I.
I.
A nagyszombati tanácskozmány 1680-ban. Soproni országgyűlés. Esterházy Pál nádorrá választatik. Aranygyapjas lovag. Nejének, Orsolyának halála.
MÍG ESTERHÁZY Pált eddig jobbára a katonai téren láttuk szerepelni: – 1680-tól kezdve a politikai pálya is megnyílik előtte, melyen a török elleni harczokban szerzett babérait kiváló mérvben gyarapította.
A mondott év ápril havának elején tanácskozmány tartatott Nagyszombatban a törökre támaszkodó kurucz zavargás lecsöndesítésének módja- s eszközeiről. Az ifjú Thököly Imre köré sorakozott elégületlenek közűl is többen jelen voltak. A király hívei Szelepcsényi György érsek, Forgách Ádám országbiró és Esterházy Pál főudvarmestertől nyertek utasításokat. A tanácskozmány közmegegyezéssel a következő pontokat terjesztette Leopold elé:
Tartassék mielőbb nádorválasztó országgyűlés.
Közhivatalokra csak honfiak emeltessenek.
A végházak magyar kapitányok s magyar őrségek védelmére bízandók.
A német hadak csupán csak városokba, de faluhelyekre semmi esetben se szállásoltathassanak. – Az evangelikus elégedetlenek ezeken kívűl még templomaik visszaadatását sürgették.
Az udvar egész éven át késett meghozni határozatát ez ügyben, s Leopold időközben ismételten kísérleteket tett saját követe (előbb Caprara tábornok, utóbb pedig Sebestyén Endre erdélyi püspök) útján közvetlen megegyezést létesíteni Thököly Imrével.* Miután ezek czélhoz nem vezettek, sőt 1681 elején a portai követ jelentése török háborút sejtetett, másrészt pedig valószínűnek látszott, hogy Francziaország sem hagyja békén a német birodalmat: belátta végre a Linczben tartózkodó császár udvara, hogy még a háború kitörése előtt szükséges lenne a magyarországi zavargásokat lecsöndesíteni, az oly régóta sürgetett s a törvényes közjogi viszonyt helyreállító országgyűlés megtartása által. E végből Gubasóczy János kanczellár, Starhemberg és Hörwart udvari tanácsosok kíséretében február folyamán Pozsonyba érkezett, hogy Szelepcsényi, Forgách és Esterházyval az országgyűlés előzményei s a közbéke helyreállításának egyéb eszközei felől tanácskozzék. És már február 28-án aláíratott Linczben a soproni 1681. évi országgyűlést április 28-ára egybehívó kir. levél. Thököly különösen felhívatott: jelennék meg személyesen a békét munkáló gyűlésen; de e felszólítás eredménytelen maradt, daczára annak, hogy Esterházy Pál késznek nyilatkozott saját fiát túszul a kurucz táborba küldeni.
Thököly családja- és pályájára nézve lásd ANGYAL DÁVID nagyszabású monografiáját a M. Tört. Életrajzok 1888–89. évi folyamában: Késmárki Thököly Imre 1657–1705. Budapest, 1888.
A Leopold által személyesen megnyitott soproni országgyűlés a királyi előterjesztések tárgyalását megelőzőleg betölté a nádori széket, az egybegyűlt rendeknek egyező akaratából Esterházy Pál gróf emeltetvén 1681 június 13-án az ország e legfőbb méltóságára.* Ugyanez évben nyerte II. Károly spanyol király által az aranygyapjas rendet is.
Csupán a zenghi követ nyilatkozott Erdődy horvát bán mellett.
Nádorispáni első tényét s mintegy politikai programmját képezi azon mély hazafiságról tanúskodó levél, melyet legott Thököly bujdosó párthíveihez intézett. Hivatkozva ezeknek Izdenczy Márton követük által az országgyűlésen bemutatott levelére, ily értelemben válaszol nekik: Minthogy kegyelmetek levele fontos kérdéseket foglal magában, mindnyájan helyén valónak véljük, hogy kegyelmetek embereiket küldenék ide, kik utasításuk nyomán velünk értekezhessenek. S ezzel ne késsenek; mert különben orvosolhatlan baj érhetné kegyelmetekkel együtt a hazát. Bennünk nem leszen hiba, mert legkegyelmesebb urunk főkép a végre tartja ez országgyűlést, «hogy a felháborodott állapotok jó csendességre hozattassanak». Én hiven fogok azon tiszt kötelességeiben eljárni, melybe Ő Felsége s az öszves ország parancsából helyeztettem nincs is ok aggódásra, ha kegyelmetek szívét a haza s a béke szeretete dobogtatja, mert hiszen a Felségnek és mindnyájunknak forró kívánsága, ha Isten is úgy akarja, ennyi veszedelemből partra juttatni a sűlyedező országot. Minthogy pedig maholnap lejár a fegyvernyugvás ideje, szándékom Ő Felségénél meghosszabbítását kieszközölni, ha kegyelmeteknek is úgy tetszik.
Thökölynek azonban, kit most a franczia udvar s a török porta egyaránt ellenállásra buzdított, nem kellett már a fegyverszünet meghosszabbítása s kijelenté, hogy a vallási sérelmek elintézetlen maradván, ő és párthívei nem vehetnek részt a soproni országgyűlés további tanácskozásaiban.
A gyűlésből magából is evangelikus és katholikus rendek külön-külön feliratokkal járultak a korona elé; a vallás ügye mellett pedig főleg a nádori méltóság jogkörének felélesztése foglalkoztatta őket.
Leopold ugyan Esterházynak nádorrá választásában megnyugodott, a rendek azonban, szeptember 7-iki felíratukban nem hallgatták el abbeli reménységöket sem, hogy a felség őt, a királyhoz mindig hű főurat hajdani jogköre- és hatóságában a kir. hitlevél hetedik pontja s az ebben idézett törvények intézkedése értelmében kegyesen megtartani méltóztatik, alázatosan könyörögvén hogy – nádorral bírván ismét az ország s a törvényellenes módon behozott korábbi helytartóság és kormányzóság immár megszünvén, – ezentúl a nádor halála esetén szigorúan alkalmaztassék az 1608-ki harmadik czikkely s az ebbe ütköző helytartóság örökre eltöröltessék.
E pontra nézve a szeptember 27-iki leirat akképen hangzott, hogy a felség, tekintetbe vévén a nádor rendületlen hűségét és fényes érdemeit, mindig különös gondját fogja viselni a nádori hatáskör fentartásának. Egyébiránt a helytartóság ügyében az illető törvényczikkek épségben maradását s a régi szokáshoz való ragaszkodást kívánja, úgy fogván e tekintetben eljárni, mint az ország jólléte s a körűlmények sugallandják.
A rendek úgy vélekedtek, hogy a nádori jogkör nemcsak a most megválasztott Esterházy Pál érdemei tekintetéből, hanem törvény szerint és önmagáért is fentartandó; miért is a felső tábla ügyekezett az eddigi helytartó Szelepcsényi Györgyöt arra bírni, hogy a helytartóságtól a nádori szék megürülése esetére prímásutódai nevében is örökre lemondjon. Esterházy a törvényes álláspontot védelmezve, támogatta a főrendek indítványát, mi miatt az érsektől kemény szavakkal illettetvén, híveivel együtt elhagyta a tanácstermet.
Jogvédő kitartásának sikerűlt végre a király által is szentesíttetni a következő szerkezetet:
«A rendek bizton hiszik, hogy Ő Felsége hű szolgáját, a nádort, hajdani hatóságában és méltóságával járó jogkörében a kir. hitlevél 7-ik pontja, s az ebben idézett törvények szerint, – melyek ezennel megújíttatnak, – kegyelmesen megtartandja, fizetéséről pedig a vele kötött szerződéshez képest gondoskodni fog. Miután pedig már a nádorválasztás ténye által a jelen zavarok közben behozott kormányzóság és helytartóság egyaránt megszűnt, ez okból mind a kormányzói, mind a helytartói pecsétek, a nádorválasztás óta kelt kiadványokkal egyetemben, jövőre érvényteleneknek nyilváníttatnak. Közértelemmel végeztetik egyszersmind, hogy a nádor halála esetében az e helyütt megújított 1608: III. trvczikk a benne kijelölt módon ezentúl sértetlen megtartassék és foganatosíttassék.»*
Acta Comit. Sopron. A: 1681. 57. és köv. 11.
Ez országgyűlés egyéb végzései is magokon hordják az alkotmányvédő Esterházy kezének nyomát. A magyar tanácsosok befolyása hazai ügyek elintézése körűl biztosíttatott; az országban táborozó külföldi katonaság zaklatása ellen törvényes intézkedés történt; a zavargások alatt behozott, s eddig az országban ismeretlen fogyasztási adók megszűnnek; a magyar kamara önállása s függetlensége kimondatott; az ország és nemesség összes törvényen sarkalló szabadalmai megerősítést nyertek. A honvédelem ügye rendeztetvén, a részleges felkelés kihirdetése a nádor belátására bízatott. A most nem orvosolhatott sérelmek elintézésére Ő Felsége már egy év múlva okvetlen Pozsonyba gyűjti a rendeket; kimondatván egyszersmind, hogy a hűtlenek közűl mindazok, kik a jelen országos végzések kihirdetésétől számítandó két hónap alatt leteszik a hűségi esküt, személyök és vagyonukra nézve teljes bűnbocsánatot nyernek. De az örömbe, mit Esterházy a kivívott eredmények fölött érzett, üröm is vegyűlt. Családéletének egét nehéz ború sötétíté el. Nádorsága első évében érte őt a keserű megpróbáltatás, melyet eddig oly boldog családi életében első szerelmének, angyalszívű Orsikájának, elhúnyta okozott.
