I.
I.
2. A GALÁNTHAI KASTÉLY A XVIII. SZÁZADBAN.*
Az első könyv kezdőképe (3. l.), Richter Aurél rajza, a galánthai kastélyt egy XVIII. századi metszet után ábrázolja.
A galánthai nemzetségek. Az Eszterházyak és a Feketék. A Fekete család eredete. A Niger törzs. A család házasságok által gazdagodik. A nemességet nyeri. Birtoknövelés és házasság. Hanyatlás. Ujabb emelkedés.
Galántha előkelő kisközség Pozsonyvármegyében. A róla nevezett járás közepén, a Vág és a Dudvág közt fekszik. Vidékének gazdagsága, talajának termékenysége, vadat, fát és gabonát termő földje korán magához vonzotta a környék gazdagságra törekvő családjait, melyek Nebojsza, Gány, Kossut, Zilas és Nyárasd falvak területét hatalmuk alatt egyesíteni igyekeztek. Országútján haladtak a királyverő Csák Máté hódító csapatai s a Vág völgyén észak felé foglaló török vagy kurucz hadaknak félelmetes seregei.
A földet kezdetben zálog-, majd tulajdonjogon birtokló családok törzsüket vagy annak egyes ágazatait róla nevezik el. A galánthai Arady, Balogh, Bessenyei, Borsy, Eszterházy és Fekete családok több hírneves írót, egyházi férfit, jeles katonát, megyei pártembert és államférfit neveltek a hazának és a királynak. Kölcsönös és többszörös házasság, örökség és a rokoni kötelék szoros összedolgozása útján egymás fölvirágoztatásán, meggazdagodásán és mind növekvő hatalmán közösen közremunkáltak, úgy, hogy lassankint óriási földbirtoknak uraivá, megyei nagyhatalmakká és országintéző erővé váltak.
Galántha birtoka meseszerű gazdagsággal és hatalommal járt karöltve. A birtokló családok közül az Eszterházy és a Fekete családok emelkedtek a legmagasabbra, melyek nem egy tagjának párját ritkító gazdagság és közmondásos befolyás jutott osztályrészűl.
Az Eszterházy család a csallóközi Vatha nemzetségből szakadt ki és magát ősi pozsonymegyei birtokossá küzdötte föl, a Fekete családot, mely még oklevélbeli nyomok előtt Erdélyben hagyta az itt még ma is virágzó törzset, a hadi szerencse sodorta Galánthához. Az még most is szorgosan kutatja az ősi nyomokat, melyek származását a tündérsziget régi családjaihoz kötik, ennek ideszakadt ága ma már kihalt, de virágzása idején büszkén hivatkozik erdélyi nemzetségére, mert «nagy szerencsének tartja Erdélyből lett származását», hol «elei vérével trágyázott a föld, mellyen honnyokért magokat feláldozták.»*
A Magyar Tud. Akad. kézirattára, Régi és újabb írók, 4-rét 73. szám.
A sok Fekete nevű család közül a galánthai az, mely vagyon- és hatalomszerzésben majdnem elérhetlen magasságra emelkedett, mely szellemi kiválóságával előbb a megyei, majd az állami életben több emberöltőn keresztül jeles szerepet vitt. Emelkedése lassú, századokra nyuló, elhanyatlása két generáczió műve volt. Teljes virágzása Mária Terézia, hirtelen elenyészte II. József, II. Lipót és I. Ferencz korába esik. Egy százados története ékes bizonyságúl szolgál sok más hasonrangú, gazdag és hatalmas család politikai, erkölcsi és vagyoni bukásának. Az emelkedés a család előkelő és legbefolyásosabb tagjához, Györgyhöz, a pusztulás ennek fiához és unokájához, Jánoshoz és Ferenczhez, az ág utolsó sarjához fűződik. A fény, melyet vagyon és hivatal nyujthat, rövid ideig tündöklött és még a család életében elenyészett. A hatalom s vagyon, melyre az apa mint államférfi szert tett, a mily hamar nagyobbodott, éppen oly gyorsan szóródott széjjel a gyermekek által. A szellemi kiválóság azonban, mely az apát a szerencse minden forgatagában kitüntette, a még kiválóbb fiút kedvezőtlen politikai és társadalmi állapotok közt családjával együtt tönkretette.
3. A GALÁNTHAI FEKETE CSALÁD ŐSI CZIMERE.
A Feketék galánthai ágának két sarjában, Györgyben és Jánosban a családnak összes hagyományai örökölt erőben tünnek föl. Bármily ellentétesek is e sajátságok, mégis bizonyos törvényszerű következetességgel nyilatkoznak meg e két férfibúan. Nagyravágyás higgadt számítással, birtokéhség szívós kitartással, a haza és szabadság szeretete féktelen és önfeláldozó szenvedélyekkel párosulva, politikai türelem, mely szent eszmékről is le tud mondani és megvárja, míg az idők és viszonyok kedvező árja hozzá felemelkedik, hogy erre az alkalmat mohón megragadva országvezető befolyásra tegyen szert, hadi vitézség, mely a család nevét ranggal, díszszel és dicsőséggel övezi, a szellem hódító hatalma, mely a világirodalom s a kor írói fejedelmével közlekedhetik, az áldozatkész forradalmárkodás, kitartó hazafiság, – a szerencse elpártolásával pedig egy kimagyarázhatatlan nemtörődömség, mely egy királyi vagyont egy évtized alatt szétforgácsol.
A család eredetéről, rokoni kapcsolatairól és fejlődéséről csak szórványosan található emlékek tanúskodnak és a származékrend néha százados hiányokat mutat. Más családokba való elágazásuk is kevés nyomot hagyott. Nevek maradtak fenn, melyekhez semmiféle érdekesebb történet, sem helyi, sem más emlékezetes esemény nem fűződik. Szellemtelen pörös akták fogyatékos adataiban jeles hadi tettekről olvasunk és a családi emelkedés állomásait itt-ott befolyásos hivatalok fénye ragyogja be.
Egy XVIII. századbeli halottdicsérő emlékbeszéd szükségtelennek tartja, hogy a nagy Fekete György őseiről bővebben szóljon, elég, ha egy párt fölemlít.*
A Magyar Nemz. Múzeum kézirattára, fol. Lat. 3705. IV. I. Analecta Mednyánszkyana.
Niger Benedek (1360) az első, kiről említést tesznek. Fiát Miklóst már Fekete néven szólítják. Egyik utóda ismét Niger Mihály lovaskapitány, Hunyady János jeles vitéze. Tőle ágazik el a Feketéknek felső-bári, biai és galánthai ága. Ettől kezdve megszünik a családnak Niger elnevezése és csak akkor tűnik föl a históriában és pamfletekben, midőn politikai vagy magán szereplését megbélyegezni iparkodnak. Lélek és tartalom nélküli oklevélbeli adat fölvilágosítást nem nyújt arról, vajjon a más előnevű Feketék, mint a sádániak, a fritsiek, a pókatelkiek, almásiak és iványiak mind a fönnebbi közös tőnek elágazásai-e vagy pedig külömböző vérbeliek-e? Hol Erdélyben maradtak, hol a felvidékre vagy Debreczenbe szakadtak s a genealogia* összekötő kapcsolatukkal nem fáradozott. A biaiakat és felső-báriakat a galánthaiakkal erős várbeliség köti össze. Niger Mihály utódai közt említik felső-bári Fekete Albertet, biai Fekete Györgyöt és galánthai Fekete Mártont több más rokonával együtt, kik közül legnevezetesebb Fekete István, a füleki százados. Ennek vitéz védelme akadályozta meg, hogy a vár sokáig török kézbe kerüljön, míg végre halálával a vár az ellenség hatalmába esett. Nevezett Fekete Márton házasodott bele a férfiágon kihaló galánthai Bessenyei családba (1550) és rokonságba került az ugyanabba a családba házasodott Aradyak-, Borsyakkal, Baloghokkal és Eszterházyakkal, kik mindannyian ekkor veszik fel új adományok czímén a galánthai előnevet. Galánthai Bessenyei Potencziána férje, «a honnyokért magokat feláldozó vitézek legjelesbike», Eger vivásánál tüntette ki magát.
M. N. Múz. kézirattára, fol. Hung. 984. Fekete, Antal, XII. k. 187. l.
Erről említi a késő unoka:
Eger városának szentesűlt faliba
Időtől nem kémélt omlott bástyáiba
Tán Lelke … Fekete Mártonnak
Borostyánba fonva jelent, mint rokonnak.*
Időtől nem kémélt omlott bástyáiba
Tán Lelke … Fekete Mártonnak
Borostyánba fonva jelent, mint rokonnak.*
Galánthai gr. Fekete János Magyar Munkáji, I. k. 65. l. Fiamnak.
Vitézségeért Rudolf királytól 1590 november 21-ikén az Eszterházy családdal együtt adományt kapott a galánthai és gányi birtokra. 1609 deczember 22-ikén a család a Balogh családdal együtt Galántha, Gány, Kossut és Zilas helységekre újabb adományt nyert.
A Bessenyeiekkel kötött házasság mind leszármazás, mind birtoköregbedés szempontjából fontos. Vele a nevezett családok Német-Födémes, Újfalú, a két Baka, Seprős, Makháza, Suly és Bodok pozsonymegyei, Válkás barsmegyei birtokok részuraivá lettek.
A birtoknövelés Márton fiai közt tovább tart, a kiknek egyike I. Miklós, Bon Borbála férje, Nyitramegyében Martonfalván, másik fia György, martonfalvi Török Magdolna férje, ugyanabban a megyében Nagybirinben Bogyó Páltól kuriát vásárol.* I. Miklós fia I. János, nebojszai Álló Borbála férje, pozsonymegyei esküdt, kinek utódai László, Thédy Mária és II. Márton Arady Zsuzsánna feleségük birtokaival nagyobbították a család vagyonát.
M. N. Múz. kézirattára, Proth. 35. ex Caplo Nitr. Annor. 1585–1589. – Litt. 62. Annor. 1633–1634. fol. 189. Ex Caplo Poson. – Nagy Iván, Magyarország családai, IV. k. 143. l.
A gazdag házasság hagyomány a családban. Hitveseiket ősrégi törzsekből válogatják és választásuk leginkább magvaszakadó családokra esik, hogy a birtok javarésze rájuk nézzen. Az Arady, Bon, Somody, Thédy és Hegyi leányok családága kihalt, ámde hozományuk a Feketéknek nagy vagyont és előkelő állást biztosított. Mégis e vagyon, a mint növekedett, a sok gyermekű családban épp úgy szét is folyt. I. János kilencz gyermeke nem dicsekedhetett már azzal, hogy I. Márton közvetlen utódainak nagy örökét osztatlanúl hagyhatja gyermekére. Unokája II. György már Veszprémbe szakad, hol alispáni hivatalt visel és idegenben keres gyermekeinek előkelő és gazdag családi összeköttetést. Fia György, a későbbi kanczellár, azonban ismét fölépíti a régi gazdaságot s a Feketék szerencséjével saját örökét és neje, Niczky Anna hozományát ritka nagyságú birtokokkal nagyobbította.
