II
II
IV. Sixtus pápa trónralépte és közbenjárása. Mátyás tárgyalásai a lengyel királylyal. Frigyes, Kázmér és Ulászló szövetsége. A sziléziai hadjárat. Mátyás sikerei. A boroszlói békekötés.
II. Pál pápának 1471 julius 25-én bekövetkezett elhunyta után, helyébe szent Péter székére Francesco della Rovere, a szent Ferencz rendjének főnöke, emeltetett, ki IV. SIXTUS nevét vette föl. Mátyás természetszerűen aggódó lélekkel nézett az új pápa uralkodása első tényei elé; mert azon állásnak, amit elfoglalandó volt, szükségkép döntő befolyást kellet gyakorolni mind a cseh- és németországi viszonyok alakulására, mind pedig a törökök elleni hadi vállalatok sorsára. Csakhamar teljesen megnyugtatták őt a Rómából vett tudósítások.
A pápa az elődje és magyarországi legátusa által Mátyás érdekében tett összes intézkedéseket jóváhagyta.* És a lengyel herczeg magyarországi vállalatáról értesűlvén, hogy Kázmér királyt az ő fiának visszahívására késztesse, követet küldött hozzá, ki azután a trónkövetelőt magyarországi táborában is fölkereste.*
RAYNALD. Annales. XIX. 227. 1.
DLUGOSS elbeszélése.
Majd az 1472-ik év elején elődjei terveit felkarolván, a keresztény világot a keletről fenyegető veszélytől megszabadítandó, az uralkodók szövetségének létrehozását tűzte ki ő is feladatáúl, melynek megoldását a bíbornoki testület legkiválóbb tagjaira bízta.
60. IV. SIXTUS ARCZKÉPE.
Barbo Márk bíbornoknak, ki Német-, Magyar- és Lengyelország területére küldetett, a legnehezebb megbizatás jutott; mert mindenekelőtt az egymás között meghasonlott fejedelmeket kellett kibékítenie. Meghagyatott neki, hogy Mátyás királyt a szent-szék állandó jóakaratáról és pártfogásáról biztosítsa, az ő érdekeit a császár és a lengyel király előtt karolja föl; egyúttal felhatalmaztatott, hogy szükség esetén mind Kázmér és Ulászló, mind pedig a pártütő magyar rendek ellen, az egyházi büntetéseket alkalmazza.*
A Barbo bíbornok részére adott utasítás (legteljesebb szövegben) Codex Epist. saec. XV. 259-64. 11. Az 1472 martius 1-én hozzá intézett pápai irat, THEINERnél. II. 431. 1.
61. IV. SIXTUS PÁPA LEVELE.*
1. Sixtus papa IIII-us.
2. Dilecte fili, salutem et apostolicam benedictinoem. Intelleximus id, quod credere nullo modo possumus, nonnullos esse, qui asserant Majestatem imperialem instare apud carissimum in Christo filium
3. nostrum Kazimirum Polonie regem illustrem, ut treuge, quas habet cum eo et cum Wladislao filio suo adherentibus carissimus in Christo filius noster Mathias Hungarie rex
4. illustris, interrumpantur. Nos certe tam pios ipsius regis Hungarie conatus et laude et auxilio prosequendos putantes, ad imperatorem ipsum litteras damus: non
5 quod ut dicimus credere possimus eum quicquam moliturum, quod necessariam, sanctissimamque eiusdem regis expeditionem adversus publicos hostes impedire, re-
6. morarique possit, nihil enim magis alienum ab eius consvetudine et a nomine ac dignitate, quam sustinet, esse posset, sed ut omnis suspitio tollatur e medio, rexque predictus omni
7. metu liber, fortius et securius susceptum in Turcos bellum prosequi et reipublice christiane prodesse possit, Itaque de salute publica paterna caritate solliciti, nobilatem tuam in
8. domino exhortamur, ut considerata periculi magnitudine, velis illius celsitudini ita suadere: ut prefatum regem potius adiuvando, quam impediando omnis suspitio penitus tol-
9. latuer, ut hiusmodi voces confundamus, sicut pro solita illus et tua ad salutem reipublice Christiane caritate futurum non dubitamus. Datum Rome apud Sanctum Petrum
10. sub annulo piscatoris die V. Decembris MCCCCLXXV. Pontificatus nostri anno quinto
A legátus, miután tavasz kezdetén Mátyás udvránál megjelent és itt az ő békés hajlamairól meggyőződött, julius első napjaiban Krakkóba ment, hol nagy buzgalomal fáradozott a békekötés akadályainak elhárításán. És kieszközölte mindkét uralkodó hozzájárulását ahhoz, hogy biztosaik, az ő elnöklete alatt, Neisze, sziléziai városban, a következő év február 2-án jőjjenek össze és tárgyalásokat indítsanak.
Mátyás legelőkelőbb tanácsosait, – köztük a nádort, az országbírót, a kalocsai érseket és az erdélyi püspököt küldötte, ezer lovasból álló fényes kísérettel, a congressusra.
Általok megújította korábbi ajánlatait: nőűl veszi a lengyel király leányát, fiának fogadja Ulászlót, részére az örökösödést biztosítja; vagy kész a csehországi koronára tartott jogigények fölött az eldöntést békebírákra bízni.
Hosszas tárgyalás után, abban történt megállapodás, hogy újabb congressus tartassék, augs. 15-én Troppauban, hová Kázmér, Mátyás és Csehország rendei biztosokat küldjenek; ha pedig ezek negyven nap alatt nem tudnak kiegyezni, az eldöntés békebíróra, s pedig vagy Károly burgundi fejedelemre, vagy Albrecht brandenburgi őrgrófra, bízatik. A troppaui értekezlet megtartatott ugyan, de mivel a lengyelek Mátyás ajánlatait ismét visszautasították, és a békebírákra vonatkozó korábbi megállapodást is visszavonták, eredmény nélkül oszlott szét.*
PALACKY 84-96. 11.
A következő (1474) és velején Ófaluban, a magyar-lengyel határon, egy harmadik értekezlet tartatott, mely most már a csehországi trón-kérdést megellőzvén, csak a Lengyel- és Magyarország közötti béke helyrellítására czélozott. Február 21-én létrejött az egyesség, mely a két ország között az «örök békét» volt biztosítandó.*
CARO. 386. 1.
Azonban, milyen kevéssé bírta ezen egyesség az örök béke föltételeit, és milyen kevéssé volt a lengyel király eljárása őszinte; kitűntette azon tény, hogy Kázmér és Ulászló ugyanezen időben Frigyes császárral indítottak meg szövetségi tárgyalásokat, melyeknek merész nyiltsággal bevallott czéljok: Mátyás megbuktatása volt.
Martius 11-én Nürnbergben irták alá a szerződéseket, melyekben megállapíttatott, hogy a három uralkodó egyesült erővel támadja meg Mátyást, ki «országaikat igzságos ok nélkül pusztítja, az osztrák és lengyel pártütőket oltalma alá veszi, birodalmán keresztűl a törököknek útat nyit Osztrákországba».*
A szerződéseket közli CHMEL. Regesten. 665. 1. DOGIEL. I. 164. 1.
A császár ez alkalommal sem felelt meg ugyan szövetségesei irányában elvállalt kötelezettségeinek, és tétlenségéből nem lépett ki; de annál nagyobb erélylyel folytak a hadi készületek Lengyel- és Csehországban.
October havában óriási haderő, mintegy hatvanezer lengyel és húszezer cseh fegyveres, a két uralkodó személyes vezérlete alatt, közeledett Boroszló felé, hol Mátyás már augustus közepe óta időzött, az Oder folyó jobb partján ütött erődített táborban, melyet híd kötött össze a várossal. Serege alig állott tízezer emberből. De a nyolczszorosan számosabb ellenséggel szemközt, válságos helyzetében, megmentette őt a hadvezéri tehetségeinek fölénye, mely előtt hódolattal hajlik meg az elfogulatlan történetírás.*
Csehország nagynevű történetírója, PALACKY, ezen hadjáratról szólván írja: «Jetzt standen Kunst und Erfahrung auf Seiten Matthias, der in Hinsicht auf Politik und Kriegsführung mit glücklichem Instinkte schon manche Grundsätze errieth, die erst in unserem Jahrhunderte Gemeingut geworden sind.» (114.) És Lengyelország legújabbb történetírója, CARO, megjegyzi: «Niemals zeigte sich der seltene Verein von Begabung und rührigem Fleiss in Matthias glorreicher, als wenn er mit verhältnissmässig geringen Mitteln einer grossen Gefahr gegenüberstand.» Geschichle Polens. V. kötet, első fele. 393. 1.
Az önerejébe vetett bizalmát nem kevéssé volt alkalmas megszilárdítani az, hogy épen ekkor egy tekintélyes német uralkodó, Erneszt szász választófejedelem, jelent meg nála, és Csehország törvényes királyának őt ismervén el, mint a cseh korona fönnhatósága alá tartozó sagani herczegség birotkosa, hűbéri hódolatát mutatta be. Ezután kísérletet tett, közbenjáró gyanánt lépni föl; de ajánlatait a lengyel király, ki hadjárata sikerében nem kételkedett, visszautasította.
Mátyás fölismerte ellenségei helyzetének gyenge oldalát. Jól tudta, hogy azok biztos győzelemre számíthattak, ha egy nagy ütközetre bízza a háború sorásnak eldöntését; ellenben bizonyos romlásnak mennek elébe, ha apró guerilla-harczban fogyasztja erejöket, kimeríti türelmöket, és nehezíti az élelmezést.
Ezért a városokba és várakban kisebb csapatokat helyezett el, melyek szüntelenűl nyugtalanították az ellenséges haderőt, és mikor ez a kipusztított tartományban élelmet szerezni nem bírván, Lengyelországból nagy szállítmányokat várt ezeket hatalmukba ejtették.
Sőt mikor Kázmér király az Oder balpartjára vezetvén seregét, a lengyelországi határt fedetlenűl hagyta, Mátyás éles szemét nem kerűlvén el az ekként elkövetett hiba, ezt azonnal hasznára fordította, és támadó föllépésre határozta el magát. Zápolyai Istvánt erős hadosztály élén, az ellenség területére küldötte, hol pusztítva egész Posen városáig nyomúlt.
Ezalatt csakhamar bekövetkezett az, amire számított. A lengyelek és csehek táborában mind érezhetőbb lett az élelmi szerekben és takarmányba való szükség. Nyers káposzta, répa és mindenféle növénygyökerek keresett táplálékot képeztek. Ennek következtében, és az őszi esőzések hatása alatt, betegségek kezdettek pusztítani. Napról-napra növekedett a lehangoltság. Mindenfelől sürgetően hangozott az óhajtás, hogy a szerencsétlen háború véget érjen.
A lengyel király kényszerítve látta magát környezete esdekléseit meghallgatni. Sternberg Zdenkót magához kérette, békealkudozások megindítása végett. Azonban Mátyás azon föltételtől tette beleegyezését függővé, ha Kázmér és Ulászló személyesen kérik föl. Ily módon akarta sértett önérzetének megszerezni az elégtételt a megaláztatásért, mit házassági ajánlatainak visszautasításával a Jagelloháztól ismételten szenvedett. A lengyel király nem háríthatta el magától a kívánt áldozatot.
Boroszló közelében, a nagy-mochberni domb, melyen sátrak állíttattak föl, volt a találkozás színhelyéűl kijelölve. November 15-én reggel lovagolt ki oda Mátyás, gyöngyökkel gazdagon diszittett öltönyben, háromezer pánczélos lovas által kísérve. Csakhamar megjelent Kázmér, czobolyprémes fekete egyszerű öltönyben.
62. A BOROSZLÓI VÁROSHÁZ.
AJTÓ MÁTYÁS KIRÁLY CZIMERÉVEL A BOROSZLÓI VÁROSHÁZ I. EMELETÉN.
A magyar király szívesen üdvözölte ellenfelét. De nem volt hajlandó a békeügy megbeszélésébe bocsátkozni, mivel Ulászló elmaradt. Ragaszkodott azon követeléséhez, hogy mindkét uralkodó együtt járuljon eléje. A lengyel király nem tagadhatta meg ezt sem, és kijelentette, hogy másnap teljesűlni fog, amit kíván. Ezen értekezletben tolmács segítségével élt; de mikor búcsut vett, közvetlenűl intézte Mátyáshoz azon kérelmet, hogy éhséggel küzdő serege számára három napon át élelmi szerek beszerzését ne gátolja. Mátyás késznek nyilatkozott, hogy a kellő rendelkezéseket haladék nélkül megteszi.
A következő napon Mátyás még nagyobb fénynyel, még számosabb kísérettel jelent meg. Ulászló mélyen érezte a megszégyenülést; kezét nyújtotta, de elfordítá arczát. Mikor a lóról leszállottak, Mátyás a két király között haladott a sátor felé. Több órán át tanácsoztak. Abban történt megállapodás, hogy a három uralkodó midegyike négy-négy biztost fog, a békeföltételek szövegezése végett, Boroszlóba küldeni.
A tárgyalások azonnal megindúltak. Ezeknek kimenetelét a cseh és lengyel hadak be nem várták. Sietve vonultak ki Sziléziából, mely dicstelen táborozásuk, sok ezer áldozatának temetőhelyévé lett.*
PALACKY. 114-122. 11. CARO. 395-408. 11.
A szerződés, mely december 8-án iratott alá, 1477 pünkösd ünnepéig tartó fegyverszünetet létesített, és megállapította, hogy azalatt a csehországi korona területén mindkét uralkodó megtartja azt, a mit a háború kezdetén bírt. Egyébiránt Mátyásra nézve, habár új előnyök nem származtak, azon erkölcsi vívmányt foglalta magában az okirat, hogy vetélytársának a királyi czímet nem adta meg, s azt következetesen csak «Ulászló úrnak, a lengyel király elsőszülöttének» nevezte.
A szerződés egyszersmind feltárta, hogy a magyar király nemcsak a harczi téren, hanem a diplomatia mezején is ellenfeleit túl tudta szárnyalni.
Szokásos eljárás volt ama korban, hogy a békekötések előnyeit mindegyik fél kiterjesztette a maga szövetségeseire, ezeket az egyességbe foglalta. Így történt ez alkalommal is. Mátyás nem csekély meglepetést idézett föl, mikor mintegy tüntetőleg előlépett szövetségeseinek hosszú sorával. Ezeknek élén Károly burgundi fejedelmet nevezte meg; büszkén hirdetve, hogy ezen hatalmas uralkodóval, ki most a császár ellensége volt, benső viszonyban áll. És hogy az ő diplomatiájának szálai Brüsseltől Poroszország keleti széleig nyúltak: jelezte a sorozatot bezáró Tüngen Miklós ermelandi herczeg-püspök neve, melynek e helyen feltünése mély megdöbbenést okozott a lengyeleknek. Ezek nem is sejtették volt, hogy Mátyás az ő védnöksége alá fogadta a bátor porosz főpapot, ki úgyszólván magára hagyatva folytatta a régi harczot Poroszország és a német-lovagrend függetlensége érdekében, a hódító Lengyelország ellen.
Ezen szövetségi viszony leleplezése föltárta, – Lengyelország legújabb történetírójának szavaival élünk – «hogy az engesztelhetetlen Hunyadi Mátyás keze a kényes poroszországi viszonyokban is keveri a kártyát. A szerencsétlen hadjárat szomorú eredményeit így még ezen keserű tapasztalás is tetézte!»*
CARO. 409. I. És tüzetesebben szól ez ügyről, alább 439. 1.
