11. Művészeti összefoglalás.
11. Művészeti összefoglalás.
Ferenczy művészi pályája a Mátyás emlék bukásával véget ért. A mi ezután következik, csak tengődés; visszasülyedés a szűk környezetbe, a melyből hosszú évek küzdelmei árán emelkedett ki.
Művészetében igazi fejlődésről nem beszélhetünk. Ránk maradt első szoborműve, a Csokonai ugyanazon színvonalon van, mint későbbi java képmásszobrai bármelyike. Csupán a Mátyás emlék terve jelent – a nagyobb föladat arányában – emelkedést.
A fejlődés hiánya azonban kora legjelesebb művészeit is jellemzi. David első fő művét, a Horataiuok esküjét később sem múlta felül. Canova XIV. Clements pápa síremlékében, Thorwaldsen a Jasonban programmot ad, melyhez egész életében ragaszkodik. A classicismus gátja az egyéniség szabad fejlődésének. Az elmélet változhatatlan elveket állít föl s a művészet szinte csak ezekhez készít példatárt.
Míg azonban a kor vezető művészeiben legalább szigorú elvszerűséget, egész munkásságukon végig vonuló határozott egyöntetűséget látunk, addig Ferenczynél meglepő ingadozást tapasztalunk. A classicismus három főiránya, a czopf, az empire s a hellenismus közül egyikhez sem csatlakozik határozottan, de munkái sorában mindegyiknek akad képviselője. Műveinek értéke és jelleme egyaránt változó. Jeles munkákkal egyidejűleg olyanok is kerülnek ki műhelyéből, melyek alig érdemlik meg a szobor nevet; a classicismus nemes tisztaságát tükröző alkotások mellett másokban barokk hagyományok vagy romantikus vonások is föllépnek.
Ez ingadozást képzettsége hiányos voltának tulajdoníthatjuk. Jelesb műveiben feledteti azt kétségtelen tehetsége; ám azon munkákban, melyeken kedv nélkül dolgozott, a tudás hiánya kétszeresen szembeötlő.
Elméleti képzettsége – a kor főereje – szintén hiányos volt. Az ókori szobrászat titkaiba mélyen nem hatolt. A classicismusnak csak külsőségeihez ragaszkodott, ámbár sikerült neki néha annak lényegét is kifejeznie. Az Ürményi mellszobor monumentális egyszerűsége, a Rhédey emlék nemes arányossága az empire és a hellenismus szellemének kitünö képviselői. Sőt a Mátyásemlék terve, mint a monumentális antik sírház fölélesztése, korában páratlan s a classicismusnak egyik legérdekesebb kisérlete. Máskor azonban, tán öntudatlanul, ellenkezésbe jutott elveivel. A Szent István vértanú oltárán barokk elemek érvényesülnek, s a Mátyás emlék szobordíszében a művész útat nyit a romanticismus szellemének is.
A fejlődés hiányának s a művészetében mutatkozó folytonos ingadozásnak ellenére is Ferenczy művészi pályájában három korszakot különböztethettünk meg. Római korszakában (1818–1824) a Csokonaival, a Pásztorleánynyal s a VII. Pius éremmel meglepő tanúbizonyságot adott tehetségéről; a képmásszobrok korszakában (1824–1839) megalapította a magyar szobrászatot, anyagot keresett, műhelyt állított, fölkelté a művészeti érdeklődést, s ugyanazt a munkát hajtotta végre, melyet az irodalomban a két régebbi nemzedék végzett; végül a Mátyás emlék idejében (1839–1846) megtervezte a nemzeti föléledés nagy emlékét, a magyar szobrászat Zalán futását. Ha számba veszszük, hogy művészettől. parlag hazában született s itt tehetsége csak későn és hiányosan fejlődhetett ki, hogy e puszta földön akarta a művészetet meghonosítani, mely e talajban meggyökerezni még nem tudott – megértjük vállalkozása nagyságát. Oly föladat volt ez, melyet sikeresen csak nemzedékek oldhatnak meg, melybe akkor, Magyarország akkori állapotában a legteljesebb művészi képesség is belebukott volna.
Minden hiánya s fejletlensége mellett is becses szoborművek egész sorát hagyta reánk. Értéke Canova vagy Thorwaldsenéhoz nem hasonlítható ugyan, de a mi viszonyaink között kevesebb is sokat jelent. Nemcsak mint a magyar szobrászat úttörője érdemel méltatást művészetünk történetében, – művei magukban is megállják ott helyöket. A Csokonai; az Ürményi; a Rudnay, a Kazanczy mellszobor, – Forray Zefiz síremléke s a Rhédey emlék, továbbá a Mátyás szobor utolsó gipszmintája – hogy többet ne említsünk – mind a mai napig szobrászatunk jobb alkotásai közé tartoznak.
Láttuk, hogy művészeti értéke kortársai körében vitás volt. Egy részről személyes rokonszenv vakon túlozta azt, más részről ellenséges érzület érdemén alul kicsinyelt. Így volt ez később is. Halála után rokonai és barátai igyekeztek fölmagasztalni emlékét, s valamely állami gyűjteménynyel megvétetni hátrahagyott alkotásait; másfelől kiméletlen bírálat törekedett ennek megakadályozására. A leghevesebb támadás Keleti Gusztávtól származik. Rögeszmének mondja a magyar márványanyag kutatását, hóbortnak az öntőműhely fölállítását, s azt állítja, hogy «a hivatás és tehetség meg volt tagadva tőle». Művei megvásároltatását a museum számára pedig erkölcsi lehetetlenségnek tekinti.*
Képzőművészeti szemle. Budapesti Szemle 1873. I. k. 211. l.
Túlzásait helyreigazította Pasteiner Gyula, a művész első elfogulatlan birálója. Érdeme szerint méltatja Ferenczy törekvését, hogy a hazai szobrászatnak megteremtse anyagi föltételeit. Elismeri a VII. Pius érem jelességét. Szobrászati tevékenységéről azonban ő is elitélőleg nyilatkozik: «A műtörténetíró itélete az, hogy a külső körülményekben meg volt minden föltétel, de Ferenczyben nem volt meg egy föltétel sem, hogy a szobrászatot átültesse a magyar talajba. Ferenczy nem volt művészi természet, a magyar nemzet azonban mindig kegyelettel fogja megőrizni lelkesedésének emlékét. »* Pasteiner itélete átment a köztudatba; Szana Tamás Száz év a magyar művészet történetéből czimű munkájában szinte szóról-szóra követi.
A magyar szobrászat. I. Budapesti Szemle XXXIV. k. 1883. 793. l. Pasteiner előtt és után, egész napjainkig, számosan foglalkoztak Ferenczy életével rövidebb czikkekben, legutóbb Alfa a Budapesti Hirlapban (1902 jun. 10) és Markó Miklós több napi- és hetilapban. Az egyetlen bővebb életrajzot Zsilinszky Mihály írta. (A Kisfaludy Társaság évlapjai. Uj folyam. XIV. k. Budapest. 1879. 101–146. l.)
Az akkoriban hozzáférhető anyag alapján más itélet nem is volt megejthető. A Nemzeti Múzeumban közszemlére kitett művek, a Virág, Kisfaludy és Kölcsey emlék oly gyöngék, hogy a biráló kénytelen a Pásztorleány szerzőségét megtagadni Ferenczytől, s a szobor sikerültebb voltát Canovának tudja be érdemül. Ferenczy legjobb munkái közül, melyeket az imént említettünk, Pasteiner még egyet sem ismert. Ez időközben előkerült munkák s a tárgyra vonatkozó kútfők megváltoztatják a kemény itéletet. Ferenczyben sok föltétel megvolt, hogy a szobrászatot átültesse a magyar talajba, de kora megbénította tevékenységét. Határozottan művészi természet volt, noha tehetsége az ország akkori állapotánál fogva csak elkésve fejlődhetett és sok részben elsatnyult.
Jóval nagyobb azonban az ő művelődéstörténeti jelentősége. Az új Magyarország kialakulásának nagy korszakában ő a magyar művészet képviselője. Ha 1825 és 1848 között művészetet emlegetnek, Ferenczyt értik alatta. E kor képe nem teljes, ha az ő alakja hiányzik belőle. Ez okolja meg az életével való részletes foglalkozást.
Midőn Ferenczy 1847-ben búcsut mond Pestnek, barátai úgy érzik, hogy a magyar szobrászat megy számüzetésbe. Csakugyan, a fejlődés megszakadt; szoborművei hatástalanok maradtak, s nem neveltek ifjabb művészt a nemzetnek. De a csodás véletlen folytán épp a rimaszombati száműzetés lőn a folytonosság föntartója. Ferenczy magányában fölfödözte Izsó Miklóst, a kőfaragó legényt szobrászszá avatta, s kapcsolatot teremtett személye s a magyar szobrászat jövendője között.
95 A MÁTYÁS MELLSZOBOR GIPSZMINTÁJA. DAGUERROTYPIA UTÁN.
