I.
I.
93. JAJCZA VÁRA.*
A hatodik könyv fejképét, mely Jajcza várát ábrázolja az előtérben magyar és török fegyverekkel és zászlókkal, tervezte és rajzolta Dörre Tivadar.
OZMÁN szultán utódainak hatalma a XV. század végén virágzásának tetőpontjáthoz közeledett. II. Mohamed uralkodásának nagy eredményei után fia, Bajazid alatt látszólagos szünet állott be a rohamos emelkedésben; de ez csak pihenés volt, erőgyűjtés egy újabb, merészebb föllendüléshez. Az uralomra termett keleti harczos faj, Konstantinápoly birtokában, lassú, de biztos előnyomulással folytatta hódító útját nyugat felé.
Magyarország, melynek területén ez útnak vezetnie kellett, Mátyás utolsó bosnyák hadjárata óta tartós békében élt a szultánnal. E béke természetesen nem jelent teljes, föltétlen nyugalmat, a két nemzet nem szűnt meg harczban állani egymással. Az évenként megújuló ellenségeskedések azonban ritkán haladták meg a szomszédi villongások, rablókalandok jelentőségét, s a nagyobb arányokat öltött mérkőzést, Kinizsi és Kanizsai László 1494-iki szerbiai hadjáratát, nyomon követte 1495 elején a fegyverszünetnek forma szerint való megújítása. Ám a porta lassú terjeszkedése az alsó Duna mentén és Lengyelország felé, Moldva és a krimi tatárok meghódítása, a háborúk János Albert lengyel királylyal, előre kiszámított nagy hódítási terv részleteiként tünnek föl, melyek mind közelebb hozták az érintkezési vonalat Európa nyugatához, mind szűkebbre vonták a támadási kört a magyar birodalom felé. Léptenként való közeledés volt ez a nagy, kikerűlhetetlen mérkőzéshez. Az időnként megújított békekötések csak elodázták az erők összemérését; s az alkalmas idő eljöveteléig, békekötések és fegyverszünetek daczára, állandó betörések, rablócsapatok portyázásai, az ország végvidékének szüntelen zaklatásai folytonosan figyelmeztették a nemzetet a kelet felől növekvő veszélyre.
A villongások főleg az ország délnyugati határát, a kapcsolt részek területét nyugtalanították. A bosnyák tartomány maradványai, Jajcza vára és környéke, elszigetelt helyzetükkel hívták ki a szomszédos vrbosznai és szendrői szandzsákok támadásait. A szlavóniai részek termékeny földjeikkel, sűrű kastélyaikkal és népes falvaikkal dús zsákmányt kínáltak a portyázó csapatoknak, s a horvát terület a legközelebbi útvonalat képezte a velenczei birtokok és a római császár örökös tartományai felé. Ha a magyarországi rablójáratok koronként szüneteltek is, annál sűrűbben keresték fel a boszniai törökök Friaul virágzó városait, s a krajnai és karinthiai hegyvidéket; minden ilyen kirándulás hazai területen vezetett keresztűl s felgyújtott helységek, lakosaiktól megfosztott házak, letarolt földek jelezték az útat, melyen a rablócsapatok áthaladtak.
A fenyegetett részek védelme első sorban a bánok feladatát képezte; s Corvin Jánosra, e méltóság viselőjére, annál nagyobb mértékben háramlott e feladat, mert birtokainak zöme a kapcsolt részekben feküdt, s a tartományokat védve, saját magán érdekeit is kellett oltalmaznia.
Midőn Corvin 1499 január elején a bánság elfoglalására indúlt, a támadások szokatlan erővel újultak meg. A törökök már az elmúlt év végén a Dráva felső vidékeig kalandoztak és elpusztították a herczeg körösmegyei birtokait. Most pedig a dalmát partok két fontos helyét, Vránát és Novigrádot veszélyeztették.* A herczegnek alig volt annyi ideje, hogy magát új méltóságába beiktassa. A tartományok kormányzását a vicebánokra bízva, ő maga katonák gyűjtéséhez fogott. Feladatát megnehezítette a tartománybeli főnemesség egy részének ellenséges magatartása és a szomszédos Velencze bizalmatlansága, melylyel örökös bánná való kinevezését fogadta.* A hatalmasabb főurak, a corbaviai grófok s magának a Frangepán-családnak nehány tagja féltékenységgel lőnek eltelve az új bán iránt; s a signoria attól tartott, hogy Corvin örökös bánsága dalmácziai birtokait veszélyezteti.* Corvin János megmutatta az aggodalmak alaptalanságát. Kninből, hová január 31-én érkezett, a sebenicoi területet pusztító török ellen küldé katonáit; ezek február 2-án találkoztak a portyázókkal és fényes győzelmet arattak felettük, magukkal hozva a kiszabadított keresztény foglyokat és az elfoglalt zsákmányt.*
A zárai gróf jelentése a signoriához, 1499 január 24-én, MARINO SANUTO-nál, i. m. II. k. 361. l.
Jellemzi a hangulatot az idézett jelentés, mely Corvint részegeskedéssel vádolja.
Dorottya corbaviai grófné levele 1499 január 23-áról a záraiakhoz u. ott, 437. l.
A győzelmet Corvin 1499 február 4-én Kninben kelt levélben tudatta a záraiakkal. MARINO SANUTO, i. m. II. k. 466, l.
Az első siker nagyobb hadi tettre buzdította. Február első hetében 7000 főnyi sereggel átlépte Bosznia délnyugati határát és a dinári havasok tövében emelkedő bisztriczai várat ostrom alá fogta. A vállalat nem sikerűlt ugyan, de a herczeg ellen küldött török csapatok vereséggel vonultak vissza, három főemberük fogságba esett és Bisztricza leégett falai hirdették, hogy bátor és vállalkozó vezér vette kezébe a déli tartományok védelmét.*
Az arbeiek, vegliaiak és polaiak jelentései február és márczius hónapokból, u ott 428., 456., 486., 507. ll.
A boszniai kaland következménye az lőn, hogy a törökök egy időre felhagytak betöréseikkel, s Corvin nyugodtan nézhetett tartományai kormányzása után. A veszélyesebb részeken a horvát vicebánokra bízta a védelmet; Kninben Marczinkó, Osztroviczában, a bosnyák határon Kozsulics Pál, a dalmát részekben Benkovith Miklós őrködtek, mint a herczeg helytartói, a törökök mozdulataira. Tavasz közepén Zágrábba ment, hol egy hónapig tartózkodott. Június elejétől Varasdon találjuk. Tevékenységét főleg a honvédelem rendezése vette igénybe. Már ápril elején királyi rendelettel siettette a 20 dénárnyi nyestadó és 25 dénárnyi rendkívüli segélypénz befizetését, melyből a maga és a jajczai bán fizetését és a védelmi költségeket kellett fedezni. Május 24-én pedig valóságos országos decretumot eszközölt ki Ulászlótól a szlavoniai rendek hadviselési kötelezettségének szabályozása tárgyában. A nevezett királyi oklevél, melyet Ulászló a szlavóniai rendek követeinek kérésére, a tartományokban birtokos főurak meghallgatása után adott ki, minden 33 jobbágy után egy, minden 100 után 3 fegyveres lovas kiállítását tette kötelezővé; a banderialis urakat utasította, hogy szlavóniai birtokaik után a kapcsolt részekben tartsák zászlóaljaikat, és a török támadása esetére elrendelte a nemesek fejenkénti fölkelését. Csupán abban járt el kissé bizalmatlanul Corvin irányában, hogy a nemesség banderiumainak vezetését nem a bánra bízta, hanem külön kinevezendő királyi kapitányok alá rendelte azokat.*
KUKULJEVIČ, Jura regnorum Croatiae stb. I. k. 242. és 245 ll.
Júliusban a boszniai törökök újabb támadásra készültek Velencze friauli tartománya ellen. E szándék egy nagyobb szabású actióval állott összefüggésben. Bajazid szultán Cattaro elfoglalása miatt két év óta viszályban állott a köztársasággal, és ez év nyarán moreai birtokai meghódítására indúlt. Mialatt a török hajóhad a korinthusi öbölben Velencze tengeri haderejével mérkőzött, Iszkender pasa, a boszniai szandsák, parancsot kapott a szultántól a signoria szárazföldi birtokainak megtámadására. De Corvin értesűlt a rablókaland felől, Varasdról a dalmát határra sietett és fegyvereseivel érezhető kárt tett a Friaulba induló török csapatok soraiban. Az agg Iszkender pasa, Miháloglunak fia, a ki már Mátyás király ellen harczolt Boszniában, veszélyes ellenséget ismert fel Mátyás fiában s kísérletet tett, hogy semlegességre bírja a velenczeiekkel folytatandó háborúban. Levelet írt neki, melyben a magyar királylyal fennálló fegyverszünetre hivatkozva, szemrehányásokat tesz a támadásokért és a béke megtartására szólítja fel. « Ha te úr vagy, és úrnak fia, » írja, « nekünk is van nehány száz emberünk, a kikkel kárt okozhatunk nektek; de mi barátságot és békét tartunk veled.
94. VARASD VARA.
Tudd meg, ha barátra van szükséged, minket megtalálhatsz; ha ellenségre, akkor is itt vagyunk, ha rajtad nem, rajtunk sem múlik.»*
MARINO SANUTO, II. k. 904. és 944. ll. Iszkender pasa levelének olasz fordítása u. ott, 1010. 1.
A pasa levele a zárai rectorok kezébe került; ezek felnyitották, tartalmáról értesítették a signoriát, s Corvin Jánosnál igyekeztek annak hatását ellensúlyozni. Figyelmeztették a pasának régi szándékára, hogy Knint és a többi horvát várat elfoglalja. Intésüknek nagyobb súlyt kölcsönözendők, jelentékeny lőporkészletet küldtek a kniniek számára, kinek kapitánya, Marczinkó vicebán aggodalommal eltelve a háborús hírek miatt, már előbb segítségért folyamodott a köztársasághoz.*
A zárai rectorok jelentése 1499 július 28-áról, u. ott, 1009. 1.
Corvinnak nem volt szüksége a figyelmeztetésre. Serényen folytatta ő is a hadi készületeket és állandó összeköttetésbe lépett Velenczével. Fegyverkezése közben vette Zágrábban az örvendetes hírt, hogy hitvese Bihácson augusztus első napjaiban fiút szűlt. Atyai örömmel és büszkeséggel eltelve sietett haza fia bölcsőjéhez.* A Hunyadi-ház törzsének gyönge kis hajtását, Mátyás király unokáját, nagy ünnepséggel tartották keresztvízre. Keresztatyja hihetőleg nagybátyja, Frangepán Kristóf, a későbbi híres horvát bán volt, mert a kisdedet utána Kristóf névre keresztelték.
A zárai rectorok augusztus 8-án írják Velenczének, hogy Corvin Bihácsra ment újszülött fia keresztelésére. U. ott, 1068. l.
A családi öröm újabb alkalmat adott Iszkender pasának a közeledésre. Nagy értékű ajándékokat küldött a keresztelőre s megújítá ajánlatát a semlegesség tárgyában. Bizalma jeléűl közölte vele, hogy nagy támadásra készül Velencze ellen s kérte, hogy seregeit távolítsa el útjából. De Corvin értesítette a signoriát a készülő veszély felől, és késznek nyilatkozott a törökök átkelésének megakadályozására, ha Velencze elegendő számú katonát bocsát rendelkezésére.*
MARINO SANVTO, i. m. 1114. II. k. és 1145. ll.
A háború ez alatt szerencsétlenül folyt Moreánál. A törökök július 28-án Sapienza mellett megverték a velenczei hajóhadat, és augusztus 26-án elfoglalták Lepantot, a korinthusi öböl legfontosabb kikötőjét. Lepanto eleste érzékeny veszteség volt Velenczére s a köztársaság most annál nagyobb erőfeszítést tett adriai birtokai védelmére. Nagy szárazföldi sereget állított és Corvinnal szerződésre lépett a dalmát partvidék védelme tárgyában, melybe bevonta a horvát-dalmát részek legjelentékenyebb birtokosait is, a Frangepánokat, a corbaviai grófokat, a Zrínyieket, Blagayakat és másokat. Mintegy 1000 lovast bocsátott ezek rendelkezésére, melyből Corvin maga 500-at tartott meg. Az előőrsi szolgálat szervezése körűl is részletes intézkedéseket tett, s a kniniek, bár visszautasították a falaik közé szánt zárai őrséget, készséggel vállalkoztak, hogy hegyi tüzekkel fognak jelt adni a törökök közeledte felől.*
A zárai rectorok jelentése 1499 augusztus 29 és szeptember 25. U. ott, 1212. és 1271. ll.
Iszkender pasa még egy sikertelen egyezkedési kísérlet után az ősz elején csakugyan megindítá seregét Velencze ellen. A 15,000 főnyi török hadat kívüle testvére, Ali pasa, a másik Ali szendrői pasa, az eunuch, és Balibég-Malkodzs szilisztriai pasa vezették. A túlnyomó hadi erőt lehetetlen volt útjában feltartóztatni. Szeptember utolsó napjaiban a sereg Gradisca és Udine között táborozott. Egy része átkelt a Tagliamenton és Vicenzáig nyomúlt előre, elpusztítva útközben a városokat és helységeket és 6000 keresztény lakost fűzve rablánczra. Egy másik csapat Krajnát és Karinthiát barangolta be, s Corvin magatartásának viszonzásáúl a törökök nem elégedtek meg a dalmát útvonal elpusztításával, betörtek a szlavóniai részekbe is, és a Narentától egészen a Dráva jobb partjáig éreztették haragjukat a herczeg kormánya alatt álló tartományokkal.
