2. sz. Dévay Pál bárói diplomája.*
2. sz.
Dévay Pál bárói diplomája.*
Dévay Pál bárói diplomája.*
A diplomát, mely Dévay Pál önéletrajzának főbb adatait bő kivonatban adja, sőt új adatokkal is bővíti, itt teljes szövegében adjuk magyar fordításával együtt.
Franciscus Secundus divina favente clementia electus Romanorum Imperator semper augustus, Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae, Galliciae, Lodomeriae, Ramae, Serviae, Cumaniae et Bulgariae Rex Apostolicus, Archidux Austriae, Dux Burgundiae, Lotharingiae, Styriae, Carinthiae et Carnioliae, Magnus Dux Hetruriae, Magnus Princeps Transylvaniae, Marchio Moraviae, Dux Brabantiae, Limburgi et Geldriae, Wirtembergae, superioris et inferioris Silesiae, Mediolani, Mantuae, Parmae, Placentiae et Guastallae, Osveciniae et Zatoriae, Calabriae, Barri, Montisferrati et Tescheniae, Princeps Sveviae et Carolopolis; Comes Habspurgi, Flandriae, Tyrolis, Hannoniae, Kyburgi, Goritiae, et Gradiscae; Marchio Sacri Romani Imperii, Burgoviae, superioris et inferioris Lusatiae, Mussoponti et Nomenei; Comes Namurci, Provinciae, Valdemontis, Albimontis, Zutphaniae, Sarverdae, Salmae et Falkenstenii; Dominus Marchiae Slavonicae et Mechliniae, Tibi Fideli Nostro Egregio PAVLO DÉVAY Campi Mareschalli Locumtenenti Salutem et Gratiae Nostrae Caesareo Regiae continuum erga Te Incrementum.*
A diploma szövege minden megszakítás és új bekezdés nélkül halad elejétől végig. Könnyebb megérthetés czéljából itt fő részeire tagoljuk, megfelelő új bekezdésekkel.
Laudatissima fuit a multis Saeculis Majorum Nostrorum Imperatorum et Regum gloriosissimorum Consuetudo, ut quos et Origine Claros et Vitae Integritate conspicuos, atque Virtutum Ornamentis praeditos animadverterent, Eos prae caeteris Gratia sua fovendos Novisque Honoribus et Dignitatibus Munificentia Sua decorandos susciperent, id vero non solum hanc ob Causam, ut in Meritis suis condignos Honores, Virtutisque praemia ex Augusta Benignitate sese consecuturos certo intelligerent, sed et Posteri Eorum majoris domesticae Laudis tuendae propagandaeque allecti ad paria Virtutis et verae gloriae capessendae Conamina totis Viribus plenoque Cursu alacriter contenderent, Unde et Nos qui DEI Ter Optimi Maximi Nutu caetera inter Regna et Ditiones Regni quoque Hungariae Habenas jure haereditario feliciter gerimus, praeclara Antecessorum Nostrorum Divorum quondam Hungariae Regum Instituta et vestigia firmiter imitari Fidelesque Nostros de Nobis et Republica Christiana benemeritos, ac Virtutis colendae studiosos Gratia et Favore Nostris prosequi, adeoque Comodis et Ornamentis Eorum juvandis promovendisque intenti esse consuevimus, ut qui Nos perspectum habemus id non minus ad rempublicam Christianam fovendam Majestatisque Nostrae splendorem magis illustrandum pertinere si vel ea ratione honestae Cupiditatis Igniculis, alias mortalium animis a Natura indutis fomitem addiderimus, virtutisque Decus perpetuo Nostrae Beneficentiae pignore posteritatis Memoriae comendatum Beneficio adornaverimus, ut hoc Ordine observato animi eorum veluti acri Stimulo Gratiarum memores ad fidelem in Occasionibus quibusvis pro Republica Christiana Sacraque Regni Hungariae Corona fovenda praestandam Operam, praeclaraque Virtutis et Fidelitatis Studia tanto ferventius incitari valeant;
Harum itaque Rerum Consideratio cum firmiter Animo Nostro inhaereat, TU PAVLE DÉVAY, pro re praesenti dignus Nobis occurristi, quem Caesareo Regia Munificentia Nostra exigentibus id ipsum eximiis Tuis Militaribus Servitiis exindeque Tibi comparatis meritis benigne exornaremus, potissimum cum intelligamus Te ex antiqua Nobili Familia Ortum ducere ac Majores et Antenatos Tuos Augustae Domui Nostrae Austriacae Sacraeque antelati Regni Nostri Hungariae Coronae et Reipublicae pro quarumvis Circumstantiarum ratione et Occasionum exigentia Multifaria fidelia non minus ac utilia praestitisse Servitia. Tu ipse vero praememoratorum Tuorum Majorum laudabiliter insistere satagens Vestigiis inde ab Anno Millesimo septingentesimo quinquagesimo sexto Assumpto in Neoerecto Caesareo Regio Jazygum Regimine in Qualitate vexilliferi Militari Servitio, abeo inde tempore Temet semper heroice gessisse; hausta etenim in Re Militari sufficienti Scientia ea eximia in diversis Proeliis ac Expeditionibus edidisti Virtutis Tuae Specimina; signanter eo ipso adhuc supraattacto Anno in Victoriosa illa Actione ad Colin, in qua Equum insidentem, glande percussum amiseras, tam generose Temet gesseras, ut dignus respectu fueris, quo Tibi momentosa negotia concrederentur; quare etiam immediate per Generalem ab Hadik e Civitate Leippa cum nonnullis Equitibus et Croatis Tibi subordinatis intra Montes Bohemiae ad Zwickau et Kamnitz fine observandi Hostis motus delegatus, non solum summa cum vigilantia ejusdem observasti motus, verum pluribus centenis hostilibus Currubus interceptis, quos, cum ob occurrentia Impedimenta ultro promovere nequiveris combussisti, commeatu Militari et Equis captis, Supremoque Officio militari Castrensi resignatis existentibus: provincia hacce feliciter superata, cum Colonello Ujházy ad insequendum Inimicum exmissus, eundem ad Civitatem Saxoniae Zittaviam usque, illatis ei innumeris damnis persecutus, sed et per Generalem Comitem de Nádasd ad momentosas et arcanas Res adplicitus, omnia ea perspicacia executus es, ut Tu, superato felici mox Proelio ad Landscron, ob singularem Tuam bellicam Virtutem Serenissimo Duci Carolo, ac Supremo Mareschallo Comiti a Daun comendari merueris.
Ultra haec suprafato adhuc Anno Millesimo septingentesimo quinquagesimo sexto sub ductu Generalis ab Hadik Aggressioni quoque Residentionalis Urbis Regis Borussiae Berolinensis in persona praesens exstitisti, post pugnam vero Rosbachensem sub Vice-Colonello Barone a Vécsey Copias Borussicas cum Tibi subordinatis usque Neoburgum in Silesia compluribus currulibus pontonibus ademptis, infestasti, insequenti autem Anno Occasione nimirum susceptae per Hostem Obsidionis Civitatis Olomucensis, a Supremo Mareschallo Comite a Daun ad Gubeny usque fine explorationis delegatus, detectis novem ad Limites Silesiae ducentibus Viis, exploratoque subin ex hostili intercepto Internuncio eô: Transportum hostilem famosum Olomucium tendere, idipsum Generalibus Laudonio et Siskovicsio denunciasti; quo detecto Transportuque in nihilum redacto, ipsa dein Civitas Olomucensis ab Obsidione eliberata extitit in cujus etiam Facti Specimen Tu quidem Superioris Locumtenentis Officio condecoratus, Copiae vero Tibi subordinatae Munusculo pecuniario remuneratae sunt, in pugna vero ad Hochkirchen, ac aliis ad Stulpen et Bischofswerdam (ubi captum, per Hostem, Officialem Nostrum cum quadraginta Militibus, intercepta mox hostilis agminis parte, supremoque Mareschallo Comiti a Daun praesentata, Libertati restituisti) ubique in persona praesens exstitisti; in cujus Actus etiam generosi signum in Capitaneum Regiminis Palatinalis renunciatus es; quantam adhaec ultronea etiam continua serie laudabili cum Zelo testatus sis dexteritatem Tuam Majestatem Nostram haud latet:
Anno enim Millesimo septingentesimo quinquagesimo nono Occasione irruptionis hostilis Generalis a Kleiszt in Bohemiam: (Generale a Fink jam antea isthic intercepto existente) ad mandatum Generalis a Brentano post Maxen ad Passus Kissebelienses et inde ad Limites Bohemiae Hostem aspera Hyeme spreto discrimine Vitae Tuae persequendo, auxiliaribus hostilibus Copiis ad fatum Bohemiae Regnum irruentibus non solum praedam ex jumentis consistentem et corrasam, verum compluribus eorundem in Captivitatem abductis, eripuisti;
Anno vero Millesimo septingentesimo sexagesimo ad Fribergam ac aliis in Locis pro infestatione Hostis exmissus, Excubias ad Hotzenheiser* versus Lipsiam vero Officialem cum triginta hominibus, sexaginta Equis remundalibus, penes pagum item Foysdorf ad Augustoburgum obruendo, paucis exceptis, omnes intercepisti Generalique a Brunyan praesentasti;
Igy! – A Dévay-kéziratban: Kotzenheiser (2. l.).
Subsequo autem anno cum Generali Ried solvendo obsidioni Dresdanae Civitatis praesens non procul Radesberga exploratis Hostis Consiliis cum Capitaneo Lusinszky hostilem Capitaneum cum duobus aliis Officialibus et Octuaginta circiter Gregariis in Captivitatem abduxisti, actum hunc ipso Generali Odonelli collaudante; Occasione deinde dum Mareschallus Comes a Daun cum copiis ad Dresdam et Crossenheim ad Regis Conatus observandos commoraretur, Tu cum selectis Hominibus remanens, Incursiones hostiles debilitando quam plurimos eorundem cepisti, imo Generale Comite Lacyo Berolinum versus expedito, Te vero ad Bunzlau ad observandos versus Lignitz et Glogau hostis motus relicto, ibidem tamdiu permansisti, donec cum copiis sub ductu Mareschalli Comitis a Daun advenientibus, ultro progressus, tandem ex Civitate Pribus qua nuncius post Generalem Comitem a Lacy ad Regis Borussiae eidem a Tergo insistentem significandum, cum felici successu deputatus fuisses; quo facto Wittembergam cum copiis Iter susceptum, ac paulo post ad Torgaviam proelium Commissum, ubi etiam leviter sauciatus es, sed et actioni ad Lipsiam interventae viriliter Temet gerendo interfuisti; habitâ demum ad Altenburgum statione, cum ante Pegau excubias ageres, Copiaeque Caesareo Regiae a Maissenitz* progrederentur, Tu hostiles Excubias ad Moenia Pegaviensia usque persequendo, plurimos eorundem in captivitatem abduxisti, tandem per Campi Mareschallum Principem a Lobkowitz cum nonnullis copiis ad viam, Lipsiam versus ducentem, observandam missus, utut per Inimicum adortus, jamque unus ex Officialibus Nostris interceptus, Tu attamen Temet cum Tuis heroice defendo, praevalentem Hostem relictis interceptis in fugam ingenti cum suo damno adegisti, imo Legionem quoque unam Suppetias ferentem in flagranti adortus caesis perplurimis, residuam partem in captivitatem, ipsa dein Pegavia occupata, deduxisti; ac in reditu Copiarum Caesareo Regiarum ex Inimicis non solum captis, verum ex occupatis per Hostem etiam caesareo Regiis Granariis recuperatis existentibus;* conflictui demum ad Teplitz, ubi, postquam Inimicum ad Limites persecutus fuisses, leviter quidem vulneratus es, sed et pugnis quoque ad Grond* et Freiberg interfuisti, cumque Militia Caesareo Regia per Principem Borussiae Henricum e Saxonia retrusa, hostilesque Turmae Bohemiam invasissent Tu plurima xenodochia Militaria et Granaria salvasti;
Igy, Meuselwitz helyett. (Dévay kéziratában: Meiszlenitz.)
A Dévay-kéziratban: «copiosos commeatus Caesareos per transportationem mea diligentia procuratam versus Marienburgum ab hostili manu eliberavi» (4. l.).
Dévaynál: Bronen; – valójában: Brand.
moxque subsecuta Anno Millesimo Septingentesimo sexagesimo tertio almâ pace, ad retinendas et coercendas in Limitibus Hungariae Confoederatorum Polonorum Excursiones ad periculosissimos Vereczkenses passus, neve pestis Occasione Belli Russici cum Turcis decurrentis inferatur, adplicitus, cum Tibi subordinata partim regulata Militia, partim armatis popularibus intra Montes Moldaviae stativando, usque ad ingressum Copiarum Caesareo-Regiarum in Galliciam, omnia ad Nutum Superioritatis sedulo observasti; reducto demum Törökiano Regimine, Tu mox ad Nádasdianum translatus ab exorto rursum Borussico Bello, Tu statim ad Hohenelbe in praesentia Serenissimi ac potentissimi Principis Domini Josephi Secundi Electi Romanorum Imperatoris ac Regis Hungariae Apostolici Patrui Nostri felicis recordationis validas hostiles Excubias aggressus eorum cum maximo damno, Tuis vero omnibus salvis redeuntibus, recedere coegisti, imo Ipsi Regi e Bohemia semet retrahenti plurima Damna intulisti, in cujus etiam altissimae Complacentiae Signum eotum illico in Supremum Vigiliarum Magistrum renunciatus es, dein inter Satzlár et Schneeberg constitutis hostilibus copiis, eorum ducentos Equites noctu penes Miklosdorff in Silesia aggrediendo partem cepisti, partem in fugam redegesti, Regimine posthac in Bohemiam Reichbergam versus disposito, Tu in Territorio Croczau et Crotau usque Friedlandum continuo curam Excubiarum gessisti; revecta demum denuo alma pace Tu in Galliciam ordinatus, ubi ex peculiari Caesareo-Regia Consideratione in Vice-Colonellum denominatus, ad Regimen Emerico Eszterházianum translatus et expost facta Comitis Stephani a Kleglevics in Generalem promotione loco ejusdem in Substitutum promotus, tandem sub Bello Turcico per Campi Marschallum Baronem a Laudon ad observandos Borussicos motus adplicitus es.
Anno demum millesimo septingentesimo nonagesimo secundo Regimine a Bohemia contra Gallos in Belgium ordinato, cum a Campi Mareschalli Locumtenente a Schröder ad recognoscendos Limites circa Longvi exmissus extitisses, Gallorum Generalem La Fayet cum octodecim circiter Millibus in Caesareo-Regiam Provinciam irrumpentem cum Tibi subordinata Cohorte et duabus Stuardiana et Kinszkyana Legionibus, capitis et caesis eorum quam plurimis propulsasti, capta vero a Mareschallo a Clairfait Civitate Longvi ac in Campaniam facta irruptione: utut ob iniquas vias Copiae reverti necessitatae exstiterint, attamen a Te ex infestantibus Inimicis non pauci intercepti sint, tandem Tu pro Statione hyemali ad Mons ordinatus quidem, ast Generale De Mourier Copias Caesareo-Regias cum septuaginta duobus mille aggrediente, actioneque infeliciter pro parte Caesareo-Regia succedente, Belgioque universo occupato existente, Copiae Caesareo-Regiae semet Leodinum retrahere necessitatae, ubi dein Cura Excubiarum universarum in partibus his in Te translata est, postquam autem hostis cum copioso agmine erumperet, eundem non solum, captis et caesis multis, repulisti verum factis post obtentum succursum eruptionibus depressisti, imo traductis per pontem super Fluvium Rohr structum infra Civitatem Illik agminibus penes Steinstrass ad Viam publicam Temet sistendo, motusque hostiles observando dictum validum pontem penitus annihilasti; captamque Civitatem Dirn rursum Ditioni Caesareo-Regiae reddidisti; cumque ad dictam Civitatem Illik per hostem continuo molestatus fuisses, ex improviso eundem adortus, eundem ex integro intercepisti, Mareschalloque a Clairfait praesentasti, idipsum circa Rüremond quoque effectui mancipando, cura Excubiarum ultro quoque Tibi concredita existente;
Anno porro Millesimo septingentesimo nonagesimo tertio ad Altenhofen Inimicum denuo aggressisti, eundem relictis post se septemdecim Tormentis campestribus in Fugam adegisti, ad Mastrich vero progressus in Fugam jam adacto hoste innumeros ejusdem Commeatus et Munitiones Bellicas, captis compluribus militibus, in potestatem Caesareo-Regiam redegisti; Civitate Donger feliciter occupatâ ac Tormentibus Currulibus ibidem repertis ab Hoste ademptis existentibus; explorato demum eo, Hostem S. Thron derelinquendo sub ductu Generalis Dumourier ad Lovanium contractis copiis suis Exercitum Caesareo-Regium quadrifariis agminibus aggredi velle, Tu ad Tirlamon eousque Inimicum velitationibus detinuisti, donec Caesareo-Regius Exercitus semet contrahendo, ad defensionis statum ponere potuit, quo feliciter transacto Temet ad Osmael fine ordinandarum Excubiarum contulisti, communito autem Osmael, ac mox actione interventa, Tu Hostem tanto cum impetu inter Tormentorum fragorem aggressus, ut fuga sibi consulendo, redacto ejusdem peditatu in confusionem, ademtisque viginti octo Tormentis cum compluribus Currulibus munitionibus, Equitatum usque ad noctem persecutus es, imo sequente mane Generalem Benyovszky cum tribus Legionibus succursum adferentem* deturbasti et usque Tirleman persequendo, ipsum Locum repertis tribus Tormentibus occupasti, expost Hostem rursum ultro quoque Lovanium usque persecutus, unde Bruxellas proficiscendo, ibidem desumpto a Magistratu Homagio Hostiles Copias ad Mons usque insecutus, copiosis Tormentis cum suis munitionibus abductis et ducentis Capitibus interceptis, in cujus etiam Rei memoriam Insignis Ordinis Militaris Regio Theresiani cruce decorari meruisti;
Sic! («Generale adferente» helyett.) A Dévay-kéziratban: «adveniente Domino Generali Benyovszky cum tribus suis legionibus feleciter ipsum [hostem] deturbavimus.»
Abhinc ad limites Gallicos ordinatus, observatis Inimici Motibus ad Arcem Valenciennes occasione Obsidionis complures intercepisti, in Captivitatem abduxisti, subjugata vero Arce, Hostem versus Cambre depulisti ipso etiam Loco occupato existente, ad Orsi expost et Lill expeditus, fatum Orsi ab hostili Manu conservasti, quinquaginta Equites occasione captae Marsien* liberasti, ipsa etiam Marsien* paulo post recuperata, interceptis attunc quatuor fere Millibus ex Inimicis, quindecim item Tormentis ac aliis Munitionibus, quae omnia jussu Altiorum Duci a Yorck tradidisti.
Igy! (A Dévay-kéziratban: Marsin.)
Igy! (A Dévay-kéziratban: Marsin.)
Hyeme autem subsecuta cum Copiis Generali Otto subordinatis contra Hostem agendo, ademptis eidem decem Tormentis in Picardiam usque eundem depulisti, prout ex commisso ad Trojanville praelio contra Hostem triumphando rursum eidem cum Vice Colonello Tuo tredecim Tormenta cum septem curulibus Munitionibus ademisti, ad Cambreque usque fugasti, expugnata vero Landreczy ex parte Lill Hostem Vallidis Copiis irruentem rejecisti pluribus Tormentis occupatis; Duce dein Yorck ac Generale Otto versus Turquen in Galliam progredientibus Tu aciem primariam ducendo, ejecto duobus ex Castris Hoste, omnia ejusdem Requisita et Commeatus occupasti, sed et in Conflictu ad Torne sub ductu Generalis Gallici a Pichegrue intervento, Tu cum Ala Anglicani Equitatus in levo Cornu constitutus e bis mille quingentis Capitibus consistentem Equitatum hostilem aggressus, eundem ingenti cum damno repulisti, peditatum e duabus quoque Possessionibus fugasti, ipso Generale Pichegrue semet retrahente, in cujus etiam rei contestationem in Generalem renunciatus es.
Exercitu posthaec aliorsum procedente, Tu ad Obsidionem Arcis Oudenard solvendam expeditus, Hostem velitationibus tam crebro infestasti, ut idem ab oppugnatione desisteret, derelictis copiosis in Schelda Fluvio Navibus et Granariis unde expost a Principe a Coburg ad Viam intra Tirlamon et Sodomum Namurcum versus ducentem observandam ire jussus, quorsum etiam penetrasti, ast ob validam hostilem Manuum Temet extracto e Civitate Praesidio ad S. Thron pedetentim retrahendo, post multas tandem arduas velitationes cum Generale ab Hadik feliciter conjunxisti cumque Exercitu Rhenum transivisti, aciem semper postremam ducendo.
Ingruente demum anno millesimo septingentesimo nonagesimo quinto cum Generale Kray Moguntiam versus ordinatus, Tu ex Castris Schwetzingensibus versus Friburgum ad Wurmserianum Corpus ibidem Castra metans profectus, cumque jam circa Rhenum ante Exercitum Excubias instituisses, audito eô, Hostem a Tergo Manheimium occupasse, mox Exercitus Caesareo-Regius abinde se Heidelbergam movit, sicque conjunctis viribus Hostem aggrediendo, eum Castris exuit, capto per Tuas Copias Generale Udeno, hostilique Equitatu fugato, ac semet intra Moenia Arcis occludente, verum suscepta mox ejusdem Arcis Oppugnatione, ad deditionemque coactae, Cura Excubiarum inter pericula Tibi concredita exstitit. Abhinc versus Kaiserslautern ac Bipontinum ire jussus quidem, ast cum vi hostis resistere non poteras, Temet per Mühlbachium usque Landstuhl retrahendo, nunc fatum Locum Inimicis cedere, verum insequente die contractis Copiis in Hostem irruendo eundem rursum recuperasti Bipontiumque usque fugasti innumeris eorum in Capitivitatem abductis;
Hyemis parte taliter in Landstuhl transacta, initio attamen Anno Millesimi septingentesimi nonagesimi sexti Generalis Hostilis Sincer cum numerosis Copiis adventans Te abinde retrahere coegit, verum Tu collem proximum occupando, communitis sylvis progressum ejus recidisti, eundemque Bipontinum usque ad recedendum coegisti; ineunte dein vere Hoste Rhenum trajecto Peripheriamque ad Düsseldorf et Coloniam Agrippinam Copiis suis inundante, ac clam ex montibus prodeunte, eidem Te aggredi volenti circa Türkheim resistendo, eundem feliciter repulisti, ad Obersheim vero non procul ad certum pontem Te collocantem rursum aggredi intendenti fortiter resistendo rejecisti, imo insequente die denuo Tuas et Generalis Sztaray Copias invadentem feliciter repulisti intercepta una ejusdem selecta Legione et compluribus levibus Equitibus; traducto vero violenter ad Kehl per Rhenum cum Copiis validis Generale a Moureau, ubi Exercitus Caesareo-Regius semet retrahere necessitabatur, Tu Hostem continuis velitationibus impedivisti, factis copiosis Captivis, in salvum quoque reddito Commeatu Caesareo-Regio, ubi dein Ulmum Temet recepisti, Danubiumque cum Copiis trajecisti, cumque observasses Capitaneum a Mecsery ab Hoste aggredi, Tu auxilio accurrendo, ad agmenque Hostile irruendo repulisti, occupatis duobus Tormentis et tribus Munitionis Currubus, redactisque in Captivitatem in circa tercentis Capitibus; postquam tamen Nuncium allatum esset, Inimicum Exercitum nostrum aggredi velle, Tu cum Generale Rise eum adoriri jussus, utut Vos eidem fortiter restitissetis,* relictisque Castris cum non paucis Officialium Equis et aliis Vasis ac quatuor Tormentis, nec non mille quingentis in Captivitatem abductis, eum in Statum confusum perduxissetis ad sexque horarum Spatium redegissetis accepto attamen mox Mandato Vos rursum trans Danubium retrahere jussi ac insuper Tibi Augustam Vindelicorum recipiendi, curaque Excubiarum Exercitus Generalis a Latour gerendi imposita est; quoniam autem per Exercitum Generalis a Moureau indesinenter Caesareo-Regius Exercitus infestatus fuisset, abinde semet Friedbergam recipiendo, factaque isthic mox infelici pugna ubi duobus sub Te Equis amissis, acceptaque in pectore contusione hac tamen spreta ibidem ultro in gerenda Excubiarum Cura permansisti, per quotidianas velitationes plurimos in Captivitatem deduxisti;
Hibás átirása a Dévay-kézirat megfelelő helyének, mely ép megfordítva ezeket mondja: «Dominus Generalis Riese a dextera, Ego vero a sinistra impavidum adorti hostem (quamquam autem per non contemnenda nobis, et vel maxime mihi illata damna fortiter restiterit») stb. I. f. 13. l.
cum vero ad Monachium Hostis labefactatus sibi Fuga consuluisset, Tu cum Tibi subordinatis eum persequendo, conflictuque ad Schropenhausen adornato, cum eodem tam viriliter dimicasti, eique resististi, ut idem semet versus Neoburgum per paludes et lacunas, pontesque post se dirutos, relictis nonnullis currulibus Munitionibus, interceptisque ex Copiis quam plurimis retrahere coactus sit; sed et ad Petmes caeso toto ejus agmine hominibus paucis semet subducentibus in Captivitatem abductis; allato demum nuncio eo, quod Hostis Temet adoriri paret, eidem obviam progressus insperato eundem aggrediendo in Fugam redegisti uno Colonello et tribus Centuriis semet sponte subjugantibus, reliquis in Sylvis salutem quaerentibus, sed et insequente die* Hostiles Generales, res et Gazam cum Vigintiquinque mille Florenis duobus item Comissariis deprehensos intercepisti,* pecuniamque Aerario Nostro resignasti, Octomille Florenis subin inter Copias ex Ordinatione Archiducis Caroli distributis existentibus; posthaec Neoburgo ultro progredientem Generalem Moureau cum suis Agminibus, continuis Velitationibus multum detinuisti quidem, observato tamen eo, Te Hostem a Tergo et undiquaque circumvenire velle, Tu Temet ex Petmes ad Schropenhausen retrahendo, adortu tamen mox ex Ajka subsecuto, eundem feliciter repulisti, compluribus Nostris in Libertatem assertis, ex Inimicis vero in Captivitatem abductis, tandem ex Ajka Hostem insequi jussus, infra Augustam Vindelicorum trajecto Danubio eandem ingressus, sed paucis ex hostibus repertis, verum ad Donaueschingen, ubi se rursus ad defensionis Statum posuisset, Tu cum Generale a Latour eundem de novo tam viriliter aggressus es, ut Loco cedere, seque per Sylvas et Latebras Neostadium, hinc Freiburgam, ac tandem Brisacum se retrahere coactus sit; his omnibus feliciter terminatis Freiburgo fine insequendi Inimici expeditus; Hoste interim jam Rhenum cum Copiis trajecto, Tu cum copiis Hönningen Versus progressus ibidem Tibi Cura Excubiarum Basilea inchoando usque Brisacum concredita existente: sed et medio tempore intervenientibus aliis etiam, quod tamen hac Vice praeterimus, pluribus Conflictibus, Velitationibus, et Actionibus tamdiu semper in persona interfuisti, donec ob singularia Tua merita in proximo praeterito Anno millesimo septingentesimo nonagesimo nono in Campi Mareschalli Locumtenentem clementer denominatus exstitisses;
A Dévay-kéziratban: «Eadem etiam die» (16. l.).
Az előadás itt téves. A Dévay-kéziratban: «alia a me exmissa agmina in nonnullos hostium impegerunt, qui caesi cujusdam proprii Generalis res et Gazam in uno rusticano curru deportatam ubi in puro aere 25 millia florenorum reperta sunt, comitabantur; haec omnia cum duobus etiam ibidem captis comissariis in manus nostras devenere» (I. f. 16. l.).
ut igitur erga testatum istiusmodi Tuum Zelum Laude et comendatione dignum, quem deinceps quoque persequendum de Te firmiter et benigne pollicemur, satisfactionem Nostram testatam reddamus, Te PAVLUM DÉVAY, ac per Te Haeredes, et Posteros Tuos DEI Benedictione legitime nefors jam natos et in infinitum nascituros utriusque Sexus Universos Animo deliberato ex certa Nostra Scientia, ac Potestatis Nostrae Caesareo-Regiae Plenitudine, gratiaque speciali e Statu et Conditione Nobilium seu Equestri clementer eximentes, in Numerum, Ordinem et Consortium praedicti Nostri Regni Hungariae Partiumve eidem adnexarum Liberorum Baronum seu Magnatum rubra cera in Literarum suarum Obsigillatione utentium, recipiendum, evehendum, aggregandum et annumerandum recipiendosque, evehendos, aggregandos et annumerandos duximus, volentes et per expressum decernentes ut Tu PAVLE DÉVAY Haeredesque et Posteritates Tui utriusque Sexus Universi DEI Benedictione nefors jam nati, et in infinitum nascituri a modo in posterum futuris et perpetuis semper temporibus ubique Locorum et Terrarum omnibus illis Gratiis, Privilegiis, Honoribus, Dignitatibus, Immunitatibus, Libertatibus, Praerogativis, Exemptionibus, Indultis, Favoribus quibus caeteri praelibati Regni Nostri Hungariae Partiumve eidem adnexarum Liberi Barones seu Magnates sive de Jure, sive de antiqua Consuetudine aut aliter qualitercunque utuntur, fruuntur, et gaudent, tam intra, quam extra Judicium et Comitia, aliasve ubivis uti, frui, et gaudere, Litterasque Tuas quascunque Cera rubra instar aliorum Baronum et Magnatum munire possis et valeas, Haeredesque et Posteritates Tuae Universi valeant atque possint;
Quo vero perpetuum hujus Nostrae ad hanc Dignitatis Sublimationis exstet Documentum, eademque pleniori Beneficio decorata in oculos clarius incurat* Hominum, antiqua Gentilitia Tuorum, quibus hactenus usus es Armorum Nobilitarium Insignia, non solum laudavimus, approbavimus, ratificavimus et confirmavimus, sed etiam in parte auximus, quemadmodum vigore praesentium approbamus, laudamus ratificamus et confirmamus, prout et augemus, in huncque ut sequitur modum in futurum gestanda, et deferenda benigne concedimus et elargimur,
Igy, – incurrat helyett.
Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, exhibens tres Montes Albopetrosos, quorum medius, isque eminentior, sustinet Virum Cataphractura armatum in Casside plumis rubris Strutionis ornatum Manuum Dextra Gladium evaginatum Manubrio aureo fulgentem, ad Scuti pedem pro quiete fixum tenentem, sinistra latus fulcientem; Scutum ipsum tegit Corona Baronibus propria, unde assurgunt tres Galeae Torneariae, coronatae Clatrataeque seu apertae, purpura suffultae, auro reductae, torquibus ac Monilibus circumductae suisque apicibus fastigiatae, ac prima quidem, quae media est, ac situ recto apicem gerit, sustinet Virum Cataphractum Scutarium stricto tamen Gladio Minacem genutenus exurgentem, secunda vero quae a Dextris est, et situ obliquo, refert duo Vexilla, aureum et atrum Colorem horisontaliter alternatim exhibentia, ac huc et illuc defluentia, tertia denique Situ pariter obliquo locata Galea profert Leonem aureum inguinetenus exurgentem lingua rubicunda exerta et Cauda post Tergum erecta, anteriores pedes ad raptum protendentem. Laciniae Galearum argenteae et caeruleae sunt. Duo demum Gryphi aurei Scutum ipsum respiciunt et anteriorum pedum dextris falculis Gladium evaginatum elevantes Telamonum vices obeunt, et Scutum utrinque stipant, Quemadmodum haec omnia in Principio seu Capite praesentis Diplomatis Nostri Pictoris edocta manu seu artificio genuinis coloribus depicta et ob Oculos intuentium lucidius posita esse conspicerentur;
Liceat itaque Tibi PAVLO DEVAY, Tuisque Haeredibus et Posteritatibus DEI Benedictione legitime nefors jam natis et expost nascituris utriusque sexus universis praedeclarata Armorum Insignia in omnibus et singulis decentibus Actibus, Exercitiis et Expeditionibus tam serio quam joco in Hastitudiis seu hastatorum dimicationibus pedestribus et equestribus, in Bellis et quibuscunque Pugnis cominus et eminus, in Scutis, Banderiis, Vexillis, Clypeis, Tentoriis, Caenotaphiis, Sepulchris, Monumentis, Clenodiis, Annulis, Monilibus, Sigillis, Aedificiis, Parietibus et Supellectilibus libere et pacifice ac absque omni impedimento, molestia et contradictione habere, gestare, ac deferre illisque in aevum uti, frui et gaudere et insuper aptus et idoneus sis Tuique Haeredes et Posteritates legitime nascituri universi sint apti et idonei ad ineundum et recipiendum omnes Gratias et Libertates, Exemptiones, Jura, Feuda et Privilegia, ad utendum denique singulis juribus, quibus caeteri a Liberis Baronibus orti capaces et participes veri Regni Nostri Hungariae et Partium eidem adnexarum Literi Barones seu Magnates utuntur, fruuntur et gaudent, quomodolibet consuetudine vel de Jure, nemine unquam prohibente;
Imo evehimus, aggregamus, annumeramus, praedeclarataque Armorum Tuorum Insignia acceptamus, approbamus, ratificamus et confirmamus, Teque et Tuos Posteros legitime nefors jam natos et in infinitum nascituros praeattacto Baronatus Titulo et Honore donamus, et condecoramus; atque ideo universis et singulis Majestatis Nostra Regnorum Ditionumque et Provinciarum Nostrarum Subditis tam Ecclesiasticis quum Saecularibus cujuscunque Status, Gradus, Dignitatis, Ordinis, Conditionis et Praeeminentiae existant serio mandamus ut Te PAVLVM DÉVAY, Tuosque modo quo supra universos pro veris et indubitatis Liberis Baronibus, seu Magnatibus cum Praedicato Magnifici habeant, nominent et honorent, iisdemque Titulis jugiter frui et gaudere sinant, nec adversus hanc benignam Nostram Gratiam et Indultum impediant, turbent aut molestent, ac ab aliis impediri aut molestari permittant quovis modo; Siqui vero ex Nobis Subjectis id attentare praesumserint Nostram et Successorum Nostrorum noverint Indignationem se ipso facto incursuros.
In quorum Fidem et Testimonium hasce Litteras Nostras Privilegiales Manus Nostrae Propria Subscriptione, et Secreti Sigilli Nostri Majoris, quo ut Rex Hungariae Apostolicus utimur impendentis Munimine emanari curavimus.
Datum per Manus Fidelis Nostri sincere Dilecti Spectabilis et Magnifici Comitis Caroli Pálffy ab Erdőd perpetui in Vöröskeő Aurei Velleris et una Insignis Ordinis S. Stephani Regis Apostolici Magnae Crucis Equitis, Comitis Posoniensis, et Comitatus Nominis ejusdem Perpetui ac Supremi Comitis, Arcisque Nostrae Regiae Posoniensis aeque ac Supremi Capitanei, Camerarii Consiliariique Nostri Actualis Status Intimi, Curiae Nostrae Regiae per Hungariam Magistri, necnon per idem Nostrum Regnum Hungariae Aulae Nostrae prout et dicti Ordinis S. Stephani Cancellarii, in Archiducali Civitate Nostra Vienna Austriae die quinta Mensis Januarii Anno Domini Millesimo Octingentesimo, Regnorum Nostrorum Romani Hungariae item Bohemiae ac reliquorum Anno Octavo.
Reverendissimo, Reverendis ac Venerabilibus in Christo Patribus (Archi Episcopatu Strigoniensi vacante) Comite Ladislao Kollinich de Kollegrad Colocensis et Bacsiensis Canonice unitarum Metropolitanarum Ecclesiarum Archiepiscopo, Andrea Bacsinszky Graeci Ritus Catholicorum Munkatsiensis; Matheo Francisco Kerticza Bosnensis seu Diacovariensis et Syrmiensis, Josepho Bajzáth Veszprimiensis, Maximiliano Verhovacz Zagrabiensis, Josepho Fengler Jaurinensis, Francisco Xaverio Fuchs Nittriensis, Joanne e Comitibus de Réva Scepusiensis, Ignatio Darabanth Graeci Ritus Catholicorum Magno-Varadiensis, Joanne Jessich Segniensis et Modrussiensis seu Corbaviensis, Nicolao Milassin Albaregalensis, Sylvestro Bubanovics Graeci Ritus Catholicorum Crisiensis; Josepho Martonffi de Csik-Mind-Szent Transylvaniensis, Francisco S. R. I. Comite Hrzan de Harras S. R. E. Cardinale Sabariensis (Sedibus Neosoliensi, Magno-Varadiensi Latini Ritus, et Vaciensi, Csanadiensi, Agriensi, Quinque Ecclesiensi et Rosnaviensi vacantibus) Josepho Pierer de Hodos Consecrato Tinniniensis, Nicolao Konde de Pokatelek consecrato Belgradensis et Samandriensis; Comite Sigismundo Keglevich de Buzin Electo Macariensi, Josepho Pethő Electo Drivestensis, Emerico Libero Barone Perényi Electo Bacensis; Josepho Zabraczky Electo Vegliensis, Antonio Madics Electo Pristinensis, Ecclesias DEI feliciter gubernantibus; Serenissimo item Archiduce Austriae Domino Josepho Regni Nostri Hungariae Palatino et Locumtenente Nostro Regio nec non Spectabilibus ac Magnificis Petro Vegh de Eadem Judice Curiae Nostrae Regiae, Comite Johanne Erdődy de Monyorokerék Regnorum Nostrorum Dalmatiae Croatiae Bano; Francisco Szent-Iványi de Eadem Tavernicorum, antelato Comite Carolo Pálffy ab Erdőd Curiae; Comite Francisco Zichy de Vásonkeo Pincernarum, Comite Josepho de Bathyán perpetuo in Németújvár Dapiferorum; Comite Michaele de Nadasd perpetuo Terrae Fogaras Agazonum, Comite Francisco Szécsényi de Sárvári-Felső-Vidék Cubiculariorum, Comite Josepho Erdődy de Monyorokerék Janitorum Nostrorum Regalium per Hungariam Magistris, Capitaneatu Nobilis Turmae Nostrae Praetoreae Hungaricae vacante, ac praelibato Comite Carolo Pálffy ab Erdőd Comite Posoniensi, caeterisque quamplurimis saepefati Regni Nostri Hungariae Comitatus tenentibus et Honores.
Franciscus m. p.
Comes Carolus Pálffy m. p. Joannes Barthodeiszky m. p. |
Második Ferencz, Isten kedvező kegyelméből mindenkoron felséges választott római császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmáczia, Horvátország, Szlavonország, Galiczia, Lodoméria, Ráma, Szerbia, Kúnország és Bolgárország apostoli királya, Ausztria főherczege, Burgundia, Lotharingia, Styria, Karinthia és Krajna herczege, Toscana nagyherczege, Erdély nagyfejedelme, Morvaország őrgrófja, Brabant, Limburg és Geldern, Württemberg, Alsó- és Felső-Szilézia, Milano, Mantua, Parma, Piacenza és Guastalla, Auschwitz és Zator, Calabria, Bar, Monferrat és Teschen herczege, Svevia és Charleville fejedelme, Habsburg, Flandria, Tyrol, Hannonia, Kyburg, Görz és Gradisca grófja, Burgau, Alsbó- és Felső-Luzsicza, Pont-ŕ-Mousson és Nomeny római szent birodalmi őrgrófja, Namur, Valdemont tartomány, Albimont, Zütphen, Saarwerden, Salm és Falkenstein grófja, a Vend őrgrófság és Mecheln ura, Neked, Dévay Pál altábornagy, kiváló hívünknek, üdvöt és Irántad való állandó császári királyi kegyelmünk nyilvánítását.
Sok századok óta igen dícsérendő szokása volt dicsőséges császári és királyi elődeinknek, hogy a kiket mint származásukra nézve előkelőket, életük feddhetetlenségével kiválókat s az erények díszével kitűnőket felismertek, azokat a többiek felett kegyelmükkel gyarapítani és új tisztekkel és méltóságokkal bőkezűen diszíteni igyekeztek; és pedig nem csak az okból, hogy azok maguk biztosan megértsék, hogy érdemeikért a Felség kegyelméből méltó tisztségeket és erényeik megfelelő jutalmát fogják elnyerni, hanem hogy utódaik is, házuk nagyobb díszének megőrzésére és gyarapítására ösztönzést nyerve, egész erejükkel és teljes akarattal törekedjenek az erény és igaz dicsőség hasonló módon való keresésére. Azért Mi is, a kik a háromszorosan legjobb és legnagyobb Isten akaratából egyéb királyságaink és tartományaink között a Magyar királyság gyeplőit is öröklési jogon szerencsésen kormányozzuk, mindig szilárdan követjük Elődeinknek, a néhai dicső magyar királyoknak rendelkezéseit és nyomdokait, s az irántunk és a keresztény köztársaság iránt érdemeket szerzett és az erény követésében buzgólkodó híveinket kegyelmünkkel és kedvezésünkkel felkeresni s jólétüket és díszüket elősegíteni és előmozdítani annyival is inkább iparkodunk, mert átlátjuk, hogy nem kevéssé szolgál a keresztény köztársaság gyarapítására és Fölségünk fényének nagyobb emelésére, ha a tisztes becsvágy szikráját, mely a természettől a halandók lelkébe oltatott, ily módon is élesztjük és az erények kiválóságát jótéteményeinkkel ékesítve, kegyelmünk örök zálogául az utódok emlékezetére adjuk, – hogy ezen eljárás követése által azoknak lelkei, kegyeinkre emlékezve, mintegy éles ösztökélést nyerjenek a keresztény köztársaság és Magyarország szent koronája iránt minden alkalommal teljesítendő szolgálatokra, s annál buzgóbban igyekezzenek az erény és hűség kiváló cselekedeteinek gyakorlására.
Mivel tehát eme dolgok méltányos figyelembe vétele állandóan foglalkoztatja lelkünket, ez idő szerint Te, Dévay Pál, találtattál előttünk méltónak, hogy Téged, miután kiváló katonai szolgálataiddal és ezek által szerzett érdemeiddel erre rászolgáltál, kegyesen kitüntessünk; kiváltkép a mikor megértettük, hogy Te régi nemes családból származol s elődeid és őseid a Mi Felséges Osztrák Házunknak és az előbb említett magyar szent koronának és közügynek minden körülmények között s bármely alkalom követelményeihez képest, sokféle hű és egyben hasznos szolgálatot tettek. Te pediglen, dícséretesen haladva említett őseidnek nyomdokain, az ezerhétszázötvenhatodik esztendőtől kezdve zászlósi minőségben katonai szolgálatba lépvén, az újonnan felállított császári és királyi jász ezredben, azon időtől fogvást mindig hősi módon viselkedtél és elegendő ismeretet szerezve a haditudományokban, különböző ütközetekben és vállalatokban vitézségednek jeles bizonyítékait adtad. Nevezetesen még ugyanazon fentemlített esztendőben ama győzelmes kolini csatában, a melyben hátas lovadat golyó által magad alól elvesztetted, oly vitézül viselkedtél, hogy méltónak találtattál arra a bizalomra, hogy fontos ügyek végzésével bízassál meg; így Hadik tábornok által néhány alád rendelt lovassal és horváttal Leipa városából a csehországi hegyekbe küldetvén Zwickau és Kamnitz* tájára az ellenség mozdulatainak megfigyelése czéljából, nem csak a legnagyobb éberséggel figyelted meg mozdulatait, hanem még több száz társzekerét elfogván, ezeket, mivel a felmerült akadályok miatt tovább nem szállíthattad, felégetted, azonban a katonai szállítmányt és a lovakat elfogván, beszolgáltattad a főhadiszállásra. E megbizatásod szerencsés véghezvitele után Ujházy ezredessel az ellenség üldözésére küldetvén, azt egészen Zittau szászországi városig üldözted, neki számtalan károkat okozván; azonfelül pedig Nádasdy gróf tábornok által fontos és bizalmas ügyekkel bizattál meg, a melyeket oly körültekintéssel vittél véghez, hogy – részt vevén azután még a szerencsés landeskronei ütközetben – kiváló harczi vitézségedért érdemesnek találtattál, hogy a Károly herczeg ő Fenségének és Daun gróf tábornagynak figyelmébe ajánltassál.
Böhmisch-Kamnitz, Zwickautól nyugatra. Új adat; az életrajzban: e város nincs említve («intra Bohemiae montes inter Zwikau et Zwittau situatos» – mondja az életrajz.)
Ezeken kívül még ugyan az ezerhétszázötvenhatodik évben, Hadik tábornok vezetése alatt, személyesen jelen voltál a porosz király székvárosának, Berlinnek megtámadásánál; a rossbachi ütközet után pedig Vécsey báró alezredes alatt az alád rendelt csapattal a porosz csapatokat Sziléziába, egészen Neuburg* városáig üldözted, miközben több pontonszekerét elfogtad. A következő évben pedig, a mikor az ellenség erős ostrom alá fogta Olmütz városát, Daun gróf tábornagy által felderítés czéljából Gubenyig* küldettél; ez alkalommal kifürkésztél kilencz Sziléziába vezető utat s kitudván az ellenség elfogott hírvivőjétől, hogy ama híres ellenséges szállítmány már Olmütz felé tart, erről jelentést tettél Laudon és Siskovics tábornokoknak; a mi felfedeztetvén, a szállítmány semmivé tétetett s Olmütz városa az ostrom alól felszabadult; e tettednek jutalmául Te a főhadnagyi tiszttel tüntettettél ki, az alád rendelt csapat pedig pénzbeli ajándékkal jutalmaztatott. A hochkircheni csatában pediglen személyesen jelen voltál; úgy másokban is, Stulpen* és Bischofswerda mellett (a hol egy tisztünket, kit az ellenség negyven katonájával együtt elfogott, kiszabadítottad, sőt az ellenséges csapat egy részét foglyul ejtve, azt Daun gróf fővezérnek általadtad); a mely vitéz cselekedeted jutalmául a Nádor-ezred kapitányává neveztettél; s hogy ezentúl is önszántodból, hosszú sorozatban és dícséretes buzgalommal mennyire kimutattad ügyességedet, eléggé ismeretes Felségünk előtt.
Helyesen: Naumburg. (A Dévay-kéziratban is Neuburg.)
Giebau. (A Dévay-kéziratban is: «usque Gubeny».)
Stolpen.
Ugyanis az ezerhétszázötvenkilenczedik évben, Kleist ellenséges tábornoknak Csehországba való betörése alkalmával (mikor Fink tábornok ugyanott már elfogatott) Brentano tábornok parancsára* Maxen mögött a Giesshübeli hágóig és onnan Csehország határáig üldözted az ellenséget, s az ellenséges segédcsapatoktól, melyek a mondott Cseh királyságba törtek, nem csak elvetted a lábas jószágból álló összeharácsolt zsákmányt, de közülük sokat fogságba is hajtottál.
Új adat; Dévay kéziratos életrajzában (2. l.) e tábornokot nem említi.
Az ezerhétszázhatvanadik évben pedig Freibergnél és más helyeken az ellenség zaklatására kiküldetvén, Katzenhäusernél az ellenséges előörsöket legyőzted, Leipzig felé pedig egy tisztet harmincz emberével és hatvan tartaléklóval, Voigtsdorf falunál Augustusburg mellett megtámadván, kevesek kivételével mind elfogtad és Brunyan tábornok elé vitted.
A következő évben pediglen, Ried tábornokkal jelen lévén Drezda városának ostrom alól való felszabadításánál, nem messze Radebergtől, kitudván az ellenség tervét, Lusinszky kapitánynyal együtt egy ellenséges kapitányt más két tiszttel és mintegy nyolczvan közlegénynyel fogságba vittél, a mely tettedért magától O’Donel tábornoktól dícséretben részesültél;* azon alkalommal pedig, mikor Daun gróf tábornagy a sereggel Drezda és Grossenhain között táborozott, Te válogatott emberekkel visszamaradván, az ellenséges támadásokat visszaverted és sokat közülök elfogtál.* Sőt, a mikor Lacy gróf tábornok Berlin felé küldetett, Te pedig visszahagyattál Bunzlaunál, hogy az ellenség mozdulatait, Liegnitz és Glogau felé megfigyeljed, mindaddig ott maradtál, a míg a seregek Daun gróf tábornagy vezérlete alatt odaérkeztek; azután tovább haladva, Priebus városából futárként küldettél Lacy gróf tábornok után, neki hírt viendő, hogy a porosz király őt hátba akarja támadni, a mit szerencsésen végbe is vittél. Ez megtörténvén, a hadak Wittembergnek vették útjokat, s kevéssel ezután Torgaunál ütközet vívatván, ott könnyű sebet vettél, de már a Lipcse mellett végbement ütközetnél ismét jelen voltál s abban vitézül viaskodtál.
Új adat; a Dévay-kézirat a tábornok nevét nem említi. (O’Donel Károly, Tyrconnel grófja, 1765. lovassági főfelügyelő, 1768-ban Erdély főkormányzója.)
A diploma itt rövidíti a kéziratot s nem említi, hogy e támadások akkor mentek végbe, mikor a két ellenséges sereg Sziléziába vonult egymás mellett.
Végül, Altenburgnál lévén állomáson, mikor Pegau előtt vezetted az előörsöt és a császári királyi hadak Meuselwitztől előrenyomultak, Te az ellenséges előörsöt Pegau faláig üldözve, a legtöbbjüket fogságba ejtetted; azután Lobkowitz herczeg tábornagy által a Lipcse felé vezető országút megfigyelésére küldetvén, a mint az ellenségtől megtámadtattál s már tiszteink egyike fogságba is esett, Te mégis a tieiddel együtt hősiesen védekezvén, a túlnyomó ellenséget foglyai hátrahagyásával s roppant veszteségével megfutamítottad, sőt egy segítségére érkezett zászlóaljat rögtön megtámadván s legnagyobb részét levágván, végül magát Pegaut is bevetted. Aztán a császári királyi seregek visszavonulásánál az ellenségtől nemcsak foglyokat ejtettél, hanem az ellenség által elvett császári királyi szállítmányokat viszszaszerezted; végül résztvettél a Teplitz melletti összecsapásban, a hol, miközben az ellenséget a határig űzted, könnyű sebet nyertél; és jelen voltál még a Brandnál és Freibergnél vívott csatákban is; mikor pedig a császári királyi hadsereg Henrik porosz herczeg által Szászországból kiszoríttatott, s Csehországba ellenséges csapatok törtek be, Te számos élelmi raktárat és magtárat megmentettél.
Majd bekövetkezvén az ezerhétszázhatvanharmadik évben az áldásos béke, a fölötte veszedelmes Vereczkei szoroshoz küldettél a lengyel konfederáltak betöréseinek visszatartására és megfékezésére; annak utána, nehogy a törökök ellen folyó orosz háború alkalmából a pestis behurczoltassék, az alád rendelt részben rendes katonasággal, részben fegyveres népfölkelőkkel a Moldvai Havasokban állomásozván, a Mi császári királyi seregeinknek Galicziába vonulásáig felsőbbséged akarata szerint mindent serényen elvégeztél. Utóbb a Török-ezred feloszlattatván, Te a Nádasdy-ezredhez helyeztettél át s az újból kitört porosz háborúban Hohenelbénél, mindjárt kezdetben, boldog emlékezetű Nagybátyánk, a felséges és hatalmas II. József választott római császár és magyar apostoli király jelenlétében az ellenség erős előörsét megtámadván, nagy veszteségével hátrálásra kényszerítetted, mind a tieiddel sértetlenül visszatérve; sőt Csehországból való visszavonulása alkalmával magának a porosz királynak is nagy károkat okoztál, a miért is a legmagasabb kegy jeléül rögtön őrnagygyá neveztettél ki; azután Schatzlar és Schneeberg közt táborozván az ellenség, annak kétszáz lovasát a sziléziai Michelsdorf mellett megtámadván, részint elfogtad, részint megfutamítottad. Ezek után ezrededdel Csehországban, Reichenberg tájára helyeztetvén, Kratzau és Grottau határában egészen Friedlandig folyton az előörsöket vezetted. Midőn pedig újra visszatért az áldásos béke, Te Galicziába rendeltettél, a hol különös császári királyi kegyből alezredessé nevezetettél ki s az Eszterházy Imre-ezredhez helyeztettél át; utóbb pedig Keglevics István gróf [ezredes] tábornokká neveztetvén ki, Te annak helyére léptettettél elő, azután pedig a török háború alatt Laudon báró tábornagy által a poroszok mozdulatainak megfigyelésére alkalmaztattál.*
A cseh határon. Fontos kiegészítő adat: Dévay a saját kézirati életrajzában nem említi.
Végül az ezerhétszázkilenczvenkettedik évben ezreded Csehországból a francziák ellen Belgiumba rendeltetvén, midőn Schrőder altábornagytól Longwy környékén a franczia határ kikémlelésére küldettél ki, Lafayette franczia tábornokot, ki mintegy tizennyolczezer emberrel a császári királyi birtokra betört, az alád rendelt ezreddel s a Stuart- és Kinszky-féle két zászlóaljjal elűzted, sok emberét elfogván és levágván. A mikor pedig Clerfayt tábornagy Longwy városát elfoglalta s a Champagneba betört, ámbár az utak rosszasága miatt a seregek visszavonulni kényszerültek, Te mégis az üldöző ellenségből nem keveset foglyul ejtettél; azután téli szállásra Monsba rendeltettél. Mikor pedig Dumouriez tábornok hetvenkétezer emberrel támadott s az ütközet* a császári királyi seregre nézve balul ütött ki, egész Belgium elfoglaltatott s a császári királyi hadak egészen Lüttichig visszavonulni kényszerültek, ekkor e vidéken az összes előörscsapatok vezérlete rád ruháztatott. Miután pedig az ellenség feles haddal kitört,* nemcsak visszaverted, számos emberét elfogva, és levágva, hanem akkor is, a mikor segítséget kapva, újból kitöréseket intézett, visszatartottad. Ezeknek utána, mikor a seregek a Roer folyó hídján Jülich városa alatt átkeltek, Te megállottál Steinstrass mellett az országuton s az ellenség mozdulatait figyelve, a mondott erős hidat teljesen elpusztítottad; majd elfoglalva Düren városát, azt a császári királyi uralomnak visszaszerezted. Mikor pedig az említett Jülich városa mellett az ellenség téged folyton zaklatott, váratlanul rátámadván, mindenestül elfogtad és átszolgáltattad Clerfayt tábornagynak, ugyanígy cselekedvén Roermond mellett is; az előörscsapatok vezetése pedig továbbra is rád bizatott.
Monsi vagy jemappei ütközet.
t. i. Lüttichből.
Az ezerhétszázkilenczvenharmadik évben aztán Aldenhovennál az ellenséget újból megtámadván, őt tizenhét tábori ágyújának hátrahagyása mellett futásra kényszerítetted; majd Maastrichtig nyomulva, a már futásnak eredt ellenségtől számos emberét foglyul ejtve, rengeteg élelmi és hadi készletet zsákmányoltál a császári királyi seregek számára. Ezután Tongres városát szerencsésen elfoglalván, az ott talált ágyúkat az ellenségtől elragadtad. Végül kifürkészvén, hogy az ellenség Saint-Trond városát elhagyva Dumouriez tábornok vezérlete alatt Löwennél összegyűjti hadait, s a császári királyi sereget négyszeres túlerővel akarja megtámadni, Te Tirlemontnál az ellenséget csatározásokkal mindaddig visszatartottad, a míg a császári királyi sereg magát rendbe szedve védekező állást tudott elfoglalni; a mit szerencsésen véghez vivén, az előörsök elrendezésére Orsmaelig vonultál, s Orsmaelt megszállottad; majd azután mikor az ütközet* megkezdődött, Te az ellenséget ágyútűz alatt oly hevesen rohantad meg, hogy futásban keresett menedéket; s gyalogságát szétszórva s huszonnyolcz ágyúját számos lőszeres társzekérrel elfoglalva, lovasságát egészen éjjelig üldözted. Sőt másnap reggel, a mikor Benyovszky tábornok három zászlóaljjal segítségedre jött, hátrább szorítottad és egészen Tirlemontig üldözted, s ezt a helységet, itt is három ágyút zsákmányolva, elfoglaltad. Ezután az ellenséget ismét tovább üldözted egészen Löwenig, a honnan Brüsselbe érvén, ott a hatóságtól kivetted a hűségesküt. Majd az ellenséges hadakat egészen Monsig kergetve, számos ágyújokat a lőszerrel együtt elvetted s kétszáz emberüket elfogtad; a mely tetteid emlékére a jeles királyi katonai Terézia-rend keresztjével való kitüntetésben részesültél.
Neerwindeni ütközet.
Innen a franczia határra rendeltetvén, Valenciennes várának ostroma alkalmával figyelve az ellenség mozdulatait, számos emberét fogságba vitted, s a vár bevétele után Cambraiig űzted, magát e helyet is elfoglalván. Azután pedig Orchiesba és Lillehez küldetvén, a mondott Orchiest az ellenséges haderőtől megoltalmaztad; Marchiennes eleste alkalmával onnan ötven lovast kiszabadítottál, s maga Marchiennes is kevéssel utóbb visszavétetvén, s ott az ellenségnek majdnem négyezer embere s tizenöt ágyúja és egyéb hadikészlete elfoglaltatván, mindezeket följebbvalóid parancsára átadtad York herczegnek.
A tél bekövetkeztével* aztán az Otto tábornok alá rendelt csapatokkal küzdve az ellenség ellen, tíz ágyúját elvetted és Picardiáig űzted, valamint a Trojanville melletti csatában is az ellen fölött diadalmaskodva alezredeseddel együtt újból tizenhárom ágyúját és hét hadi társzekerét elvetted és őt egészen Cambraiig szalasztottad. Miután pedig Landrecies megvétetett, Lille táján az erős sereggel támadó ellenséget visszavetetted és több ágyúját elfoglaltad. Ezeknek utána York herczeg és Otto tábornok Francziaországba Tourcoing felé nyomulván előre, Te az előhadat vezetted s az ellenséget két táborából is kivervén, minden felszerelését és élelmi készletét elfoglaltad. A Tournai mellett Pichegru franczia tábornok vezetése alatt vívott csatában pedig Te az angol lovassággal együtt a balszárnyon harczolva,* az ellenség kétezerötszáz főből álló lovasságát megtámadván, óriási veszteségével visszaűzted, s a gyalogságát is két majorságból megfutamítottad, mire maga Pichegru tábornok is meghátrált; a mely vitézi tettednek jutalmául tábornokká neveztettél ki.
Valójában a következő 1794. év tavaszán. A Dévay-kéziratban: «Sicque subsequente Hyeme modicum quidem Quieti concessum est, verum adveniente vere» stb. (8. l.)
A Dévay-kéziratban: «hic Ego in laevo cornu constitutus cum Nostris et cum non paucis Anglici Equitatus copiis 2500 hostilem equitatum agressus» etc. (9. l.)
Miután a hadsereg ezek után másfelé vette útját, Te Oudenarde várának ostrom alól való felszabadítására küldetvén, az ellenséget sűrű csatározásokkal addig zaklattad, a míg az ostromot abbahagyta s a Schelde folyóban számos hajót és sok élelmi készletet hagyott hátra. Azután pedig Coburg herczeg által Tirlemont és Jodoigne között a Namur felé vezető út megfigyelésére küldetvén, odáig el is hatoltál; azonban az ellenséges túlerő miatt, Saint-Trond városából az őrséget kivonva, lépésenkint visszavonultál és számos heves csetepaté után végre szerencsésen Hadik tábornokhoz csatlakoztál és a sereggel átvonultál a Rajnán, mindig az utóhadat vezetvén.
Ezek után az ezerhatszázkilenczvenötödik év elkövetkeztével Kray tábornokkal Mainz tájára rendeltetvén, Te a schwetzingeni táborból Freiburg* vidékére érkezvén, az ott táborozó Wurmser-hadtesthez, itt már a Rajna mentén az előörsöket felállítottad, mikor annak hallatára, hogy az ellenség Mannheimet hátban elfoglalta, a császári királyi hadsereg onnan Heidelbergbe indult s egyesült erővel az ellenségre támadván, őt táborából kiverte. Ez alkalommal a Te csapataid Oudinot tábornokot elfogták s úgy megszalasztották az ellenséges lovasságot, hogy a vár falai közé menekült; majd megkezdődvén ugyanezen vár* ostroma, s az megadásra is kényszeríttetvén, azalatt az előörsök vezetése nagy veszélyek között rád volt bízva. Innen Kaiserslautern és Zweibrücken felé küldettél; mivel azonban az ellenség erejének ellen nem állhattál, Mühlbachon át Landstuhlig visszavonulva egyelőre e helyet ugyan átengedted az ellenségnek, de a következő napon a csapatokat összevonva az ellenséget megrohantad s a helységet visszafoglalva egészen Zweibrückenig űzted, számtalan foglyot ejtvén.
Freiburg im Breisgau.
Mannheim.
A tél egy részét így Landstuhlban töltötted; azonban az ezerhétszázkilenczvenhatodik év kezdetén Saint-Cyr ellenséges tábornok feles hadakkal jövén ellened, téged onnan visszavonulásra kényszerített; de Te a közeli dombot elfoglalva s az erdőket megszállva, útját elvágtad s őt egészen Zweibrückenig visszaszorítottad. Mikor aztán tavasz kezdetével az ellenség átkelt a Rajnán s Düsseldorfnál és Kölnnél a határokat elözönlötte, s titkon a hegyek közül előtörve Téged is megtámadni akart, Dürkheimnél ellenállottál neki és szerencsésen visszaverted; aztán, mikor nem messze Oggersheimtől egy hídnál állást foglaltál és újból rád támadt, vitéz ellenállás után megint visszaűzted; sőt mikor a következő napon újból ellened és Sztáray tábornok csapatai ellen támadt, ismét visszaverted, egy válogatott zászlóalját és több könnyű lovasát foglyul ejtvén.* A mikor
Innen kezdve a diploma csak elnagyolva adja Dévaynak épen legjelentősebb hadi tetteit, erősen megnyirbálva a Dévay-kézirat anyagát.
pedig Moreau tábornok erős sereggel Kehlnél erőszakosan átkelt a Rajnán, a hol a császári királyi sereg visszavonulni kényszerült, Te az ellenséget folytonos csatározásokkal feltartóztattad, számos foglyot ejtvén s biztonságba helyezvén a császári királyi hadikészletet; azután Ulmba vonultál és csapataiddal átkeltél a Dunán. Mikor itt észrevetted, hogy az ellenség Mecséry kapitányt megtámadta, Te segítségére sietvén az ellenséges csapatra támadtál, azt elűzted, két ágyúját és három lőszerkocsiját elfoglaltad s mintegy háromszáz emberét foglyul ejtetted. Miután pedig hírét vetted, hogy az ellenséges sereg a miénket megtámadni készül, Riese tábornokkal együtt parancsot vevén megrohanására, ámbátor nektek vitézül ellenállott,* mégis táborát odahagyván, számos tisztét, lovát, négy ágyúját s egyéb hadikészletét ezerötszáz emberével együtt elfogtátok, őt szétszórtátok s hat óra járásra visszaűztétek;* utóbb azonban parancsot kaptatok, hogy a Dunán újra átkeljetek s neked azonkívül Augsburgba kellett vonulnod, a hol Latour tábornok serege előörsi csapatainak vezetésével bizattál meg. Miután pedig Moreau tábornok serege szakadatlanul szorongatta a császári királyi hadsereget, s ez Friedbergbe vonult vissza, az ott végbement szerencsétlen csatában Te magad alól két lovadat elvesztvén s melleden zúzódást szenvedvén, ezzel nem törődve, tovább is élén maradtál az előörsöknek s nap-nap után folytatott csatározásokban számos foglyot ejtettél.
A latin szöveg szerint: «ámbátor neki vitézűl ellenánottatok», a mi nyilvánvaló zagyvaság. L. ott a megfelelő jegyzetet.
A neresheimi csatában.
Mikor pedig Münchennél a meggyöngült ellenség futásra határozta magát, Te az alád rendelt csapatokkal űzőbe vetted s a Schrobenhausen mellett vívott csatában vele oly vitézül harczoltál és küzdöttél, hogy a mocsarakon és ingoványokon s a maga mögött lerontott hidakon át Neuburg felé kényszerült visszavonulni, néhány társzekerét és seregéből számos foglyot hátrahagyván. Ezenfelül Pöttmesnél is egy egész csapatát lekaszaboltad, kevés megmenekült emberét fogságba hajtván; majd hírül véve, hogy az ellenség Téged megtámadni készül, eléje menve s őt váratlanul megrohanva megfutamítottad, egy ezredese és három százada önkényt megadván magát, a többi pedig az erdőkben keresvén menedéket. De a következő napon is* néhány ellenséges tábornokot, holmit és kincseket huszonötezer forinttal és a hadbiztosokkal együtt elfogván, zsákmányul ejtetted* s a pénzt a Mi kincstárunkba szolgáltattad, a melyből aztán nyolczezer forint Károly főherczeg rendeletéből a csapatok között osztatott ki. Ezután Moreau tábornokot, a mint csapataival Neuburgból tovább haladt, folytonos csatározásokkal soká feltartóztattad; de azután észrevévén, hogy az ellenség Téged hátban és mindenfelől körül akar fogni, Pöttmestől Schrobenhausenig vonultál vissza; mikor aztán támadása Aichach felől bekövetkezett, őt szerencsésen visszaverted, a Mieink közül számos foglyot kiszabadítván s az ellenségből sokat fogságra vetvén. Ezután parancsot vévén, hogy az ellenséget Aichach felől űzőbe vegyed, Augsburg alatt a Dunán átkelve e városba nyomultál, a hol azonban már kevés ellenséget találtál; de Donaueschingennél, a hol az ellenség ismét védelmi állásba helyezkedett, Te Latour tábornokkal őt ismét oly vitézül megtámadtad, hogy állását elhagyni és erdőkön és rejtekhelyeken át Neustadtig, innen Freiburgig és végül Breisachig visszavonulni kényszerült. Ezeket mind szerencsésen elvégezve Freiburgból kiküldettél az ellenség üldözésére;* de mivel azalatt már átkelt a Rajnán, Te Hüningen tájára hatoltál előre, s ott Baseltől Breisachig az előörscsapatok parancsnoksága bizatott rád. De a közbenső időben is, még más számos ütközetek, csatározások és fegyvertények alkalmával, melyeket ezúttal mellőzünk, mind az ideig személy szerint jelen voltál, a míg kiváló érdemeid folytán a mult ezerhétszázkilenczvenkilenczedik évben kegyelemben altábornagygyá neveztettél ki.
A kézirat szerint: ugyanaz nap.
Dévay kéziratos életrajza szerint csapatai ekkor nem tábornokokat, hanem két hadbiztost fogtak el és egy meghalt tábornok hátrahagyott holmiját és kincsét. Lásd a latin szöveg megfelelő jegyzetét.
Voltakép már az emmendingeni csata színhelyéről. Itt már a diploma az értelem megzavarásával rövidíti az események leírását.
Hogy tehát ily módon tanusított, dícséretre és ajánlásra méltó buzgóságodat, melynek követését részedről ezentúl is bizton és kegyesen hiszszük, megelégedésünket nyilvánvalóvá tegyük, elhatároztuk, hogy Téged, Dévav Pál, és általad Isten áldásából netalán már eddig törvényesen született és ezután a végtelenségig még születendő mindkét nemen levő ivadékidat és maradékidat eltökélt szándékkal, biztos tudásunk szerint, császári királyi teljhatalmunkból és különös kegyelmünkből a nemesi vagyis lovagi rendből és állapotból kegyelmesen kivéve, a fentemlített Magyar királyságunk s kapcsolt részeinek szabad báróinak vagyis országnagyainak, kik leveleik megpecsételésére vörös pecsétviaszk használására vannak jogosítva, sorába, rendjébe és társaságába fölveszünk, fölemelünk, sorozunk és iktatunk, illetve felveszszük, fölemeljük, sorozzuk és iktatjuk, azt akarva és kifejezetten elrendelve, hogy Te, Dévay Pál és Isten áldásából netalán már született és ezután még a végtelenségig születendő mindkét nemen való ivadékaid és maradékaid mostantól kezdve a tovább következő jövendő és örök időkre mindig és minden helyen és földön, úgy a bíróságok és gyűlések előtt, mint azokon kívül, vagy bármi más alkalommal gyakorolhassátok, használhassátok és élvezhessétek mindazokat a kegyeket, kiváltságokat, tisztségeket, méltóságokat, mentességeket, szabadságokat, előjogokat, kivételességeket, engedményeket és kedvezményeket, melyeket kedvelt Magyar királyságunknak és kapcsolt részeinek egyéb szabad bárói vagy országnagyai akár jog szerint, akár régi szokás alapján vagy bármi más okon gyakorolnak, használnak és élveznek, s hogy bárminémű leveleidet a többi szabad bárók és országnagyok módjára vörös pecséttel jogosan elláthassad, szintígy valamennyi ivadékaid és maradékaid is ilyennel jogosan elláthassák.
Hogy pedig e méltóságra Általunk való felmagasztalásodnak örök bizonyítéka fennmaradjon s ezen méltóságod teljes kegyünkkel díszítve az embereknek világosabban szemükbe tűnjék, nemcsak elismertük, jóváhagytuk, elfogadtuk és megerősítettük nemesi levelednek általad eddig használt régi czímeres jelvényeit, hanem részben ki is bővítettük, a miért is jelen levelünk érvényével jóváhagyjuk, elismerjük, elfogadjuk és megerősítjük, valamint kibővítjük s engedélyezzük s adományozzuk, a mint a jövőben használandók és viselendők lesznek, az alább következő módon:
Egyenesen álló hadi paizs kék mezejében három fehér sziklahegy, ezek közül a középső magasabbon pánczélba öltözött vitéz áll, sisakján vörös struccztollakkal ékesítve, jobbkezével aranymarkolatú fényes kardot nyugodtan a paizs lábához támasztva, balkezét csipőjéhez illesztve; magát a paizsot bárói korona fedi, a melyből három koronás rostélyos vagyis nyitott, bíborral béllelt, aranynyal szegélyezett és arany nyaklánczokkal és füzérekkel körülvett lovagsisak emelkedik ki, tetejükön oromdíszszel; még pedig az elsőn, a mely középen van, egyenes helyzetben, a czímerpaizsbeli pánczélos vitéz áll térdből kiemelkedve, de kirántott karddal, fenyegető állásban; a másodikon, mely jobbról van és oldalt forduló helyzetben, két zászló emelkedik, felváltva arany- és feketeszínű, más-más oldalra hajolva; végül a harmadik, ugyancsak oldaltforduló lovagsisakon lágyékból kiemelkedő oroszlán áll, kiöltött piros nyelvvel és hátul felemelt farkkal, előlábait ragadozásra kinyújtva. A sisakok takarói ezüst- és kékszínűek. Végül két arany griffmadár, a paizs felé nézve és jobb előlábuk karmai közt kivont kardot emelve, czímertartókul szolgálnak s a paizsot két oldalt bekerítik. A mint mindezek a jelen oklevél kezdetén, vagyis czímlapján a Mi festőnknek mesteri kezétől eredeti színeikben művésziesen lefestve s a szemlélők szeme elé világosabban állítva láthatók.
Szabad legyen tehát Neked, Dévay Pál s Isten áldásából netalán már törvényesen született vagy ezután születendő mindkét nemen való valamennyi ivadékidnak és maradékidnak a fentebb leírt czímeres jelvényeket valamennyi és minden egyes ténykedésnél, műveletnél és vállalatnál úgy komolyan, mint játékban, – lándzsás bajvívások vagy gyalog és lovas tornajátékok alkalmával, háborúkban, vagy akár közelről, akár távolról vívott harczokban, paizsokon, zászlókon, lobogókon, czímerpaizson, sátrakon, síremlékeken, sírboltokon, műemlékeken, ékszereken, gyűrűkön, nyaklánczokon, épületeken, falakon és bútorokon szabadon és békésen, minden akadály, háborítás és ellenmondás nélkül bírni, viselni és hordani s azokat mindörökre birtokolni, használni és élvezni; és azonfelül légy képes és jogosult, s törvényesen született összes ivadékaid és maradékaid is képesek és jogosultak legyenek megkapni és elnyerni mindazon kegyeket, szabadságokat, mentességeket, jogokat, hűbéreket és kiváltságokat, szóval élvezni mindama külön jogokat, melyeket a Mi Magyar Királyságunknak és kapcsolt részeinek egyéb, szabad báróktól származó, jogos és valóságos, igazi szabad bárói vagy nagyai gyakorolnak, használnak és élveznek, bármily szokás vagy jog alapján, soha ebben senki nem ellenkezvén.
Sőt ezek közé felemelünk, felveszünk és besorozunk és fentebb leírt czímeres jelvényeidet elfogadjuk, helyeseljük, jóváhagyjuk és megerősítjük, és Tégedet és netalán már törvényesen született és a végtelenségig születendő maradékaidat az elébb említett bárói czímmel és ranggal megajándékozunk és feldíszítünk; és ennélfogva Fölségünk királyságai, birtokai és tartományai valamennyi és minden egyes úgy egyházi mint világi, bármily állású, rangú, méltóságú, rendű, állapotú és kiválóságú alattvalóinak szigorúan meghagyjuk, hogy Téged, Dévay Pált, valamennyi maradékaiddal együtt valóságos és kétségtelen, a nagyságos czímezetre jogosított szabad báróknak vagy országnagyoknak tartsanak, nevezzenek és tiszteljenek, s ezen czímeket állandóan használni és élvezni engedjenek; ebben eme kegyes engedélyünk és kedvezményünk ellenére semmikép ne akadályozzanak, zavarjanak, vagy háborítsanak, sem pedig másoktól bármi módon akadályozni vagy háborítani ne engedjenek; ha pediglen alattvalóink közül valaki ezt megkísérelni merészkednék, tudja meg, hogy ily módon cselekedvén, a Mi és Utódaink neheztelését vonja magára.
Mindezeknek hiteléül és tanuságául jelen kiváltságlevelünket Saját kezünk aláírásával ellátni és magyar apostoli királyi nagyobb titkos függő pecsétünk bizonyságával megerősíteni határoztuk.
Kelt őszintén kedvelt hívünk, Tekintetes és Nagyságos erdődi Pálffy Károly gróf, Vöröskő örökös ura, az aranygyapjas-rend s egyszersmind a jeles apostoli királyi Szent István rend nagykeresztes vitéze, pozsonyi gróf és ugyanazon nevű vármegye örökös főispánja, valamint pozsonyi királyi várunknak főkapitánya, kamarásunk és valóságos belső titkos államtanácsosunk, magyarországi királyi udvarmesterünk, valamint magyarországi kanczelláriánknak s egyszersmind a mondott Szent István rendnek kanczellárja keze által, ausztriai főherczegi városunkban, Bécsben, Urunk ezernyolczszázadik esztendejében, január hó ötödik napján; római, magyar valamint cseh és egyéb királyságainkban való uralkodásunk nyolczadik évében.
Az Isten egyházait ez időben szerencsésen kormányozván Krisztus Urunkban a következő Főtisztelendő, Tisztelendő és Tiszteletreméltó Atyák (az esztergomi érsekség üresedésben lévén): kollegradi Kollinich László gróf a kalocsai és bácsi kánonilag egyesített főegyházmegye érseke, Bacsinszky András görög szertartású katholikus munkácsi püspök, Kerticza Máté Ferencz bosnyai vagyis diakovári és szerémi, Bajzáth József veszprémi, Verhovacz Miksa zágrábi, Fengler József győri, Fuchs Xavéri Ferencz nyitrai, Révay János gróf szepesi, Darabanth Ignácz görög szertartású katholikus nagyváradi, Jessich János zenggi és modrusi vagyis korbáviai, Milassin Miklós székesfehérvári, Bubanovics Szilveszter görög szertartású katholikus kőrösi, csíkmindszenti Mártonffy József erdélyi, Hrzan de Harras Ferencz római szent birodalmi gróf és római szentegyházi bíboros szombathelyi püspök (a zólyomi, a latin szertartású nagyváradi, a váczi, csanádi, egri, pécsi és rozsnyai püspökségek üresedésben lévén); hodosi Pierer József felszentelt knini, pókateleki Kondé Miklós felszentelt nándorfehérvári és szendrői püspök; buzini Keglevich Zsigmond gróf választott makarskai, Pethő József választott drivesti, Perényi Imre báró választott bácsi, Zabraczky József választott vegliai, Mandics Antal választott pristinai püspökök; – Magyar királyságunk nádora és királyi helytartónk lévén József ausztriai főherczeg úr ő Fensége, királyi országbíránk véghi Végh Péter, dalmát és horvát királyságaink bánja monyorókeréki Erdődy János gróf, tárnokmesterünk szentiványi Szentiványi Ferencz, főudvarmesterünk a fentebb említett erdődi Pálffy Károly gróf, főpohárnokmesterünk vásonkői Zichy Ferencz gróf, főasztalnokmesterünk Batthyány József gróf, Németújvár örökös ura, főlovászmesterünk Nádasdy Mihály gróf, Fogaras földjének örökös ura, főkamarásunk sárvári és felsővidéki Szécsényi Ferencz gróf, főajtónállómesterünk monyorókeréki Erdődy József gróf, magyar nemes testőrségünk kapitányi tisztsége üresedésben lévén; pozsonyi gróf a fentebb említett erdődi Pálffy Károly gróf, Tekintetes és Nagyságos Urak; és még sokan mások, a kik többször említett Magyar Királyságunk vármegyéit és tiszteit ez idő szerint bírják.
Ferencz s. k.
Gróf Pálffy Károly s. k. Barthodeiszky János s. k. |
