II.
II.
A galicziai megszállás. A bajor örökösödési háború. Háborúvágy. Csalódás. Magyar fiúk e háborúban. Marienberg városának megsarczolása. Fekete humánus eljárása. Vitézsége. Kitüntetés helyett megaláztatás. Nyugdijba vonul.
A mozgalmas 1770. és 1771-ik évek a közeli háború kilátásával a tábori élet unalmasságát megszakítani látszottak. Oroszország diadalai a törökön, azonkivül területének rohamos nagyobbodása megteremtették a porosz-osztrák szövetséget, melynek eredménye a neissei és neustadti fejedelmi tanácskozások voltak.
II. József több előkelő tisztjei között ott találjuk Ligne herczeggel együtt Feketét is, a ki ezúttal szemtől-szembe bámulhatta bálványát, Nagy Frigyest.
A szövetség azonban nem gátolta az oroszok további hódítását, a kik nem akartak az osztrák túlköveteléseknek engedni és inkább belement Lengyelország területi fölosztásába.
Az osztrák hadak megszállották Galicziát s a Kárpátok északi lejtője a Dnyeszterig, Szanig és Visztuláig a monarchiának jutott. Az 1300 mértföld területen a magyar seregeken kívül a svalizsércsapatok táboroztak. A megszálló hadtest vezére Hadik András, a határszéli kordon parancsnoka Eszterházy Imre gróf. Tudvalevő dolog, hogy a királynő Halicsot és Lodomért Magyarországba kívánta bekebelezni, de ennek útját állta Hadik utóda, Auersperg, és később maga II. József. Kormányzási, szervezési és közigazgatási akadályok semmisítették meg Eszterházy Ferencz és egész Magyarország hő kivánságát.
Fekete ezrede legtöbbet Krakó, Dombrowa, Lemberg, Singava, Vengerka, Olesicza és Tarnow galicziai állomásokon táborozott. Ide fűződik legtöbb emléke is. Az 1771. évben lelkesedéssel várta a háború kitörését, melyet azonban Frigyes békemunkálatai meghiusítottak. Az a pillanat jelentkezett előtte, melyet minden katona óhajtva vár, hogy a hadi esélyek közt dicsőséget, előmenetelt vagy halált találjon. Lórobaj, hadizaj, dobpergés és trombitaszó kisértik álmait. Barátai babérok után futnak s a diadal biztos, mivel II. József «mint egy fiatal Nagy Sándor» vezeti dicsszomjas seregeit.
Fekete könnyek nélkül hagyja el kedveseit, fiát, ennek anyját és szerető apját, hogy dicsőséggel koronázva térjen vissza.*
Mes rapsodies, I. k. 150. l.
Ezt a fiatalos lelkesedést emelte, hogy itt tulajdonképen magyar hódításról volt szó s újból a magyar lovasság vitézsége tündökölhetett Európa hadipiaczán.
A csalódást keserves panaszszal viseli s az örökös béke unalmassá válik előtte.*
U. ott, II. k. 192. l.
A katonai igazgatás gyötrelmei elől mulatságokba öli idejét és többször fordul meg Bécsben, hol Ferdinánd főherczeg társaságában mulatozgat, kinek rövid ideig belső, intim jellegű szolgálatokat is tett.
Élete tehát Galiczia és Bécs között oszlott meg. A tábori szórakozások, az udvari mulatságok néha elfeledtették vele katonai rangjával járó kötelességeit is, de azért pályáján még emelkedett. A hadi levéltár iratai 1774–1776 között már mint ezredest említik, ő maga egy fiához írt későbbi levélben azt mondja, hogy Olesiczán lett azzá.*
Magyar Munkáji, II. k. 82. l. Hadi levéltár, 1777. k. 19., Muster Liste, 1774. 1775. 1776. május 8.
Mint ilyen 1778-ban a bajor örökösödési háborúban is részt vett, még pedig Laudon vezetésében az Iser hadosztálynál. Ez a háború, mely jobbára hadi szemlékből, incselkedő cselvetésekből és csatározásokból állott, melyet az osztrákok «szilvazenebonának», a poroszok «krumpliháborúnak» neveztek, kevés kilátást nyújtott a kitüntetésre.
Beaucoup de mal et de fatigue,
Et bien peu de Combats
Entre nos Chefs force débats,
Et souvent de l’intrigue,
Des lâches impunis,
Des braves gens sans récompense,
Et bien peu de Combats
Entre nos Chefs force débats,
Et souvent de l’intrigue,
Des lâches impunis,
Des braves gens sans récompense,
Ont trompé notre esperance
Et nos voeux reunis.*
Et nos voeux reunis.*
Vers sur la Campagne de l’an 1778.
A tulajdonképpeni hadi műveletek július 4-ikén kezdődtek. Lauden niemesi táborából Pleisswedelbe vonult, hogy Liechtenstein herczeget a lovassággal támogathassa. Az egész júliust menetelésekkel és szemlékkel töltötték el. Henrik herczeg támadását védelmi s óvintézkedésekkel játszotta ki. Ekkor Laudon az Iser mögött foglalt állást. Itt segédkezett neki Ligne herczeg is, Henrik herczeg belátván támadásának haszontalanságát és Laudon állásának erősségét, lemondott annak sikeréről. Az egész augusztus ismét egyes mozdulatokban telt el. Ez alatt kisebb jelentéktelen csatározások folytak.
Feketének szeptember hónapban nyilt alkalma magát is kitüntetni.
Vele együtt sok magyar előkelő család sarja vitézkedett ebben a háborúban, mindezek között ő tüntette ki magát leginkább. E kitüntetés vonta maga után a már korábban megkezdett aknamunkát az ő további pályája ellen. Ugyancsak Laudon vezetése alatt tüntették ki magukat Blaskovics, Rakovszky, Dévay, Budaházy és Nagy kapitnáyok, Kapocsay hadnagy, Eötvös főhadnagy és Benyovszky Móricz gróf.
A svalizsér ezred Lichtenstein Károly herczeg közvetlen vezetése és Laudon parancsnoksága alatt állott. Július 31-ikén Giesshüblnél emberben és állatban nagy zsákmányt nyert, de később a Paskopole folyón tartott szemlénél egy része fogságba esett. Ugyancsak vereséget szenvedett 1779 február 5-ikén Brixnél, midőn Möllendorf porosz generális megszalasztotta.
E vereségeket Fekete már nem élte át, mivel fényes és emberséges haditette után nyugalomba vonult.
30. MARIENBERG VÁROS VÁLTÓJA.*
Marienberg város váltójának hasonmását (105. l.) a város levéltárában levő eredetiről adjuk.
A nevezetes haditett Marienberg városának kizsákmányolása alkalmával történt. A városi hivatalos iratok siralmas leírását nyújtják ennek a támadásnak. Szeptember 10-ikén délelőtt Sauer Károly báró, svalizsér generális parancsára egy alezredes 100 huszárral és 50 horváttal* a város falai előtt megjelent és 20,000 tallér birságot követelt. Ellenkező esetben a város kizsákmányolásával fenyegetődzött. Ugyanő 300 arany ajándékot, nagy porczió sört, bort és szarvasmarhát kivánt. A városi tanácsot elfogták és a cseh határon fekvő bükkösbe hurczolták. Ezenfelül a huszárok és horvátok a várost bejárták, a boltokat feltörték, a lakosságot fegyverrel kényszerítették, hogy pénzét kiadja, a czipészeket kirabolták, sőt a lakosságot czipőjüktől megfosztották. A nagy zűrzavarban a polgárok igyekeztek házaikba menekülni. Déltájban néhány horvát és két hadnagy kiséretében két tanácsost visszahoztak és 20,000 frt birságot, kenyeret, sört, pálinkát, zabot és 20 darab ökröt követeltek. Mivel a 20,000 frt legott kéznél nem volt, megparancsolták, hogy négy óra alatt meg legyen, különben szabad teret engednek a fosztogatásnak. A polgárság házaiba zárkózott s a hátramaradt városi hivatalnokokat a városi jegyzővel együtt horvátok őrizték. Ezek nagy pusztítást vittek végbe barmokban és egyéb vagyonban. A tisztek mindezt megengedték. Ekkor érkezett egy császári huszár, a ki 500 aranyat követelt, mire a tanács a városi pénztárban elhelyezett pénzekhez nyúlt, melyet meg sem számolva zsákba raktak s azt a városi jegyző kiséretében a bükkösbe vitte. Itt azonban a pénzt a foglyokkal együtt a határról beljebb szállították. A várost pedig, mivel tudta, hogy az elvitt pénz nem üti meg az 500 arany értékét, attól tartott, hogy ezért újra megtámadják.
Acta Marienbergiana: Bericht wegen des am 10. September feindlichen Einfalles.
A megsarczolás tényleg tovább tartott, ámde egész más eredménynyel, midőn az újolag kiküldött csapat élén Fekete obester állott.*
Bericht wegen des am 19 sept. gewesenen feindlichen Einfalles. U. ott.
Szeptember 10-ike után Marienberg városa a szász kormánytól katonai erősséget kért. Szeptember 19-ikén 300 porosz huszár és 150 szabad katona 8 ágyúval jött a város megerősítésére. Ugyanaznap reggel 6 és 7 óra közt 100 osztrák svalizsér, 100 horvát huszár és más kiséret, körülbelül 800 ember Fekete János gróf obester vezérlete alatt a bükkösből a város előtt táborozó poroszokra rontott és azokat vitéz ellentállásuk ellenére a városon keresztül üzte, majd a városból kihajtotta. A várost erre megszállották és fosztogatni kezdették. Fekete azonban, hogy katonáit kielégítse és a várost ez ismételt fosztogatástól megmentse, 200 aranyat és a már szeptember 10-ikén kivánt 20,000 frtot vagy a róla szóló váltót követelte. A 200 aranyat a polgárság készségesen összehordta s kérésére Fekete a váltóval is megelégedett, mire 10 órakor seregével eltávozott. A poroszok vesztesége 12 ember, 19 ló és egy ágyú. A váltót egy lipcsei bank tartozott kifizetni. A fosztogatásban ekkor csak 17 polgár károsodott, míg szeptember 10-ikén 348 emberen esett kár.*
Acta Marienb. Tabella. Summarisches Verzeichniss alles dessen was an dessen Einwohner der Chursachs-Bergstadt Marienberg am 10. Sept. 1778. durch die daselbst eingerückten unter dem Commando des General von Sauer stehenden K. K. Truppen gewaltsamerweise sovohl am baaren Geld als allen anderen Mobilibus erpresst vurden. – An baarem Geld 771. Th. 10 gr. Mobilibus 2674. Th. 19 gr. Ruinirt 7 Th. 18 gr. Summa 3454 Th. 5 gr. Victualibus 373. rh. Th. 17 gr. – Solowechsel der Stadt Marienberg. – Tabella bein Überfall der königl. Truppe am 19 Sept. ein Summarisches Verzeichniss von den K. K. Truppen hiesigen Einwohner gwaltsamer Weise gewonnen Worden. An baarem Gelde 69 Th. 11 gr., Mobilibus 233. Th. 11 gr., Ruinirt und verdorben 39 Th. 16 gr Summa 347 Th. 15 gr.
Fekete humánus eljárásáért a város szeptember 20-ikán egy köszönő és hálairatot szerkesztett, melyet még aznap meg is küldtek neki.*
Acta Marienb. Monsieur monsieur le Comte de Fekete Colonell et Commandeur du Regime de Dragon de Löwenstein au Service au sa Majesté.
A támadáskor Fekete alatt két lovat szúrtak le és maga is jobb lábán megsebesült. Ekkor mindenképen rászolgált arra, hogy valamelyes katonai kitüntetésben részesüljön. Midőn azonban ezt hiába várta, sőt midőn 1779 telén II. József hét Laudon-hadosztálybeli tisztet érdemkereszttel tüntetett ki, még pedig olyanokat, a kik Brixnél, Pascopolenál és Prága mellett szégyenteljesen megfutottak, Fekete Hadik révén egy pro memoriában kitüntetését kérte.
Ennek a pro memoriának nem éppen alázatos hangja ügyét még jobban elrontotta.
Kitüntetésben nem részesülvén, 1779 január 7-ikén áthelyeztetését kérte a toscanai hadosztályhoz, mivel érzi, hogy saját tisztikara előtt semmivel sem igazolhatja érzékeny mellőztetését. Midőn ez áthelyezésben sem részesítették, a tescheni béke után nyugalmaztatását és vele az évi 2000 frttal járó tábornoki rangot kérte. Ezt ugyanazon év deczember 3-ikán meg is kapta azon legmagasabb, de megalázó kitétellel, hogy atyja érdemeinek tekintetbe vételével adják. Deczember 27-ikén megkapta a végzést és ezzel a hadseregtől megvált.*
Petites refl. CXIV. fej. – Hadi lt. 1774. G. 5105. 9164. «Feldmarshall Hadik! Aus besonderer Gnade für den Vatter, bewillige ihm den Generals Carakter mit 2000 fl. Gehalt. mp.»
Midőn később II. Józseffel személyesen beszélt, ez kinyilvánította előtte, hogy szolgálatjára még számít és azt hiszi, hogy ezt tőle sohasem fogja megtagadni. Fekete erre hajlandónak mutatkozott, kifejezvén, hogy a felség családjáért bármikor is kész életét feláldozni, de most a harcztéren megrongált egészsége miatt a magánéletbe kell visszavonulnia.
Bántotta mellőztetése és ezután is csak úgy volt hajlandó a hadsereg kötelékébe újból belépni, hogyha valamely dandár élére rendelik. Két év mulva II. József három levélben és egyszer szóval is megigérte, hogy visszatérése esetére dandárparancsnokká teszi, ámde nem fogadta el.
Fekete később, a török háború kezdetén kérte behivatását, de csak mint tényleges vezérőrnagyot tartották nyilván. II. Lipót trónralépésével behivatását újra kérte és kapott is igéretet, de mint maga írja: «más az igéret, más a megtartása». Hasonlóan folyamodott I. Ferencz trónrajutásakor a franczia háborúk alatt, de választ sem kapott. Kerülő utakon tudta meg, hogy nem alkalmazzák, mivel «egészsége legkevésbbé sem védi meg az iszákosságtól».*
Peti es refl. CXIV. fej. – Hadi levéltár, Stabsbuch, 1787., 1774. G. 5105. 9164. sz. Sessio 96. Fasc. 3. 2941., 1779. G. 5421. Sess. 103. 9803. Fasc. 25.3026.
Fekete katonai pályája furcsa történetének egyszerű magyarázata sok más magyar generális sorsának. Hasonlóan járt majdnem mint Gvadányi József, a Sztárayak, a Telekiek, az Orczyak és mások.
