AZ UDVARI irodalom ilynemű termékeinek nem tulajdonítanánk nagyobb fontosságot, ha azok Corvin nevét a humanismussal s annak egyik legnevezetesebb alkotásával nem hoznák kapcsolatba. Bármily lazának tűnik fel előttünk a kapocs, meg volt a maga jelentősége e korszak művelődési mozgalmaiban. A humanisták kedvencz foglalkozása, az uralkodók fiainak nevelése a fejedelmi udvarok tanuló szobáit megannyi góczpontjává tette az egyes államok tudományos életének. A tudósok jelentékeny csapata nyert itt tartósabb foglalkozást s az előkelő világ az uralkodók példáján indulva, ide hozta gyermekeit, hogy a vérbeli herczegekkel egy forrásból merítsék az élethez szükséges ismereteket. Olaszország két leghiresebb magániskolája, Vittorino de Feltreé és Guarinoé, a mantuai és ferrarai uralkodóházak sarjainak neveltetése kapcsán keletkezett, s nem egy régi főiskola számítja fénykorát nevezetes fejedelmi nevelők működésétől. Alig hihetjük, hogy ez másként lett volna hazánkban, hol a renaissance műveltsége, e délvidékről átültetett üvegházi növény, az idegen éghajlat alatt kétszeresen reá volt utalva a felülről jövő istápolásra. Nincsenek határozott adataink az összeköttetésre, melyben Corvin nevelője s többi tanítói a főuri gyermekek neveltetésével s a magyarországi főiskolákkal állottak, de tény, hogy a Corvinnal egykorú úrfiak közűl többen tartózkodtak a herczeg környezetében, – így többek között Báthory István, az országbiró unokaöcscse, a későbbi nádor – s a nagy budai egyetem alapításának terve is összeesik a királyfi tanuló éveinek idejével s csak akkor kerül le a napi rendről, midőn az ő neveltetése immár be lőn fejezve. És kétségtelen az összefüggés Corvin iskolázásának befejezése, s a nagy király egyik legkedvenczebb alkotásának, a budai könyvtárnak fölvirágzása között.
Tudjuk, hogy a király a Corvina alapításának tervét úgyszólván a szülei házból vitte magával a trónra, de csak uralkodásának második felében látott nagyobb arányokban annak kiviteléhez s 1485-ben veszi kezdetét a nagyszabású gyűjtés, mely e könyvtárt Európa legnagyobb gyűjteményei közé emelte. Szokássá vált a király második házasságával hozni e tényt kapcsolatba; de Beatrix bejövetele az országba ép oly kevéssé magyarázza meg azt, mint a minő helytelen a kísérlet, Bécs elfoglalására vezetni vissza az utolsó öt év föllendülését. Mátyás tudományos érzékének bizonyára nem volt szüksége a hitvesétől jövő buzdításra; s habár házassága és ausztriai hadjáratának sikerei, – világpolitikájának megannyi nagy eredményei, – jelentékeny mértékben hozzájárultak culturalis tevékenységének fokozásához, a közvetlenebb okot másutt kell keresnünk. S kereshetnők-e helyesebb irányban, mint ha a tudománykedvelő atyának fiáról való gondoskodását vesszük nyomozásunk kiinduló pontjául?
Maguk a külső jelenségekben rejlő vallomások késztetnek erre bennünket.
A könyvtár Mátyás uralkodásának első tizedében fennáll, de méretei még meglehetős szerények. A gyűjtés nehány évvel a gyermek születése után vesz nagyobb arányokat. Ez még lehet a jelenségek esetleges összetalálkozása, minden belső összefüggés nélkül. De a mint Corvin trónutódlása fölmerül, a herczeg nevelésének előhaladtával lépést tart a kéziratok gyarapítása is, és a lendület valósággal óriásivá válik, midőn az ifjú, tanulmányait bevégezve, a nyilvános élet küszöbéhez érkezik. Corvin nevelője egyúttal a könyvtár élén áll, s midőn paedagogiai feladatát befejezve visszatér hazájába, a király őt bízza meg, hogy könyvtára érdekeit Olaszországban képviselje. Firenzében egész csapatát foglalkoztatva a tudósoknak, másolóknak és könyvfestőknek, összefoglalja Mátyás könyvtárának és Corvin Jánosnak dicséretét, és gondja van reá, hogy a készülő kéziratok tartalmában és kiállításában a királyfi az őt megillető figyelemben részesüljön. Naldi, a ki a firenzei másolók munkájára felügyel, úgy szólván reá mutat a helyzetre, midőn a budai könyvtár dicsőítését Corvin neveltetésének leírásával vezeti be; s Bartolomeo Fonti, a ki Ugolettit a könyvtárnokságban felváltja, maecenásai egyikét ismerve fel a királyfiban, verseinek dedicatiója által igyekszik megnyerni jóindulatát. A szorosabb kapocs János herczeg és atyja királyi könyvtára közt a codexek külső kiállításában is kifejezésre jut; a legfényesebb kéziratok: a brüsszeli missale, a római breviarium s az Attavantetől festett többi kéziratok miniatürjeiben, Brandolini s Ranzano műveinek a királyi könyvtár számára készülő díszpéldányaiban a királyi pár arczképei mellett gyakran találkozunk egy hosszúfürtös, tógába öltözött ifjú képével, melyet joggal gyaníthatunk a serdülő királyfi képmásának.
A külföldön Corvint, mint kiváló könyvbarátot, atyja műpártoló szellemének örökösét kezdték ismerni, s a híres budai könyvtárt nem egy helyen úgy tekintették, mint az atya és fiú közös gyűjtésének eredményét. Leendő sógora, a milanoi herczeg, a Festus-codexért, mit a budai könyvtárban vagy Ugoletti könyvei között gyanít, ő hozzá fordul, kérve, hogy küldje azt el neki használatra, vagy másoltassa le számára. S e levélnek kiváló érdeket kölcsönöz, hogy a Corvinát, melynek gyűjtésén Mátyás «nagy buzgalommal és valóban királyi eszközökkel fáradozik», egyenesen a János herczeg tulajdonának nevezi.
27. A KIRÁLYI UDVAR KÉPE A RÓMAI CORVIN-BREVIARIUMBAN.
A magyarázat nagyon egyszerű. Mátyás az első években csak saját könyvgyűjtési hajlamát elégítette ki. Fia növekedtével ennek számára is kellett gondoskodni olvasmányokról, neveltetéséhez szükséges eszközökről, fejlődő értelmének megfelelő szellemi táplálékről. A tudós kedvtelésével párosult benne az atya büszke öröme, hogy koronáival Európa leggazdagabb könyvtárát hagyhatja fiára örökségül. S a paedagogus éber figyelmével kereste az alkalmat, hogy az ifjút korán megismertesse e szellemi örökségtől várható nemesebb örömökkel. Egész culturalis munkásságát így csoportosította lassanként a gyermek személye köré, mint a hogy politikai tevékenységét is immár majdnem kizárólag fia jövendőjének biztosítása vette igénybe.