2. Munkái 1847–1856. – Kazinczy és Kölcsey mellszobra. – Forray Iván síremléke. – Róbert Károly mellszobra. – Decorativ munkák. –…
2. Munkái 1847–1856. – Kazinczy és Kölcsey mellszobra. – Forray Iván síremléke. – Róbert Károly mellszobra. – Decorativ munkák. – Viaszvázlatok. – A gép.
Ferenczy utolsó éveiben keveset dolgozott. Megtört emberként jött Rimaszombatba, – avval a szándékkal, hogy végkép fölhagy a szobrászattal. Egy-két megrendelés kedvéért kezébe vette ugyan még a vésőt, néhány kis viasz domborművet mintázgatott ugyan a maga kedvtelésére is, de a régi künstler furia oda volt. Két-három befejezetlen mellszobor, egy bevégzetlen síremlék, egy-két decorativ munka s néhány viaszrelief – ez a rimaszombati tíz esztendő minden eredménye.
Kazinczy és Kölcsey mellszobrait, melyeket a szabadságharcz alatt abbahagyott, 1850 nyarán Rimaszombatba hozta, s ott a kerti házban dolgozgatott ismét rajtuk. Kevés kedvvel, mert azok még halálakor is befejezetlenek voltak. Öcscse a félig kész bustéket elküldte az Akadémiának; az befejezésöket Marsalkó szobrászra bizta. Kazinczy 1859-ben elkészült,* s a merev és durván kimunkált szobor ma az Akadémia üléstermében látható. Kölcsey mellképe (98-ik ábra) ma is befejezetlen, s Ernszt Lajos gyüjteményébe került.
L. Fáy András leveleit Toldy Ferenczhez. M. Tud. Akad. könyvtára. Magy. Irod. Lev. 4r. 65-ik k. 21. és 32-ik szám.
1853 tavaszán a művész régi pártfogója, özv. Forray Andrásné Brunszvik Julia tervet kért tőle korán elhalt fia, Iván sírjára.
Ferenczy július havában néhány kisgipszmintával Pestre utazott s a grófnővel egy három vagy négyszáz pengő forintos emlékre szerződött.* A márványbányába maga már nem utazhatott, embere, kit leküldjön nem volt: abban állapodtak meg, hogy a dombormű valamely Rimaszombat közelében található kőfajtából készüljön. A művész Kokován lelt alkalmas anyagot; abból kezdett dolgozni. A nagy gipszmintát ez év deczember közepére bevégezte; a durvább kőmunkára pedig egy-egy helybeli kőfaragó legényt alkalmazott. Rimaszombat tőszomszédságában, Tamásfalván lakott egy Jakovecz nevű kőfaragó mester; ez küldött neki még 1853-ban egy különösen használható legényt. Ügyessége meglepte Ferenczyt; a szorgalmas és tehetséges legényt tőle telhetőleg foglalkoztatta és tanítgatta. Alig két hónappal halála előtt, a következő bizonyítványt állította ki számára:
Az elfogadott minta valószinüleg ugyanaz mely a művész hagyatékával a Szépművészeti Múzeumba. került (99. ábra.).
98. KÖLCSEY FERENCZ MELLSZOBRA. MÁRVÁNY. BUDAPEST, ERNSZT LAJOS GYÜJTEMÉNYE.
99. A FORRAY IVÁN SIREMLÉK GIPSZVÁZLATA. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.*
Gróf Forray Iván síremléke. (356. l.) Az id. Utazási Album ez. műnek az Országos Képtár könyvtárában levő példánya után.
«Alól írt, bizonyítom, hogy D. Horváthi születés Isó Miklós úr 1853 Mártius hó 16-ától 1856 év Mártius hóig és így három egész éveken át nálam a képfaragást gyakorlotta, s mint ügyes és szorgalmas embert ajánlom a Művészet pártfogóinak kegyeibe.
Kelt Rimaszombath, 1856 Május 3-án.
Ferencz˙ István
képfaragó. »*
Eredetije Ernszt Lajos gyűjteményében.
8 Eredetije Ernszt Lajos gyűjteményében.
A munka Izsó Miklós segítségével is lassan haladt. 1855-ben Kubinyi Ágoston Rimaszombatban járt, és így írja le Ferenczy kerti műhelyét.
«Fehér márvány-hulladékkal kikövezett kis járdán, a kert keletéjszaki oldalában fekvő s czélszerűleg felső világítással ellátott csinos szobrászati műhelybe érkezénk. Nagy örömmel lepett meg ennek látása, mert megvallom, azt hívém, hogy Ferenczynk, mióta Budát elhagyá, vésőjét pihenteté; ez azonban nem így van, a Maestro még mindig működik, bár kisebb körben, s többnyire csak maga, ritkán használván egy vagy más helybeli szorgalmas kőfaragó legényt.
100 GR. FORRAY IVÁN SÍREMLÉKE. FAMETSZET UTÁN.
«Műhelyében jelenleg három mű van munka alatt: Kazinczy Ferencz és Kölcsey Ferencz egykori koszorus íróink mellszobrai, melyeket krassói fehér márványból a magyar Akadémiának készít s rövid időn befejez. A harmadik néhai gróf Forray Iván korán elhalt hazánkfia, a szintoly kitünő állású, valamint gazdag és hazafiindulatú nemzetiség utolsó csemetéjének gyászemléke. E mű, Kokován lelt, zölddel kivert hamuszinű szappankőből (Talgschiefer, Seifenstein) készül, melynek az a tulajdonsága, hogy minél tovább áll a tűzben: annál erősebb s meg nem pattogzik. Ferenczy kisérletet tőn több kifaragott művekkel, melyeket huzamos ideig tűzben tartván, azok tömöttebbek lettek, s alakjokban mitsem veszítettek. A gömöri érczolvasztó kemenczékben majd általánosan használtatik ezen megfizethetetlen kő.
«Az emlék maga majd életnagyságú, féldombormű: a fő alak, kinek arcza el van találva, halva fekszik, az előtte álló angyal, földi bilincseitől föloldja, körülötte virág-virágra hervad, annak jeléül, hogy kihalt a Forray család; fölötte azonban teljesen kivirágzott liliom áll, annak jeléül, hogy a’ boldogultnak testvérnénje: gróf Nádasdy Julia él, és mind maga, mind csemetéiben virágzik. E mű, majd ha elkészül, Ferenczy jobb műveinek egyikévé lehet, s három negyedrészben kész.»*
Divatcsarnok 1855. 48: sz.
A szobrász halála megakadályozta a mű bevégzését; Forray grófnő amúgy befejezetlenül vitette Soborsinre s befalaztatta a kerti kápolnába, férjének s leányának ugyancsak Ferenczy faragta márványemlékei mellé. Midőn a kápolnát lebontották, a két márványdomborművet elhelyezték az uj templom falán; Forray Iván síremlékének azonban ez idő óta nyoma veszett. Csak abból a képből ismerjük, mely az Utazási Album Soborsani gróf Forray Iván eredeti rajzai és jegyzetei szerint. Pest, 1859 cz. díszműben. megjelent (100-ik ábra); a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye pedig a dombormű kis gipszvázlatát (99-ik ábra) és a viruló liliom gipsztanulmányát (101-ik ábra) őrizi.
101. VIRULÓ LILIOM. GIPSZVÁZLAT A FORRAY IVÁN SIREMLÉKHEZ. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.
Ez volt a rimaszombati évek fő munkája. Lehet, hogy itt kezdte meg Róbert Károly mellszobrát is, mely ma félig kész mivoltában a rimaszombati városházán látható (102. ábra).; Valószinüleg történeti vonatkozás indította ez ábrázolásra, mert szülővárosa Róbert Károlytól kapta privilegiumait. Tán néhány szoborállványnak szánt dekorativ munka – jelenleg a Szépművészeti Múzeumban – is ez időből való (103. ábra).
102. RÓBERT KÁROLY MELLSZOBRA. MÁRVÁNY. RIMASZOMBAT, VÁROSHÁZA.
Az 50-es években tervezte a szomszédos Jánosiban, Szathmáry Király Pál kertjében álló egyszerű, ízléses emléket (104-ik ábra). Az olajkoszorúkkal diszített kőtalapzatot Izsó faragta; a felső részt, melyet sphinxek, antikizáló álarczok, továbbá mák, buzakalász és repkény füzérek ékítenek, vasból öntötték. A hagyomány neki tulajdonítja a kastély ormán látható domborművet is, noha e munka jellege egyáltalán nem vall Ferenczy kezére.
A rimaszombati évek legértékesebb termékei azonban azok a kis viaszvázlatok, melyeket hangulatos óráiban, művészi kedvtelésből alakítgatott. Az ötvenes évek hazafi bánatának kifejezője a Lenyügözött haza (105-ik ábra) s talán a Kigyóval küzködő lovas (106-ik ábra) is. A többiek (107–110. és 115-ik ábra) eszményi vagy valószerű képmások, éremtervezetek stb., melyek többé-kevésbé vázlatos állapotukban is művészi érzésről tanuskodnak. A Lenyügözött haza azt is mutatja, hogy a művész fölfogása az utolsó években mind jobban a romanticismus felé hajlott.
Tiz esztendő alatt néhány befejezetlen kis szobor és vázlat, – önkénytelenül azt kérdezzük, mivel tölthette Ferenczy idejét? Ki kora reggeltől késő estig oly fáradhatatlan munkás volt, most egyszerre megváltozott volna? Ő most is egész napját műhelyében töltötte, azonban szobrok helyett a gépen dolgozott.
103. ÁLLVÁNY LÁB. MÁRVÁNY. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.*
Állvány láb. (359. l.) Az állvány láb alkalmazására nézve fölvilágosít a 60. sz. ábrán látható szoborállvány. Weinwurm A. fölvétele.
Úgy látszik, 1850-ben jutott arra a gondolatra, hogy egy új szerkezetű hajógépet szerkeszszen, melyet a víz ereje hajtana.
104. A SZATMÁRY CSALÁD EMLÉKE. KŐ ÉS VAS. JÁNOSI, SZATHMÁRY KERT.
Nem tudjuk, mint képzelte ezt; az bizonyos, hogy nem a folyó víz hajtó erejére gondolt, mert azt hitte, hogy gépe tengeri hajókra is jó leend. Azt mondja, nem perpetuum mobile, a mit tervez, de majdnem bizonyos, hogy öntudatlanul e probléma áldozata lett. A tanulatlan technikái elmék ez örök vágya megejtetté őt.
Már a 1850–51-iki télen, melyet Kassán töltött öcscsénél, ez a munka foglalkoztatta. Nem sikerült, s abbanhagyta. Azonban, a mint öcscsének írja; «én február 17. előtt való csötörtökre virradóra azon masináról oly elevenen álmodtam, hogy felébredvén egészen felköltötte bennem azon vágyat, hogy még egyszer megpróbálkozam a tovább folytatására. Úgy azt gondoltam, hogy születési napomra már resultátumra jövök, de szokás szerint nem sikerült. De én csak folytattam és épen József napra, a te neved napjára, láttatott a sikerülés napjának tenni, és gondolám, ha még egy pár napot hozzáadok is, csak tégedet meglephesselek, úgy is jó, lesz. És most reggeltől estig ismét egy javításon dolgozok, mely alkalmasint ezen april hónapját igénybe veszi.»*
1851 április 4-ikén.
105. A LENYÜGÖZÖTT HAZA. VIASZVÁZLAT. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.
Két hónappal későbben: «Már jó reménység fejében egy négy Schuk hosszúságú és 9 czoll szélességű hajót csináltam is, a melybe masinát akarok tenni. A süker? Isten kezébe és jó szerencse. »*
1851 június 4-ikén.
A következő év tavaszán: «E telet szakadatlan munkásságba töltöttem a gép körül és igen finum próbatételeket tettem. Most azt gondoltam, hogy József napra elkészülhetek egy új próbával, hanem vagy két héttel bizony meghosszabbodik az.»*
1852 márczius 17-ikén.
106. KIGYÓVAL KÜZKÖDŐ LOVAS. VIASZVÁZLAT SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.
Így csalja a reménység hétről hétre, hónapról hónapra. «Munkálatim hasonlítnak a Schillertől leírt Columbus utazásához, minden haszontalan giz-gaz a tenger színén, szárazföldet jövendöl, más pillanatba mint buborék elpattan s vége.»*
1852 augusztus 5-ikén.
Minél többször csalódik, annál csábítóbb a siker. Minden idejét, munkáját, gondolatát reá áldozza. Halálos betegségében ez foglalkoztatja, s utolsó levelében még fölsóhajt: «Ha csak egy órát is azon a gépen dolgozhatnék, még is valami volna.»*
1856 márczius 14-ikén.
Atyjának, a rimaszombati derék lakatosmesternek is félig készen maradt egy örök mozgója. Ferenczy pályája majdnem végzetszerű. Rimaszombatból Rómán és Budán át vissza Rimaszombatba; az örök mozgótól a Pásztorleányon és Mátyás emlékén át vissza – a perpetuum mobiléhez.
