IX. 1790 MÁRCZIUS 4.
IX.
1790 MÁRCZIUS 4.
1790 MÁRCZIUS 4.
Tiszteletes drága földim uram.
Rég már az ideje, hogy ludak tollai által egymással nem beszélgettünk, de nem csuda, mert ha az kéz beteg, nem vezérelheti az pennát annak folytatására, az én kezem pedig több tagjaimmal együtt az ágyat őrzötték, minek utánna alkalmas ideig valamint hideglelésben, úgy aztat követni szokott nyavalyákba sínlettem. De immár istenem jóvoltábúl az az legény vagyok, az ki voltam, fogok örvendeni, ha ezen soraim Tiszteletes urat is hason állapotban fogják találni. Jóska kis druszámat is nevelje isten örömére, és oly itílettel vagyok felőle, hogy Latonia első förödésére Castalius kútjából merített vizet, mely is oly nagy poëtának fogja formálni, mely nagy az ő kedves és érdemes Jósef atyja, másként is nem szokott az alma fájátúl messze höngörögni. Csag kérem ne terheltessen tudtomra adni, mivel nem régenten úgy hallottam, hogy őtet szerelmes szülő anyja (kit is tisztelek) néhai superintendens Szilágyi Sámuel leánya, igaz-e ez? mert ha való, nem csag hogy nem ismerném, de Szatmárba quartélyozván édes atyja házánál eleget is orgonált nékem. Ista intra parenthesin dicta sunto.
Már most más kérdések és ítílethozásokra fordúlok, de elébb még is jegyzem ezeket, hogy számosak már az magyar könyvek, és dicsírni kelletik az authoroknak szorgalmatosságát és nyelvünk kipallérozására való igyezetét, én is sokakat megszerzettem, de megvallom, hogy nem egy van közöttök, az melyekért sajnálom, hogy pénzt adtam érettek, és homlokirásai is pennámba maradnak. Heltai Gáspár krónikája helyes, de mivel Lajos királylyal, az ki Mohács alatt elesett, végzi; vajha felébredne valaki, az ki mostani időkig folytatná, úgy képzelem én, hogy senki arra alkalmatosabb nem volna, mind az révkomáromi reformáta ecclesiának érdemes és tudós pásztora, ha Tiszteletes uram őtet esméri, így tudom, hogy az munka valamint magyarságára való nézve, úgy az történt dolgoknak is rendtartásában egy tökéletességet és haza hasznát foglalná magában, és némely szúrós gondolatok is, az melyeket Heltai Gáspár helylyel helylyel béiktatott, elmellőztetnének. Már most kérdéseimet tészem, mint tetszik Tiszteletes uramnak az Magyar Museum, Raynis úr Magyar Virgiliusa, és az Heliconra vezető kalauzza. Én mindég egyenes szívű ember voltam, azért is magyarán kimondom, hogy nékem nem tetszenek; meglehet, hogy talám mások jobb ízléssel bírván, szeretni fogják. Az bécsi Magyar Kurir még jó előre oly nagy elogiumot hirdetett kiadandó tiszteletes Gyöngyösi János tordai prćdikátor verseirűl, hogy alyig vártam, hogy kezemhez érkezzenek, már sok darabjait vettem, de azokban azon izlést; mely az Hunniásba és Henriásba vagyon, korántsem találom. Magyarsága jó és az mythologiát is voltaképpen tudja, de mégis erőttetettek munkái felette, és az dolgok, melyekrűl énekel, csag egyek, tudniillik házasságok üdvözlése és temetések siralma. Mint tetszenek olyan munkák Tiszteletes uramnak, az melyek heroicum elegiacum magyar kötött szavakba jönnek ki? Nékem az füleimet sértik, és mord kedvvel olvasom, miért? okát adom. Az ilyen munkák csag deák nyelven hangzanak igazán, mert az poësisnak reguláin épültek, az deák poësis ki vagyon dolgozva, tudatik melyik láb hosszú vagy rövid, melyik dyftongus betű vagy sylaba rövidűl, ha ezt vocalis követi, és így mivel az magyar poësisnak regulái még nincsenek, ezer meg ezer az hiba, vagyis poëticus error azokba. Authorai azt gondolják, hogy elég ha kezek izékjein az syllabák száma kiesik, de nálam nem elég. Szükséges volna egy tudós társaságnak valamint egy jó magyar grammatikát, úgy poësist is kiadni, és míg ez az világra nem jön, legszebb, legjobb az magyar hangzó poësis, valamint hangzanak Gyöngyösi Istvány munkái, az Magyar Henriás az Hunniással. Már most oly móddal élek, hogy semmi magyar könyvet meg nem veszek, míg azt nem olvasom; entrpreneuröm ebbe Pozsonyba egy nevendék Török Gábor nevű pap, tegnap estve éppen egy tele ketrecz könyvet küldött, azok közt Helvey étszakáit és Szilágyi úr Henriadéját találván, mind kettejét ma regvel az könyvkötőhöz küldöttem, hogy szabjon reájok francz mentét, már csag authorokat tudván, megérdemlik aztat; a többinek crysis seninek formatringozásán által kell szaladniok. Az Gyűjtemény félesztendő díja itt vagyon, eddig való elküldését betegségem hátrálta. Kedves dolgot tenne nálam Tiszteletes uram, ha Gyöngyösi Murányi Venusát, Kemény Jánosát, Venus és Cupidóját számomra megszerzené. Posonyba nem kaphatni, talám az komáromi vagy győri magyar könyvárosaiknál meglesznek, Karikliája megvagyon nálam. Ezek után tisztelettel maradok
Tiszteletes drága földi uramnak
Szakolczán 4-ta Martii, 1790.
tökéletes szívű szolgája
Gr. Gvadányi Jósef, mp.
generalis.
Gr. Gvadányi Jósef, mp.
generalis.
Grófném szíves köszöntését teszi. Az Gyűjteménybe gyönyörködik, majd lesz Halveynek is baja.
