2. Ferenczy családja, születése, neveltetése és vándorévei. – Ifjúkori rajzok.
2. Ferenczy családja, születése, neveltetése és vándorévei. – Ifjúkori rajzok.
A XVIII-ik század közepe táján egy Ferenczi István nevű legény – szobrászunk nagyapja – vándorolt Debreczenből, a Ferenczi család fészkéből, Rimaszombatba. Bizonynyal kézműves, valószínűleg lakatoslegény volt s mint református mesterember nem csoda, ha a református és iparűző Rimaszombatban végleg letelepedett. Itt 1757-ben nőül vette Szoboszlai Katát s házasságukból 1761 január 3-ikán született első gyermekük, ki a keresztségben szintén az István nevet kapta.
A fiú atyja nevével úgy látszik annak mesterségét is örökölte. Iskoláztatása hiányos volt. Tíz éves korában, 1771-ben, a rimaszombatiak a katholikus körmenet szétverése miatt elvesztették iskolájukat, 1783-ban pedig, mikor II. József a tilalmat megszüntette, Ferenczi István (3. ábra) már kész lakatosmester volt.* Szobrász fia első életrajzában Döbrentei így jellemezte: «Lakatos mestersége mellett rézöntés- és órássághoz is érte ‘s félig készen maradt «örökké mozgója»(perpetuum mobile) feszegető eszét mutatja. Vonzá magyar könyvek olvasása, ‘s annyira érzette nemzete hátramaradását mívészség és mesterségben, hogy erről fijának jó korán általadta panaszát.»*
1786-ban már inast szegődtet, a rimaszombati lakatosczéh szegődtető könyve tanúsága szerint. A szegődtető könyv a Gömörmegyei Múzeumban.
Ferenczy István életrajza. Közhasznú Ismeretek Tára. Pest, 1832. IV. k. 494. 1. Az életrajzot a művész adatai alapján Döbrentei Gábor írta.
Komoly, szorgalmas ember volt; nagy vagyont nem szerzett, de volt háza, kertje s kis gazdasága, úgy, hogy gyermekeit gondosan nevelhette. Műveltsége természetesen korlátolt volt; azonban minden iránt élénken érdeklődött. Rómában tartózkodó fiától naivan kérdezősködik a művészek czéhviszonyai vagy Pompeji és Herculaneum felől, azt hívén, hogy e városok Róma mellett vannak. Feddhetlen tiszta jelleme, puritán erkölcsei, családja iránt való gondos szeretete, buzgó hazafisága s a végzetben bízó életfölfogása nagy hatással voltak gyermekeire, kik a család patriarchalis szelleme szerint még fölnőtt korukban is föltétlen engedelmeskedtek szavainak. Atyjuk szavajárását, fordulatait utánozták leveleikben s egy-egy mondását, mint «Nem minden rossz jő ártalomra» egész életüknek szinte jelszavául választák. A «világos fejű, de azért , alázatos szivű öreg»* Rimaszombatban köztiszteletben állott; idősb korában városi senator volt.
József fia jellemzi így Kazinczy Ferenczhez írt levelében 1823. jan. 16-án Magyar Tud. Akadémia könyvtára. M. Ir. Lev. 4. r. 27.
1780 körül vette nőül Kálnai Máriát. A Kálnai család a birtoktalan nemességhez tartozott, de neve és a családi hagyomány alapján jogot formált Kis- és Nagy-Kálnára, melyet egykor állítólag gonosz fondorlattal tulajdonítottak el tőlük. A XVIII. században különösen gyakoriak voltak az ilyetén perek és a rimaszombati Decsi Sámuel egyik fiát ügyvédnek neveltette, állítólag ép a Kálnai jus keresésére. Kálnai Mária maga szerény, csendes, bárányi türedelmességű asszony volt, jó anya, később aggódó nagyanya, de a családban nagy szerepe nem lehetett. Fiai keveset említik; mindig csak apjukról van szó leveleikben.
A családban az apáé volt a fő hely; az ő szava volt a döntő; magasabb törekvéseiket tőle örökölték gyermekei.
3. FERENCZY ISTVÁN: ATYJA MELLSZOBRA. MÁRVÁNY. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.*
Ferenczy István: Atya mellszobra. (9. l.) Weinwurm A. fényképész fölvétele.
Házasságukból hat gyermek származott: Mária, Zsuzsánna, István, János, József és Erzsébet. János és Erzsébet korán elhaltak. A két idősebb lány Rimaszombatban maradt, két testvérhez, Káposztás István és József rimaszombati polgárokhoz mentek nőül. Józsefből pap lett s István bátyjának egész életén át hűséges barátja.
A legidősebb fiú, István 1792 február 23-ikán született.* Mint első fiú, úgy látszik családi hagyomány szerint, atyja nevével annak mesterségét is öröklendő volt. Iskoláztatását azért legkevésbbé sem hanyagolták el; apja a maga módja szerint tanult, művelt emberré kívánta nevelni. Technikai ügyesség és latin tudás: ez lehetett az eszmény, mely az öreg Ferenczi szeme előtt lebegett. A technikai tanítást magára vállalhatta, hisz ő maga is sokoldalú, ügyes kezű, még az örökmozgó furfangján is töprenkedő mesterember volt. A fiút magával viszi «8-dik esztendejében Körmöczre, Selmeczbányára, Beszterczebányára, a’ kerekre vágott rezet ezzel csúsztattatja sajtó közé, hogy ez reá még jobban hasson, ‘s valóban a’ pénzverés e’ látása ennek fejébe szeget ütött. A’ gyermek ezolta oskolai tanulásától maradt idejét mindég többféle kis ágyú, szekér, eke, mázsáló, pecsétnyomó ‘s ólom- vagy czingyűrű faragcsálásában töltögette. Így látván technikai könnyen fogó elméjét atyja, hamar követtetheté vele még azon feltételét is, hogy mezei gazdaság, szövésfonás, sőt takácsság körül is jártas legyen ‘s majd azt válassza megélhetésül, a’ mellyik divatosabb, vagy a’ mellyikhez leginkább vonzódik.»*
A rimaszombati ev. ref. egyház anyakönyvében február 24-ike van bejegyezve: Ferenczi István, szül. 1792 február 24-ikén. Szülei: Ferenczi István, Kánai (sic!) Mária. Susceptores: Szentpéteri József, Lengyel Mária. A születési nap azonban 23-ika, a mint az apja sajátkezű följegyzéséből – a Szikszai György: Keresztyéni tanítások 1790 cz. könyv előzéklapján – kitünik: Született István fijam 1792-dik esztendőbe, Bőjt elő havának 23-dik napán. A könyv özv. Jánosdeákné tulajdonában. A művész maga is 23-át tudta születése napjának.
Életrajz, Közhasznu Ismeretek Tára i. h.
4.GYERMEKKORI VIZFESTMÉNY. RIMASZOMBAT, GÖMÖRMEGYEI MÚZEUM.*
Gyermekkori vizfestmény. (10. l.) Az alap fekete, a virágok vörösek, illetőleg kékek. Minta után készült.
5. DISZÍTMÉNY 1811-BŐL. SZINEZETT TUSSRAJZ. RIMASZOMBAT, GÖMÖRMEGYEI MÚZEUM.
A latin tanítás, az iskolai műveltség dolgában helyzete nem volt ily szerencsés. A rimaszombati iskola* Mária Terézia-korabeli föloszlatását még nem heverte ki s a kezdet nehézségeivel küzködött. Csak hat osztálya volt; a poësis classisával zárult; s a hat osztályt együtt csak három ember, a professorrector és két praeceptor – Sárospatakon végzett diákok – tanították. Ehhez járult, hogy még e tanítók is két-három évenkint változtak, mihelyt szegényes állásukat kissé jövedelmezőbbel fölcserélhették. A tanítás főleg a latin nyelvre szorítkozott, de még ebben sem lehetett nagyon eredményes. Ferenczy nem is tanúlt meg jól latinul; hiányait később iparkodott némileg pótolni. Az apa azonban megtette, a mi tőle telhetett: mind a hat osztályt végig járatta kézművesnek szánt fiával.
Bodor István. A rimaszombati egyesült protestáns főgimsiazium törtérnete. Rimaszombat, 1899.
«Oskolájinak véget vetvén a’ poësis osztályával, előkelőbben csakugyan atyja mestersége mellé állt, ‘s mintegy bizonytalan derengésében felsőbb mívészi pályája körül, mindég valami csinosabban mívészkedett.»* Mesterégében örömét lelhette, annyival is inkább, mert neki nem kellett végigszenvednie az inaskodás terhes éveit. Iskolázása alatt elsajátítván a mesterség tudnivalóit, atyja egyszerre legényévé fogadhatta. 1809 február 15-ikéről való a következő bejegyzés a rimaszombati lakatos czéh szegődtető könyvében: «Én Ferenczi István szegődtettem és ugyanakkor fel is szabadítottam magam természet szerint való fiamat Istvánt. Kezesek erre ifjú Karabélyos Ferencz és ifjú Szentpéteri József urak.» Lakatossági felszabadulása alkalmára remekben egy ládikát és lakatot készített, melyet az egész czéh nem birt kinyitni.*
Életrajza, Közhasznu Ismeretek Tára. i. h. 495, l.
Fáy A. Ferenczy István emlékezete. Bud. Szemle 1860. IX. 58 l.
Atyja mellett azonban csak egy esztendeig dolgozott; az ősrégi szokás, talán a »bizonytalan derengés» is vándorolni, világot látni késztette. – «18-ik évében a’ világnak ered, bővíteni mesterségeit ‘s Tályán, Tokajon, Miskolczon oly önérzettel jelenik meg, hogy nincs oly arasznyi föld, hol meg nem élhetne. Majd Budán álla be Balás András lakatosnál, ki ifjabb korában Bécsben, Pesten rajzoskolát tartott ‘s a’ magyar földön legjobb hámrozó volt. Járta itt bizonyos kikötött napokon Rauschmann János rajztanító leczkéjit is és alapos lépéseket teve architecturai ‘s ékesítési rajzolásban, tájékok, virágok szinezésében, úgy figurák előrajzaiban. De ezen haladása félbeszakadt; atyja betegeskedni kezdvén, a’ ház dolgainak vitele oda parancsolá.»*
Életrajz, Közhasznu Ismeretek Tára. i. h.
6. KÁLYHATERVEK. SZINEZETT TUSSRAJZ. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.*
Kályhatervek. (13. l.) A virágdísz s a gyümölcskosár szinezve.
Néhány ifjúkori rajza ránk maradt, s mutatja tanulása és haladása irányát. A közöltek közül (5.–7. ábra) az első 1811-ből, budai tartózkodásának elejéről való, az utolsó 1814-ből, mikor már ismét atyja mellett volt Rimaszombatban. A rajzok tiszták, szabatosak, szorgalomra s ügyességre vallók s becsületére válnak a 20–22 éves lakatoslegénynek. Egyuttal mutatják mestere rajzoktatásának irányát. Rauschmann* ekkor a budai királyi rajziskola második tanítója volt; ezenkívül külön magán rajziskolát is tartott s Ferenczy valószínűleg ez utóbbit látogatta. Kétségtelen, hogy a mester kissé elmaradt a kortól. Mikor Európa már rég az empire divatjának hódolt, ő még mindig főleg a czopf szélid formáit tanítá.
Rauschmann Jánosról a Vaterländische Blätter für den österr. Kaiserstaat (Wien, A. Strauss. 40. Jahrg. 1808 Nr. XXIV. S. 200) így ír egy czikkben, mely Pest és Buda akkori művészeti viszonyait vázolja: «dass er mit Wasserfarben Landsehaften, Blumen- und Miniaturporträts malt. Er hat sich in der Wiener Akademie gebildet, ist noch sehr jung und berechtigt zu wahrhaft glänzenden Hoffnungen.» Idézi Wurzbach.
7. KAPUTERV 1814-ből. SZINEZETT TUSSRAJZ. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.*
Kaputerv 1814-ből. (14. l.) Világoskék háttér. A lap alján: Stephanus Ferentzi 1814 – olvasható.
Ferenczynek nem volt maradása Rimaszombatban. A hoszszas elnyomás után szabadabban lélegző református város ép ekkor élte ugyan a föléledés és fejlődés élénkebb éveit s az erősödő közszellem egymásután emelte benne a középületeket, azonban mindez szegényes és korlátolt volt és a nagyobb becsvágyat csak fölkelthette, de érvényesülésre teret nem nyújtott. Budai tanulása és rendszeres rajzolása új czélokat mutatott az ifjú legénynek, tágította szemhatárát s észrevétette vele a rimaszombati élet szűk korlátait. József öcscse, kihez már ekkor benső szeretettel ragaszkodott, elvégezvén az otthoni iskolát, Sárospatakra készült; ezzel is elszakadt egy kötelék, mely öt otthonához fűzte. Fiatal tettvágy, ügyességében bízó önérzet, egy érzelmes kedélynek homályos ábrándjai és némi természetben rejlő fellengés nem hagyták nyugton s mihelyt atyja egészsége jobbra fordult s otthonléte nem volt többé nélkülözhetetlen, újból világnak eredt. Gyalogosan ugyan és kevés podgyászszal, kézműves legény módra; de lelkében szokatlan útitársakat vive magával. Egy lakatoslegény, a ki költő módjára ábrándozik, szereti a verseket és latin költőket betűzget; a ki egy elfinomult kedély érzelmességével ragaszkodik hozzátartozóihoz, de a kit leküzdhetetlen vágy vonz a nagy világ piaczára s ki mindent elhágy, maga sem tudva miért; a ki útjában mohó szemmel szíja magába mindazt, a mit láthat, minden iránt egyformán érdeklődik, s nem tudja megkülönböztetni a furcsát az értékestől, a jelentéktelent a jelentőstől – ugyan mi válhatik ebből a derék, de félszeg és félművelt ifjúból? Művészi vágyak nem bántják, hisz azt sem tudja még, mi a művészet, Az egyetlen, a mit tud, hogy Bécsbe kell mennie. Mert 1814-ben, a congressus évében, pár hónapra Bécs volt Európa központja, s «minden csak azt emlegette«.
8. DÍSZEDÉNYTERV. TUSS. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.*
Díszedényterv. (16. l.) Abból, hogy a rajzkészség ebben és a 10. ábrában jelentékeny haladást mutat, továbbá hogy az előző rajzok czopf motivumai helyett itt már az empire lép föl egész határozottsággal, sok valószinűséggel következtethetjük, hogy e két rajz már Ferenczy bécsi idejében, 1814–15-ben készült.
