III. A KORMÁNYTANÁCS ÉS KANCZELLÁRIA.
III.
A KORMÁNYTANÁCS ÉS KANCZELLÁRIA.
A KORMÁNYTANÁCS ÉS KANCZELLÁRIA.
ISTEN az emberi nemzetet – Rákóczi szerint* – királyságok és fejedelemségek alá osztván, a törvény és igazság szerint való alkalmazásukat kormányok alá hagyta. És a mennyiben a fejedelmeket is közös emberi gyarlóság alá vettette s ezeknek is mindent maguk erejével véghezvinni nem enged: alattvalóit segítségűl rendelte. Kinek-kinek alkalmazását kétségkívül szabadakaratjokra hagyta, mivel tőlük egyedül kíván számot, jó vagy rossz kormányzásuk és országlásuk folytatásáról. Melyből származik, hogy senki a fejedelmeknek vétkül nem tulajdoníthatja, ha nem mindenkor kívánsága szerint való szolgálatokra alkalmaztatik, – csak a maga igazságos cselekedeteiért ne mellőztessék, melynek rendje szerint minden birodalom és fejedelemségek alatt az embereknek géniuszához és tehetségéhez alkalmaztassanak is a hivatalok.
1710 április 29. Arch. R. III. 249.
A fejedelem mellett 1704 óta egy udvari tanács állott, a melynek tagjai esküt tettek, hogy a fejedelem szolgálatában s a nemes országnak vagy magánosoknak dolgaiban az igazság és a törvény szerint járnak el.* Mivel azonban ennek nem volt elég törvényes tekintélye, a szécsényi gyűlés 1705 szeptember 25-ikén elhatározta, hogy az 1500: X. és az 1518: XXXIX. törvényczikkelyek értelmében huszonnégytagú szenátust alakít. Meg is alakította a II. törvényczikkelyben* s törvénybe iktatta azt a 16 urat, a kiket a fejedelem a rendek jelöltjei közűl kinevezett.* Ezek a többi nyolczczal együtt a következők:
Eskümintájok: Tört. Tár, 1881. 169.
Rákóczi-tár, I. 429., 440. Márki, Rákóczi, I. 446–7.
Az ugyanekkor alapított közgazdasági tanácsról külön lesz szó.
Gróf Bercsényi Miklós főtábornok, később fejedelmi helytartó, egyúttal a szenátus elnöke;* Illyés István, Pethes András, Telekessy István püspökök; gróf Barkóczy Ferencz, gróf Esterházy Antal, gróf Forgách Simon, gróf Károlyi Sándor, báró Vay Ádám tábornagyok; Berthóti Ferencz, gróf Csáky István, Galambos Ferencz, Gyürky Pál, Petrőczy István, báró Sennyei tábornokok; telekesi Török István ezredes;* Beniczky László, Gerhard György, Jánoky Zsigmond, Kajaly Pál, Lapsánszky János, Soós István, Zay Lőrincz. A szenátus fele tehát magasrangú katonatisztekből állt. Ez annál feltünőbb, mert a szenátusnak első sorban külügyekkel kellett foglalkoznia, holott a szenátorok egyrésze a magyarnál s latinnál egyéb nyelvet nem beszélt.* Feltünő azért is, mert, a szécsényi határozat előtt, a fejedelem még ragaszkodott ahhoz az elvi álláspontjához és elhatározásához, hogy a tanácsában levők közt katona ne legyen.* A szenátus a politikai ügyekbe csak a fejedelem külön felszólítására, esetről-esetre avatkozott be; mert a fejedelem tekintetbe vette a maga halandó voltát s hogy a rendektől nyert és szinte korlátlan hatalma a rendeknek idővel kárára lehetne. Így történt, hogy a békeügyekben sem alkudozott a szenátustól függetlenűl.*
Maga az elnök nem lehetett jelen a szenátus vagyis a consilium felállításánál, a melynek tervezetét Beniczky László készítette el. A fejedelem szerint (1705 október 20.) az elnöknek annyi fizetése lehet, mint egy szenátornak; a kincstartónak valamivel kevesebb. Arch. R. I. 455–6.
Csak akkor választották meg, mikor a szécsényi országgyűlésen megválasztott Szirmay Endre ellen Bercsényi komoly kifogásokat tett. Rákóczi Szirmayt már 1694-ben meghítta a Rákóczi-ház tanácsába; de Szirmay inkább a zemplénvármegyei pénztárnokságot fogadta el. Szirmay nagy kort ért; 1656 június 18-ikán született s 1754-ben húnyt el. Tört. Tár, 1882., 414.
Pl. Gerhard. Arch. R. III. 142.
Rákóczi Teleki Mihályhoz 1705 május 9. Erd. N. Múzeum. Okl. törzsgy.
Rákóczi eml. 153., 155.
Azonban néhány jelenségből sejteni lehetett, hogy a szenátus a még alig százesztendős főrendiház helyét van hivatva pótolni s az ismét egy kamarában tanácskozó országgyűlésnek munkásságát nemcsak előkészíti, de meg is rostálja. A szenátus valóban már magának követelte a törvények magyarázata jogát.* Mennyivel óvatosabb ebben a tekintetben a fejedelem! Pl. az ónodi törvényeket igen világosaknak tartván, ellenökben magyarázatot adni nem akart s a magyarázatot sürgető Károlyit és társait türelemre intette.* Később adott ugyan magyarázatot, de sietve figyelmeztette Károlyit, hogy «a mennyiben lehet, törvényesen vegye hasznát».* Mert hiszen az olyan végzéseket, a miket az országgyűlésen közönséges megegyezéssel hoztak, nem lehet magánúton minden okból felforgatni, tehát magától ő sem kívánja megváltoztatni azt az állapontot.* Egyik kapitányát, a ki egy régibb s egy újabb törvény közt bizonyos ellenmondást látott, egészen az újabb törvény alkalmazására utasította: hogy ne vádolhassák a törvény újabb módosításáról, vagy ürügy ne maradjon valamely kivételre.* Maga a szenátus külön biztost küldhetett a vármegyékhez (pl. 1707-ben Szabolcsba, Szatmárba, Biharba) a kormány szándékainak megmagyarázására, a pénzügyekben való felvilágosításra. Az országos számonkérő bizottságot is az rendelte ki.* Volt idő, mikor «üdvös tanácsot» a fejedelem csak önmagától várhatott;* de később, félesztendővel a szenátus felállítása után, mikor egy szenátor s még az udvari kapitány sem volt mellette, boldogtalannak érezte magát, hogy senkivel sem értekezhetett. Ilyenkor nem intézkedett, csak véleményt adott a hozzá intézett kérdésekben.* Pedig tapasztalta, hogy pl. a hadbiztosság dolgait, kivetéseit még a szenátorok sem értik, holott ő maga «sok oktatásban» részesítette őket; ezért inkább szánta őket s nem haragudott rájok.* Néhány tanácsos majdnem mindig volt mellette, de a teljes szenátus összehívása rendesen országos eseményt jelentett. Így történt ez 1706 januárius 30, – februárius 10-ig Miskolczon;* 1706 májusában Érsekujvárt,* 1706 deczember 18, – 1707 februárius 5. Rozsnyón,* 1707 augusztus 11–19. Homonnán,* 1707 deczember 10–24. (voltakép 29-ikéig) Kassán* 1708 május 18, – június 12.* s újból szeptember 6 – 23. Egerben,* 1709 június 16, – július 6-ikáig, s újból augusztus 7–9-ikéig Sárospatakon. Azontúl még Salánkon, majd a már külföldi Zalusán tartott egy-egy tanácsülést, de már a nemzeti ügy lehanyatlása idején, csupán 9 szenátorral, közéjök számítva a megkegyelmezett Forgáchot és az új szenátorok közül gróf Csáky Mihály tábornokot és az erdélyi kanczellárt, Ráday Pált.*
A miskolczi tanácsülések naplója. Szendrei, Miskolcz, II. 334.
1709 márczius 13. Arch. R. II. 455.
1709 márczius 24. U. o. II. 459.
1709 november 30. U. o. II. 575.
1710 április 12. U. o. III. 399.
Arch. R. II. 14.
Rákóczi eml. 34.
1706 januárius 4. Arch. R. I. 460.
1708 október 16. U. o. II. 356.
Fiedler, II. 457. Károlyi önéletír. I. 155–6. Szendrei, Miskolcz II. 326–342.
Károlyi, I. 164. Simonyi, III. 42.
Márki, Rákóczi I. 578–589.
Rákóczi-tár, I. 35–37. Beniczky Gáspár naplójában.
U. o. 74–81. Nagy Iván, A kassai kormánytanácsról; M. Akad. Értesítő, 1854., 306.
Rákóczi-tár I. 125–135.
U. o. 157–161. Arch. R. II. 338.
A többi hat szenátor: Esterházy Antal, Csáky István, Galambos Ferencz, Vay Ádám, Soós István, Petröczy István. Arch. R. III. 665.
A gyűléseken rendesen a fejedelem elnökölt s nemritkán szónokolt is;* a határozatok hozatalára tehát nagy befolyást gyakorolt. Némely szenátusi ülést valóságos országgyűlésnek tartottak; így a miskolczit, kassait. Az utóbbiban Liptó és Borsod kivételével az összes kurucz vármegyék és városok képviseltették magukat.* A fejedelem a tanácsosokkal együtt nagyban győzte a munkát, mert az üléseket – sürgős esetekben – naponkint reggel 9-től este 5-ig, legfeljebb egy kis déli pihenővel, tartották.* Mindezt sok önzetlenséggel tették, mert hazafiságuk megmutatására 1708 szeptember 14-ikén hátralevő fizetésűknek feléről arra az esztendőre lemondtak.*
A szenátusban tartott szónoklatairól l. Márki, Erdélyi Múzeum, 1907. 82–84. l.
Rákóczi-tár, I. 74.
U. o. 78– 79. Arch. R. II. 331. 1706 október 15-ikén a fejedelem mégis megrótta a szenátust, hogy csak vadászik, tánczol, mulat, koczódik. Arch. R. I. 637.
Arch. R. II. 331.
Erdély tanácsa és kormánya mindig el volt különítve Magyarországétól.* A fejedelem szigorúan alkalmazkodott Erdély törvényeihez; Erdély igazgatására tehát 1704 deczember 20-ikán a consiliumot mint külön kormánytanácsot alkotta s meghagyta, hogy a főhadparancsnokkal egyetértve járjon el. Első tanácsosai nem olyanok voltak, a milyeneket óhajtott; azért «minden fából nyilat kellett csinálnia».* A consiliumot késedelmesnek, akadékosnak találta; végre is azzal küldte be Forgách tábornokot, hogy rendeleteinek végrehajtására szorítsa.* Az 1707: V. (marosvásárhelyi) törvényczikk értelmében a tizenkét tanácsurat minden (magyar, székely, szász) nemzetből, az ősörökös jószágú hazafiak közűl kellett választania s ezeknek megkérdezése és hozzájárúlása nélkül nem volt szabad derekas, országos dolgot végeznie.* Erdélyből és a Részekből a VIII. t.-cz.-ben egyelőre csak a következő 9 urat nevezték meg, mint a szenátus tagjait: Toroczkay István tábornokot mint elnököt; gróf Pekry Lőrincz, gróf Mikes Mihály és gróf Teleki Mihály tábornokokat, Barcsay Ábrahám kincstartót, Barcsay Mihályt, Kemény Lászlót, Vay Ádámot és Arelt Jánost.* Velök 1707 november 27–29. Kisvárdán tartotta az első tanácsüléseket;* 1708 februárius 2–12-ikéig Nagykárolyban,* 1708 július 17-ikén Taszáron,* október 22 – november 12-ig Szatmárt,* 1709 április 23–25-ikén és szeptember 15 – október 5-ikéig Munkácson,* utoljára 1711-ben Salánkon, tehát mindig Erdély határain kívül tanácskozott az erdélyi urakkal. Hozzájok vette a táblafiakat is,* kiket szintén az 1707: VIII. t.-cz. rendelt melléje. Már 1708 június 3-ikán meghagyta, hogy ne deputatum consiliumot, hanem csak consiliumot írjanak Erdélyben; különben haszontalan szóbeszédre adnának okot.* A kormány rendszerét maga a fejedelem ösmertette emlékirataiban.*
Rákóczi Vetésyhez, 1711 július 29. Szalay, Rákóczi bujd. 89.
Rákóczi eml. 124. Századok, 1875. 86 (Thaly jelentése.)
Rákóczi eml. 155.
Tört. Tár, 1897. 580–1.
U. o. 588. Eskümintájok u. o. 589–590. Rákóczi eml. 210.
Rákóczi-tár, I. 67–68.
Rákóczi-tár, I. 95–97.
U. o. 144.
U. o. I. 165–7.
U. o. I. 196–7., 216–8.
U. o. 196–7. Ezekről bővebben: Rákóczi eml. 210.
Arch. R. II. 274.
Rákóczi eml. 210–211.
Külön kanczelláriája volt mind a két szenátusnak; de nem kezdettől fogva. A fejedelem az udvari tanács mellett már 1704-ben szervezte az udvari kanczelláriát, melynek élére Jánoky Zsigmondot állította s mellé egy titkárt, iktatót, expeditort s több kanczellistát állított.* A mikor Matyasovszky László királyi kanczellár (nyitrai püspök) 1705 május 11-ikén meghalt, a szécsényi országgyűlés a szenátus mellé külön kanczellárt választott báró Sennyei István személyében. Megelőzte a királyt, a ki csak egy esztendő mulva nevezte ki kanczellárnak Illésházy grófot.* Sennyei mellé a gyűlés két előadót, titkárt, több kanczellistát rendelt s igazgatónak Lapsánszky János szenátort tette meg.* Krucsay István és Aszalay Ferencz szenátoriális titkárok a fejedelemnek is mindvégig bizalmas emberei voltak; mint expeditor, Kazy szerzett érdemeket. A fejedelem a legegyszerűbb irodatiszt iránt is érdeklődött. Mikor a mennykő Egerben 1708 június 4-ikén becsapott a kanczellária sátrának árboczfájába, a megsérűlt Rajmannus kanczellista gyógyításáról maga a fejedelem gondoskodott.*
A kanczellár eskümintája: Tört. Tár, 1881. 168–9.; a kanczellistáké 171. l. (Thaly Kálmán közlése.)
1706 szeptember 21. Simonyi, III. 243.
Ottlyk önéletírása. M. H. H. XXVII. 95.
Rákóczi-tár, I. 132.
40. ASZALAY FERENCZ NÉVALÁIRÁSA.*
Aszalay Ferencz
Az erdélyi kanczellár helyét 1707-ben a marosvásárhelyi országgyűlés nem töltötte be, hanem Ráday Pálra, az udvari kanczellária igazgatójára bízta a kanczellária igazgatását.* Ráday akkor mindössze 30 esztendős volt, egy évvel fiatalabb a fejedelemnél, kinek nyájas szavai bírták reá négy év előtt, hogy a nemzeti ügyhöz csatlakozzék.* Oly hévvel csatlakozott, hogy, mint a fejedelem belső titkára, a Recrudescunt-ot is ő fogalmazta.* Követségben járt a svéd, porosz és lengyel királyoknál, a czárnál, a török szerdárnál. Az országgyűléseknek legkiválóbb szónokai közé tartozott, a ki még az utolsó (szatmári) országgyűlésen is lelkesen védte fejedelmét, kit olykor csatáiban is kísért. Rákóczihoz kevés lélek állt közelebb az övénél; azért az erdélyi szenátusi kanczellária igazgatójának – egyúttal a nemesi társaság auditorának* – az ügyek menetére nagyobb befolyása volt, mint a magyar szenátus kanczellárának.
U. o. I. 401. Rákóczi eml. 224.
Önéletrajza Rákóczi-tár, I. 397–419. Szinnyei, Magyar Írók XI. 350. Életrajza a rá vonatkozó irodalommal együtt u. o. 349–354. Négyesy László bevezetése Ráday Pál munkáihoz (Budapest, 1889.), 1–75.
Rákóczi-tár, I. 400.
Rákóczi-tár, I. 62.
41. JÁNOKY ZSIGMOND NÉVALÁIRÁSA.*
Jánoky Zsigmond (Orsz. levéltár Beszterczebánya, 1686 szeptember 7-ikén kelt lev.)
Az udvari kanczellária eleinte egymagában állt s a másik kettőnek feladatait is végezte. A magyar szenátus csak 1706 februárius 4-ikén szakította ki belőle a szenátusi kanczelláriát.* A fejedelem még 1705 márczius 27-én nevezte ki Jánoky Zsigmondot udvari kanczellárnak,* s őt a különválasztás után Hontvármegyében két faluval jutalmazta meg.* Az igazgató 1707 nyaráig Ráday Pál volt, kinek a törvények és más állami iratok kinyomatására is ügyelnie kellett.* A kanczellária leveleinek díjait a fejedelem 1706 szeptemberében állapította meg,* s ennek alapján igen sok tiszti kinevezést stb. expediáltak. «De azt akarják a tisztek – bosszankodott a fejedelem még évek mulva is,* – hogy sült galamb repüljön a szájokba, s mindenhez ingyen jussanak; a mi kivált ezután éppen nem lehet, mivel a kanczelláriának csak az ilyen accidensből áll inkább a fizetése». Az udvari és a szenátusi kanczelláriák irodai szükségleteit félévenkint egyszerre kérték a közjövedelmi tanácstól, s a szükségletek közt a különböző minőségű papiros, pergamen, festésre való arany, kék és vörös színek (kagylókban), közönséges és spanyol viasz, gummi, irón, tollkés, spárga, téntakészítő szerek, porzó stb. szerepelnek.* A fejedelem főtitkára Pápay János volt, a kit törökországi követségekre is alkalmazott. Utóbb fiának, Józsefnek főkanczellára lett,* s a mikor meghalt (1740-ben), «annyi közűl már csak négyen maradtak, a kik a szerencsétlen fejedelmet idegen földre kísérték».*
Thaly, Bercsényi, III. 516.
Vass Gy. Naplója M. H. H. XXXV. 452.
1706 április 9. Eredetije Thalynál.
1706 augusztus 29. Arch R. I. 664.
Rákóczi levéltárában 1727. sz. a. Említi Arch. R. I. 31.
1710 augusztus 10. U. o. III. 301.
Krucsay István 1708 januárius 11. Tört. Tár, 1882. 567–8.
1738-ban. Tört. Tár, 1890. 418.
Mikes, Törökorsz. Lev. 352.
Az udvari titkárok és altitkárok esküvel fogadtak a haza és a fejedelem ügyeiben titoktartást és hogy az ellenséggel nem játszanak össze, sőt ha valamit megtudnak, azonnal bejelentik a fejedelemnek, vagy a kanczelláriusnak. A folyamodók ügyeiben igazságosan járnak el, a fejedelemnek igazságosan referálnak, az okiratokra ügyelnek, megbízásaikat híven végzik stb.* A fejedelem mindenkor már reggel meghallgatta titkárai előterjesztéseit.* Magánember korában is három titkárt tartott; pl. 1694-ben Kéry Jánost a magyar, Vélics Zsigmondot a latin és Kienzner vagy Günzner Keresztélyt (ennek betegsége miatt 1701-től Sorpek János Jakabot) a német nyelvre.* Mint fejedelemnek franczia titkára is volt.* Régi titkárai közűl megtartotta Kéryt és Vélicset, a kik 1705-ben az elfoglalt Kassáról Munkácsra szállították levéltárát.* Titkárai voltak továbbá: Kántor István 1705–1711-ikéig hadügyekben;* Beniczky Gáspár 1707–1710-ikéig bizalmas magánügyekben,* a ki a titkos levéltárt is rendezte s a nemes ifjak társaságának ügyeit vezette;* továbbá Ráthy Gergely ungi alispán,* Pongrácz György, kinek naplót kellett vezetnie a béketárgyalásokról,* Horthy István,* Ebeczky Sámuel, utóbb különösen hadügyekben,* Szenczy Ferencz diplomata stb. Hozzájuk két erdélyi udvari titkár járúlt.* A fejedelem egyik-másik értesítés elmaradását a titkárok változásainak tulajdonította;* mert az egyik azt gondolja, hogy a másik már megküldötte; de ez alig is lehetett másképpen a folytonos táborozások idejében. A fejedelem nemcsak nekik, hanem pl. alfegyverhordozójának, Ilosvay Jánosnak is diktált.*
Formula juramenti. Tört. Tár, 1881. 169–170.
Naplójában Beniczky sokszor említi.
Thaly, Rákóczi ifj. 225., 251. Tört. Tár, 1900. 357., 364–6., 376.
Rákóczi-tár, I. 118.
Arch. R. I., IX. 1.
Századok, 1875. 107. A fejedelem 1704 januárius 21. neki adta az elszaladt gyöngyösi német postamester házát. U. o. 1877. 359. V. ö. Arch R. I. 686., II. 498.
Naplója, Rákóczi-tár, I. 1–232. Arch. R. II. 627.
Arch. R. I., XI. lap és a fejedelem levele 1710 szeptember 16-ikáról, III. 539.
U. o. I. 433.
U. o. I. 560.
U. o. II. 458.
U. o. III. 690., VII. 15., 16. Rákóczi, Önéletr. 299.
U. o. II. 627.
1708 októbeR 12. U. o. II. 352.
Rákóczi-tár, I. 118.
)
Rákóczinak Pápay János által íratott utasítása Ilosvay György részére. Eredetije a Luby-család levéltárában. Olv. 1. «Hasonmások szövegénben 3. sz. a.
RÁKÓCZINAK PÁPAY JÁNOS ÁLTAL ÍRATOTT UTASÍTÁSA ILOSVAY GYÖRGY SZÁMÁRA.
INSTRVCTIO Pro Egregio Georgio Illosvay.
1mo: Az melly Gyalog Német, s- Palottasok mellé rendeltetnek urokkal megyen Bottyanban.
2do:Holott is kastéllyban azon Gyalogságot be hellyheztetven mondgya meg nevűnkel Tekintetes Nagysöghos Sennyey Istvan Ur Hivunknek a’ végre küldöttének oda, mivel hogy az Hadaknak sok rendbéli fenyegetősséseket értettük eo kegyelme ellen, netalan ex insperato azon Hadaktúl valami Casus Tortennék eo kegyelmén, arra leszen vigyázása.
3tio: Légyen olly Industriával, hogy azon Gyalogság valamiben ne excedállyanak hanem jól alkalmaztatvan magokat mennel jobban lehet hivatallyokat véghez vigyék.
4to: Szorgalmatosson vigyázon valamely Titkos Crrrespondentiai emlitett Sennyey István Uramnak ne lehessenek, a’ kastellybúl is ki ne jöjön, mellyre nézve is a’ melly Leveleket küldezi valamelly felé elsőben is kegyelmed meglássa és kegyelmed híre nélkül penigh legkissebb Levelet se ki sem bé ne vihessenek.
5to: Mivel azon Gyalogságnak, úgy kegyelmednek azon Bottyani Joszágbúl kel Intertentioknak kitelni, arra is vigyázon, hogy élés dolgábul, mind maganak, mind penig ezekwek fogyatkozássa ne legen, egyéb iránt is valamit legjobb moddal, s- alkalmatossággal el tud kővetni bizatattik Hűségére és serény vigyázássára.
Datum ex Castris nostris ad Gyömrő positis die 24. Mensis Aprilis.
Ao 1704.
F. Rakoczi m. p.
Joannes Pápai m. p.
43. EBECZKY SÁMUEL NÉVALÁÍRÁSA.*
Ebeczky Sámuel
A levéltár rendbentartását szigorúan megkövetelte. Itt őrízték a szövetséglevél egyik példányát,* mindazokkal a mérhetetlen becsű okíratokkal együtt, a miket most jobbadán a gróf Erdődyek vörösvári kastélyában, Vas vármegyében tartanak.* A levéltárban a családi és az állami érdekű archivumot szorosan elkülönítették. 1694–1698-ikáig (Bécsből visszahozatva) Badinyi János, majd Kolosváry András levéltárnok kezelte Sárospatakon.* Rákóczi elfogatása után a gyüjteményt bekebelezték a kassai kamara archivumába, honnan a fejedelem 1704 telén Munkácsra szállíttatta. Főlevéltárnoknak Kéry Jánost nevezte ki,* a ki az állami levéltárt két csoportba: 1. belügyi, 2. külügyi s titkos levéltárba osztotta szét. Amannak 1706-ban készűlt jegyzéke részben ösmeretes.* A titkos levéltárt Beniczky Gáspár titkár 252 csomagban rendezte. A rendezésben maga a fejedelem is résztvett.* Az ő gondosságával szemben Vay Ábrahám arról vádolta a bécsi udvart, hogy fölégetett minden archivumot és levelet, a mi ellene szolgálhatott.* 1706-ban az erdélyi rendek csakugyan hiában követelték vissza országos levéltárukat, a melyet Rabutin Bécsbe vitt.* Rákóczi tehát egy magyar és egy erdélyi országos levéltár fölállítására törekedett. Büszke volt reá, hogy archivumában vannak eleinek idegen hatalmasságokkal folytatott levelezései.*
Rákóczi eml. 153.
Ösmerteti Thaly, Akad. Értek. a történettud. köréből 1867. III. 23–39. Századok, 1870. 581–604., s az Arch. Rákóczianum I. kötete előszavában. Az ő halhatatlan érdeme, hogy az anyag legbecsesebb része most már a közönség előtt is ösmeretes.
Tört. Tár, 1900. 349. és Thaly, Rákóczi ifj. 225., 257. A fejedelem 1695-ben Körösy Györgyöt bízta meg Badinyinak időnkint való helyettesítésével. Tört. Tár, 1900. 350.
Fizetése: Arch. R. I., IX–X. 1.
Közli u. o. I. 1–38.
Pl. 1707 november 21., 1708 július 9., szeptember 2., november 8., 1709 januárius 19., május 1., július 23., november 5. L. Beniczky naplóját ezen napokról.
Thaly, Kalászok, 204.
U. o. 225.
1710 augusztus 30. Arch R. III. 531. Azonban a szepesi kamara oklevelei egy részének őrzését a tanács határozatából az egri káptalanra bízta 1709 januárius 27. Leskó, IV. 412–3.
A kormánynak és a törvényhozásnak, tehát az államnak hivatalos nyelve a magyar volt,* csak mellékesen a latin. Ez Erdélyben egyszerűen a nemzeti állam helyreállítását, Magyarországban a gyökeresebb újítást jelentette. A fejedelem még a műkifejezéseket is magyarúl akarta íratni a törvényekben. Bercsényi, vele szemben,* úgy találta, hogy jobb volna, ha a törvényczikkelyekben meghagynák a deák aerarii conservatort s nem írnák magyarúl kincstárnoknak: «ne prejudikáljunk azon nagy dignitásnak». Senator, praeses, consilium oeconomicum, secretarius, registrator, rationum exactor, cancellista, calefactor, janitor – ezek mind deák szók; ha magyarázzuk, hosszú lesz!» Valóban nagy óvatosság a törvényhozás, kormány és hadsereg élén állóktól, kik pedig a legkitűnőbb magyar írók közé tartoztak. Különben a magyar hivatalos nyelv jogait némileg a bécsi kormány is elösmerte, mikor az 1706. évi fegyverszünet okiratát nemcsak latinúl és németűl, hanem magyarúl is kinyomatta,* s a király és tábornokai zamatos magyarsággal írt kiáltványokat intéztek a néphez. Még a szász székek is magyarúl leveleztek a fejedelem biztosával, Radvánszkyval.* A felvidéken szintén minden magyarúl ment.* Bajor- és francziaországi követét a fejedelem jónak látta figyelmeztetni, hogy francziául czímezze levelét: «nem lévén tanácsos, hogy ily messzeútra magyarországi nyelvvel éljen».* A nemzet hálával gondolhat arra a nagy magyarra, ki azt akarta, hogy Isten diadalt adván, «hálaadó szívvel Isten dicsőségét magyar nyelvünk örökre hirdesse».
Szederkényi, A magyar nyelv II. Rákóczi Ferencz korában. Magyarország, 1893. deczember 20. I. sz. V. ö. Márki, A magyar mint államnyelv. (Arad, 1878.)
1705 október 10. Arch. R. IV. 700.
Rechteren 1706 május 22., 26. Simonyi, III. 44., 55.
Századok, 1875. 87.
U. o. 1872 583.
1705 augusztus 1. Fiedler, I. 286.
