V.
V.
AZ EGYEZSÉGET az fél a jóhiszeműség teljes kizárásával ajánlotta meg, s a másik megfontolás nélkűl fogadta el. A rosszhiszeműség megnyilatkozik magának a szerződésnek tartalmában, mely kezdetben csak eshetőségként beszél Corvin mellőzéséről, de a további pontokban már bevégzett tényként számol vele s majdnem leplezetlenűl állítja előtérbe Ulászló megválasztásának közeli kilátását. Corvin a helyzet nyomása alatt elfogadva a fényes kárpótlásokat, voltaképen a trónról való lemondásának árát szabta meg s alig hogy igent mondott, máris megbánta tettét. A kierőszakolt egyezség béke és nyugalom helyett újabb bonyodalmak kútfejévé lőn; János herczeg pártja válság elé jutott, s ha nem. akart bele nyugodni az elkövetett ballépésbe, minden erejét meg kellett feszíteni, hogy megszabaduljon annak következményei elől.
Ekkor váratlan fordulat jött segítségükre. Csáktornyai Ernuszt Zsigmond pécsi püspök, mostanig a dolgok csöndes szemlélője, június 9-ike táján elhagyta a fővárost s a déli részekre távozott, hogy Ujlaki Lőrincz herczegnek s Dél-Magyarország többi főnemeseinek jövetelét sürgesse. Hihetőleg elégedetlen volt az ügyek menetelével, mely a váradi püspököt és Bakóczot tette a helyzet uraivá, és sem magára, sem érdektársaira nem látta előnyösnek, hogy a királyválasztás az ő befolyásuk nélkűl jőjjön létre. Míg Budán a tárgyalások folytak Corvin és Ulászló pártja közt, a püspök útban találta a késlekedőket. Ujlakival jöttek a délvidék leghatalmasabb urai: Brankovics György despota, a két Beriszló: Bertalan vránai perjel és Ferencz, Frangepán Bernardin, Kanizsai László és György, Monyorókereki Ellerbach János, Kis-Horvát János, Macskási Tárnok Péter zenggi kapitány, Hédervári Miklós, Alsólendvai Bánfi Miklós és Jakab, Szécsi Miklós, Szokoli András szörényi bán, Derencsényi Imre és Csulai László jajczai bánok, Hatvani Gáspár és Orbonáz Gáspár nándorfehérvári kapitányok, s a déli határszél többi előkelő birtokos nemesei. Lőrincz herczeg 1000 lovast hozott magával, ugyanannyit tett ki a pécsi püspök banderiuma s a többiekkel levő lovas vitézek száma meghaladta a hétezeret.
Jövetelükről június 12-én, egy nappal az egyezség megkötése után, érkezett a hír Budára. Corvin utolsó reményét látta az érkezőkben; minden jóra fordulhat, ha sikerül őket pártjára vonni. A halogatásra nem volt idő. Személyesen sietett elébük az éjjeli órákban s Budától egy mértföldnyire találkozott táborukkal. Kíséretében volt Váradi Péter, s a herczeg és az ősz főpap – amaz atyja emlékére, ez a politikai tekintetekre hivatkozva, – együtt kérték Ujlakit és társait a csatlakozásra. Az urak Ujlakira és a pécsi püspökre bízták a döntést, de ezek mindenekelőtt saját érdekeik szempontjából akartak a helyzetről tájékozást szerezni. Biztató feleletet adtak Corvinnak, de nem kötötték le teljesen magukat. S Budára érkezve, első dolguk volt Beatrix királynét s az országos tanács tagjait fölkeresni, az elsőt tisztelet okáért, az utóbbiakat hogy alkudozásokba bocsátkozzanak velük s a többet igérőknek adják el támogatásukat. Ujlaki a Garai Jób-féle örökségre s az atyja által bírt boszniai királyságra tartott igény; Ernuszt csatlakozásának árát Cserevics és Futtak képezték, miket egy hónap előtt fegyveres kézzel foglalt el Corvin tiszteitől. De a miket kértek, azok felől a Corvinnal kötött egyezség már rendelkezett; az Ulászló-pártiaknak a politikai okosság tiltotta az egyesség megsértését s győzelmüket a déliek nélkűl is biztosnak tartották. Ujlakiék tehát jobbnak látták Corvin pártjához csatlakozni, hol győzelmük esetén inkább várhatták igényeik teljesítését. Június 13-án este fölmentek a várba s estebéd alatt megkötötték az alkut Jánossal. A herczeg pártja, mely mostanig leginkább várkapitányaiból, uradalmainak főtisztjeiből állott, egyszerre nagy, országos nevek viselőivel gyarapodott, s megújuló reménynyel vette föl a küzdelmet Ulászló pártja ellenében.*
BONFINI, 521. l. és Maffeo idézett jelentése. Névtelen levél a pápához, június végéről. Dipl. Eml, IV. k. 184. 1. V. ö. FRAKNÓI, i. m. 108. l.
Ez új pártalakulás tényleg más képet adott a helyzetnek. Az Ulászló-pártiaknak le kellett mondaniok a reményről, hogy símán viszik keresztül jelöltjük megválasztását. Kitűnt ez mindjárt az országgyűlés legközelebbi tanácskozásán. Nagylucsei Orbán június 14-én a főrendeket és a nemesség képviselőit a pesti Nagy-Boldogasszony-templomba hívta egybe, s az országgyűlést teljesnek nyilvánítva, felszólítá a jelenlevőket a királyválasztás megejtésére. Két napi tanácskozás után a kanczellár és társai június 15-én proklamálni akarták Ulászló megválasztását, de Ujlakiék tiltakoztak a hozzájárulásuk nélkűl létrejött megállapodás ellen.
A vezetők közt heves jelenetek fejlődtek ki; Corvin pártja oda hagyta a gyűlést és a várba vonulva, minden összeköttetést megszakított az ellenpárttal.*
BONFINI, 521–522. ll.
De az új pártot nem a hűség és honszeretet tartotta össze, hanem az önérdek, s a tapasztalatlan ifjú, a ki eddig is oly kevés önállóságról tett bizonyságot, csak eszközzé vált saját párthívei kezében. A Mátyásnak tett ígéreteknél, a királyfi személyénél nagyobb jelentőséggel bírt ezek szemeiben a haszon, mit Corvin királyságából vártak; Ujlakit a boszniai korona kecsegtette, a többieket a jószágadományok s egyéb kedvezmények s valamennyit a kilátás, hogy a kormány mai vezetői helyett ők fognak az országban uralomra jutni. Reményeiket fokozta a tudat, hogy kezeik közt van a kincstár a szent koronával; Mátyás kincseinek gazdagsága, mely a fényhez és pompához szokott urakat is bámulatra ragadta, módot nyújtott nekik, hogy a legvégsőkig folytassák a harczot. A pécsi püspök, a kincstár tartalmában bízva, jelentékeny hadi erején kívűl nagy összeg pénzt bocsátott a párt rendelkezésére. Corvin azonkívűl a Szklabinához tartozó Mossócz váráról és a stubnyai vámról 8000 aranyig záloglevelet adva liptói főispánjának, Czeczei Kis Máténak, felhatalmazta őt a szükséges hadi készületek megtételére.* A vránai perjel a kincsek láttára lelkesülten kiáltott fel: «Csak az isten árthat nekünk, más senki!» A pécsi püspök pénze hadak gyűjtésére lett fordítva s Ujlakiék is átszállították seregeiket Buda alá.*
A június 15-én kelt záloglevél egykorú másolata a M. Nemz. Múzeum levéltárában.
Maffeo június 20- és július 12-iki jelentései. Dipl. Eml. IV. k. 221. és 235. ll.
A hadi készülődések Corvin tudtával történtek. A harczi lárma, a hatalmas főurak biztatásai magukkal ragadták a lobbanékony ifjút, a ki a győzelem biztos tudatában ismételgette: «Szeretném látni, ki nem fél tőlem!»* De jobb érzésű hívei megdöbbenve észlelték a harczias hangulat terjedését. Váradi Péter kísérletet tőn a kedélyek lecsillapítására, de a többség elhallgattatta. A hazáját szerető, nemes gondolkozású főpap, ki úgyszólván elsőnek csatlakozott Mátyás fiának igazságos és törvényes ügyéhez, a törvénytelenség küszöbén, látva, hogy nem akadályozhatja meg az eseményeket, sietve távozott Buda várából s haza ment egyházmegyéjébe.* Corvin elveszté legbölcsebb tanácsadóját s elhagyatva állott a párt közepette, mely a Hunyadi-ház zászlaja alatt fegyveres lázadásra készült a törvényes rend képviselői ellen.
«Vorra vedere, chi ne lo cavera», így írja egy június 17-éről kelt tudósítás, a firenzei áll. levéltárban. (Másolata a M. Tud. Akadémia történeti bizottságának iratai közt.)
Abból, hogy a következő napok tárgyalásaiban Váradi nem vett részt; azt következtetem, hogy már június 20-ika körűl távozott Budáról.
Az országos párt méltánylandó higgadtsággal viselkedett a zendülők irányában. Úrnap nyolczadán, június 17-én, írásba foglalta az egy hét előtt megkötött egyezséget és a főrendek pecséteivel ellátva, megküldte Corvinnak; figyelmeztetésűl adott szavára, s annak jeléűl, hogy ők a pártütés daczára is készek megtartani a feltételeket.* S mialatt Kinizsi és Drágfi Bertalan az alsó város megerősítésével voltak elfoglalva, Orbán püspök és Báthory István a budai vár Szent-Zsigmondról nevezett kápolnájában alkudoztak Ujlakival és a pécsi püspökkel az egyezség elfogadása fölött. A tárgyalások folyamata alatt a két fél két napi fegyverszünetre lépett, melyet utóbb még kétszer megújítottak. De Báthory István időközben megszállotta a vizi-várost és egyik este, midőn a fegyverszünet legutolsó határideje lejárt, kisérletet tőn a vár alján egy ház elfoglalására. Viszont a várbeliek is minden perczben készen voltak megkezdeni az alsó város ostromát. Magyarország fővárosában, a megürült trón lépcsőin, kitörő félben volt a polgárháború.*
Az oklevél eredeti példánya elveszett, szövegét azonban híven megőrizte II. Ulászló 1490 július 31-iki megerősítő oklevele, melyről alább lesz szó.
Maffeo június 20-, 21-, 23- és július 12-iki jelentései. Dipl. Eml. IV. k. 221. 225. 229. 235 l. Constabili levele a ferrarai herczeghez június 27-éről, u. o. 432. l. V. ö. FRAKNÓI, i, h. 109–111. ll.
