I.
I.
Esterházy Pál születése. Gyermekévei Lakompakon.
KÖLCSÖNÖS szeretet s az együvé tartozás erős érzete képezte éltető s nagyra növelő elemét az Esterházyak kiterjedt családi körének. Követendő példányképűl e részben is a nagy nádor állott övéi előtt a család tiszteletre méltó patriarchájaként. Őt már közpályája küszöbén az «atyafiságos szeretet» bírta rá, hogy atyai örökéről föltétlenűl lemondjon vérei javára. Ezek viszont valóban példás ügyekezettel rótták le hálájokat s szerető ragaszkodással viseltettek nemcsak a nádor személye, de övéi iránt is kivétel nélkűl.
Osztatlanabb szeretet mégsem környezhette Esterházy Miklós nádor egyik gyermekét sem, mint az 1635. év kisasszony napján Kismartonban született Palkót.
Az ő zsenge gyermekévei már abba a korba esnek, melyben nagynevű atyja közpályáján a rövid verőfényt tartós ború váltotta fel. A nádor teljes életében mindennél többre becsülte a családi kör szelíd örömeit. Minél inkább vágyódnia kellett ezek után a közélet sokszerű csalódásai mellől közhasznú élte alkonyán, annál nagyobb szeretettel karolta fel e szépen fejlődő fiacskáját, a ki testi és szellemi kiváló tulajdonaival korán igazolni látszék azokat a jó jeleket, melyeket a szerető atya gondos szemei mindjárt születésekor fedeztek föl rajta. A gyermek – Esterházynak Nyáry Krisztinával kötött boldog házasságából a hetedik,* – nagy reményeket ébresztett maga iránt. S hogy e remények annál bizonyosabban valósuljanak, előrelátó atyja már keresztelése alkalmával nagybefolyású összeköttetésekhez juttatta őt. «Körösztöltettem Pálnak, Lippay György cancellarius által. Körösztatyám volt a spanyol király képében Joan Monroi nevű követ, körösztanyám a királyné képében Catharina, Bethlen Gáborné fejedelemasszony,» – olvassuk Esterházy Pál herczeg gyermekkori emlékezéseiben.*
Első gyermekök, Magdolna, 1625 július 19-én született, de már 1627-ben elhalt. A másodszülött László, 1626 Szilvester estéjén jött a világra. A harmadik, Katicza, 1628 augusztus 18-án született, de kivötte Isten e világból bőjtmáshónak 13. napján 1630-ban. Anna Júlia született negyediknek 1630 bőjtelő 28-án. Ötödik az 1632 bőjtelő 19-én született, de csak másfél esztendeig élt Mihály, hatodik Christína Mária volt, ki 1634. január 17-től mindössze csak 11 hétig élt és Bicsén hala meg szegényke. V. ö. SZILÁGYI S.: A gróf Esterházyak Családi Naplója. Budapest, 1888. 7. 1.
Kis negyedrétű kötet, 89 beírt lappal. A kismartoni hgi főlevéltárban Rep. 85. Minden jelzés nélkül.
A nemes országnak még úgyszólván pólyáiban bemutatták őt gondos szülei, kik az országgyűlés rövid tartamára sem akarva tőle megválni, magukkal vitték a kisdedet Pozsonyba is, a hol elsőben nyugodott rajta szeme gróf Zrínyi Miklósnak. És övéi már itt úgy találták, hogy a gyermek «természete egyez» Zrínyiével; a mit serdűltebb korában szinte kedvtelve emlegettek előtte.
Esterházy Pál alig egy évtizedig élvezhette csak az atyai, s nem is egész hat évig az édes anyai szív szerető gondoskodását: de ez a rövid idő is elég volt arra, hogy együttérző családja figyelmét lefoglalja magának. Egyetlen öcscse, Ferkó, csak 1641-ben jövén a világra, Palkó egy lustrumon túl maradt a család legkisebb gyermeke. Mint ilyen, beczézett tárgya lett atyja, anyja s összes hozzátartozói leggyöngédebb szeretetének.
23. NYÁRY KRISZTINA ALÁÍRÁSA.
A nádori udvar ez idétt jobbára Lakompakon tartózkodott. Itt tölté Palkó is első gyermekéveit. Ezt a várat Lánzsérral együtt, melynek tartozéka volt, még a dicső napok emlékei avatták kedvessé Esterházy Miklós nádor szemében. De regényes szép vidéke úgy mint erődjének feltétlen biztonsága, egyébként is mintegy prćdestinálták arra, hogy Nyáry Krisztina, gyermekeivel, szintén a legkellemesebb otthont találja fel a nádor e régi rezidencziájában, melylyel Sopron vármegye történeti irott emlékeiben már a XIII. század folyamán találkozunk. Béla király adományaként Kemény Lőrincz főispán birta. Corvin Mátyás utóbb Lánzsér egész uradalmát Mrakesnek adományozta, ki azt zálogon Weiszpriach Ulrik kezébe bocsátotta. Ennek fia, János, az uradalmat királyi jóváhagyással Teuffel Erasmusnak adta el 1548-ban, a midőn Weiszpriach János Zsuzsanna lyánya, Teuffel Kristófné is Erasmusra ruházta át Lánzsér iránti összes jogait. Erasmus azonban a török ellen Palást mellett vitt ütközetben fogságba jutván és utóbb Konstantinápolyban feje vétetvén: fivérei, Kristóf, György és Endre, Lánzsért a Teuffel Erasmus által újonnan épített lakompaki várral együtt Oláh Miklós* esztergomi érseknek 1553-ban örök áron eladták. A protestáló női ág e szerződés ellen emelt kifogásaival a rendes perútra útasíttatott. De az érsek még ugyanazon 1553. évben, Teuffel Erasmus defectusa folytán, királyi adománylevelet is eszközölvén ki magának, a megvett uradalom birtokába törvényesen statuáltatott. 1561-ben királyi engedélyt nyert, hogy birtokairól szabadon rendelkezhessék. S már a következő esztendő folyamán úgy végrendelkezett, hogy Lánzsér-Lakompak birtokában az élethossziglani haszonélvezet Szászvárosi Oláh Mátyás nevű fivére- és két nővérének gyermekeit illesse ugyan, a tulajdonjog azonban az ő halálával kizárólag Orsolya nevű testvérének fiára, Oláh-Császár Miklósra szálljon. Az érsek 1568-ban elhunyt. S követték őt a halálban csakhamar testvérei is. Oláh-Császár Miklós tehát egyedűl maradt az uradalom birtokában. Neje Zlunyi Anna volt, a Frangepánok ősrégi neméből. Oláh-Császár Miklósnak ettől egy Kristóf nevű fia, kinek utódairól semmit sem tudunk s egy Orsolya nevű leánya maradt. Ez a leány lett a lánzséri s lakompaki várak örököse. Utóbb Dersffy Ferenczczel házasságra lépvén, ugyancsak Orsolya nevű leánynak lőn anyjává, a ki egyedüli örököse is maradt a lánzséri uradalom birtokában. Dersffy Orsolya első házasságban Mágócsy Ferencznek lett nejévé, kitől gyermeke nem született. Másodízben aztán, mint fönnebb elbeszéltük, Esterházy Miklóssal lépett házasságra, kit István fiával ajándékozott meg.
Oláh Miklósnak kora legelőkelőbb miniatora által diszített joglevelei egy hártya-oklevél széldíszletei közé festett térdeplő képmásával s az uralkodóház tagjainak miniatur-képeivel a kismartoni hgi főlevéltárban Rep. 2. és 3.
24. LÁNZSÉR KÉPE.
25. OLÁH-CSÁSZÁR ORSOLYA, DERSFFY FERENCZNÉ.
Esterházy Miklós tehát Dersffy-jogon birta Lánzsért s Lakompakot, mely várak a nagynevű érsek által ki élete jórészét a kir. udvarban töltötte s a kit I. Ferdinánd magyar király, leányának keresztapaságával tisztelvén meg, mintegy rangbelijéűl ismert el, minden igényt bőven kielégítő módon lettek felszerelve. De Esterházy maga sem kimélt költséget és fáradságot, hogy rezidencziája egy ország királyi helytartójához mindenben méltó maradjon. A fényűzéssel, melyet e részt megengedett magának, öntudatos szolgálatot tett a nemzeti ügynek. Mert a Habsburgok trónrajutása óta az országból hiányzó magyar királyi udvartartást itthon úgy a hogy pótolni, természetszerűleg a nádor lett hivatva.
A nádor Lakompakon is pompás udvart tartott. Testőrző kék hajdúkkal vette magát körűl s a vele méltatlanúl ellenkező Pázmány nagy bosszúságára semmit el nem mulasztott, mit hivatalának méltósága és személyes biztonsága tőle a külsőségekben is megkívánt.* A testőrei részére kiadott «hadi szabályzat» gondolkozásmódja előkelőségének és humanus voltának egyaránt fényes bizonyítványa.*
«Panaszolja Uram jóakaratját és értékemet is Kegyelmed, s kiváltképpen fizetésemet, noha azt nem úgy nekem, mint mellettem levő bandériumjának fizeti ő felsége. – E mellett tartok magaméból mégannyi szolgát, a mennyi a banderium volna, s nem szintén bolondságomból, avagy a mint kegyelmed ítélte, magam pompájáért, hanem hazánk bizonytalan állapotjáért, a kiből kifutnom engem kötelességem nem enged.» A nádor levele Pázmány cardinálishoz, Kismartoni hgi főlevéltár. Rep. 71.
«§. 5. Mindegyik föltétlen rendelkezésre álljon az ország nádorának parancsára együtt vagy külön, a hogy jön vagy a szükség hozza magával. §. 6. Gyermekágyas asszonyokat, szűzeket, aggokat, lelkészeket, predicátorokat és egyházi szolgákat a vitézek ótalmazni tartoznak, s őket megsérteni testi fenyítés terhe alatt tartózkodjanak. §. 29. Ekét, malmot, sütőkemenczét és bármi oly dolgot, a mi általános szükségletre szolgál, meg kell kímélni ellenséges vagy barátságos földön egyaránt.» A nádor lakompaki őrségének hadi articulusai 1631-ből, a kismartoni hgi főlevéltárban. Rep. 79.
S ezek a jól fegyelmezett testőrök voltak mégis azok, a kiknek részéről legelőször forgott veszedelemben a nagy nádor kedvencz Palkó fiának testi épsége. Mert midőn anyjának, Nyáry Krisztinának, névnapját ünnepelték Lakompakon, az örömlövéseket tévő hajdúk egyikének puskája véletlenségből golyóra volt töltve s a kilőtt golyó az ablak keresztjébe fúródott, úgy hogy az ablakból kinéző gyermekek csak hajszállal menekültek meg a haláltól, Pál nővérének, Esterházy Anna Júliának, kezét horzsolta könnyen a golyó.*
Emlékiratai.
