VI. AZ 1708. ÉVI HADJÁRAT. – 1708 június 15 – július 31. –
VI.
AZ 1708. ÉVI HADJÁRAT.
– 1708 június 15 – július 31. –
AZ 1708. ÉVI HADJÁRAT.
– 1708 június 15 – július 31. –
EGERBŐL 1708 június 15-ikén a fejedelem 10.000 emberrel* és azzal a bevallott szándékkal indúlt a Vághoz, hogy megoltalmazza, ha az ellenség száma megnövekedett; de támadja állásait, ha száma nem gyarapodott. Ha Isten itt szerencsét ad, ráér azután megsegíteni Erdélyt.* Azonban hadjáratának igazi czélja Slézia volt,* hogy azon keresztűl hozza be Magyarország jövendő királyát: akár a bajort, akár a poroszt. Különösen büszke volt gyalogságára, mely még sohasem volt ilyen teljes, szép és fegyelmezett. Mindamellett, követeinek jelentéseire várakozva, nagyon lassan haladt előre. Másfél napot töltött a hevesi Atkáron,* egyet Ecseden.* Itt hallotta az első bizonyosabb híreket arról, hogy az ellenséget a pestis pusztítja. Ha ez igaz: nem hiában várta veszedelmének óráját. «Bezzeg, nagy bajtól mentené meg az Isten, ha a többi közé is terjesztené ezen ostorának súlyát!» 18-ikán Lőrincziben egy dombról szemlélte, hadai példás rendben hogyan vonúlnak be a táborba.* Másnap tábora közepén audiencziás sátrában fogadta Mazeppa zaporogi kozák hetman kapitányát, ki a moldvai Kimpolung és a máramarosi Borsa közt posták fölállítását kérte s Golovkin tábornok orosz minisztertől is hozott levelet. A Bercsényivel folytatott délutáni tanácskozása ezzel a követjárással függhetett össze. Huszadikán megszemlélte serege indúlását s hadait a lovasság egy részével maga is követte a nógrádi Dengelegre, hol ismét hosszasan tanácskozott Bercsényivel. A rossz útak és egyéb bajok miatt a hadak csak bajosan mehettek tovább a nógrádi Kövesdnek. A tapasztalaton okúlva, 22-ikén onnan három irányban küldte tovább hadait s Bercsényivel és Vayval előrement a nógrádi Vadkertre, hogy a tábor helyét megválassza.
Rákóczi, június 30. Arch. R. II. 402.
Arch. R. 11. 273
Rákóczi eml. 238.
Rákóczi-tár, I. 136–7. Arch. R. II. 613.
Rákóczi-tár, I. 137. Arch. R. II. 278–280., 614.
Rákóczi-tár, I. 137. A Károlyi-ltban e napról s innen van keltezve Rákóczinak Károlyihoz írt levele, a melyet az Arch. R. (II. 278.) Ecsédről, 17-éről közöl. E szerint a külföldről jóhírű szelek kezdenek fujdogálni s az idén ők is sokat megtehetnek.
A mint beérkezett a sereg Vadkertre, a tábori őrség fölállítását azonnal, sőt másnap hajnalban s délután is megvizsgálta. Bercsényivel itt állapodott meg a Mazeppa kapitányától hozott levelekre nézve. Golovkin minisztert Nedeczky útján önérzetesen világosította föl,* hogy a haza állapotai éppen nem kétségbeejtők. Dolgai oly karban vannak, hogy senkire sem gyanakodhatik. Akadhatnak egyes haszonlesők; de kisebb baj tűrni őket, mint okot adni ízetlen egyenetlenségekre, kölcsönös gyülölségekre; hiszen idáig minden erőnk az egyességben állt. Öt esztendő tanusítja, milyen helytelenek a nemzetben meggyökerezett gyanakodások és vádaskodások. A szövetkezet háta mögött senki sem akar békűlni; őt is, a többit is hite köti a confoederatióhoz. A német sem ígérhet többet, mint a mennyit már ígért; azt pedig csalárdságnak találták. Nedeczky elhiheti, hogy a haza most jobb állapotban van, mint mikor elhagyta.
Levelei Nedeczkyhez, Mazeppához és Golovkinhoz június 23-ról. Arch. R. II. 392–399.
Ennek a levélnek nagyon komoly alapja volt. A vágmelléki tisztek már is azt rebesgették, hogy a tanácsosok közt árulók vannak, különben a fejedelem jobban sietne. Nem töltené az időt a hadak begyakorlásával és vadászattal olyankor, mikor az ellenség ki sem mer jönni a Csallóközből. A fejedelem csak akkor ütközik meg, a mikor az ellenség erős. Bercsényi nem hallgatta el ezeket a híreket a fejedelem előtt s folytonosan tervezgette a Csallóköz elfoglalását. A fejedelem a betörést könnyűnek tartotta, de a sziget megtartását nehéznek, mert a császáriak a komáromi vár ágyúi mögött biztosítva lennének. Hogy tehát Bercsényi szabadon cselekedhessen,* Vadkert alól még 22-ikén előre küldte a vágmenti hadakhoz, ő maga pedig, tudósításaira várakozva, négy napot töltött Vadkerten.* Az ellenségről kevés biztosat tudott.* Heisternek a várőrségeken kívűl 18 ezrede volt, de úgy látszott, nem akarja odahagyni a Csallóközt. Bottyán eleget nyugtalanította. A karvai sáncznál ügyelt reá s Pozsonyt fenyegette. A morva határok védelmére Viard tábornok, kit Rákóczi igen jó lovas vezérnek tartott, odahagyta Vágújhelyet, a melynek csekély őrségét Czelder Orbánnak kellett körülzárnia. Maga Ocskay Verbó és Ocskó alá sietett, hogy Viardot végképpen elrekeszsze a Vágtól. Bercsényi útján sürgette a fejedelmet, hogy ő is egész erejével támadjon Viardra, s megengedje Vágújhely rendszeres ostromát. Bottyán ellenezte, Bercsényi pártolta Ocskay tervét. A fejedelem azonban kimozdúlásával nem akarta felvilágosítani az ellenséget, hogy serege kisebb a hírénél.*
Rákóczi eml. 240.
Rákóczi-tár, I. 138–9.
Levele Vadkertről Bercsényihez, Arch. R. II. 280–282.
Rákóczi eml. 241. Thaly, Ocskay, I. 182–197.
243. GOLOVKIN ALEXIEVICS FEDOR.*
Golovkin Alexievics Fedor (573. l.). U. o. XLIV. füzet czímképe.
Alig vált el tőle Bercsényi, olyan jelentést küldött neki, a melyre «aludt egyet, mert a reggeli nyugalom és a vánkos tanácsával akart élni». Ezek a hírek nagyon megzavarták hadjárata terveit. Vagy általugrik, vagy el nem éri elméje Heister szándékát. De élni kell az alkalommal! A háború első rendszeres hadművelete Vágújhely volna, a minek megszállását, elfoglalását úgy kell kezdeni, hogy véghez is vigyék, mert az első vállalat sikere növeli, sikertelensége fogyasztja a hadak szíveit. Azt a hármas sánczot még Starhemberg csináltatta, a ki pedig igazi hadielvek szerint folytatta a hadakozást. Munkáját most sem nagyolta el, mint más tábornokok teszik, a kik a kuruczokat fitymálva, gyönge sánczokat készíttetnek ellenök. Ide öregágyúk kellenek; pedig hetekbe kerül, míg azokat átküldhetik a Vágon. Az ellenségnek tehát elég ideje marad a visszajövetelre s így mindenesetre harczolniok kell vele, hacsak a hadjáratot szaladással nem akarják kezdeni. Fődolog azonban, hogy teljesen megbizonyosodjanak a császáriak állásáról és szándékairól.
244. VÁGUJHELY.
Másnap, június 25-ikén kedvetlenül ment át Drégelypalánkra s megbüntette a rendetlenűl menetelőket. Ott kapta Bercsényi értesítését, mely szerint tegnapi jelentése jórészben Bottyán bizonytalan hírein alapúlt. Mindazonáltal sürgette Vágújhely ostromát, mert ha ez támadásra vezetne is: «nem lehet fölségednek kevesebbet várni, mint beljebb s nem lehet nagyobb hírrel, mint hamar».* A fejedelem azonnal értesítette, hogy Bersonville tűzérezredest hozzáküldi Vágújhely viszonyainak kitudására s maga is keresi az összeköttetést a «hadtestecskével». Valami 63 mázsa puskaport visz magával; «csak onnan legyen golyóbis, – bízzuk az Istenre a többit!» Ha Bercsényi kívánja, ő bizony megy, siet, röpül, mert megvallja, régen vágyott a támadó hadakozásra.* Emlékirataiban azonban őszintén bevallja,* hogy csak lassan akart haladni. Mikor a feleútat már megtette, azon szín alatt, mintha a vihnyei fürdőkre volna szüksége, arra felé indúlt s ezzel két hetet nyert. Előbb azonban 26-ikán átrándúlt Bercsényi nagykoszmályi táborába, s ott találkozott a főtábornokkal, ki idáig Kiskoszmályról, a Garam tulsó partjáról küldözgette hozzá jelentéseit.* Másnap Gyürky, Babocsay, Mikházy és Révay ezredeinek megszemlélése után a tompai táborba ment, hol Károlyi Sándor futárja búsította mindenféle hadkormányzati kérdéssel. A fejedelem egy kissé megnyomta a tollat s a hadműveletek elkezdésére buzdította az erdélyi fővezért.*
Bercsényi június 24. Arch. R. V. 657–661.
Június 25. U.-o. II. 283
Eml. 240.
Rákóczi-tár, I. 139. Arch. R. V. 657–667.
A fejedelem válasza június 29. (Károlyi-lt.) és június 30. (Arch. R. II. 285–8.)
Június 28-ikán isteni tisztelet után a kirendelt karabélyosokkal, 200 palotással és udvari népével a Selmecz völgye ellenében a tompai táborból Németin és Berencsfalun át* ért a Szélaknához (Windschacht), a hol a selmecziek tisztességesen fogadták. Némi időzés után folytatta útját s estefelé jutott el a barsi Vihnyére. Tábort üttetvén, másnap kétszer is megfürdött a hővízben, melyet egy hét alatt összesen hatszor használt, mindenkor hosszasan.* Egy rég nem élvezett szórakozást is megengedett magának: 30-ikán délután «múlatságnak kedvéért kártyázott». Másnap résztvett a czéllövészetben; ő találta el legjobban a czentrumot, de a nyereséget másnak engedte át. 3-ikán átrándúlt Selmeczbányára, hol a bányákat s az aranynak az ezüsttől való elválasztása módját báró Hellenbach társaságában tekintette meg.* Egyébként folytonosan országos dolgokban fáradozott. Kevés öröme telt a Vág mellékéről jövő hírekben, a melyeket Bercsényi, ki 28-ikán végre odaérkezett, maga a Bábel tornya históriájának nevezett.* A fejedelem megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy Viard tábornok és Vágújhely ellen indúljanak,* de belátta, hogy «körmösen kell hozzáfogni». «Még egy sem volt ilyen körmös obsidiónk» s ágyúk nélkűl «csak piszmogás lesz a dolgunk és időtöltés». Erdély felől jó hírt hallott. A csúcsi szorosban, hol a multkor Ribiczei László viselte magát hősiesen,* most Draguly fogott el egy század németet.* A fejedelem nem felelt azonnal Károlyinak: «Ha a felséges fejedelem nem válaszol is – vigasztalta felesége* – talán más az oka, nem a neheztelés; ha pedig az, megint magába száll, mint máskor, oka nem lévén rá. Nem is szokott az urak grácziája sokáig egy nyomban maradni: úgy tapasztaltatik minden rendek között». A fejedelem azonban szívesen fogadta Károlyi futárát, vasvármegyei Dániel Ferencz alezredest. A fürdőzést és változó egészséget hozván föl késedelme okáúl – azzal felelt, hogy íme, nem csalódott: csak addig mérges a német, míg Károlyi össze nem vonja a hadát. Most, hogy összevonta, reményli, naponkint tapasztalja hasznát.*
Beniczky naplójában Princzfalu, régi nevén Prencsfalu.
A rendes kúra tehát, melyet saját nyilatkozata szerint július 1. kezdett meg, (Arch. R. II. 284.), csak 3 fürdésre szorítkozott.
Beniczky (Rákóczi-tár, I. 140–1.)
Bercsényi levele Surányról, június 29. Arch. R. V. 669.
Rákóczi Bercsényihez Vihnyéről, július 2. U.-o. II. 289. V. ö. u-o. 402.
Rákóczi Károlyinak jún. II. Károlyi-lt.
Rákóczi Bercsényihez július 2., Károlyihoz és a nándorfehérvári szeraszkierhez július 9. Arch. R. II. 290., 404.
Július 7. Károlyi-lt.
Július 9. U.-o. és Arch. R. II. 291. Dániel Gábor: A Dániel-család, 422.
A fejedelmet már július 3-ikán várták a kiskoszmályi táborba;* mivel azonban még maradnia kellett, másnap Bercsényi kereste föl abban a reményben, hogy «teljes megért egészségének gyönyörűségében» találja.* A fejedelem nagyon kezdte érezni, hogy régen nem volt olyan szüksége a gyógyításra, mint most; valóságos javulást csak elsején érezett, mikor fejének szédűlései és a hirtelen hevűlések szűnni kezdtek. Megvallotta Bercsényinek, hogy igen gyöngén gondoskodott kúrája felöl, pedig látja, hogy a tisztátalan kémény könnyen föllobban.* Eret is vágatott magán. Mivel pedig július 6-ikán Bottyán tábornok is megérkezett,* az északnyugati hadjárat tervét hárman újból megbeszélhették.
Bercsényi, július 2. U.-o. V. 3
Július 3. U.-o. 4. Rákóczi-tár, I. 141.
Arch. R. II. 284–5., 290.
Rákóczi-tár, I. 141.
Július 7-ikén Bercsényivel együtt odahagyta a vihnyei fürdőt, s a latin poéta nem hiában könyörgött Neptunusnak és a forrásnak, hogy gyógyítsa meg Magyarország legnagyobb fejedelmét, az ősi erényekkel ékeskedő halhatatlan Rákóczit, nemzete díszét.* A fejedelem a főtábornokkal Zsarnóczán aznap délben Radvánszky János kincstartónál ebédelt; délután megtekintette az újbányai bányákat s éjszakára egész udvarával Garamszentbenedekre tért pihenni. 8-ikán reggel fölment a hírneves benedekrendi apátság várába s misét hallgatott abban a kápolnában, a melyet néhai nagynénje, Rákóczi Erzsébet építtetett. Délben már a taszári táborban ebédelt tábornokaival s főtisztjeivel, délután pedig Des Alleurs tábornokot és a tüzértiszteket fogadta. Isten visszahozván táborába, – mondta* – naponkint előre nyomúl az ellenség ellen, hogy aratás után sánszaiban keresse föl. Bercsényi előrement a verebélyi táborba, hová 10-ikén a fejedelem is követte. Másnap a Kérnél levő hadakat szemlélte meg. Az érsekújvári határban olyan vihar és jégeső érte utól, hogy a lovakat is majd feldöntötte s az egész hadnak meg kellett állnia. Az eső elállván, a várból egy zászlóalj katonaság jött eléje s bekísérte Érsekújvárba, hol háromszoros ágyúlövéssel fogadták. Alig ebédelt meg, Bercsényivel, Bottyánnal, Des Alleurs-rel stb. tanácskozott s a falakon kívűl megtekintette hadmérnökeinek új «tüzes szerszámait».* Másnap folytatta a vár megvizsgálását s Bottyánt egy gyalogezreddel Guta felé küldte portyázni. Hasonló alapossággal vizsgálta meg 14-ikén Nyitra várát, közben pedig a verebélyi és a taszári táborokat. A barsi Taszárban öt napot töltött.* Számos kihallgatást adott, Pekri Lőrinczczel és más erdélyi urakkal az erdélyi ügyekben, tábornokaival pedig a Vág mellékének biztosításáról tanácskozott. Idáig – a mint maga mondja* – mindig talált ürügyet, hogy hadaival hátramaradjon s ne menjen már most segítségére Ocskaynak, a kit Viard a morva határról visszaszorított, sem Bottyánnak, a ki a Vágdunánál ezer meg ezer tervet kovácsolt, sajkákon hogyan keljen át s hogyan fogdossa össze Heister előőrseit. Helyeselte a csallóközi németek megtámadását, de nem bízott Morvaország fölverésében, a melyre Ocskay b. Haller Gábor őrnagy vezetése alatt a fejedelem nemes ifjait is magával vitte. Brodból kicsalta Viardot, de cselvetése nem sikerült s a tábornok, a hogy a fejedelem megjövendölte, idején «elpatkolt», elvágtatott előle.
Figyelő, 1879. VII. 217.
Gyömli nándorfehérvári agának, július 9. Arch. R. II. 405
Rákóczi-tár, I. 142 –3.
U.-o. 143. Századok, 1873. 107. Tört. Tár, 1882. Arch. R. IX. 499. Július 16–17-ről a fejedelem levelei a Károlyi-lt.-ban.
Eml. 241.
246. A GARAMSZENTBENEDEKI APÁTSÁGI TEMPLOM.*
A garamszentbenedeki apátsági templom a «Magyarország vármegyéi és városai» cz. vállalat Bars vármegyéről szóló kötetéből.
Egy heti portyázás után Ocskay, ki a fejedelem szerint «a fő-fő dicsekvők közé tartozott», július 11-ikén visszatért Verbó, majd Pöstyén alá.* A fejedelem őt szemelte ki arra, hogy fentartsa az összeköttetést Bottyán vágdunai hadteste s, az övé közt, melylyel Slézia felé akart indúlni.* Bottyán csupán arra kérte a fejedelmet, ne engedje lerontatni a karvai sánczot, a mely éppen mostan állotta ki az ellenségnek egy heves támadását; hiszen a komáromi és az esztergomi ellenség kicsapásai ellen ez oltalmazza a vidék lakosságát. A fejedelem azonban fentartotta Bercsényi parancsát a sáncz lebontása iránt.*
Thaly, Ocskay I. 201–230.
Július 15. Arch. R. IX. 498–9.
Július 17. U.-o. 499–500.
Rákóczi a taszári táborban július 18-ikán végre készülőt fúvatott. A szálláscsinálóval élükön a szolgák vörös lobogó alatt indúltak meg, mire a tüzérség és a málháskocsik következtek egy-egy gyalogzászlóalj, mint elő- és utóhad között. A fősereg más úton indúlt meg; a fejedelem oldalt kísérte.* Pont délben érkeztek Gimes vára alá, a hol tábort ütöttek. Onnan felesszámú lovasokat küldött Morvába, hogy az ott levő három cs. lovasezredet fölkeressék, s ha valamely városba szorúltak, körülvegyék. Maga is ágyúkkal, mozsarakkal készült utánuk menni, hogy – ha a németek segítséget nem kapnak, vagy a franczia megverné őket, téli szállásúl Morvát és Sléziát foglalja el.* Másnap már valóban folytatta útját:* a gyalogság a málhával az egyik, a lovasság a másik irányban. Kovarcz és Appony közt, a hol tábort ütöttek, Nyitra vármegye nevében a helyettes alispán üdvözölte.*
Beniczky naplója, 144.
Július 19. Arch. R. II. 297.
Milyen jókor kelt, mutatja, hogy július 19-ikén még több levelet írt Gimesről. (Károlyi-lt.)
Július 19. Rákóczi pátense az erdélyiekhez. A Károlyi nemesség lt.-ban Bpesten.
20-ikán, útját folytatva, a lovasság végre csakugyan egyesült Nyitraszerdahelynél Bercsényi, a gyalogság pedig Rippénynél Andrássy Pál táborával. A fejedelem maga is Szerdahelyre ment, hol aznap és másnap Bercsényivel és más tábornokokkal, ezredesekkel megbeszéléseket tartott. Hiszen indúlása hírére Heister is rögtön összevonta hadait. Bottyán jelentéséből a fejedelem csakhamar meggyőződhetett, hogy nem Érsekujvárt fenyegeti, hanem a Fehérhegyek s a morva határok védelmére siet.* 22-ikén tehát maga is előbbre nyomúlt a lovassággal. Átkelt a Vág morvánkai hídján s Pöstyén alatt megszemlélte Ocskay és Babocsay nyalka lovasdandárait. Morvánkán a két tábor generálisaival és brigadérosaival együtt megvitatta, mit kell tenniök Heister mozdulatával szemben. A legtüzesebben Ocskay javasolta, hogy a fejedelem most már egész erejével keljen át a morvánkai hídon és Stražnicén semmisítse meg Viardot, mielőtt Heisterrel egyesülhetne. Különben, ha rábízzák, ő egymaga is kicsalja a várból, mely a pozsony-szakolczai útvonalat védelmezte. A fejedelem azonban a vitéz brigadérost elégtelennek tartotta egy lovashadtest vezetésére. Megösmertette vele nagy tervét (a sléziai hadjáratot), de Ocskay erősködött, hogy ezzel nem ellenkezik sem Viard megtámadása, sem a morvánkai hídon való átkelés. Valóban tetszetős terv volt: Bécset magából egy örökös tartományból fenyegetni, a Morva vonalán Szakolcza és Pozsony közt Magyarországtól elzárni s Heister északranyomulását is megakasztani ugyanakkor, mikor a fejedelem a derékhaddal Slézia felé fordúl, hogy behozza az új királyt. Azonban ha Viard nem ül fel a lesnek s nem hagyja magát tőrbecsalatni, a lovashadnak egy ostromlott vár alatt kellene elvesztegetnie erejét. Ezért mondta neki a fejedelem, hogy egy hadsereget nem lehet úgy vezetni, mint egy portyázó csapatot, Viard pedig, a mint meghallaná, hogy a fejedelem is ellene vonúl, beljebb húzódnék Morvaországba. A mikor látta, hogy Ocskay mégis bízik Viard meglepésében és körülfogásában, beszélni hagyta. S hagyott beszélni másokat is, kik nyiltan szemére lobbantották, hánytorgatták, hogy a francziák rossz útra vezetik. Ezek nem akarják, hogy véget érjen a háború; pedig bizonyosan véget érne, ha a gyönge és megosztott ellenségre törnének. Hiszen a Vágtól Viard stražnicei táboráig csak két állomás van; előbb ott lehetne, mint Heister. Ha nem akar is egész hadával indúlni, küldjön egy jókora portyázó csapatot a város megszállására.
Thaly, Ocskay László, I. 215–6. (A második javított és illusztrált kiadás.)
A fejedelem károsnak tartotta volna, ha meggyökereznék az a balhit, hogy ő a franczia tisztekre hallgat. Belenyugodott tehát, hogy egész hadát keresztül vezesse a «szerencsétlen» morvánkai hídon s azon túl, a pöstyéni oldalon, a mostaninál alkalmasabb helyen üttessen tábort. A körülmények, saját vallomása szerint, akarata ellen ragadták magukkal. Csak arra az egyre nem vehették rá, hogy gyalogságot küldjön Viard ellen; egyrészt, hogy hiában ne fáraszsza gyalogjait, másrészt mert föltette Viard ügyességéről, hogy nem engedi magát bekeríttetni a nem elég erős és nem elég labancz Szakolczában.* Július 23-ikán délig valóban hadastúl átköltözött a hídon s Pöstyéntől nyugatra, Krakován és Terbete közt a Dudvág mellett szállt táborba. Ott újabb haditanácsot tartott. Ocskay «annyira emelődött, hogy csaknem végigszántott»* az egész tanácson, a melyet tüzes beszéde magával is ragadt. A fejedelem ehhez képpest elhatározta, hogy Pekri vezérlete alatt válogatott lovasság élén őt küldi Viard ellen; s a tüzérséggel és a gyalogsággal maga is követi, ha a cs. tábornokot csakugyan beszoríthatja Sražnice várába.* Le Motte tüzérezredest a «csahosak» megnyugtatására szintén erős portyázócsapattal küldte Vágujhely alá, hogy újabb jelentést tegyen a sánczok erősségéről és megvívható voltáról.* A mikor tehát merészen és egyenesen kellett volna előrenyomúlni, a fejedelem nagy tervét az a veszedelem fenyegette, hogy el kell ejtenie, vagy legalább is késleltetnie két vár ostroma miatt.
Rákóczi eml. 241–2. Thaly, Ocskay, I. 216–7.
Ebeczky István szeptember 28. Thaly, Ocskay, I. 217
Az idevonatkozó utasítások július 23-ikáról keltek. U.-o. I. 219–220.
A július 23-iki utasítás. Thaly, Ocskay I. 224.
246. HADI PARANCSOT OSZTÓ KURUCZ FŐTISZT.*
Hadi parancsot osztó kurucz főtiszt Rugendás György Fülöp metszete után.
24-ikén reggel Vágujhely felöl nagy ágyúzások hallatszottak. Attól tartva, hogy Le Motte nyakára hozza az ellenséget, a fejedelem a másfél mértföld kerületben fölállított tábori őrségeket maga megvizsgálta és megerősítette, hogy a váratlan meglepetéseket visszaverhessék. A délutáni haditanácsban Le Motte bejelentette, hogy az ujhelyi sánczok erősek és bevételök csak rendszeres, hosszas ostrom után remélhető. Ettől tehát a vérmesebbek is elállottak, de kimondták, hogy haladéktalanúl Viard ellen kell indúlni. Reggelre kelve Pekri Lőrincz, Ocskay és Babocsay brigadérosokkal hat dandárban 7000 lovassal a fejedelem jelenlétében el is indúlt arra a «nevezetes próbára», mely a fejedelem és Bercsényi szerint «egész nyilatkozása» a küszöbön álló műveleteknek és hadjáratnak. A fejedelem nyomatékosan intette Pekrit, hogy ha Viard Stražnice alól beljebb ment Morvába, ő semmiesetre se kövesse; mert, a hogy dolgainkat ösmeri, ebből a hadnak zsákmánynyal való visszaoszlása és kimondhatatlan csintétele következnék. Neki pedig az a szándéka, hogy arra-nyomulásával a föld népét magához édesgesse. Kevés és gyenge szálláshoz lehetne bizodalma, ha rendetlenűl, hebehurgyáskodva kezdenének a dologhoz.*
Július 26. Arch. R. II. 298. és Mercurius Veridicus, augusztus 6. (Károlyi-lt.)
247. CSEJTE.
A hadiszemléről visszatérve, a fejedelem maga osztotta be néhai Esze Tamás hajdúit a palotások közé s mise után Bercsényi Lászlót más ifjakkal együtt ünnepiesen beeskette a nemes ifjak társaságába. 26-ikán Bonefoust 2000 válogatott gyaloggal, 1000 lovassal, három ágyúval és egy mozsárral újból Vágujhely felé küldte a futóárkok (approche) kimérésére és Csejte vár ostromára. A gyalogság másnap 9–10 óra közt a várat rohammal csakugyan bevette s a parancsnokot harminczadmagával fogságba helyezte.* 28-dikán a fejedelem biztos fedezet alatt maga is megtekintette Csejte várát, s visszatérve, Vágujhely alá is küldött portyázó csapatot. 29-ikén értesült, hogy Heister és Pálffy Pozsonyból megindúltak Viard megsegítésére s hogy Pekriék tegnap Stražnicénél szerencsésen harczoltak Viard ellen és a nemesifjak igen hősiesen viselkedtek.* Néhány óra múlva azonban Blaskovics alezredes maga hozta hírűl, hogy Pekrinek egy hibás mozdulata következtében Stražnice alól Brezovára kellett visszavonúlnia. A fejedelem a rögtön megtartott haditanácsban kijelentette, hogy maga megy Pekri segítségére, s megparancsolta, hogy az egész had készen álljon.
Beniczky naplója 147–8. Július 28. 6. Perényi Imre Károlyihoz. (Károlyi-lt.)
A csata Thalynál, Ocskay, I. 231–5.
248. CSEJTEVÁR ROMJAI.
A had ezt kétszer sem mondatta magának. Nagy örömmel és lelkesedéssel követte a fejedelmet 30-án, abban a reményben, hogy egyenesen a Sasvár táján gyanított ellenségre vezeti. A mint a fejedelem Terbetéről éppen az indulás napján írta Károlyinak,* oly készülettel megy az ellenség ellen, hogy ámbár útban találja is valahol, Isten segedelméből megverekedjék vele. Verbón és a kosariczi hágón átvonúlva, a Fehérhegység nyugati tövében, Brezován találkozott Pekri hadával, a melyet azonnal beosztott seregébe. Felelősségre vonta a vezéreket, a kiknek váratlan visszavonúlása úgy lehangolta a lovasságot. Kétségtelen, hogy Ocskaynak komoly szemrehányásokat tett. Meg volt vele szemben az a szomorú elégtétele, hogy előre megmondta a vállalat sikertelenségét. Egyébiránt a veszteséget nagyobbnak találta időben, mint emberekben.
Július 30. (Károlyi-lt.)
Brezován egy elfogott levélből értesült, hogy Lipótvárban a legnehezebb körülmények közt csak kétszáz gyalog van a helyőrségi szolgálat ellátására és száz hadifogoly őrzésére. Szerette volna tehát hamarosan helyreállítani és gyalogsággal megrakni az 1705-ben lerombolt sánczokat. Ha három hídat veretne a Vágon s Érsekújvárról mozsarakat hozatna a vár bombázására, bizonyosan nagyobb becsülettel végezné a hadjáratot, mint ha nyilt csatában mérkőznék meg Heisterrel és Viarddal, vagy pedig ha megfigyelő helyzetben töltené az időt.* Heister a Vág mentén a dunántúli állapotok miatt úgy sem gondolhatott hoszszabb hadjáratra. Bezerédj Imre és Balogh Ádám a kopházi réteken táborozó németeket éppen az imént szorították be Sopronba, s mikor ezek július 26-ikán ötszázan kitörtek, megnyomták és a város kapujáig űzték, vágták őket. Csak valami harmincz labancz menekült meg, kilenczven fogságba jutott, a, többi elesett.* Bezerédj mindjárt azután becsapott Stájerországba, a hová Vasmegyéből egymagából 2000 paraszt ment vele. Gazdag zsákmánynyal megrakodva, Heisternek a Rába mellett hagyott podgyászát megszorította.* Volt tehát erő, mely Heister csapatainak egy részét lekösse, nem is szólva Bottyánról, ki a Duna átjáróit őrízte.
Rákóczi eml. 245
Esterházy Antal Károlyihoz, július 27.(Károlyi-lt.)
Aszalay Károlyihoz, augusztus 8. Esterházy Károlyihoz augusztus 10. Eredeti levelek a Károlyi-levéltárban.
Azonban a haditanácsban Bercsényi többed magával ellenezte Lipótvár ostromát. Bizonyítgatta, hogy Lipótvár szerencsétlen hely rájok nézve, mert (Nagyszombatnál és Pudmericznál) már két csatát vesztettek miatta. Ha megint odavezetnék, a lovasság azonnal szétoszlanék, hogy ne kelljen az ostrom idején oly soká hevernie. Lipótvár ostromát tehát a fejedelemnek csak olyanok tanácsolhatják, a kiket az ellenség megvesztegetett. Most első sorban Trencsén várát kell elfoglalni. A várbelieknek ugyanis már alig van mit enniök, s ha Viard nem szállíthat be eleséget, a parancsnok az őrséggel együtt megadja magát. Trencsén felé Viardnak csak egyetlen gázlója vagy hídja van a Vágon keresztül. A hídfő nincs megerősítve, a hidat tehát könnyen fölégethetik, a gázlót pedig elsánczolhatják. Csak oda kell menniök, hogy övék legyen a vár, a mely a sléziai betörést is nagyban megkönnyítheti. Bercsényinek, Ottlyknak, Ocskaynak annyira tetszett a terv, hogy azt hitték, már is a várban vannak. A könnyűnek látszó feladat megzavarta gondolkodásukat; nem hallgattak a fejedelemre, a kit csak Vay támogatott. «Úgy látszott – sóhajtott Rákóczi, – valami végzetes átok szállta meg az elméket.»*
Eml. 245–6.
249. TEMETVÉNY VÁRA
A táborban mindenki tudta, hogy ő és Bercsényi ebben a kérdésben nincsenek egy véleményen; a labanczok pedig azt beszélték, hogy éppenséggel össze is vesztek. Ez azonban nem történt. A fejedelem kétnapi kemény vitatkozás utánengedett. Nem folytatta útját a Fehérhegyeken át, hanem csupán Ocskay és Szalay ezredeit hagyta azok biztosítására. A gyalogságot visszarendelte délkelet felé, hogy a morvánkai hídon keresztül a Vág balpartján nyomúljon Trencsén felé s útközben foglalja el Beczkó várát. Maga a fejedelem a lovassággal és a podgyászszal a csejtei útra fordúlt s egy réten hált meg táborával. Július 31-ikén Teleki Mihálylyal egy pillanatra betért Bercsényi brunóczi kastélyába, a hol a kertben egy kis érett fügét evett. Seregét a szerdahelyi gázlón vitte át a Vág túlsó partjára, Bercsényi temetvényi kastélya alá, a melyet kuruczai hamarosan hódolatra kényszerítettek, mire egynapi nyugvást engedett nekik.
A fehérhegyi nép szaladásnak vélte visszavonúlását s átkozta rossz tanácsadóit. Elvesztette a kedvét s kétségbeesett, most már fölszabadúlhat-e a németék igája alól.*
Beniczky naplója július 30–augusztus 1. Rákóczi-tár, I. 148–9. Barkóczy Ferencz Károlyihoz augusztus 4. (Károlyi-lt.) Teleki Mihály naplója, 203. (A marosvásárhelyi Teleki-levéltárban.)
