IV.
IV.
Az árvák neveltetése. Kismarton végleg a család tulajdonába megy át.
FÉRJHEZ adott leánya, Anna Julia mellett, második házasságának még négy kiskorú sarja: László, Pál, Mária és Ferencz siratta Esterházy Miklós nádorban a legjobb atyát.
Nevelésök felől, «mivel im aprón maradnak szegények árvául», a gondos nádor már 1641-ben következőleg intézkedett:
«Laczkó fiam, mivel ezek között ő az öregbik, huszonegy esztendős koráig Esterházy Dániel öcsém uram fiaival, a kik most is mellette vannak s kik mindenkor hárman legyenek mellette, tanuljon együtt. Azután huszonkét esztendős korában, ha meg akar házasodni, hogy el ne vonja őt a test és világ, az atyafiak tetszéséből házasságra adhatja magát; de mindaddig a neki hagyandó jószágimban nem akarjuk, hogy dispositiókat vegyen föl és azok jövedelméhez nyúljon, hanem adminisztrálják a tutor atyafiak s ezek adják meg neki azt, a mi szükségére való (hogy valamint maga disponálván, abból ne csak haszontalanságra ne keljen a jövedelem, de pusztulást is tehetne vele a jószágban s a mi ennél is nagyobb, – a mint mostanában az ifjúságok vannak, – kipusztítaná a jó erkölcsből is vele magát). Házasságra adván magát a megnevezett esztendőben, kezébe ereszthetni neki rendelt jószágomat, de csak szintén akkor, vagy igen kevés idővel azelőtt; úgy azért, hogy akkor is a tutor atyafiak tanácsával éljen, s azt is vegye (feleségűl); a kit ő kegyelmök javall. De idegen nemzetbe nem akarom hogy öltözzék; nem a más nemzetségekhez való idegenségből, vagy azoknak megvetéseért, hanem az idegen erkölcsök összeelegyítésének eltávoztatásáért, a mi igen ritkán hoz jót, kiváltképen a mennyire már ment azoknak állapotjok. Hanem ha valamivel alacsonyabb rendű lészen is magánál az, vegye maga nemzetét, az atyafiak jó tetszéséből. A mig pedig tanulásban lészen, fölnevelkedvén, addig gyakorolhatja az Udvart is néha, és ösmeretséget vehet mind ő felségöknél, mind egyéb uraknál; de maga szabadságára jutván, nem akarom, hogy az Udvart gyakorolja ifjúságában, nem az udvarért, hanem a külső társaságért.
Az alatt pedig kímélve kívánom, hogy költsenek, s a három bátyjára és magára négy ezer forintnál többet ne erogáljanak esztendőnként. Tizenkilencz-húsz esztendős lévén Laczkó, valamivel szaporíthatni a költséget, de nem sokkal.
Azonban ha bátyjai, kik most vele tanulnak, vagy előbb végeznék studiumokat Laczkónál, vagy valamelyik közűlök tovább is akarna tanulni: kívánom és hagyom, hogy a ki közűlök öregebb tudományokra nem akarna is menni, – in signum gratitudinis, – egyéb jó akaratján kívűl ezer forinttal tartozzék Laczkó annak, s a fraknói és kismartoni jövedelemből adják meg neki. Ha pedig az öregebb studiumokat is continuálni akarnák, a mint látom, hogy atyjok is kívánja tőlök: tanulásukig mindeniknek nevezett jószágaim jövedelméből négy-négyszáz forintot adjanak a tutor atyafiak, avagy Laczkó is, ha a fölűl megirt mód szerint kezébe venné jószágit, minden egyéb jóakaratot is mutatván mindezekhez, a kikkel együtt tanult s mind többi atyjafiaihoz is.»
«Palkó fiam állapotát pedig a mi nézi, nevelését annak is a szerint kivánom és hagyom lenni, mint Laczkónak, – igen prćcaveálni kivánván, hogy míg implete huszonegy esztendős nem leszen, addig Isten éltetvén, az iskolát el ne hagyja. Azután azon tanúságot adom neki is, mint bátyjának, Laczkónak, ki – mivel majd kilencz esztendővel idősebb, – gondviselést vehet öcscsére a többi öreg atyafiakkal együtt, mindenekben azok jó tetszésével is élvén.»
Mária leányának kiházasítására, valamint az ekkor még kisded Ferkócskának felnevelésére nézve is – Esterházy Dániel mellett – ugyancsak Lászlóba helyezi reményét a nádor, mondván: «Kérem a tutor atyafiakat, vegyenek fel ez iránt is gondviselést, kire vigyázzon Laczkó fiam is; sőt már ő akkor oly ember lehet, ha él, hogy maga is végbe viheti.»*
A nádornak 1641. évi magyar végrendelete a Függelékben.
És László, ki iskoláit Bécsben végezte, bár atyja halálakor (1645 szeptember 11.) még életének huszadik évét sem töltötte be,* csakugyan egyesítette magában mindazon erényeket, melyek őt a nagy végrendelkező beléje helyezett reményének igazolására képesítették. Méltán állíthatta ki részére III. Ferdinánd már 1642-ben a korengedélyt, nem kételkedvén, hogy Esterházy László gróf kiváló lelki tulajdonainál fogva ily ifjan is képes leend tekintélyes jószágainak sikeres kormányzására.*
«Az én szerelmes gróf Esterházy Lászlómat adta Isten e világra 1626. esztendőben, úgy mint új esztendő estin.» Gróf Nyáry Krisztina sajátkezű jegyzete a nemzetségi protocollumban. Kismartoni hgi főlevéltár.
«Wan wir dan genedigst angesehen solch sein demüttigiste bitt, Vorderist aber, dass Er Uns seines guetten Verstands und qualitćten solcher gestalt berühmt wirdet, dass nicht zu zweiftlen Er werde zu Uebernehm: und Administrierung solcher Güetter genugsamb habilis, tauglich und geschickt sein ...» Venia ćtatis für Ladislao Esterházy. Wien den 28. May 1642. Kismart. hgi főltár Rep. 5. Fasc. 9. nro 78.
Mindamellett sem volt fölösleges a szeretetteljes gyámkodás, melyre a fiatal fraknói gróf érdekében tapasztalt nagybátyja, Dániel, már a nádor végrendelkezésénél fogva is, hivatva érezte magát. Ő volt (mint a győri püspök 1645 október 14-én hozzá intézett levelében találóan megjegyzi) még életében a boldogúlt nádornak főgondviselője s holta után is kétség nélkűl valóságos, és nemcsak pro forma, testamentariussa, egy lévén szegénynyel ő kegyelme és legkedvesebb előtte. A világ- és emberismerő jó rokon tanácsára pedig, ha valaha, úgy épen most volt szüksége a nádor legidősebb örökösének; mert a mit gróf Esterházy Miklós már végrendelkezése idején előre látott, hogy t. i. halála után zálogos kismartoni jószágára vágyódni fognak a szomszédok, az csakugyan bekövetkezett. És bekövetkezett oly oldalról, a honnan ez legkevésbbé lett volna várható. – «Elhigye kegyelmed,» – írja Dániel úrnak ismét Draskovich György győri püspök,* – «hogy azon vagyon Nádasdi uram, hogy kezéhez vegye azon jószágot: harminczezer forintot ígért auctiót, huszonötezer forintot letett, mellyet már el is költött a kamara, s jó a Camorának az auctió; de ha szintén cedálni kell is kegyelmeteknek a jószágot Nádasdi uramnak, mikor teszi le ő kegyelme azt a nagy sommát kglmeteknek, melly azon a jószágon vagyon, honnét teszi annak szerét, s bár belé tudgya is a felessége dossát; 60,000 frtot, a mint beszélli, de még sok kívántatik hozzá, károssa marad kegyelmetek.»
V. ö. Győrött 1646 február 17-én kelt levelét. Kismartoni herczegi főlevéltár. Rep. 71. Fasc. 3. nro 130.
Majd meg arról értesül a püspök, hogy Nádasdy Kis-Marton örökös urának híja magát s azt igen bánja, «hogy a szegény úr (Esterházy Miklós) olyan testamentomi rendelést tett: hogy ha férfiúi magva szakadna, tehát az ő kegyelme Dániel uram gyermeki succedáljanak s ne a leány-ág. Hiszen proprius acquisitor bonorum szabadon disponálhat akárhol is!» – «Megcsalatkozott szegény úr a Veibe,» – írja Draskovich egy más alkalommal, – «nemcsak határt mutat, a mint a horvátokról szokták mondani, de a házból is ki akarja az övéit rekeszteni. De hiszem Istent, hogy kegyelmeteket is nem hagyja ő szent fölsége; ha kegyelmetekkel volnék, inkább letenném azt az auctiót, mellyet Nádasdi uram ígért s valamivel többet is, és nem hagynám másnak Kismartont.»
S Fraknó örökös urának, – jó gazda lévén, – módjában volt e tanácsot követnie. Nagybátyja éberségének pedig sikerűlt az idejekorán értésére jutott fondorlatokat ártalmatlanokká tenni. Gróf Esterházy László még jókor nyújtotta be ajánlatát, mely sógorának a kamarával Kis-Marton időleges birtokbavétele iránt eddig folytatott alkudozását tárgytalanná tette; 1648-ban pedig hatvanötezer forintnyi auctio fejében III. Ferdinánd örökjogú adományakép biztosította maga és övéi részére az eddig zálogos kismartoni uradalmat,* melynek immár ő lett – atyja végintézkedése szerint – a fraknói vár- és jószággal egyetemben háborítlan ura és birtokosa, kifizetvén Nádasdy Ferencz gróf kezére is az Esterházy Anna Julia grófnő hozománya fejében neki járó hatvanezer forintot.
1648. – 30-a Septembris, Donatio Ferdinandi III, super Arce et Bonis Kis marton. Rep. 9. Fasc. X. nro 24.
30. FRAKNÓ VÁRA NYUGOTRÓL.
A kismartoni szép jószágot tehát Esterházy László kapcsolta véglegesen a család törzsvagyonához. Ezt hirdeti a kismartoni várkastély falazatába illesztett emléktábla is:
KISMARTON
ME A MATHIA CORVINO REGE PRO CORONA HUNGARIAE ARCHIDUCATUI AUSTRIAW, TITULO PIGNORIS ELATAM RARA FIDELITAS COMITIS PALATINI NICOLAI ESTERHÁZY FAMILIAE ACQUISIVIT, ANNO MDCXXII. CLARA VIRTUS COMITIS LADISLAI ESZTERHÁZY REGNO FAMILIAEQUE SUAE PERPETUAVIT, ANNO
MDCXLIX. etc.
ME A MATHIA CORVINO REGE PRO CORONA HUNGARIAE ARCHIDUCATUI AUSTRIAW, TITULO PIGNORIS ELATAM RARA FIDELITAS COMITIS PALATINI NICOLAI ESTERHÁZY FAMILIAE ACQUISIVIT, ANNO MDCXXII. CLARA VIRTUS COMITIS LADISLAI ESZTERHÁZY REGNO FAMILIAEQUE SUAE PERPETUAVIT, ANNO
MDCXLIX. etc.
