III.
III.
Schedius Lajos és Fekete. Kis János Wieland Muzarionjának verselése. Orczy József költő. Ellenségeskedés Teleki László és Fekete közt. A sirhalom. Gvadányi József barátsága.
Bensőbb és nevelőbb barátság kötötte a hozzá hasonló sokoldalúsággal felruházott Schedius Lajoshoz, a pesti egyetemen az esztetika és nyelvészet tudós tanárához, a kit házánál állandóan szívesen látott, a ki nem szünt meg a grófot munkásságra serkenteni és kinek ajánlatára sok tehetséges ifjúnak pénzbeli segélylyel megkönnyítette a tudományos foglalkozást. Bölcselkedéseiknek és vitatkozásaiknak maradandó emléke az a franczia levél, melyben szinházról, a drámaírásról igazán európai magaslatról mond itéletet és az akkori szinházi és dramaturgiai elveknek alapos ismeretét tárja ki. Ez bizonysága, hogy Schedius Feketében érdemes és hasonló tudományú barátra, nem csupán műkedvelő mágnásra talált.*
Oeuvres posthumes, 43. l. A Mr. d. Schoedius.
A levél kis dramaturgiai értekezés a görög és a modern drámáról, a franczia és német színműírókról, a melyben részint önálló, részint voltairei fölfogással birálja Shaksperet, követőit, a franczia klasszicizmust, Lessinget és az osztrák irókat. Csodálatos dolog, hogy Fekete figyelme nem terjedt ki a magyar dráma hiányaira s ő, a ki egész életében pártolta ezt a művészetet, sőt Bécs szinpadjairól alaposan is írt, vétkesen elmulasztotta, hogy a magyarról komolyan gondolkodjék. Schedius barátsága nem volt múló és még a gróf halála után is meg-megszólamlott. Nélküle talán Fekete működésének teljesen nyoma veszett volna, s műveiről az irodalomtörténet csak hallomás utján emlékeznék. Schedius nemcsak a magyarokkal, hanem a külfölddel is megismertette a grófot. Halálakor rövid és velős szavakkal utal irodalmi munkásságára és jelentőségére: «Sok ragyogó tehetséggel megáldott egyéniség, melyet barátai és ismerősei érdem szerint csodáltak. Pontos, pragmatikus életrajza a lélektannak és az emberismeretnek, e Magyarország ujabb történetének is fontos adaléka.» Majd később: «Izléssel és világismerettel fölruházott író, a ki kevésbbé zilált vagyoni viszonyok közt még sokkal többet tett volna a magyar irodalom- és műveltségért.»
53. SCHIEDUS LAJOS.
Szorosabb ismeretségbe került Kis János szuperintendenssel, a kinek «Emlékezései» élénk világot vetnek Feketének irodamli agitácziójára. «Gróf Fekete Jánossal Füreden, hol a savanyú víz kedvéért többször megfordult, néhány ízben volt alkalmam beszélni. Ő ugyan nyomtatásban csak franczia verseket adott ki, de mint maga mondotta s mint másoktól is hallottam, magyarokat is nagy számmal írt, ’s a többiek között Voltaire La pucelle d’Orleans czimű költeményét is magyarra fordította. A’ magyar literaturáról szeretett beszélgetni; s megtudván tőlem, hogy Wieland Muzarionának magyar fordítása nálam készen van, azt látni kivánta, s midőn neki megmutattam, tőlem elkérvén magával vitte. Egy idő mulva az egész munkát a rímek, megváltotzatásával küldötte hozzám vissza. A nem könnyű változtatás abban állott, hogy a hangzó betükön végződött kettős rimekre felváltva mindenütt mássalhangzó betükkel végződőket következtetett; ez által a francia és más nyelvbeli hím és nőrímeket akarván utánozni. Azonban a fordítás úgy nyomatott ki, mint azt én magam készítettem.»
Orczy József báró, Lőrincznek, a költőnek fia, ki Toldy szerint «magát szinte gyakorlotta a költészetben,» s «apjához hasonló lélek», verselésben Fekete Jánost követi. Fekete hatása Orczyra legjobban felismerhető az «Aspaisa»-ban megjelent «Bandi» a levélhordó Elysiomban,» a kéziratokban levő «Több mint álom, kevesebb mint valóság» «Az szerentsérül» czimű poemáiban.* Feketét az Orczyakhoz hadi és szívbeli barátság kötötte. Lőrincz ismerte fel benne a költői tehetséget és ő buzdította arra, hogy a Pucelle d’Orleanst lefordítsa; László* anyagi gondjaiban leghívebb támogatója és ennek ajánlja az «Orleáni szűzet» is,* József pedig fiui szeretetel csüng rajta. Józsefet, a «szőke Jóskát,» kivált a II. József ellen való mozgalmakban és az 1790-iki országgyűlésen szerette meg s vele holtig érintkezett.
Magyar Munkáji, I. k. 99. l., II. k. 24., 25. l. I. k. II. 21. l. – Akad. kézirattár, Magyar irod. (Régi és újabb írók) ívrét 9. Orczy József művei. – Aspasia, 1824. 43. l.
Magyar Munkáji, I. k. 180., 181.
Az orleáni szűz, I. ének.
Barátai közé tartozik Teleki László gróf is, az író és költő, kinek verseit igazi baráti szigorral bírálgatja. Családját, főleg első nejét Máriát, lovas tisztelettel környezi és Lászlót neje haláláig a legbizalmasabb barátjai közé számítja. Itélete a rendkívül erős nagyravágyástól égő Lászlót sokszor megmenti az érzelem szertelen túlkapásaitól és kihívja írói józanságát. Az egymáshoz ír verses levelek telvék verstani utasításokkal. Fekete szokott egyenességével, Teleki «tiszteletes» módjára, némi prédikátorsággal oktat, s mindkettő erősen védelmezi saját verselését:*
Magyar Munkáji, i. k. 175., 182. II. k. 81. l.
Többször el olvastam halottas Versedet,
Atyád Hamvaira készült Énekedet;
Mert nem győztem annak szépségét tsudálni,
Végre keményebben kezdém is rostálni.
’S gyönyörű munkádban némelly kis hibákat
Rithmus ellen láték, noha aprótskákat,
Igy az Astronomus mind addig tsudálja
A’ napnak mivoltát ’s üveggel visgálja,
Atyád Hamvaira készült Énekedet;
Mert nem győztem annak szépségét tsudálni,
Végre keményebben kezdém is rostálni.
’S gyönyörű munkádban némelly kis hibákat
Rithmus ellen láték, noha aprótskákat,
Igy az Astronomus mind addig tsudálja
A’ napnak mivoltát ’s üveggel visgálja,
Míg nem talál benne homályos helyeket,
Noha tündökléssel fedez illyeneket.
Nem tehettél hibát, melly Febust bántaná,
Vagy a’ józan elme törvényét rontaná,
Csupa pedantismus ’s vég szó válogatás.
Ne véld, tehát, kérlek hogy munkád alázni
Kivánnám, ’s magamat az által gyalázni.
Mennél szebbnek tartom ezen remekedet,
Annál is tisztultabbnak kivánnám versedet,
Én is mint Molier ama szolgálója
Ki (jól tudod) Urát kis hibáktól ója,
Noha fel nem érné játékot eszével,
Mertem olly mód’ bánni Barátom versével.
Noha tündökléssel fedez illyeneket.
Nem tehettél hibát, melly Febust bántaná,
Vagy a’ józan elme törvényét rontaná,
Csupa pedantismus ’s vég szó válogatás.
Ne véld, tehát, kérlek hogy munkád alázni
Kivánnám, ’s magamat az által gyalázni.
Mennél szebbnek tartom ezen remekedet,
Annál is tisztultabbnak kivánnám versedet,
Én is mint Molier ama szolgálója
Ki (jól tudod) Urát kis hibáktól ója,
Noha fel nem érné játékot eszével,
Mertem olly mód’ bánni Barátom versével.
Mindkettőnek önálló verstani elmélete maradt reánk. Hosszabb bölcselmi, főleg vallásos ízű verses disputát idézett föl kettőjök közt Feketének «A Nagy Mennyország» czímű* verse, a melyre Teleki «A Magam menyországa, ha álom is, mégis valami» versben felel, midőn pedig Fekete igazán reális szinekkel támadja és rajzolja a túlvilágról fölfogását, ekkor Teleki «Védelme a menyországomnak» verssel válaszol. Az egész még baráti vita a földöntúli élet fölfogásáról.
Magyar Munkáji, I. k. 159. l. Akad. kézirattár, Magy. irod. 4-rét, 5–51. sz.
54. GRÓF TELEKI LÁSZLÓ.
A hosszú benső baráti viszonyt megszakítja Telekinek meghalt feleségéhez írt verse, a melyet Fekete lélektani okokból hamisnak, mesterkéltnek, azonkívül hosszadalmasnak és izléstelennek tartott.
Ennek a versnek egész története van. Teleki a «Néhai G. Teleki Mária sirhalma» czímű könyvében kiadta azokat a verseket és beszédeket, a melyeket neje halálakor szerzettek, ezek között van az «Egy jó asszony képe, mellyet néhai mélt. r. sz. b. gróf széki Teleki Mária elfelejthetetlen emlékezetű Felesége áldott Hamvainak tiszteletére férji érzékenységgel felemelt Gróf Széki Teleki László» czímű vers. E hosszú lélegzetű czímnek megfelelő a hosszú, ötvenegy oldalra terjedő halottdicsérő és búcsuztató vers.
Fekete egy ideig semmi módon nem mutatta az elhalálozott fölött való gyászát, a mi általánosan föltünt, sőt Mátyási József azt írja «Emlékeztető Ciprusában»:
Hát Pest Horátzának hattyuját mi lelte?
Mely Eszterházynét* akként énekelte,
Hogy míg magyar nyelven olvasnak és írnak,
Hirén diadalma nem lehet a sírnak.
Mely Eszterházynét* akként énekelte,
Hogy míg magyar nyelven olvasnak és írnak,
Hirén diadalma nem lehet a sírnak.
Magyar Munkáji, I. k. Eszterházi Jozefa halálára.
A szél is azt feleli, hogy senki sincsen, a ki szebben énekelne, mint a megholt férje, a ki:
A felett, hogy Fia magyar Boálónak,
Atyjánál jobban ül nyergén a szent Lónak.
Atyjánál jobban ül nyergén a szent Lónak.
Fekete a «Test bontása lett…» verssel törte meg hallgatását, melyben fölháborodással illeti Telekinek hosszadalmas versét s kálvinista voltának tulajdonítja halottsirató énekét. Máriát nagy gyöngédséggel siratja. Telekinek a vers rendkívül rosszul esett. Mód felett megharagudott a leczkéztetésért és fölötte bántotta, hogy Fekete, a ki nem rég azt irta neki: «Eltöréd lantomat, mert felljül haladtál,» most kiméletlenül ront neki. Mindennél jobban fájt Fekete tapintatlansága, aki mindenkinek mutogatta is versét.* Erre Teleki is verssel felelt, melyről megjegyzi, hogy csak azok érthetik «a kik Mlgs G. Fekete János Úr gondolkodása s élete módját közelebbről esmérik». Elismeri, hogy verse hibás és hosszadalmas, védi hallását, köszöni a neje iránt való érzelmet s boszankodik, hogy Fekete versét mindenkinek mutogatta. Tény, hogy Teleki érzelme hiú és mesterkélt, hogy Fekete alaposan támadja Széki Teleki Mária sírhalma körül nemcsak férje, hanem Mátyás és Schedius is megszólalnak, Feketét, ki valószinűleg egyáltalában nem akart fájdalmával a közpiaczra kiállani, Mátyási megszólítása rázta föl hallgatásából, a mikor is ugyancsak érdes egyenességével, de a Telekihez írt költői levelek modorában ostorozza a férjnek ötvenegy oldalra vetett fájdalmas siránkozásait és pongyola érzelmeit. Ezzel természetesen megsértette a férjet és barátot, de a szöget fején találta, mit az is bizonyít, hogy Teleki, a ki megsértődve még válaszolni is ráért, a gyászév eltelte után legott megházasodott. Fekete őszinte érzelmét pedig bántotta a hivatalos bucsuztatóknak kinyomtatása is és egyszerűbb, de igazabb sirámokat várt arról az asszonyról, a kit a női erények tisztaságában tisztelt s a kit a magyar hölgyek példaképeül állított fel:
Akad. kézirattár, Vegyes 4-rét. 15. sz. 7. – M. Irod. Régi és új magyar írók 4-rét, 133. sz.
…ha kivánnak jó emlékezetet
Siron túl, ’s könnyező szives tiszteletet,
Hogy iparkodjanak Tégedet követni,
’S hirek fentállását szivbe helyeztetni.
E sírnál Vándor! Könyiddel áldozzál,
’S hogy több ilyes nőjjön, azon imádkozzál.* –
Siron túl, ’s könnyező szives tiszteletet,
Hogy iparkodjanak Tégedet követni,
’S hirek fentállását szivbe helyeztetni.
E sírnál Vándor! Könyiddel áldozzál,
’S hogy több ilyes nőjjön, azon imádkozzál.* –
Magyar Munkáji, II. k. 172. l. Gróf széki Teleki Mária halálára.
Hosszú és mély barátság kötötte a vitéz «lovas generális» gróf Gvadányi Józsefhez. A barátság még katonáskodása alatt kezdődött, a harcztéren erősbödött, majd a magyar generálisok közös sorsa, az erőszakos nyugdíjaztatás, majd az 1790-iki országgyűlésen játszott hasonló szerep és rokon fölfogás állandóvá és később folytatott tartós levelezés által bensővé és igazzá tette. Feketének hét verses levele maradt fenn, mig Gvadányiéi ismeretlenek. Fekete őt tekinti a dicső Gyöngyösi egyedüli és hivatott utódjának:
Megjártad Gyöngyösi fel ható Pályáját,
Követted is néha Benitzky kótáját,
’S Notáriusodnak Budára jövése,
Pöstényi füdőben Czigány ki kelése,
Mint Rontó Pállal hiredet terjesztik,
Hálaadó sziveink tsak azzal epesztik,
Követted is néha Benitzky kótáját,
’S Notáriusodnak Budára jövése,
Pöstényi füdőben Czigány ki kelése,
Mint Rontó Pállal hiredet terjesztik,
Hálaadó sziveink tsak azzal epesztik,
Hogy nem könnyű jutni remekid nyomára,
Tőled oly szépen járt Helicon hantjára,
Lába törik soknak ily igyekezetben,
Mint rossz lovasoknak képzelt ütközetben.
Tőled oly szépen járt Helicon hantjára,
Lába törik soknak ily igyekezetben,
Mint rossz lovasoknak képzelt ütközetben.
Hozzá, mint a magyar poéták Nesztorához küldi verses munkáit megitélés végett. Mennél távolabb áll a görögös metristáktól, annál jobban becsüli őt s Aristarchusának vallja, a ki épp oly alaposan vezeti és oktatja, mint annak idején Voltaire a franczia nevelésben:
Bátsi! tehát én is követlek, mint lehet,
Bár tudom, hogy Múzsám annyira nem mehet.
Mert a kilencz szűzek tsak néked tsevegni
Szoktak, ’s ősz hajaddal vígan enyelegni.
Bár tudom, hogy Múzsám annyira nem mehet.
Mert a kilencz szűzek tsak néked tsevegni
Szoktak, ’s ősz hajaddal vígan enyelegni.
55. GRÓF GVADÁNYI JÓZSEF ALÁIRÁSA.
Az ősz generális dicséretében nem csapong az ízetlen magasztalásokig, hanem az illő mértéket megtartja:
Magyar Anacreont látok én munkádban,
’S Hodulásom azért nem eshetik vádban,
Hogy tán hizelkedés ŕzt nekem diktálná,
Avagy alatsonyság szívemet meg szálná.
’S Hodulásom azért nem eshetik vádban,
Hogy tán hizelkedés ŕzt nekem diktálná,
Avagy alatsonyság szívemet meg szálná.
Magyar mesterének tartja, ki munkáival és tanításával sokat lendített nagyobb szabásu fordításain:
Kérsz, hogy Mesteremnek téged ne tartsalak:
Hijjában Barátom! mert annak vallalak,
Mig élek igazán, minthogy ébreszteni
Orczyval te tudtál, ’s engem gerjeszteni
Magyar verselésre ditső példáiddal,
Tőlem méltán bámult remek munkáiddal.
Hijjában Barátom! mert annak vallalak,
Mig élek igazán, minthogy ébreszteni
Orczyval te tudtál, ’s engem gerjeszteni
Magyar verselésre ditső példáiddal,
Tőlem méltán bámult remek munkáiddal.
Először az «Orleáni Szűzet,» majd Ovidiusnak «Szerelem mesterségét,» az utóbbit Gvadányi barátnőjének, Fábián Julisnak is elküldi, sőt ennek ajánlja, de midőn hirét veszi, hogy a költőnő ezt a tettét illetlennek találta, katonás humorral fakad ki a kényeskedő irónő ellen. Ő tudósítja legelőször arról, hogy Engel Gvadányi történeti munkáját, «XII. Károlyt» megczenzurázta.
Leveleikben el-elkeseregnek a politika akkori állásáról a csatatéren elesett régi bajtársakról, világ megváltozásáról, az országgyűlések megromlott nagyjairól, örvendenek Napoleon elérhetetlen egyptomi és más dicsőségének, Nelson tengernagy vitézségének.
A levelezést Gvadányi betegsége és halála szakította meg.*
Magyar Munkáji, I. K. 174., 175., 198. II. 6., 64., 69., 71., 73. ll.
