VII.
VII.
Intim barátai: Ligne herczeg és neje, Eszterházy Miklós, Batthyány József, a katonák és Noverre. «Contes»-jai.
Az irataiban és verseiben megnyilatkozó érzelem a királyi család előtt sem marad ismeretlen. A versek eljutottak a dicsőítettek kezébe* és a szellemes poetát szivesen látják, az udvariasan hódolót örömmel karolják föl udvaroncz társai is. Barátjaivá lesznek Ligne herczeg, Eszterházy Miklós, kit «Quinquin» néven beczéztek, Ried, Miltitz generális, Ayrenhoff és Pelegrini költő katonák, a Batthyányak, a művészek közül Noverre és Vestris, kikkel levelezésben is áll.
U. ott, I. k. 90. l.
Ligne József herczeg, a «wallonok utolsó virága», a császári udvaronczok egyik legkiválóbb alakja. Elsőrangú katona és író. Korának legelőkelőbb férfiai: Nagy Frigyes, Laudon, Daum, Lacy, Potemkin, Voltaire, Rousseau, Bossuet, Fénélon, Molina, Goethe, Wieland, Schlegel és más nevezetes emberek érintkezésben állottak vele és ismerte Európának összes udvarait s előkelőségeit. Régi törzs ivadéka. Tehetségei korán bimbóznak, pályája a Feketével való érintkezésig azéhoz hasonló. Már tizenkét éves korában olvassa Voltairet, tizenöt éves korában francziául versel. Igen sokat utazott. Párisban meglátogatja Rousseaut, 1763-ban Ferneyben Voltaire vendége. Rendkívül gazdag, de költekezései határtalanok és évi atyai apanázsát egy hónap alatt elkölti, úgy hogy «becsületes zsidók»-hoz kellett fordulnia, kiktől jó kamat fejében kapott pénzt. Mint katona vakmerő bátorságával Kolinnál, Leuthennél és Hochkirch mellett tüntette ki magát s 1764-ben már vezérőrnagy. Az udvarnál rendkívüli szellemessége, pajkos tréfái, vakmerő bravurjai és csípős megjegyzései tették kedveltté. Kellemes társalgása, állandóan vidám és élénk természete, bőkezűsége és jótékonysága sok barátot szerzett neki. Gondolkodása néha frivol, szellemessége természetes, gúnya férfias bájjal teli. Rokonszellemű felesége, Lichtenstein Mária Francziska herczegnő épp úgy forgatta a költőket, mint férje. Bár a frigyet a férjnek sok kalandja zavarta, mégis hatvan évig tartott.
18. LIGNE HERCZEG.
Fekete egyéniségét nemcsak a herczeg, hanem ennek neje is kedvelte. A szellemes asszony szivesen olvasta Wielandot és mulatott Fekete contejain, melyek ugyancsak nem női kézbe valók.
Az életnek vidám, sokszor tréfás, helylyel-közzel gúnyos, de sohasem léha fölfogása jellemzi e két férfiúnak érzelemvilágát. A mennyit leveleikben, a kölcsönös udvarias dicséreteken kívül olvasunk, az egymás iránt érzett barátság rajzolása, a politikának gyűlölete és a szerelemnek bizarr fejtegetése. Ide járul a királynőnek és Nagy-Frigyesnek magasztalása, a korukbeli verselésnek bírálata, Denis költőnek gúnyolása, saját poezisuknak megítélése, mely poézis sokszor fölötte frivol s azért tanácsosnak látjuk, hogy napvilágra ne hozzák, hanem az asztalfiókban elrejtsék.*
Mes rapsodies, I. k. 71. l. II. k. 4., 15., 21., 210. és 212. ll.
A két jó barát a levélbeli érintkezésen kívül birtokaikon is meglátogatta egymást. Fekete többször időzött a belgiumi Urcimoreban, hol a herczeg apai birtoka volt, a herczeg pedig Feketének pesti vendége.
A királynő kegyét állandóan élvező Eszterházy Miklós, vagy beczenevén «Quinquin», az udvarnak e dévajkodó szelleme, kinek pajkossága világraszóló volt. Már rokonságánál fogva is vonzódott Feketéhez. Sokszor együtt eszelték ki, mely új tréfával, mulatsággal lepjék meg az udvart, s hogyan tréfálják meg a czopfos udvaronczokat. Vidámságuk és derült humoruk az udvar legkomolyabb egyéneit is lebilincselte és fölélénkítette.
Batthyány grófhoz még ifjúkori ismeretsége kötötte. Valamikor Pesten is együtt mulattak, együtt olvasgatták Vergiliust, Ovidiust, Horatiust, Racinet, Crebillont és Voltairet. Szatirikus hajlamuk volt az erős kapocs, mely barátságukat még későbben is összetartotta.*
Mes rapsodies, I. k. 94. l.
A Miltitzhez, Riedhez, Pellegrinihez és Ayrenhoffhoz írt versek ugyan későbbieknek látszanak, de mégis tanúságai annak, mily bensőségteljes barátság csatolta őket egymáshoz.*
U. ott. I. k. 92. és 134., II. k. 137. l.
Noverre, a világhírű balletmester, Feketének «mon cher Ami»-ja, sok felejthetetlen órát szerzett ennek a baráti körnek s egyes tagjaival élénk levelezésben állott.* Fekete már első bécsi tartózkodása idejében rajong érte. Szerinte a tánczot a «tragédia és a festészet» színvonalára emelte és a «ballet tragique»-kal elévülhetlen érdemeket szerzett. A király lakodalmi ünnepségén a nézőket páratlan tánczával ragadta magával. A «Semiramis»-ban Mlle Nenci és Angiolini Ikarus merészségével mérkőztek művészetével, de ő maradt győztes.
U. ott, II. k. 220. és 228. ll.
Noverren kívül a híres Vestris érdemesítette barátságára, kivel hasonló bohém gondolkodás fűzi össze.
Ezt a benső baráti kört a rokonszenv, a mulató kedv, a gondtalan élet és kölcsönös szeretet teremtette meg egymásnak. Hasonló jellemek, rokon sors bilincselik le őket és a szellemi tulajdonságoknak a köznapin jóval fölülemelkedő mértéke szilárdítja meg vonzalmukat. Fekete tehetsége e férfiak társaságában főleg dévaj contejaiban nyilatkozik. Írt ilyeneket Ligne herczeg is. Intim körben kézről-kézre jártak és kaczagtató tárgyuk sok mulatságot okozott. Fekete tíz elbeszélését Eszterházy grófnak, a királyi brigadérosnak ajánlotta.* Az egyiket «La brosse a Rebour» Eszterházy grófnénak, egy másikat «Combabus ressuscité» Ligne herczegnőnek küldi.* Ezekben részint franczia mintaképeit: Piront, Grécourtot, Bouflerst és Voltaire-t, részint Wielandnak dévaj muzsáját követi. Képzelete néha elsekélyesedik és leplezetlen érzékiséget rajzol, de nem sülyed le a durvaság és szemérmetlen frivolság undokabb rétegeibe. Franczia könnyedséggel siklik tovább e bocaccioszerű sikamlós talajon, de jól jegyzi meg Ligne herczeg, hogy az asztalfiókba s nem fiatal leányok kezébe valók, annál is inkább, mivel saját szerette hölgyeit szerepelteti. Megjegyzendő azonban, hogy a férfinak vagy a katonának szemérmét nem sérti. A XVIII. századbeli «conte libidinaire» érzékies és pajkos költészete tárul az olvasó elé, mely tárgyát az akkor kelendő pikáns anekdotákból és Wielandból merítette.*
U. ott, II. k. 3. l.
U. ott, II. k. 20., 30., 56., 60., 94. ll.
Mes rapsodies, II. k. 7., 9., 10., 13., 17., 20., 32., 44., 50. és 60. ll.
