IV.
IV.
Az 1664-iki török elleni hadjárat. Pécs elfoglalása. Az eszéki hidat a magyarok felgyújtják. Zrínyi Miklós Kanizsa alá megy.
EZALATT Leopold, a már 1657-ben elhúnyt III. Ferdinándnak királyutóda, látván, hogy Magyarországot a folytonos háborúk annyira kipusztították, hogy egymaga nem képes ellentállani a törökök beözönlő óriási seregének, de az örökös tartományok sem képesek elegendő segélyt nyújtani: Regensburgba összehívta a birodalom rendjeit, hogy Magyarországnak, a kereszténység ezen védfalának, segélyt adjanak. Strozzi grófot XIII. Lajoshoz küldötte; követeket küldött a dán, svéd, lengyel királyhoz, Velenczéhez, a moszkvai, az olasz udvarokhoz, sőt VII. Sándor pápához is. A lengyel királyt kivéve, kinek hadereje másfelé volt lekötve, mindannyian segélyt ígértek, vagy közvetlenűl, vagy úgy, hogy a törökök haderejét más irányban is foglalkoztatni fogják.
Zrínyi a 63-ról 64-re átvezető telet sem töltötte tétlenűl. November 27-én törökök és tatárok át akartak kelni a Murán, sőt vagy 3000-en át is keltek, ezeket Zrínyi 300 emberrel megtámadta, megszalasztotta. Vagy 2000-en közülök részint elestek, részint a Murába fullasztattak. Ezután Zrínyi segédhadakat gyűjtött,* s ezek között volt a rajnai liga által küldött és Hohenlohe Gyula gróf vezérlete alatt jött sereg; továbbá Esterházy Pál, a Batthyányak s mások csapatai, melyek már 1664 januárjában Szentgrótnál találkoztak, innen Kiskomárom, majd harmadnapra Berzencze alá értek, a hol a sereg már 26 ezerre szaporodott; 8000 magyar, 10,000 rajnai, 5000 Zrínyi-féle és horvát, és vagy 3000 császári német harczos. «Ekkora sereg látása mindnyájunk lelkét felvidította», mondja Esterházy, és Zrínyi elhatározta Berzencze kiostromlását, mit már nehány év előtt eredménytelenűl kísérlett volt meg. Berzenczét minden felől síkság vette körűl; a vár maga, építésénél fogva, nem érdemelte meg az erősség nevét, de erős őrség védelmezte. Itt történt, hogy midőn Esterházy Pál a vár körűl járt, a helyzet kikémlelése végett, czélba vették, és «ha csak Isten végtelen irgalmát nem gyakorolja velem, – úgymond – az a nap bizonyára éltem utolsója lett volna.»
Deczember 30-án írja Esterházy Pálnak Csáktornyáról: «Kötelességemet akarom kegyelmednek megmutatnom, édes Gróf uram, mert parancsolt is ez iránt kegyelmed, s adom tudására, hogy az imperialis hadakkal egy nagy expeditiót akarok Törökországba csinálni, a kik mellett a horvátországi hadakat is elviszem, tizenkét ágyúval. Azért ha kegyelmednek kedve vagyon hozzá, a mint hogy kérem is kegyelmedet, értsen egyet Bottiáni Christoph komám urammal és – – jöjjön el együtt ő kegyelmével. Hozzon mind gyalogot, mind lovast, mentül többet, és idegeneket is. Híja el magával valaki honn van, úr és főember. Assecurálom kegyelmedet, ha az Isten kegyelmes szemmel nézni fog reánk, most egyszer kell megrontanunk úgy azt a darab Törökországot, hogy sok esztendeig azután had reánk ne jöhessen. – – Én tudom, hogy kegyelmed, édes Gróf uram, oly hazája szerető és igyekezetű úr, hogy mindent cselekszik ilyen occasióban. Én pedig maradok kegyelmednek, míg élek, köteles szolgája.» Eredeti a kismartoni herczegi főlevéltárban. Acta publ.
48. BERZENCZE 1664-BEN.
A Mars Hungaricus mellett levő egykorú rajz után. – Jelmagyarázat: 1. Arx. 2. Civitas. 3. Fossa. 4. Fossa exterior. 5. Mecset.
Az ostromlók ágyúi csak harmadnap érkeztek meg. Zrínyi általános rohammal akarta a várat megvenni, de a törökök látva a mieink sokaságát, követeket küldöttek, békét kértek, és az éjjeli alkudozás eredményeképen másnap reggel átadták a várat. A kivonulókat katonáink garázdábbjai megtámadták, sőt nehányat meg is öltek, mit Zrínyi látva, védelmökre sietett és az elvonulóknak fegyveres őrizetet rendelt, nehogy bántalmaztassanak. Az átvett Berzenczébe őrséget rendelvén, seregeink tovább mentek Babocsa felé. E várnak török őrsége látván a keresztények közeledését, ágyúlövésekkel adott jelt a körülfekvő török csapatoknak, de hasztalan, mert a mieink január 24-én megérkeztek Babocsa alá, melyet délről és keletről a Rinya folyó és mocsárok miatt nem lehetett megközelíteni, de északról és nyugatról, az ez irányban emelkedő dombokról, meg lehetett támadni; különben Babocsa sem volt erősebb Berzenczénél, s falait, úgy mint ezét, faczölöpök alkották. Az ostrom második napján, január 25-én, Esterházy Pál Zrínyi beleegyezésével, Kéri Ferencz gróffal és Zrínyinek Keszthelyi nevű emberével leszállott a vár árkába, hogy azt kikémlelje; e közben fegyvereiket kilövöldözték, mire a fal tetején egy előkelő török jelenik meg, csodálatos lármával jelt ad, hogy meg akarják magukat adni; ezt hallván vitézeink, kiegyenesedtek, Zrínyihez küldöttek, megizenvén a történteket, s mindkét fél megbizottai csakhamar elintézték a dolgot, úgy, hogy a mieink azonnal bevonultak a várba, Zrínyi pedig gondoskodott, hogy úgy a babocsai, mint a berzenczei törökök a Dráván átszállíttassanak. A babocsai vár kitünően fel volt szerelve mindenfélével, többi közt nagy mennyiségű eleséggel. Ide is erős őrséget helyezett Zrínyi és Barcs ellen ment.
Az 1664-ik év tehát, mint látjuk, jól kezdődött. Folytatása sem volt rosszabb hadi sikerek dolgában, bár nem oly könnyű, mint a kezdet. A barcsi törökök, meglátva Babocsa felől közeledő hadainkat, megfutottak, üresen hagyva a várat, melyet a mieink felégettek. Innen rögtön Szigetvár felé mentek hadaink, nem ugyan azért, hogy ostrom alá vegyék, mert a téli idő miatt ez valószínűleg sikertelen vállalkozás marad, de, hogy kikémleljék állapotát, és a törököt kissé megzaklassák. Ez meg is rémült, és úgy az embereket, mint a hadi szereket, a belső várba vitette, – sőt óriási ágyúzást is vitt végbe a mieink ellen, de csekély kárral. Nehány csapatot Zrínyi Türbékre küldött, melyet nehézség nélkül el is foglaltak. E kis vár Szigettől keletnek feküdt, és állítólag Szolimánnak tiszteletére épült, ki 1566-ban Szigetvárt ostromolta. Mondják, hogy ez ostrom idején egy hársfa áll nem messze Szigetvártól, és ennek árnyékában állott Szolimán, kit itt egy, a várból ide tévedt golyó megölt; «így volt-e, mondja Esterházy, azon nem vitatkozom, hanem tény, hogy e Sziget körűl lakó nép és maguk a törökök is ezt hiszik, s azért is nagy kegyelettel viseltetnek ama hársfa iránt». Szolimán belső részei később Türbékre hozattak és még 1664-ben is itt voltak eltemetve, bántatlanul, s a törökök még Ázsiából is elzarándokoltak a nagy fejedelem márványból készült síremlékéhez. Midőn azonban a mieink Türbéket elfoglalták, a síremléket szétvetették s az egész várat felégették.
49. TÜRBÉK 1664-BEN.
A Mars Hungaricus mellett levő egykorú rajz után. – Jelmagyarázat: 1. Sepultura Solymanni. 2. Moscea interior. 3. Moscea exterior. 4. Habitatio monachorum turcicorum. 5. Fossa. 6. Milites ex Sziget.*
A Berzenczét, Türbéket, eszéki hidat, Kanizsát és Segesdet ábrázoló képeket a Mars Hungaricusban található egykorú rajzok után adtuk.
Míg ezek Türbék alatt történtek, hadaink folyton háborgatták a szigeti törököket. De Zrínyi nemsokára parancsot ád a Pécs felé való előnyomulásra. Már nehány órai menetelés után feltüntek a város karcsú tornyai; az éjet seregeink Perjen faluban töltötték, de hajnal hasadtával egészen körűlvették a várost, nehogy a törökök onnan kimenekülhessenek.
Midőn az egész hadsereg már a város falai alatt összegyűlekezett, megtámadták a külvárosokat és azokat rögtön elfoglalták. Beesteledvén, hadi tanács tartatott, melynek határozata folytán már másnap reggel általános rohamot intéztek a belső város ellen, s ezt, bár nagy veszteséggel, szintén elfoglalták, úgy, hogy a törökök visszavonultak a tulajdonképeni várba.
A város elfoglalása után a mieink a várat vették ostrom alá, hová a törökök, töméntelen sok aranyat, ezüstöt, továbbá asszonyokat, gyermekeket és lovakat szállítottak be. A magyarok másnap a várat kezdék lövöldözni, de ágyúik kicsinyek levén, nem sok kárt tehettek benne. Zrínyi, látva, hogy a vár vívása hosszabb időt fog igénybe venni, az összes gyalogságot ott hagyva, körűlbelül 5000 lovassal Siklós irányában megindult, útközben megvevén Szalonta nevű falut, melyet a siklósi törökök ágyúlövésekkel figyelmessé tevén, a török lakosság odahagyott, s minthogy az éj sötét volt, nem lehetett őket űzőbe venni. A magyarok a kor barbár szokásához híven, de még inkább strategiai okokból, az elfoglalt falut felgyújtották. Hajnalhasadtával Siklós és Baranya mellett elhaladván, egyenesen Eszék felé indultak és január 31-én megpillantották azon török váracsot, melyet ezek a híres eszéki híd védelmére építettek. Ezt hirtelen megrohanással hatalmokba ejtették, a török katonákat leöldösték, és a hídat elfoglalták. E híd, mely Eszéktől Dárdáig vezetett, tökéletesen egyenes vonalban, strategiai tekintetben rendkívüli fontossággal bírt. Ezen át özönlöttek Magyarországba sok éven át a törökök százezrei Esterházy mérései szerint 12 láb széles, 8335 láb hosszú volt; oly pontosan volt készítve, s a gerendák oly szorosan és sűrűn egymás mellé róva, hogy ha valaki egy pénzdarabot rajta elejtett volna, még az sem eshetett a híd alá. Nyolcz óriási oszlop, oly szélesek, mint a híd, tartotta azt, hosszában pedig, minden egy-egy ölnyi távolság után szintén oszlopok támogatták.
50. PÉCS 1664-BEN.*
A 165. oldalon adott Pécs városát 1664-ben ábrázoló képet egykoru metszet után adtuk, melyen fent a következő felirat olvasható: Rechter und wahrer Abrisz der Turkischen grossen Handelstadt Funffkirchen in Nider-Ungarn: nebenst ausfuhrlichem Bericht wie selbige im Anfang dieses 1664. Jahrs von denen Herrn Grafen Serini und Hohenloe ersturmet und verbrandt worden. Gerissen nach dem Leben durch Anthoni Salomon Schmidmayer von Schwartzenburg Rom. Kays. Mayst. Stuck-Haubtman und der Windisch und Petrinianischen der Windisch und Petrinianischen Grentzen Zeugwarth.
Jelmagyarázat: A der Stadt Grund. B der Stadt Mauren und Rundel. C das Büttner-Thor. D das Zigetter-Thor. E das Siglosser-Thor. F das neue Thor. G die Vorstadt. H ein Türckischer Tempel. K Jesuiter Ort alldar ein Uhr gewest. L Mühlpach so 50 Gäng gehabt. M Pulver-Mhl. N Batterey vor z wey Stuck. O Stand der feuermorsner. P Hultzernes Haus auf der Maur so durchschossen ist worden. Q alldar ist die Maur erstiegen worden. R Zwey Locher durch die Stadtmaurn gebrochen worden. S der Stadt Graben. T das Schlosz. V Kirchen mit vier Thurnen. W loster-Behausung. X Ein Platz darinn Wohnhäuser gestanden. Y Ringmauren. Z Zwinger. aa Zwinger-Mauren. bb Ein vierkantichter Thurn. cc alldort se ynd Palissaden gestanden. dd. Schloszgrab. ee Schlosz-Thor. ff Herrn Graven von Hohenloe Batterey so auf ein Haus erbaut worden. gg Batterey in dem Weingeburg vor zwey stuck und dem Feuermorsner. hh Weingebirg.
Azzal tisztában voltak a mieink, hogy ezt a hidat, a hídépítészetnek e korbani fejlettségéhez képest valóságos remekét, el kell pusztítani, mert, ha czélszerű közlekedési eszköz is, de veszedelmes az által, hogy a török seregek ezen át könnyedén jutnak be az országba. Sokáig tanakodtak tehát azon, miképen pusztítsák el; kevesen is voltak, sietni is kellett. Végre február elsején elhatározták, hogy elégetik, a mi két nap alatt sikerűlt. «A kegyes istenség ugyanis, mondja Esterházy, ki elejétől végig jelen volt az executión, nagy mennyiségű nádat adott rendelkezésünkre. Mi tehát a hídat náddal megraktuk, alája is nádat hordván, s ezt meggyújtván, Plútónak áldoztuk. Két teljes napon és két teljes éjen át folyton szítottuk a tüzet, és végre sikerűlt a hídat elhamvasztanunk. Irtózatos látvány volt főkép éjjel e sok ezer láb hosszú alkotmány égése. Segítségünkre volt a munkában az is, hogy a víz keményre vala fagyva, s így megbírta katonáink terhét, midőn a híd alatt és mellett a sok nádat összehalmozták. Csodálatra méltó kegye volt az Istennek, hogy habár az eszéki várból a törökök folytonosan lövöldöztek reánk, s így mi valóságos golyózáporban dolgoztunk, mégis csak egyetlen egy emberünk sebesűlt meg.»
A híd elpusztulása utáni napon Siklós felé fordultak a magyar hadak, és a török váracsot is felgyújtván, Baranyát foglalták el, s felégették. A siklósiak megijedtek a magyarok láttára, s nem is mertek reájok lőni, ezek azonban most nem bántották őket, hanem visszamentek Pécs alá, melyet a mieink még mindig ostromoltak, a törökök pedig vitézűl védelmeztek. Februárius 5-éig húzódott így az ostrom, a keresztények nem csekély veszteségével; az ellenség semmi hajlandóságot sem mutatott a meghódolásra, mert látta, hogy az ostromlók faltörő ágyúk hiányában, neki nem igen árthatnak.
A mieink közűl egy Hamerle nevű vezérőrnagy, midőn a várat közelebbről vizsgálja, Esterházy szeme láttára öletett meg; Herbersteint egy török nyíl ölte meg; a legénység közűl sokan sebesűltek meg, sokan valának betegek, sokat a hideg vett meg, s így a harczi kedv is lassanként lehült.
Ezeket tapasztalva a vezérek, Zrínyinél összegyűltek és a teendők felől tanácskoztak; sokan, közöttük Esterházy is, az ostrom folytatását kívánták, de a többi ezt ellenezte. Zrínyi is ide hajlott. E miatt közte és gróf Hohenlohe között később heves nézeteltérések merűltek fel. Esterházy nagyon sajnálta ezt a döntést, mert véleménye szerint a várat kitartással be lehetett volna venni.*
FRAKNÓI szerint Zrínyi pénz- és lőszerek hiánya miatt határozta el a vár vívásának abbahagyását. (Lásd: «Zrínyi pályájának vége» a «Tört. Tár» 1894-iki folyamában.) Ez nagyon hihető, mert Zrínyi nem volt az az ember, a ki döntő ok nélkül félbehagyjon sikerrel biztató vállalkozást; viszont azonban sokkal bölcsebb és emberségesebb volt, semhogy katonáit czéltalan lemészároltatásnak tegye ki.
Február 6-án tehát oda hagyták a várat, de elébb Zrínyi parancsára felgyújtották a várost. A tűz nagyszerűen égett, nincs toll, mely leírja, nincs ember, ki ehhez foghatót valaha látott volna, s alig hiszem, mondja Esterházy, hogy Szodoma égésénél nagyobb lett volna a tűz. Ugyanis a várost és a külvárosokat egyszerre ezer és ezer helyen gyújtották fel, s a tűz és a füst csakhamar elfedték a napot és az egész láthatárt. A legszebb város felégettetvén, Eszéktől kezdve Babocsáig a katonák dühe minden falut, helységet és malmot felgyújtott, a lakosokat ezrével fogságba ejtette, s mindezt azért, hogy a jövendő nyáron erre jövő nagyvezér ne találjon semmit, és a török sereg éhezni legyen kénytelen.
Sziget mellett elmenve, honnan a törökök ismét lövöldöztek a mieinkre, Zrínyi Babocsa felé vette útját, a sereg egy része pedig Segesd felé ment. Ezt a török várat Esterházy Pál száz hajdúval megtámadta, mit látván az őrség, hangos szóval megadást ajánlott, a mit az utánuk jövő Zrínyi elfogadott, az őrségnek, fegyvereik és zászlaik hátrahagyása mellett, szabad elmenetelt biztosítván.* Hohenlohe gróf azonban, kinek a szigetvári törökök imént nehány emberét megölték, s másokat elfogtak, azt kívánta, hogy a segesdi őrsereg fogva tartassék. Végre engedett Zrínyi annyiban, hogy a törökök főbb embereit túszokul visszatartotta, de a szigeti törökök nem akarták a foglyokat kicserélni, s e miatt Zrínyi és Hohenlohe között nyiltan kitört a viszály, mi később sok bajnak forrása lett. Azon éjjelt, mondja Esterházy, arra használtam, hogy a két jeles férfiút kibékítsem, de a Pécsett felmerűlt nézeteltérés meghiúsította törekvésemet. Zrínyi tehát, Segesden őrséget hagyva hátra, visszatért a Muraközbe, és ágyúlövésekkel üdvözöltetve vonult be Uj-Zrínyivárba, Hohenlohe Stiriába tért, Esterházy pedig Csáktornyán, Horvátországon és Radkersburgon át tért otthonába.
Esterházy levele feleségéhez: «Mi itten megvevénk elsőben Börzenczét, azután Babocsát, Türbéket, Barcsot, Pécs Városát, annak utánna mentünk szintén az eszéki hídig, azt éppen elégettük, Dárdát is megvettük, Baranya várat is, Sás Várat is, s im tegnap visszajőttünkben Segesdet is megadák a Törökök. Énnékem egésségem még eddig jól szolgált, Istennek hálá. Még ma Bán urammal Muraköz felé indulok, ottan nem késem, mentől hamarább azon lészek, hogy haza mehessek. Aggya Isten, lássalak jó egésségben. Datum Segesd, 14 Febr. 1664.»
51. AZ ESZÉKI HÍD 1664-BEN.
A Mars Hungaricus mellett levő egykorú rajz után. – Jelmagyarázat: 1. Civitas Eszék. 2. Pons pedum 8335. 3. Civitas Darda. 4. Diversorium. 5. Castellum. 6. Dravus fluvius. 7. Insula Dravi. 8. Danubius fluvius.
