II.
II.
Thököly támadása. Békealkudozások vele. Készület újabb török támadások ellen.
AZ ORSZÁGGYŰLÉS még együtt volt, midőn a porta felhatalmazta Erdély fejedelmét, hogy nyíltan keljen védelmére a magyarországi bujdosóknak, ígérvén, hogy, jóllehet a Leopolddal kötött vasvári béke még le nem járt, válogatott török hadakkal fog támogattatni. E biztatásnak tulajdonítható az 1681. év rövid őszi táborozása, mely Apaffy fejedelem s fővezére Teleky Mihálynak teljes kudarczával végződött.*
SZILÁGYI S.: Erdély tört. II. köt. 342. és 343. 11.
Thököly most Bécs felé békülénységet mutatott, s békét is tartott, míg házassága, Rákóczy herczeg özvegyével, Zrínyi Ilonával, bevégzett ténynyé nem lett. 1682 június 15-én tartotta a fiatal gróf fényes lakodalmi ünnepélyét a herczegné munkácsi várában, hová Leopold követe, Saponara Fülöp pataki kapitány is, hivatalos volt. A bécsi udvar hosszas ellenzés után egyezett bele e nagy jelentőségű házasságba oly politikából, hogy Thökölyt elválaszsza Telekytől, az erdélyi fejedelem nagy befolyású tanácsosától, ki a saját leányát óhajtotta volna Thökölyvel összeházasítani. Úgy látszott tehát, hogy az ily módon felidézett viszály megfosztja majd Thökölyéket az erdélyi pártfogástól, melyre csaknem kizárólag támaszkodhatott eddig a bujdosók vezére. Nem lehetetlen, hogy Thököly nagyravágyását is kielégítve hitték ez előnyös házasság által, ki menyasszonya kezével roppant terjedelmű uradalmak birtokába is jutott.
De Thököly Munkács várának s a Rákóczy-ház kincseinek birtokába jutván, már július 26-án országul hirdette Kassa alól, hogy szövetkezett a törökkel s értesíti a hazafiakat, hogy most vége a semlegességnek. A budai basával még április folyamán megállapította a Leopold ellen indítandó újabb hadjárat tervét. Augusztus 14-én bevette Kassát, s a behódoló felsőmagyarországi főváros példáját csakhamar követték Eperjes, Lőcse, Szádvár és Tokaj.
AZ ESTERHÁZY PÁL MÁSODIK HÁZASSÁGA ALKALMÁBÓL KÉSZÜLT ÜDVÖZLŐ KÖLTEMÉNY FELSŐ RÉSZE.*
A házassági üdvözlő költemény felső része, a sárga selyemre nyomott eredeti után.
Esterházy Pál, ki a munkácsi jelentős mennyegző után, de még ugyanez évben, vezette oltárhoz Thököly hugát, Évát,* mély politikai belátással tanácsolta Leopoldnak, hogy fegyverét ne Kassa, hanem a török ellen fordítván, vívassa a hódoltság kulcsát, Esztergomot, mi által nemcsak az elégületleneket fosztja meg a törökök támogatásától, hanem saját csüggedő híveibe is új lelket önthet. Ime, hírlik – írja a királyhoz augusztus 25-én, – hogy Kassán és Eperjesen kívűl már Lőcse is elesett, s az ellenség Szendrőt és Füleket is ostrom alá fogta. Ennek bástyái igen gyöngék lévén, nyolcz nap is alig lesz képes ellenállani, s utána minden bizonynyal odavesznek a bányavárosok a Vágon túli országrészszel. Nem késhetünk tovább, legkegyelmesebb uram, hanem fegyverre kelve, meg kell támadnunk az ellenséget. Ha nem fogunk Esztergom vívásához – rossz próféta legyek, – rövid idő múlva Bécs alatt látjuk az ellenséget. S én óvást teszek Isten és Felséged, s az egész világ előtt: senki se vádoljon, hogy kötelességemnek eleget nem tettem, hogy elmulasztottam a veszedelmet felségednek megjelenteni. Még tavaly sürgettem a véghadak szaporitását, de a múlt hónapig halasztatott ez ügy. Ha kérelmem annak idején hallgattatik meg, a török most nem dúlná az országot. Saponara uram alkudozásai csakugyan bevittek bennünket a zavarosba. Még egyszer mondom, hogy ámbár Magyarország nagyobb része már elveszett, mégis, ha felséged méltóztatik belföldi katonát fogadni, közszemlét rendelni, a véghadakat fizetni, s öregbíteni és az ellenséget derekasan megtámadni: még remélhetünk valamit. Ámde, ha ez halogatás nélkűl nem történik, úgy Magyarországgal együtt a szomszéd tartományok is elvesznek.*
«Sciendum est, quod post decessum Comitis Stephani Tököly, parentis prćtitulatć consortis meć, universa bona ejus mobilia videlicet et immobilia, Fiscus Suć S.-ć Majestatis occupavit; unde duas filias orphanas in arce Árva reliquit, quć etiam universis bonis suis per eundem fiscum regium privatć existentes, et prorsus nihil habentes, ad me Schintaviam venere; quarum ultimć afflictionis misertus- easdem ad meam accepi protectionem. Mariam utpote et Evam domicellas Tökölyanas, quas non secus ac proprias filias meas meo ćre educavi, et ad fidem catholicam cum divina gratia converti; tandem natu majorem Mariam videlicet magnifico domino Ladislao Pethő Cis-Danubiano Vice-Generali elocavi, honestis eidem celebratis nuptiis, quć post obitum ejusdem mariti sui nupsit postmodum Comiti Stephano Nádasdy, cujus nunc relicta vidua cum suo pupillo. Alteram vero minorem natu domicellam Evam Tököly ulterius quoque intertenens, tandem post fata conjugis meć pić memorić, matrimonio mihi velut orphanam copulavi.» Testam. Pr. P. Esterházy. Rep: 4. A kismartoni hgi főlevéltárban.
Opiniones et literć Pauli Esterházy. Kismartoni herczegi főlevéltár. Acta Publica.
A nádor, dicső emlékű atyja elvéhez híven, magyar sereggel kívánta a királyi házat itthon ótalmaztatni, hogy uralma ne bírjon az idegenség színével. Az udvar azonban nem bízott a nép felfegyverzésének tervében, sőt, úgy látszik, tarthatott attól; mert nem egyezett bele magyar csapatok toborzásába.
Thököly gyors sikereit kiaknázhatni remélvén, béke ajánlatot küldött Bécsbe, mit Leopold nemcsak elfogadott, hanem megengedte híveinek, hogy a fegyverszünet alatt Thököly részéről hirdetett kassai országgyűlésen (1683 január 13.) részt vehessenek, a hová maga is külön biztost küldött. Egyidejűleg azonban meghagyta a nádornak, hogy kivált a dunai részek nevesebb uraival tanácskozzék az eszközökről, melyekkel a török háború megújulásának esetében a veszélyt magukról s hazájokról elháríthassák.
A nemzet túlnyomó része nem nézte jó szemmel a török barátságot. Az urak készségére támaszkodva, már január 16-án kelt felterjesztésében jelenthette Esterházy, hogy részökről öt ezer emberre számot tarthat a korona. De ha czélt akarunk érni, írja tovább a hazafias meggyőződés nyíltságával, alkalmas eszközökhöz is kell nyúlnunk. Már pedig az együvé hívott urak keservesen panaszkodtak, miként bánik velök felséged idegen katonasága; úgy, hogy ha e kicsapongások elé gát nem vettetik, rövid idő alatt veszendőbe megyen ez országnak felségedhez híven maradt parányi része is. S nem látom át, hogyan szolgálhassák akkor felségedet a nyomorú hazafiak. Kívánták az urak továbbá, hogy a háború színhelyéűl a török földje választassék; mert hogyan fogjon fegyvert a magyar nép, ha mindkét fél seregeinek pusztítását kell szenvednie. S e tekintetből az urak megannyian, kivált Esztergom vívása mellett nyilatkoztak, mely tervet immár egy évvel ezelőtt volt szerencsém felséged figyelmébe ajánlani. Szükséges továbbá harmadszor, hogy a véghadakból külön belföldi sereg is alakíttassék, még pedig mielébb, mert a hadjáratot már márcziusban kellene megnyitni. Végre a személyes felkelés iránt már most lehetne a megyékre írni, hogy felhívásomat vévén, valamennyien haladék nélkűl körém gyűlekezhessenek.*
Lásd: Opiniones et literć P. E.
Eközben folyt a kassai gyűlés, és Leopold nevében Saponara folytatta ismét a békealkudozásokat.
Ám a béke és háború kérdése nem itt volt eldöntendő. Esterházy keserű jóslata közeledett a teljesedéshez. A szultán palotája előtt már 1683 január 2-ától Magyarország felé lobogtak a lófarkak. Leopoldnak meg volt üzenve a háború, bármennyire bízott is a csak jövő évben lejárandó szerencsétlen vasvári békekötés tartósságában.
A kényszer nyomása alatt végre, komolyabb készületeket tett a fenyegető török haderő ellen. Szövetségre lépett a bajor és szász választófejedelemmel, a német birodalom frank és sváb kerületeivel, s épen a török had megindulása napján (márczius 31-én) Szobieszky János lengyel királylyal is. E frigykötés szerint Leopold hatvan, Sobiesky negyven ezer fegyverest állít síkra, mely haderő, ha Bécset vagy Krakót török ostrom fenyegetné, egyesűlni fog. Leopold 1.200,000 frtot fizet szövetségesének, ki a törökkel külön békére nem léphet, egyértelemmel arra törekedvén, hogy frigyes társúl megnyerjék az orosz császárt is.
A nádor márczius 18-án hirdette ki a közfelkelést, s régi vitéz magyar nemzetet mindenkor gyűlölő pogány török ellen, mely noha némelyeknek köztünk színes álnok praktikája és szava által szabadságot ígér: bizonyára utolsó rabságunkra czéloz. Elég példát mutat a hatalmába ejtett görög birodalom, a holott kirekesztetvén minden nemes vér, gyalázatos rabságban tartatik a kereszténység.
A lelkes kiáltványára köréje sereglett 5000-nyi magyarsággal Komárom körűl foglalt állást Esterházy, kedvetlenűl tapasztalván, hogy a császári és birodalmi segédhadak fővezérében, Lothringeni Károly herczegben, még mindig hiányzik a kezdeményezés elszántsága. Helyzete s a királyi Magyarország lakóinak elcsüggedése a fenyegető török támadással szemben egyre kétségbeejtőbbé vált. Nem is mulasztotta el erről Leopoldot értesíteni, megjegyezvén június 30-iki jelentésében, hogy ő, mint nádor és törvényes közvetítő, kénytelen felvetni a kérdést: hajlandó és képes-e a király is védelmére kelni az ország lakóinak? Ha igen, úgy halaszthatlan cselekvésre kérik őt, mert az ellenség már a küszöbön, s egyik lába nyakukon van; ha nem, az esetre ne vegye tőlük rossz néven a fölség, hogy a maguk és gyermekeik föntarthatása érdekében alkalmazkodni fognak a kényszerhelyzet követelményeihez. Én nem fogok – végzi sorait – Bál előtt térdet hajtani; de meg lévén győződve, hogy Felséged nem akarja, miszerint a nádori méltóság csúfjára kezébe kerüljek az ellenségnek: méltóztassék mielőbb segédhadakat küldeni, vagy engem is távozásra felhatalmazni, nem lévén képes egymagam egész seregeket megfutamítani. S méltóztassék megengedni, hogy ez országrész lakosai maguk gondoskodhassanak önmagukról addig, míg Isten ő felsége urokat még nagyobb erővel ruházandja fel.*
Opin. et lit. P. Esterházy.
55. KISMARTON.
Július 7-én a nádor személyesen járt Bécsben, hol a szent koronát is biztonságba helyezte, s íme, ott veszi hírül, hogy Leopold udvarával együtt Linczbe vonult vissza; hogy a nagyvezér már a Rábán is átkelt; a Vágvonal védelmére kirendelt Schultz és Lubomirszky útban vannak Bécs felé; és hogy a magyar hadak végmaradványai is szétoszlottak. Így állván a dolgok, Esterházy 120 gyalogostól védett fraknói várába vonta meg magát, nagyobb őrség leküldéseért folyamodván a lothringeni herczeghez. Ámde ennek most kizárólagos gondja Bécs megmentésére irányult.
S a nádor már-már lemondott minden reményről.
Sopron is megnyitá kapuit az előnyomuló ellenségnek, Ruszt és Kismarton kétségtelenűl elesnek. Íme hallom – írja királyának a magára hagyott nádor – hogy Draskovich Sopronba érkezett, s hogy a nagyvezér nevében személyes megjelenésemet kívánja; akkor úgymond az én váraim és uradalmaim is biztosíttatnak a török dühe elől, valamint ez megannyi szomszéddal történt; különben pedig tönkre tesz okvetlenűl. Csak Isten a megmondhatója, mily nyomorba jutottam!
Sopron is megnyitá kapuit az előnyomuló ellenségnek, Ruszt és Kismarton kétségtelenűl elesnek. Íme hallom – írja királyának a magára hagyott nádor – hogy Draskovich Sopronba érkezett, s hogy a nagyvezér nevében személyes megjelenésemet kívánja; akkor úgymond az én váraim és uradalmaim is biztosíttatnak a török dühe elől, valamint ez megannyi szomszéddal történt; különben pedig tönkre tesz okvetlenűl. Csak Isten a megmondhatója, mily nyomorba jutottam!
Ezeket Fraknóból július 13-án írta Esterházy. S pár nappal utóbb, neje és gyermekeivel utolsó várát is elhagyva, készebb volt a bujdosók keserű sorsára vállalkozni, semhogy az elvhűség büszke öntudatának feladása árán váltsa meg nyugalmát, s fejedelmi vagyonának sértetlenségét az ellenség dühe elől. Július 29-én Stíriában kelt kiáltványával még a horvátokat; egy nappal előbb Draskovichot és Batthyányt inti tartozó hűségök tanúsítására;* augusztus 5-én pedig emlékíratot terjeszt a Passauban tartózkodó. Leopoldhoz, tanácsolván neki, hogy ha régi ellensége, a franczia, megelégednék Strassburggal, vagy a birodalom valamely más városával, viszonzásul pedig Leopolddal szövetkezvén, Ő Felségét szárazon és vízen segíteni hajlandó: ezt a csekély áldozatot hozza meg a jövőnek. Mert – mondja tovább – ha a mindenható Isten Felséged fegyvereit diadalra segíti, egy város helyett országokat fog nyerni. Sőt, ha csak az egy Magyarországot foglalja is vissza hajdani terjedelmében: többet nyert, mintha Bécstől Hollandig parancsolna; mert a Fekete tengertől az Adriáig valamennyi tartomány felségedet fogja magyar királyul urának ismerni.
Leobenben kelt levelének minutája megvan a kismartoni hgi főlevéltárban Acta publ.
A nádor, minden ízében magyar és buzgón vallásos érzületénél fogva, természetesen csak egy politikai irányt követhetett: kiszorítani a pogányt Szent-István birodalmának határai közől. Az ő politikája Magyarország felszabadítását s a Habsburg-ház hatalmi törekvéseinek kelet felé irányítását jelentette. A koronával szemben sem habozott tehát kifejezést adni szilárd meggyőződésének, hogy a királyi család a szabad Magyarországban találhatja meg hatalma legtermészetesebb súlypontját. De az a körűlmény, hogy a nádor a franczia szövetség tervével állhatott elő, – melyről, mint az eddig követett birodalmi politikával homlokegyenest ellenkezőről ő maga mondja, hogy az sok és hatalmas ellenzőre talál, – már magában is nyomatékos bizonysága annak, hogy a Habsburg-ház legrendületlenebb híve, Esterházy, tetőpontjára érkezettnek látta a veszedelmes válságot.
S hogy az ő aggodalma nem volt rémlátás, azt ismét a bécsi ostrom világra szóló eseménye igazolta csakhamar.
A birodalmi főváros szorongattatása és hősies fölmentése összes részleteiben sokkal inkább ismeretes, semhogy arról itt bővebben is meg kellene emlékeznünk. Esterházy, magát gróf Kéry Ferencz által a fölmentő sereg hadműveleti tervei felől pontosan tájékoztatván, idején csatlakozott Lothringeni Károlyhoz, s a döntő ütközetben személyesen részt vőn, sőt két lősebet is kapott.*
L. gr. Kéry Ferencznek Mauternben kelt sajátkezű leveleit, a kismartoni hgi főlevéltárban. Literć Missiles.
