maga nádorhuszáraival. Ez a hadtest már három nap múlva (július 16) Drezda alatt termett s Ried rögtön megkezdette a támadást; az ostromló gyűrűt áttörte s a város őrségét kirohanásra bírva, azzal együtt sok kárt tett az ellenségben és az ostromló seregnek egy fontos hadállását elfoglalta. Másnap a poroszok túlnyomó erővel innen visszaszorították Stolpenig; de július 19-ikén (miután Daun a fősereggel egész közel érkezett), Ried ugyanazon a ponton ismét támadott, s huszársága (köztük Dévay is) a porosz őrséget megrohanva az ostromlóknak hét ágyúját elvette és ezer emberét elfogta; s ezzel az ostromgyűrűt áttörve az osztrák főseregnek szabad összeköttetést nyitott az ostromlott várossal.
E siker után másnapra (július 20.) Daun a fősereggel tovább nyomúlt a porosz hadállások felé s a Radeberg felé vezető úton foglalt állást. E napon még hajnal hasadta előtt Brentano tábornok az Eszterházy-huszárokkal s egy ulánus ezreddel rárohant a porosz előörs huszárezredére s azt megfutamította. A riadalom oly nagy volt a porosz táborban, hogy maga a király, álmából felriasztva, éjjeli köntösben («im Nachthabit») volt kénytelen lóra kapni.
E sikerűlt támadásban (vagy egy legközelebbi hasonló haditettben) Dévaynk is fényes szerepet játszott. Ő maga így beszéli el e szereplését:
«Nemsokára ezután [t. i. Drezda felszabadítása után] nem messze Radebergtől, mikor az ellenségnek egy válogatott csapata a mieinket titokban meg akarta támadni, ezt a titkos tervét nagy serénységgel kieszeltem és Lusinszky kapitánynyal eléje mentem; s századommal elüljárva, az ellenség Roth nevű kapitányát két tisztjével és több mint 80 közlegényével elfogtam. Ezért a vitézi tettemért nagy ajánlást és dícséretet nyertem a tábornoktól, a kinek parancsa alatt akkor szolgáltam».
Ezek után a porosz király kénytelen volt Drezda további ostromáról lemondani; a műveleteket néhány nap múlva (július 28) meg is szüntette és a július 30-ikára virradó éjjelen seregével újból megindúlt Sziléziába. Daun azonban az osztrák fősereggel ismét eléje kerűlt. Az osztrák sereg utócsapatát ez alkalommal Löwenstein herczeg vezette Szilézia felé a nyomában haladó porosz sereg előtt; itt volt Dévay is a nádorhuszárezreddel Ried tábornok hadosztályában. A porosz király az utócsapat nyugtalanítására könnyű és nehéz lovascsapatokat küldött előre, a kik ellen a hátvédben Dévay nádorhuszárezredének kellett védekeznie. Dévay kapitány egy válogatott csapattal vitézűl visszaverte mindezeket a támadásokat; az ellenségből sokat levágott és sokat fogságba ejtett. Végűl Frigyes király egész seregével a Ried-féle hadosztályra támadt. Ried azonban a túlerő támadását kijátszva, Dévay ezredével együtt üldözői elől szerencsésen elébb eljutott Görlitz tájára, a mely ügyes eljárásáért Löwenstein herczeg írásban mondott köszönetet a körűltekintő tábornoknak.
Dévay kézirata itt igen érdekes részletekkel gyarapítja a hétéves háború történetét. A két sereg Sziléziába való vonulásának eme körűlményeiről a nagy hadtörténeti munkák sem emlékeznek meg. Így a porosz vezérkar sokszor idézett nagy műve a porosz sereg eme támadásairól nem szól; csak az osztrák ellentámadásokat regisztrálja, melyek e szerint elég hevesek lehettek s jelentékeny károkat okozhattak. Azt mondja egyebek között: «Augusztus 4-én a porosz hadsereg Kamenezen át tovább vonúlt... Ez útjában ellenséges csapatok kísérték Ried tábornok alatt. Majd elmondja, hogy a király 7-ikén éri el czélját s Bunzlau külvárosában üti fel főhadiszállását: «Igy a porosz hadsereg mindama nehézségek daczára, melyeket a rossz utak, lerombolt hidak, a 2000-nél több hátráltató szekér és az ellenség könnyű csapatai által való zaklatás okoztak, elérte legközelebbi czélját, 5 nap alatt 20 mérföldet haladva.
23. Gróf Lacy Móricz tábornagy.
(I. E. Mansfeld metszete Kollomitsch festménye után.)
Ez tehát egy újabb fényes lap Dévay hadipályája történetében, melyért a porosz katonai szakmunka itt idézett helye önkénytelen elismeréssel adózik.
Amíg most a porosz fősereg II. Frigyes alatt Schweidnitz közelébe ért s ott leste az alkalmat, hogy Daunnal ütközetbe bocsátkozhassék, addig az osztrák fővezér egy Berlin ellen intézett újabb támadással igyekezett a királyt zavarba hozni.
E támadásra a szövetséges oroszok vállalkoztak, de hozzá az osztrákok segítségét is kívánták. Daun tehát Lacy gróf tábornokot, a hochkirchi és maxeni győzelmek ügyes tervezőjét küldte Berlin felé egy erős hadtesttel. Ebbe a hadtestbe volt beosztva az 1760. év tartamára a jászkun huszárezred is. A Berlin ellen nyomuló sereg hátát most újból Dévay fedezte Ried tábornok alatt, Bunzlau mellett hátramaradván s onnan kémlelvén az ellenség mozdulatait Liegnitz és Glogau táján. Itt több csetepatéra kerűlt a sor, melyekben Dévay kapitány a saját századával s a még melléje adott 300 kozákkal állandó szerencsével küzdött. Később Daun a fősereggel is odaérkezett s tovább vonúlt egészen Priebus városáig. Innen Dévayt sietve Lacy után küldte azzal a parancscsal, adja tudtára, hogy a porosz király egész seregével nyomában van. Ezt az értesítést Dévay – folytonos veszedelmek közt forogva – kellő időben szerencsésen át is adta.
E feladata valóban elsőrendű fontosságú volt. Lacy ugyanis október 7-ikére ért lovas előcsapatával Berlinig; a gyalogság csak 8-ikán érkezett oda; a város 9-ikén kapitulált; 10-ikén Eszterházy vezérőrnagy egy huszár- és egy ulánusezreddel még Potsdamot szállotta meg s ott a fegyvergyárat szétrombolta. De már ekkor Frigyes egész seregével gyors menetekben sietett szorongatott székvárosa segítségére, Daunt megelőzve. Dévaynak tehát az egész porosz sereget kellett megkerűlnie és eléje vágnia, hogy üzenetét átadhassa. Ezzel mentette meg Lacy hadtestét a bekerítéstől, mely most más irányban sietve vonúlt vissza Szászország felé, hogy az ott táborozó birodalmi segédsereggel egyesüljön.
Magyar huszárok a hétéves háborúban.
Ez a sereg ugyanis Frigyes zweibrückeni herczeg alatt (a kit Hadik András mint szakavatott tanácsos és erélyes hadvezér támogatott) időközben szintén Berlin felé nyomúlt és északi Szászországban megszállta Wittenberg és Torgau várakat. E városok környékére vette hát magát Berlinből érkezve Lacy hadteste is; s ezzel jött Dévay kapitány is a jászkun ezreddel. De idesietett Lacy után Berlin felől a király is, hogy fővárosa bevételeért bosszút álljon s az ellenséges seregeket dél felé szorítsa. Ezt megtudva, Daun is erre vette útját, s (1760 október 22) kellő időben Torgau alá érkezett, ahol Lacy ismét a fősereghez csatlakozott. Mindkét részről döntő ütközetre készűltek: Frigyesre nézve élet- és becsületkérdés volt, hogy Berlin másodszori bevétele után helyreállítsa a porosz sereg jó hírét és Szászország egy részének birtokát újból biztosítsa magának. Daun az ütközetet elfogadta (1760 november 3). E szerencsétlen kimenetelű torgaui csatában újból kitüntette magát az osztrák-magyar lovasság, melynek soraiban Dévay is küzdött; elébb heves rohamot intézett a porosz gyalogság ellen, melynek egy egész ezredét csaknem teljesen megsemmisítette; később pedig visszaverte az osztrák-magyar gyalogság ellen támadó porosz lovasságot. Este felé már úgy látszott, hogy Daun győzött, s a porosz sereg visszavonúl; de végre Frigyes késő este újból támadásra vezényelte katonáit s esti 9 órára kicsikarta a győzelmet. E csatában mindkét vezér, Frigyes és Daun is megsebesűlt; a lovasrohamokban könnyű sebet vett Dévay kapitány is. A megsebesűlt Daun parancsára az osztrák sereg még azon éjjel átkelt az Elbén és Drezda felé vonúlt vissza. A visszavonulás teljes rendben ment végbe; az osztrák sereg elfoglalta előző évi táborhelyét Drezda falai alatt; s mivel mindkét sereg – körülbelűl egyenlő veszteségek után – ki volt merűlve, a tél további folyamára fegyverszünetet kötöttek.
A csata után a sebesűlt Dévay többször összekerűlt a szintén sebet vett Daunnal, s a fővezér ismételten kitüntette vitéz tisztjét megszólításával.