7. Munkái 1824–1830.
7. Munkái 1824–1830.
Bányája első darabjából Ferenczy egy eszmei szobrot akart faragni, hogy «senkinek az élők közül az a praerogativája ne legyen, hogy az ő büsztje vagy munkája volt az első márványból készítve.»* Ily módon kívánta megtisztelni a nehéz fáradság árán szerzett hazai kincset. Tervéről tudósítja Kazinczyt «Én azon Magyar Országi Márványból a Magyar hazába dolgozni akarván, gondolkoztam egy tárgyról, a mellyet a legelső ásott Márványból faragnék, és ezen Művészségnek egy illő ajtó nyilást csinálna; jobb tárgy nem ötlött fejembe, mint a Bölcs Pannnonia Státuáját Hermesbe készíteni, a mint maga magát egy fátyol alól kitakarja, és maga magát kifejtőzni igyekszik, -a képfaragásnak azon nemébe, a melly az Egyptomi és Görög faragókat öszve köti, nem egészszen kemény czövek mint az Egyptomi, nem pedig szabad, lágy, természetes, mint a Görög, hanem nagy, méltóságos, mint mindakettő és ezen fél Istenségnek egy Venerand aspectot adjon. A homlokára írva a Bölcs az övedzöjére Pannonia, alább a szoborra bé vésve illyen tisztelet az első Márványból, a jobb kezébe egy vissza fordított fegyver, annak ki fejezésére, hogy a rabló Scithia nemzet kezd hadat viadalt felejteni, és nemesebb gondolatokra térni.
Öcscsének, 1825 márczius 10-ikén.
«Ezen munkát szántam a Nemzeti Museumnak azon Szálájába, a hová a Magyar derék emberek fognak jönni, mint Anya a legfőbb helyen, és Colossál nagyságba, fiai pedig körös-körül számlálva a kik hazánk ködét derítették; ezeket rostáld meg de lágyan, mert tisztelő Barátodtól most több nem telik.»*
1825 február I. Tud. Ak. könyvt. M. Irod. Lev. 4r. 27.
Egy hevenyészett vázlatot is mellékel leveléhez s hozzáfűzi: «Kérlek az ide zárt rajzra válaszolni, kivált képpen a reá jöendő írásokat, jó görögre ált fordítani, és tiszta görög betűkbe megküldeni».*
U. o.
37. BÖLCS PANNONIA. MÁRVÁNY. RIMASZOMBAT, GÖMÖRMEGYEI MÚZEUM.*
Bölcs Pannonia. (183. l.) Andrási László rimaszombati fényképész fölvétele.
Már 1824. telén elkészítette a gipszmintát.Kazinczy tanácsára vagy sem, nem tudjuk, eltért kissé eredeti gondolatától, s elhagyta a jobb kart a visszafordított fegyverrel. Gipszmintáját magával vitte 1825 tavaszán Csetnekre s ott az első tömbből elkezdi faragni. A márványt azonban használhatlannak találja, s megkezdett munkáját félredobni kénytelen. Csak 1827 végén lát ismét hozzá, ekkor már a dognácskai kőből. 1828 márczius 29-ikén a «Pannonia jó kinagyolva».* Ugyanezen évben írja le Petrózai Trattner Károly a Tudományos Gyüjteményben:
Öcscsének.
«Fejetetején állanak a’ várok falai, az erősséget czímerezvén. A’ fejét borító fátyolt egy koszorú szorítja, melly búza-kalászszal és szőlő-gerezddel vagyon ékesítve. Ez jelenti a’ hazánk termékenységét és gazdagságát. Felemelt balkezével épen félre vonja ábrázata előtt lebegő fátyolát, mintha felfedeztével azt akarná mondani: hogy ha eddig elé a’ világ előtt csak ereje és kincsei voltak ösméretesek, most már a’ szép művészetek’ érdemesítése, és a tudományokra törekedése is tudva lenne, hogy így nemcsak külső, hanem belső becse is pártfogóra találhatna.»*
Tud. Gyüjt. 1828. XII. k. 131. l.
A munka – bizonyára a dognácskai kő túlságos keménysége folytán – nem igen haladt tovább; Bölcs Pannonia ma is befejezetlenül áll a budai Várhegyen, az Országház utcza 14. számú házának udvarán (63-ik ábra). Ez épület helyén állott 1834-től 1847-ig Ferenczy műterme. A Pannonia egy későbbi, szintén befejezetlen példánya, ruszkiczai fehér márványból, (37-ik ábra) a Gömörmegyei Múzeumban, Rimaszombatban. Az arcz majdnem kész, a többi részek csak nagyolva. Az egyszerű, nem nagy igényű műtől így sem tagadható meg bizonyos monumentális hatás.
Ezen ideális műve mellett eleinte főleg képmás megrendelések foglalkoztatták. Az első télen mintázta gróf Brunszvik József tárnok, gróf Beckers nádori udvarmester és Marczibányiné mellszobrait. Az elsőt dognácskai, a két utóbbit később, 1828 nyarán az első ruszkiczai márványból faragta ki. Hollétük ismeretlen.
Valamivel később mintázta Ürményi József országbíró képmását. Ezt is még dognácskai márványból készítette, s ezúttal a kő keménysége nem ártott a szobornak. Az erőteljesen alakított fő (V. melléklet) határozott, rómaias jellemét csak emeli az anyag szemmel látható szilárdsága. Durván faragott, egyszerű, de a mű characteréhez illő kőtalapzaton áll e mellszobor (38. ábra.), az Ürményi építette vaáli templomban. A hermán jobb oldalt:
« Ürményi József Status Minister» – bal oldalt: «Születe 1740 Meg hólt 1825» – olvasható. Ferenczy legjellemesebb munkái közé tartozik.
V. ÜRMÉNYI JÓZSEF MELLSZOBRA.
Márvány. Vaál, templom.*
Ürményi József mellszobra. (185. l.) Weinwurm A. fölvétele.
38. ÜRMÉNYI JÓZSEF MELLSZOBRA. MÁRVÁNY. A VAÁLI TEMPLOMBAN.
Ugyancsak az első években készítette gróf Sándor Móricz, Márczibányi Mártan és Rudnay herczegprimás mellszobrait. Ez utóbbi ma is látható az esztergomi primási könyvtárban (39-ik ábra). Ruszkabányai kőből készült s e finomabb márványnak megfelelően lágyabb, simább mint Ürményi képe; de azért formákban gazdag, az érdemrendekkel és kereszttel díszített palást részleteinek ábrázolásában pontos munka, s a nemes arcz szelídebb kifejezését jól eltalálja. A mellszobor egy későbbi sajátkezű ismétlése a Szépművészeti Múzeumban (40-ik ábra).
39. RUDNAY SÁNDOR MELLSZOBRA. MÁRVÁNY. ESZTERGOMI PRIMÁSI KÖNYVTÁR.*
Rudnay Sándor mellszobra. I. (186. l.) Klomann Nándor esztergomi fényképész fölvétele.
40. RUDNAY SÁNDOR MELLSZOBRA. MÁRVÁNY. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.*
Rudnay Sándor mellszobra. II. (187. l.) Weinwurm A. fölvétele.
1828-ban, mindjárt első találkozásuk alkalmából, mintázta Kazinczy Ferencz mellszobrát. A szobor (36-ik ábra) ruskiczai márványból készült s jelenleg a Szépművészeti Múzeumban látható. Finom, jellemző arcz, mely szerencsésen egyesíti az egyén characteristikus vonásait a classicismus eszményítésével s méltán sorakozik Ferenczy jeles képmás szobrai közé.
Míg Ferenczy ekként képmásokban jellemzőt és értékeset alkot, másnemű nagyobb compositiói kevésbbé sikerülnek. Első jelentékenyebb megrendeléseit Ürményi Józseftől és a primástól kapja, kiknek mellszobrait is ez «alkalmatosságokkal» egyidejűleg készítette.
Ürményi «ő excellentiája építtetett Vaálba, a mely Budától négy óra járás, egy templomot és kivánna az egyik oltár mellé egy szobrot, a melyből kitetszene, hogy ki építette ezen templomot és hogy a szünet nélkül égő szent olaj ott rajta volna bészerkesztetve. Én egy kis modellt készítettem ilyformán:
«Egy boldog lélek, a mint a földről a mennybe egy keresztényi hiszemmel és reménységgel általköltözik, nem messze tőle áll egy Génius, elbámultan, jobb kezébe egy fáklyát, bal kezébe egy tükröt tartván és ezen tükörbe az Ürményi név tündöklik. A fáklyán pedig az olaj mécs lesz bealkalmaztatva. Így ezen kis modellt által küldöttem és az öreg úr, a ki gyengén lát, tapintással segítette magát és az érzéstől könnyezett, nemcsak ő, hanem fiai, felesége s mások is, és kérték, hogy ezen munka, ha itt nem találtatna márvány, Olaszországból hozatottból is készíttetnék el. Én nekem a munka kezdete meghagyatott és már agyagból természeti nagyságba jól elő is dolgoztam.
«Kedves öcsém, bár magamhoz bíztam is, de mégsem hittem volna, hogy ennyi effectust vagy szívfogást tegyenek itt első lépésim. »*
Öcscsének, 1825 márczius 10-ikén.
A nagy gipszmintát még 1825 tavaszán elkészítette, azonban munkához egyelőre nem láthatott. Következő éveit a bányakeresés foglalta le, s az Ürményi státuához választott márványtömböt csak 1829 deczemberében kapta meg. A következő év őszén a szobor már másodszor is ki van pontozva, s 1832-ben a kész művet fölállítja a vaáli templomban.
41. Az ÜDVEZÜLT LÉLEK. MÁRVÁNY. A VAÁLI TEMPLOMBAN.*
Az Üdvezült Lélek. (189. l.) Weinwurm A. felvétele.
Az Üdvezült lélek a kortársaknak is ép úgy tetszett, mint a megrendelőknek. P. Trattner Károly ezt írja 1828-ban a gipszmintáról:
«Ott a szegletben áll egy gyps-öntés a’ szinváltozást képezve; néhai Ürményi Josef ő Excell. Váli templomába szentelt kép csoportot ábrázol. A’ fő kép itten életi nagyságu. Egy könnyü aetheri alakba öntött valóság ellebeg a földtekéről, mellynek kerek szélét alig láthatólag érdekli egy lábával, ábrázatán virít azon szent bizodalom, és égi öröm, hogy ő az atyához és a béke örök országába vissza térhet. Ugy tetszik, mintha a földiséget egészen levetkezte volna. Csak egy levegői ruha fedezi testét. Hosszu hajai egyenes csomóban függenek le fejéről. Tekintetét az égre fordítva, jobb kezében tartja a Megváltó keresztét, ‘s bal kezével csak tartózkodva közeledik a’ hitnek ezen jelképéhez, mintha ő ezen szentséget nem merné érdekelni, és mintha azt akarná mondani, hogy csak a jobb kezet illeti ez a szabadság, minthogy a’ mi hitünk a’ jobb oldalt teszi szentté, azt mondván: és üle az Istennek jobbján.
«Ezen égfelé lebegő kép előtt áll az élet őrlelke, melly angyali tekintetével, bámulva követi ezen valóság eltünését. Jobb kezében tartja a’ lobogó lángot, mint uradalmának jelét, ‘s bal kezében tart melle előtt egy tükröt, mellyben Ürményi József neve látszik. Az által Ferenczy azt akarta kifejezni, hogy a’ tükör az életben lévőnek földi alakját ugyan visszasugárolja, de a’ ki még élve egy illyen emlék táblát áldoz, az egy ollyan lelket felemelő cselekedet által maga is felemelkedik, és ugy mondva a’ földről eltávozik, úgy hogy a’ bámulásban elmerült halandó, csak nevét olvashatja azon föld nagy fiának, a’ ki már a’ jobb életre által ment.
Ferenczynek ezen munkája mind az ideára, mind a’ kivitelre nézve érzésem után az első rangban áll.»*
Tud. Gyüjt. 1828. XII. k.
Ez ismertetés jellemző adalék a művészeti ízlés akkori fejletlenségéhez Magyarországon. Az Üdvezült lélek (41-ik ábra) semmikép sem mondható sikerült alkotásnak. Thorwaldsen egy domborművének (Chaudoir Stanislaus nejének síremléke 1818) áttétele teljes szobrászatba, a nélkül, hogy a domborművön ábrázolt lebegést a szobor legkevésbbé is elfogadhatóvá tudná tenni. A draperia kicsinyes és kezdetleges, az arcz kifejezéstelen. De a kortársak formai érzéke fejletlen volt s őket az idea kielégítette, sőt elragadta.
42. SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ. RÉSZLET AZ ESZTERGOMI OLTÁRRÓL. MÁRVÁNY.*
Szent István vértanu. (191. l.) Klomann Nándor esztergomi fényképész fölvétele.
Sokkal jobb a Sz. István vértanú oltára (VI. melléklet) az esztergomi székesegyházban, melyet fő pártfogója, a nagylelkű Rudnay herczegprimás rendelt a reformátu művésznél, elfogulatlan gondolkozásának ebben is tanujelét adva. Különösen szép hatású a sokféle színes márványból összerakott oltárépület, jó arányainál, finom és szabatos díszítményeinél, összehangzó színhatásánál fogva. A beeresztett fehér márvány reliefek (ruskiczai kőből) is kedvesek. Az oltár mögött a falon egy óriási domborműves márványtábla, koszorút és pálmaágot tartó, a szent felé lebegő angyallal, a mennyei szemből áradó vastag aranysugarakkal, lent Jeruzsálem várával és Saulussal, a ki botjára támaszkodva szomorkodik. E domború mű volt az oltár első elkészült része, melyet Ferenczy- még dognácskai kőből faragott 1828-ban. Az 1831 júniusában fölállított fő alak (42-ik ábra) kifejezése elég sikerült; jobb karját esdve föltartja; leeresztett balja nemes megadást jelent; fejét s félig megtört szemeit könyörögve fordítja égnek. Csak az elhibázott formájú jobb kar és a ruházatnak itt-ott kicsinyes redői zavarnak. Az összhatás kissé barokk, de impozáns.
Harmadik nagyobb munkája Kulcsár Istvánnak, a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztőjének emléke a pesti belvárosi plébániatemplomban (43-ik ábra). A dombormű 1829-től 1832-ig készült, rushiczai márványból, s egy Canova által alkotott síremléktipus változata. Hangulatos is volna, ha a részletek, mint pl. a nő öltözetének hajtékai el nem árulnák a szobrász ez irányu készültségének hiányos voltát. Fölirata: «Kultsár Istvánnak, a’ nemzetiségre buzgó serkentőnek, kesergő özvegye. – Született MDCCLX, meghalt MDCCCXXVIII.»
VI. SZENT ISTVÁN VÉRTANU OLTÁRA.
Márvány. Esztergom, székesegyház.*
Szent István vértanu oltára. (193. l.) Klomann Nándor esztergomi fényképész fölvétele.
42. KULCSÁR ISTVÁN EMLÉKE. BUDAPEST, BELVÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM.*
Kulcsár István emléke. (193. l.) Weinwurm A. fölvétele.
Még egy nagyobb munkát készített ez időben, melyet azonban csak leírásból ismerünk. Gróf Károlyi István rendelte meg nála elhunyt (első) felesége, Dillon grófnő síremlékét 1828-ban. 1832-ben a márvány dombormű már majdnem készen volt; nemsokára teljesen elkészült és 1846-ban kivitetett Fótra, a hol úgy látszik, az új templom építése közben elkallódott. A gipszmintát P. Trattner Károly ekként írja le:
«Egy fedél nélkül való koporsóban fekszik az idvezült, mint egy rózsa világból szőtt fátyollal béfedezve. A’ zsámolyon ül a’ hűség mély bánatba merülve.
«A’ koporsónak és zsámolynak felékesítése egy rendkívül való szépség.
«A’ megboldogúltnak arczán lebeg az az érzékenyítő igazság, hogy ő a félelemen és reménységen, valamint a’ fájdalmon, és örömen már túl van. Ábrázatján nyugszik a’ csendes békeség, ‘s annyival szívrehatóbb a’ hűséget ábrázoló szobornak mély keserve.»*
Tudományos Gyűjtemény. 1828. XII. köt. 132. l.
Tiszolczi tartózkodása alkalmával 1825-ben készítette Ferenczy az odavaló evangelikus templom oltárának és szószékének rajzát. Az oltár (44-ik ábra) arányainak szép voltával, diszítményeinek finom szabatosságával lep meg. A részletek gipszből készültek; ugyanezen anyagból az oltár domborműve (45-ik ábra), Krzisztus apostolai közt. Ez utóbbiban a rajz kezdetlegessége mellett a kifejezésre való törekvés tűnik föl.
Kisebb munkái: egy kedves Faunfej, kékesszürke dognácskai márványból, antik minta után, a Szépművészeti Múzeumban (46-ik ábra), Sz. János agyagmintája, mely «egy Pestenn lakó tudós férfiú számára készül», Esterházy egri püspök emlékszobrának vázlata, Pyrker László érsek megrendelésére, mely azonban nem volt megvalósulandó, s végül: «mindenki különös örömmel lepetik meg, midőn a’ Magyar Nemzeti Académia felállítására előlegesen készült emlék pénzt szemlélgeti, melly felséges gondolatai által magát megkülönbözteti, és megérdemelné, hogy életre hozódna. Azon esetre az eránt kérnénk a mi nagy lelkű művészünket, hogy a Deák felirás helyett magyart készítene.»* Az emlékpénzből sajnos semmi sem lett, s az említett agyagminták is elkallódtak.
P. Trattner Károly. Ferenczy műterme. Nemzeti Múzeum kézirattára. 737. Fol. Hung. E kéziratból készült félévvel későbben, teljes átdolgozás után, a Tud. Gyüjt. idézett czikke.
44. OLTÁR A TISZOLCZI EVANGELIKUS TEMPLOMBAN.*
Oltár a tiszolczi evangelikus templomban. (195. l.) Andrási László rimaszombati fényképész fölvétele.
1830 június 20-ikán Döbrentei aláírást kezde Virág Benedek emlékére. «E nyáron, írja Ferenczy öcscsének, készítettem a Virág Benedek emlék modelljét; oly forma lesz, mint a Kulcsáré, de mélyebb ideájú. Döbrentei minden munkáimnak eleibe teszi. Hogy ideád lehessen róla, itt egy kis rajzot hozzá ragasztok. A középen álló hermes: a Virág álló képe; az ülő figura a haza, Pannonia, a ki a Virág képével olyformán bánik, mint egy anya a harczról dicsőséggel hazatért fiával. Édesgeti, öleli és a jobb kezével hátulról egy borostyán koszorút fejére illesztget; hátulról azért, mert tudva levén az ő visszavont élete módja és minden pompát s dicsőséget megvető charactere, még holta után is elvonhatná magát ezen megtiszteltetéstől. Lábánál vagyon egy kas a régiek módja szerint, melybe öszvetekert irások vagynak és külön-külön historicusok nevei vagynak reá írva, mint Herodotus, Titus Livius s a t. Ezen emlék egy ezüst forint aláirással öszvegyűlt pénzből fog elkészíttetni, melyre már jó summa öszve is gyűlt a Döbrentei megindításából.»*
1830 október 23-ikán.
Az emlék (47-ik ábra) csak 1834 novemberében készült el, s ma a Nemzeti Múzeum tulajdona. A mélyebb idea mellett is kezdetleges munka. Ferenczy nagy gyöngéje, a redővetés merevsége és értelmetlensége ötlik első sorban szembe, s az eszme oly rejtett, hogy ma már senkit sem tud kárpótolni a formai hiányokért.
