III.
III.
AZ ELLENFELEK között a küzdelem nemcsak a politikában folyt, de a törvényszékek előtt is, hol a kormányhatalom birtokosainak bő alkalmuk nyílt haragjukat éreztetni a pártütővel. Az 1496-iki Szent-György nyolczadán tartott országos törvényszék már május derekán sorra vette Corvin legfontosabb pereit s a gyulai és hunyadi zálogos ügyben Bakócz és társai javára hozott ítéletet. Ép így a Bánfiak javára döntötte el a Solymos és Lippa felett folytatott pert. Corvinnak perhalasztási engedélye volt a királytól, de Bakócz, mint kanczellár, egyszerűen megakadályozta annak írásba foglalását, s Ulászló 1496 deczember 2-án Szatmári György királyi titkár előterjesztésére formaszerűleg visszavonta a Bánfi-pörben kiadott halasztási rendeletét.* A következő január 10-én pedig a gyulai pörben is elrendelte a marasztaló ítélet végrehajtását, s a budai káptalant megbízta annak mielőbb való foganatosításával.*
Orsz. ltár, Dipl. 20056. sz. a.
Müncheni kir. levéltár, Ung. Doc, 213. sz. a.
De a herczeggel most már nem lehetett oly könnyen elbánni. Midőn a káptalan kiküldötte Boldogasszonyfalvi Jakab kanonok és Petri-Dersi János, a nádor embere, 1497 márczius 19-én Gyulán megjelentek, hogy az uradalom határaiból Bakócz és Ernuszt részére 10,000 forint értékű területet kiszakítsanak, a derék magyar alföldi városban rendszeresen szervezett ellenkezésre találtak. A gyulai várnagyok, Török János és Gyulai Simon, utasítást kaptak uruktól, hogy szükség esetén fegyveres erőszakkal is akadályozzák meg a beigtatást. A várnagyok felfegyverezték a gyulaiakat s a bíróság kiküldöttei, életüket is veszélyben látva forogni, eredménytelenűl tértek vissza Gyuláról.*
A budai káptalan márczius 30-án kelt jelentése u. ott, Ung. Doc. 213. sz. a.
A Bánfiak meg sem kísérlették a Solymos és Lippa felett hozott ítélet végrehajtását, s a hunyadi pör folyamán a gyulaihoz hasonló kudarcz várakozott Bakócz kiküldötteire.
Mire az őszi országgyűlés ideje elérkezett, a dolgok ismét élükre voltak állítva, s a kormány vezetői annál nagyobb aggodalommal néztek az események elé, mert méltán tarthattak attól, hogy a köznemesség mozgalmai az ifjú herczegben fogják megtalálni vezérüket. Ulászló belátta annak szükségét, hogy a feszült helyzetnek vége szakadjon s az országgyűlés egybehívása előtt megújítá a béketárgyalásokat Corvinnal. A király részéről Pogány Péter, a pozsonyi gróf, volt egyike a hozzá küldött bizalmi embereknek. De jellemzi az udvar hangulatát s a herczegről táplált véleményt Schellenberg cseh kanczellárnak e tárgyalások elején Corvinhoz írt levele. « Itt az ideje immár, – úgymond – hogy a király kegyessége által nyújtott alkalmat megragadva, óhajtásait a király akaratával hozza összhangzásba és lelkének köztudomású álhatatlanságát levetkőzve, annyi hányattatás után végre hű, állandó és engedelmes szolgájává váljék ő felségének, hogy kegyét mindenben kiérdemelje. »*
A Budán 1497 október 13-án kelt levél eredetije u. ott, Ung. Doc. 128. sz. a.
83. SCHELLENBERG JÁNOS ALÁIRÁSA.
Az intés foganat nélkül maradt. Corvin nem jött el az országgyűlésre, de ott voltak emberei és jelen volt leghívebb, legönzetlenebb barátja, Váradi Péter kalocsai érsek. S a tárgyalások menetére általa kétségkívűl a távollevő herczeg is jelentékeny befolyást gyakorolt. A köznemesség az olygarchia félelmes ellensége gyanánt lépett fel itt és véres megtorlással fenyegette az ország kormányának hűtlen vezetőit. A Bakócz ellen intézett heves támadások, melyekben Váradi Péter vitte a főszerepet, pillanatnyi diadalra juttatták az ellenzéket. Ulászló november 29-én fölmentette Bakóczot a kanczellári méltóságtól s kivette kezéből a koronát, mire a büszke főpap megalázva vonúlt püspöki székhelyére.*
A gyűlés lefolyását részletesen elbeszéli FRAKNÓI VILMOS, Erdődi Bakócz Tamás élete, 69. 1.
84. GYULA VÁRA. CSERNA KÁROLY EREDETI RAJZA.
Ámde a győzelem nem volt tartós. A köznemesség egyéb követelései megtörtek a főrendek erélyes magatartásán s az országgyűlés törvények alkotása nélkűl oszlott szét. Ulászló rövid idő múlva visszahelyezte méltóságaiba a főpapot, a kinek segítsége nélkül már nem volt képes többé el lenni. S a visszatérő kanczellár kérlelhetetlenűl érezteté haragját mindazokkal, a kik bukásának okai voltak.
A politikai áldozatok közt volt Corvin János is. A herczegnek már előbb ismételten megújuló kellemetlenségei voltak tartományai lakosságával. A szlavóniai rendek a harminczadosok zaklatásai miatt viszályba keveredtek bánjukkal s a vice-bán magyar nemzetisége is folytonos szálka volt szemükben. Kérelmükre Ulászló már 1496 végén, ugyanakkor, midőn Szlavóniának külön czímert adományozott, számos rendeletben szorította meg Corvin önállóságát,* s most, Bakócz megbuktatásának kudarcza után, a legvégső rendszabályt alkalmazta ellene: megfosztotta báni méltóságától. Utóda Kanizsai György lett, s midőn ez új állását elfoglalta, a hozzá intézett királyi rendeletek egész sora mondott ítéletet az előde kormánya alatt előfordúlt rendetlenségek felett.*
L. KUKULJEVIČnél, Jura regnorum stb. i. k. 233. s köv. ll.
1498 márczius 4-én már Kanizsai György viseli a báni méltóságot. KUKULJEVIČ, id. h.
Az erőszakos eljárás nem volt képes Corvint megfélemlíteni. Bár a tartományok kormányzatát tényleg át kellett engednie Kanizsai Györgynek, nem szűnt meg tovább viselni a báni czímet, melyet annak idején a szlavóniai fejedelmi czím árán szerzett meg magának. A zágrábi káptalan előtt 1498 ápril 2-án óvást emelve elmaradt báni tiszteletdíja ügyében, az e miatt tett elzálogosításokat maga, neje s leánya nevében semmiseknek nyilvánította.* És Bakóczczal, ki időközben a prímási székre emelkedett, most már annál keményebben folytatta tovább a harczot. Nem nyúlt fegyverhez, korával növekvő higgadtabb gondolkozása megóvta őt e nehéz helyzet örvényeitől; de nem is elégedett meg a bírói úton elérhető megtorlásokkal. Elhatározta, hogy az országgyűlés elé viszi ügyét s a nemzettől kér elégtételt a király tanácsosaitól szenvedett sérelmekért.
Müncheni kir. levéltár, Ung, Doc. 134. sz.
Az országgyűlés ez évben – 1498-ban – Szent-György napjára volt egybehíva a Rákos mezejére. Az országban uralkodó hangulat, a köznemesség összetartása kétségtelenné tették az előző évben lefolyt jelenetek megújulását. A nemesség az utolsó gyűlésen halálbüntetés terhe alatt tette kötelezővé a személyenként való megjelenést, s Corvin János Bakócz ellen tervezett fellépésénél hatalmas segítségre számíthatott a Rákos mezejére gyűlekező nemesi táborokban.
A herczeg az országos tanácshoz intézett vádíratban foglalta össze mindazt a jogtalanságot, a mit ellene atyja halála óta elkövettek. Támadását első sorban az esztergomi érsek és a pécsi püspök ellen fordította, s panaszaiban, az óriási uradalmak és kincsek felsorolásában, mikkel jóindulatukat meg kellett vásárolnia, a zsarolás és a hivatalok elárusításának súlyos vádja volt a két főpap ellen kimondva.
Kapzsiságuknak, lelketlen eljárásuknak kiáltó példáját mutatta be a módban, melylyel Bakócz és Ernuszt a hunyadi és gyulai uradalmakról Kinizsinek adott zálogleveleket magukhoz kerítve, legértékesebb birtokaitól akarják őt megfosztani. Vádjait kiterjesztette Thúz Osvát zágrábi püspökre, Haraszti Ferenczre, Both Andrásra, Tárnok Péterre, Kinizsi örököseire, Bánczai Andrásra s mindazokra, a kik szorúlt helyzetét arra használták fel, hogy rajta meggazdagodjanak, a Hunyadi-örökség legjavát zálogos szerződésekkel kezükbe kerítsék s a még meglevőkből perek útján iparkodjanak őt kitudni. A zsarolások ellen az országos rendeknél keresett segítséget, s hogy a pereskedők zaklatásaitól végleg megszabaduljon, a Csontmezőn elveszett oklevelei helyett új adományleveleket kért a királytól összes birtokaira, azokra is, a melyek jogtalan úton idegen kézre kerültek, emlékeztetve egyúttal Ulászlót sokszor ismételt ígéretére, hogy őt minden jogaiban és méltóságaiban meg fogja őrizni.
85. CORVIN JÁNOS GYŰRŰS PECSÉTJE.
Panaszlevele a jogos önvédelem keserű, de nyugodt hangján volt tartva. Óvakodott minden túlzástól, csupán a tények felsorolására szoritkozott. Ezek közűl is elhagyott olyanokat, a miknek említését nem tartotta időszerűnek. Egy szóval sem érintette a báni méltóság elvesztését, mit ő maga idézett elő ellenzéki magatartásával. S szinte meglepő politikai tapintattal mellőzte a nádortól szenvedett sérelmeket; ismerte a folyton erősbödő összeköttetést, a mi a becsvágyó Szapolyai István és a nemesség vezére, Verbőczi István között létezett, s nem állhatott érdekében ügyét egyik legerősebb támaszától megfosztani.
Actiója főleg Bakócz ellen irányúlt, s egyik jelentékeny részletét képezte a gondosan kidolgozott hadi tervnek, melylyel a köznemesség végleg megbuktatni remélte gyűlölt ellenfelét.
Mialatt horvátországi birtokain elvonulva a távolból várta a bekövetkező eseményeket, követei: Móré Péter, Semptei Ferencz és Baksai Tamás megjelentek a Rákoson egybegyűlt rendek előtt és benyújtották a herczeg sajátkezű aláírásával és pecsétjével ellátott vádiratot. Az országos rendek átküldték a vádlevelet a királyhoz s felszólították, hogy szolgáltasson igazságot Corvinnak. Ulászló a kényes ügy tárgyalására külön bíróságot küldött ki, melyben a királyi személynök: Kálmáncsehi Domokos váradi püspök elnöklete alatt Somi Józsa temesi grófon s több országnagyon kívűl az országos főtörvényszékek ítélőmesterei foglaltak helyet. Az esztergomi érsek nem jelent meg a bíróság előtt, de volt reá gondja, hogy a szokott formaságok segítségével húzza, halassza az ügy lefolyását. Ügyvédje, Mályi Lestár deák, mindenek előtt másolatban kérte kiadatni Corvin panaszlevelét, s a király június 5-én eleget is tett kívánságának.*
Az Erdődy grófok galgóczi ltárában őrzött oklevél szövegét közölte RÁTH KÁROLY a Hazai Okmánytárban, IV. k. 439. s köv. ll. V. ö. FRAKNÓI, Erdődi Bakócz Tamás élete, 71. s köv. ll.
Az ügy további lefolyásáról nincs tudomásunk. Az országgyűlés időközben eloszlott. A nemesség számos egyéb vívmány mellett két nevezetes törvényczikkben juttatta diadalra politikája vezérelveit. A nemesség képviselőinek felvétele az országos tanácsba a köznemességnek állandó befolyást biztosított az ország kormányára, míg a nemzeti királyság mindinkább erősbödő eszméje lépett előtérbe Miksa császár örökösödési igényeinek határozott visszautasításában s annak kimondásában, hogy a külhatalmak követei a jövőben a kizáratnak királyválasztásból. Bakócz megbuktatására irányuló törekvéseik azonban megtörtek a viszony szilárdságán, mely Ulászlót a nélkülözhetetlen kanczellárhoz csatolta. A kormány vezetését továbbra is a prímás tartotta kezében. S ez a kéz elég erős volt arra, hogy megakadályozza Corvin ügyének törvényes úton való lebonyolítását.
De a nyílt és bátor fellépés még sem maradt eredmény nélkül. A király is, Bakócz is belátták, hogy az eddigi politikát nem folytathatják tovább Corvin ellen, ha csak nem akarják őt a kétségbeesés sugallta eszközök felhasználására kénvszerítni. Ulászló ép oly okos, mint nagylelkű lépésre határozta el magát, s titkos követei útján békülésre szólította fel a herczeget; felhívta, tárja fel előtte sérelmeit s jelölje ki a módokat, melyekkel azokat orvosolni lehet.
Corvin semmi titkot nem csinált abból, hogy a bánság elvesztése miatt a legnagyobb mértékben el van keseredve. Bakócznak irányában tanúsított magatartásában felismerve a rendszeres üldözést s tudomással bírva az udvarnál ellene folyó áskálódások felől, kétségét fejezte ki a király jóindulata iránt is és bevallotta, hogy a kétségbeesés határán állva, a király közbelépése nélkűl már-már erőszakos lépésre engedte volna magát ragadtatni. Ulászló közeledése vissza adta elvesztett bizalmát, de a szenvedett veszteségeket és sérelmeket a király csakis az által orvosolhatja, ha a már előbb ideiglenesen bírt báni méltóságot életfogytig ruházza reá.
Ulászló a fontos ügyben a nádoron és Bakóczon kívűl kikérte összes tanácsosai véleményét; a távollevőkét külön követek által tudakolta meg, s ezek helyeslő szava megkönnyítette a herczeggel való egyezség létrejöttét. A bánság életfogytig való eladományozása azonban az előzmények után nem történhetett meg a kellő biztosítékok nélkűl. Két irányban kellett a helyzetet körvonalozni: először, hogy a kapcsolt részek függő viszonyának épsége megőriztessék, s másodszor, hogy a herczeg halála esetére örökösei részéről biztosítva legyen a tartományok visszaadása. A kormány vezetői által megállapított feltételek tehát mindenek előtt azt tették szükségessé, hogy Corvin az országrészek bánsága s minden tisztsége, várai, városai és helységei birtokában úgy maga, mint neje nevében teljes és föltétlen hűséget és engedelmességet fogadjon a királynak, és esküvel ígérje meg, hogy a tartományok alattvalóit régi jogaikban megőrzi, a netaláni lázadókat a királynak azonnal feljelenti s ellenük a király rendelkezései szerint jár el, a várakat el nem idegeníti s az idegen kézen levőket visszaszerzi, s halála esetére azokat a királynak vagy utódainak s országnak visszaadatni rendeli. Hasonló hűségesküre lettek kötelezve a tartományok vicebánjai és várnagyai; amazoknak a király és tanácsosai előtt, ezeknek a herczeg és a vice-bánok jelenlétében kell megfogadniok, hogy a király és az ország hűségén megmaradnak, a tartományokat és azok várait a királyhoz való hűségük épségben tartása mellett tartják meg a herczeg birtokában, s halála után minden pénzbeli kárpótlás nélkül fogják a királynak visszaszolgáltatni.
A feltételeket Corvin elfogadta s az ekként létrejött kötés alapján Ulászló a herczeget «mint kegyelmes ura és mint szerető atyja» Horvátország és Szlavónia örökös bánjává nevezte ki. Az erről szóló oklevél, mely a kinevezés összes feltételeit felsorolta, Budán, 1498 október 10-én lett Ulászló sajátkezű aláírása és pecsétje alatt kiállítva. A szerződés jellegével bíró oklevelet a király biztos emberei vitték Corvinhoz, a ki viszont a királyi kanczellária által megfogalmazott hitlevélben «mint a király leghívebb és legkészebb szolgája és fia,» keresztényi hitére, emberségére és becsületére fogadta a szerződésben foglalt feltételek megtartását.*
A kinevezési okirat eredetije és Corvin reversalisának fogalmazványa a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 132. és 175. sz. a.
A báni kinevezéssel együtt kapta meg János herczeg visszahelyeztetését a Kinizsi által elfoglalt békési főispánságba, melyet Ulászló az 1498-iki országgyűlés rendelkezésére elvéve Somi Józsa temesi gróftól, Váradi Péter közbenjárására – csak ideiglenesen ugyan, s nem életfogytiglan – a herczegnek adományozott.*
U. ott, 131. sz. a.
Corvin, minden kivánságában kielégítve s a szenvedett sérelmeket elfeledve, kiengesztelt lélekkel ment fel hívei társaságában Budára. Ulászló az év utolsó napjaiban fogadta a herceg és vice-bánjai hűségi esküjét. A válság ezzel be lett fejezve. Kanizsai György nándorfehérvári bánná neveztetett ki. A király 1499 január 4-ikén kelt levelében, sajátkezű aláírásával, értesité Horvátország és Szlavónia rendeit a felől, hogy János herczeget visszahelyezte báni méltóságába.*
Eredeti oklevele a zágrábi horvátszlavón orsz. ltárban. Másolatát BOJNČIČ IVÁN orsz. ltárnok szívességéből bírom.
